Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
A moszkvai IX. Nemzetközi Mikrobiológiai Kongreszszus lehetőséget adott arra, hogy a méhkórtannal foglalkozó szakemberek külön is találkozhassanak, és megbeszélhessék a legfontosabb méhegészségügyi dolgokat. A SZU Földművelésügyi Minisztérium 4 napos értekezletet rendezett július 20—24-e között Moszkvában. Én is hivatalos megbízást kaptam rá, sőt egy előadás tartására is felkértek. „A Fertőző méhbetegségek megelőzése antibiotikumok használatával“ címmel. Zsdanov S. V. professzor a noszémabetegség elleni védekezés élettani alapjairól, Grobov O. F. a noszémabetegség kórfejlődéséről tartott előadást. Szamüskin V. S. az atkakór járványtanáról és kórokozójának biológiájáról, Skripnik E. I. pedig e bántalom ellen Tedionnal elért eredményekről számolt be. Miartseva S. N. a méhfarkasnak a türkmén méhészetekben okozott kártételéről szólt. Végül Kulikov N. S. a méhtetfl leküzdésére végzett kísérleteiről számolt be. Másnap Poltev V. I. profeszszor ismertette Egorova A. I.val együtt végzett vizsgálatait az egészséges méhcsaládok mikroflórájának eredetéről és szerepéről (mikroflóra a szabad szemmel nem látható növények összefoglaló neve). Megállapították, hogy a mikroflóra nagy része a virágporból származik. Utána én olvastam fel francia nyelven a meghívóban is jelzett előadásomat. Kiemeltem, hogy hazánkban a legelterjedtebb méhbetegségek ellen a magyar gyártmányú Fumagillint és Oxytetracylint cukorlepénybe keverve bocsátjuk a méhészek rendelkezésére. Kitértem ennek az adagolási módnak előnyeire és a széles körben alkalmazott kezelés már eddig tapasztalt eredményeire. Bemutattam a Fumerra-t. Utána Trilenko V. A. a méhek beléből kitenyésztett Hafniák biokémiai és szerológiai tulajdonságairól számolt be. Kapanevics P. P. tudományos kutató pedig előadta Poltev professzorral közösen végzett vizsgálatainak eredményeit az antibiotikumoknak a méhek bélflórájára kifejtett hatásáról. Megállapították, hogy a terramycetin (klorámfenikolj és részben a biomycin (aureomycin) gátolják a megszokott mikroflóra kialakulását a méhek bélcsatornájában. Ezzel szemben a penicillin fokozza a bélflóra szaporodását. Dr. Fritsch V. (NDK) a nyúlós költésrothadás kórokozójának «gyes tulajdonságairól és azokról a tapasztalatairól számolt be, melyeket e bántalom elleni szulfathiazolos gyógykezeléssel kiegészített védekezéssel szerzett. Salcsenko V. G. a Varroa jasobsonil méhélősködő életfolyamatát ismertette. Az előadások után hozzászólások következtek. Az én gyógylepényemről szóló előadásomhoz többen szóltak hozzá. Érdeklődtek az adagok iránt, a hatóanyagok hatásának megmaradásáról és különösen a magyar Fumagillin-nel eddig elért gyógyeredményekről. Poltev professzor a vitát összefoglalva nagy jelentőségűnek tartotta a gyógylepények széleskörű használatát, kiemelte azonban, hogy olyan időben kell az etetést befejezni, hogy a termelt mézbe gyógyszer ne kerülhessen. A vita után meghallgattuk dr. Popa A. (Román Népköztársaság) az egyes fltoncidok (növényekből kivont baktériumölők, Szerk.) gyógyhatásúról, Szmirnova N. I. a tömlős költésrothadás kórokozó vírusával végzett vizsgálatairól, majd Alekszepenko F. M. ukrán kutatónak a méhek fertőző bénulását, feketekórt okozó szűrhető ragályanyag kimutatására végzett vizsgálatairól tartott érdekes előadását. VII. 23-án Jauffrai A. (Franciaország) a feketekór okozójának vírusos voltáról tartott kitűnő fényképekkel kiegészített előadást. Előadását nagy érdeklődéssel fogadták, és számos kérdést tettek fel, mert a feketekór a legtöbb országban előfordul. Az értekezlet legfontosabb kérdésének, a méhészegészségügy nemzetközi feladatainak vitáján dr. Kostecki R. (Lengyelország) terjesztette elő a méhbetegségek leküzdésének nemzetközi jogszabálytervezetét. Civiljev J. V., a SZU földművelésügyi minisztériumának főállatorvosa ismertette a méhbetegségek elleni küzdelem törvényes szabályozását a Szovjetunióban. Mindkét előadáshoz számosán szóltak hozzá. Többen kifogásolták, hogy a jogszabálytervezet a noszémabetegséget is a zárlati intézkedésekkel járó méhbetegségek közé sorolta. Nagy vita volt a zárlatok időtartamáról és a lezárt területek nagyságáról is. A vita eredményét Rousseau profeszszor foglalta össze azzal, hogy a tervezetre vonatkozó megjegyzéseket az érdekelt országok illetékes hatóságainak kell megtenniük. A szovjet méhkórtani kutatókat és a képviselt országok szakembereit is elsősorban a méhbetegségek nemzetközileg szervezett leküzdése érdekli. A jelenlegi korszerű eszközök lehetővé teszik a méhcsaládok nagy távolságra való gyors szállítását. Ezenkívül élénk a mézforgalom is. Minden országban terjed a méhekkel való vándorlás, melynek során a méhészek sokszor az ország határszéléig is eljutnak. Ezek mind lehetőséget adnak a fertőző méhbetegségek tovaterjedésének, ha nincs megfelelően szervezett, képzett és nemzetközileg is együttműködő állategészségügyi szolgálat. Felmerült a vizsgáló módszerek öszszehangolása és az egyes betegségek egységes elnevezése is. Az érdeklődés előterében állt az antibiotikumok alkalmazása, az ezzel kapcsolatos rezisztencia kérdése (a kórokozó hozzászokása az antibiotikumhoz, ellenálló törzsek létrejötte, Szerk.) és a méhek bélflórájának változása. Az atkakór továbbra is nagy gond. A fertőzött országok állandóan kutatnak újabb hatékonyabb és olcsóbb szerek után, melyek segítségével e légcsőparazitákat leküzdhetik. Figyelemre méltók a krími kutatók Tedion-nal elért eredményei. Ez az anyag jóval olcsóbb, mint a jelenleg hazánkban is használt svájci Fobex, ezért gyógyhatásúról hazai kísérle>tekkel is meg kellene győződni. Az atkakór külföldön felmért nagy kártételének következtében e bántalom behatolásának megakadályozására továbbra is meg kell tennünk a legnagyobb erőfeszítéseket. Figyelemre méltó az Állategészségügyi Kutató Intézetben Poliakov A. A. igazgató irányításával végzett munka a nyúlós költésrothadással fertőzött tárgyak etilénoxid-gázos fertőtlenítésére. Ez lehetőséget ad arra, hogy az eddig megsemmisített képtárakat, Iépeket, kereteket, felszerelési tárgyakat teljes eredménnyel fertőtleníthessük. A feketekór, melyről szovjet és francia kutatók egyaránt megállapították azt, hogy vírus okozza, hazánkban is előfordul. Nem tartottuk fertőzőnek, és emiatt leküzdésére sem fordítottunk nagy gondot. Ezután a hazai eseteket kívánatos lesz külön nyilvántartani és a bántalom elterjedéséről pontosabb adatokat szerezni. A vendéglátók jó házigazdaként, igazi vendégszeretettel módot adtak a résztvevőknek Moszkva szépségeinek megismerésére. A városnézés, hajókirándulás a Moszkva-Volga csatornán, a népgazdasági eredmények állandó kiállításának megtekintése, valamint az Állategészségügyi Kutató Intézet meglátogatása egészítette ki a tárgysorozatot. Dr. Búza László (Magyarország) IDŐSEBB ismerősömtől hall óta tam az alábbi történetet. A tiara mincas években az egyik alföldi kisvárosban lakó méhésznek különös módon megbetegedett néhány család méhe. Össze* szedte minden ismeretét, mega kérdezte méhésztársait is, de a betegséget nem tudta megálla* pítani. Mivel a fertőzés minda inkább terjedt, a szakmabeliek tanácsára levelet küldött az Országos Méhészeti Kísérleti Ina tézetbe Budapestre. Pár nap múlva . megérkezett a válasz és az állt benne, lega A méhész jobb lenne, ha a kérdéses méa heket személyesen jelvinné, mert így leírás után szinte lea hetetlen a betegség megállapía tása. Méhészünk nem sokat gon.* dolkodott. Az egyik fertőzött méhkast becsomagolta és a ko rai gyorssal útnak indult. A kocsiban többnyire női társaság volt, akik szívélyesen elbeszéla gettek méhészünkkel. A nagy tere-fere közben a méhész egyszeresük úgy érezte, valami mászkál az alsó ruhájában. Ez esete az érzése mindinkább fokozőa dott. Nem nehéz kitalálnunk, hogy a méhek kiszabadultak a kasból, egy részük a gazda nada rágjában keresett búvóhelyet. Lassanként elviselhetetlenné vált a helyzete. Elhatározta, kia megy s a nadrágjába jurakoa dott méheket kirázza. Bement tehát a kocsi illemhelyére és ruháit levetve, rázogatta a méa heket az ablakon keresztül. A nadrág rázogatása közben „csaa pott be a mennykő“. Ugyanis a váratlanul szembejövő gyorsa vonat szele kikapta a nadrágot méhészünk kezéből. Egy ideig tanácstalanul álldogált, aztán összeszedte magát, visszament a társasághoz, alsónadrágban. Az ott levőknek magyarázta a történteket, de észrevette, hogy a társaság tagjai egyenként szállingóznak mellőle. Azz egyik nagyobb állomáa son, ahol a gyorsvonat megállt, egyenruhás emberek jelentek meg a kocsiban, akik a hiányos öltözetű embert elvitték. Eltelt á nap és otthon a méa hész családja nyugtalankodni kezdett a családfő távolléte miatt. Felesége telefonon éra deklődött a kísérleti intézet munkatársaitól, de ott semmit sem tudtak róla. A rendőrség segítségével végül sikerült mega tudniuk, hogy a keresett jó hea lyen, egy vidéki város elmea gyógyintézetében van. A feleség hosszas utánjárása sál kieszközölte, hogy meglátoa gathassa a beteget. Az inézet Igazgatója nagyszerű véleményt mondott róla. Nincs vele baj, csak sokat magyaráz a méheka ről. Pár nap múlva hazaengedték, a család nagy örömére. Vasas Ferenc Méhkórtani tanácskozás Moszkvában
