Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-10 / 49. szám
Újult erővel Visszavonhatatlanul beszökött hozzánk a tél. Lassan befejeződnek az őszi munkák, s előtérbe kerül a pihenés — s vele egyidőben a kulturális élet lappangó vagy felfelé ívelő Időszaka falvalnkon. Bár nagy utat tettünk meg az utóbbi évtizedben, mégsem lehetünk elégedettek falvaink kulturális életének fejlődésével. Igaz, a TV Jóvoltából a legeldugodttabb helyekre Is eljut a szép szó — községeink, s főleg népünk haladó hagyományainak, a népi szokások felelevenítésének fáklyavivői Jelenleg is a falusi színjátszók, táncegyüttesek, énekkarok stb. Nagyon örvendetes dolog, hogy a művelődési otthonok, szövetkezeti klubok száma évről évre gyarapodik. De annál elszomorítóbb az a Jelenség, hogy azon községek, — kevés kivétellel — melyekben megtalálhatók a művelődést szolgáló létesítmények — hova tovább mindinkább kevesebbet hallatnak magukról. Hogy járásonként tevékenyen működik egy-egy falusi kultúrcsoport, bizony ezzel nem Igen lehetünk elégedettek. Az Is Igaz, hogy falvalnkon sok helyütt nincsenek meg a feltételek a kulturális élet további kibontakozására. De ott ahol megvannak, többet kellene törődni mindezzel, nemcsak annak a pár lelkes kultúrát szerető embernek, de falusi értelmiségünknek egyaránt. Megvallom, kissé féltő érzéssel Indultam útnak a múlt esztendőben annyiszor szorongva emlegetett Csicsó községbe, azzal a szándékkal, hogy némi képet nyerjek a katasztrófa óta eltelt idő kulturális tevékenységéről. Csicsó eldugott falu. Csendesen húzódik meg a Duna mentén. Jár ugyan autóbusz, de este tíz óra után csak gyalogszerrel Juthatsz ki belőle. De akkor is hova? Kolozsnémára, Füssre, vagy éppen a nem közeli Nemesócsára... Ilyenkor, télvíz Idején bizony „beszorul“ a falu apraja, nagyja. Reggel tanítás előtt már ott várakoztam az iskola előtt, amely egy hatalmas park közepén áll. Ödön lépcsőn haladtam fölfelé az első emeletre. Kovács Ferenc, a helybeli Iskola tanítója, s egyben a falu „mindenese" nyolc esztendeje irányítja a kulturális élet szekerét. Csicsón a CSEMADOK és az Ifjúsági szervezet évek óta baráti kezet nyújtott egymásnak. Közösen lépnek fel a kulturális rendezvényeken. Hogy a múltban is Jól megfért a két szervezet, mi sem bizonyítja jobban, mint a gazdag műsorok, színielőadások; a Bolondóra, Gazdag szegények, Fáraók színrevltele. Egy megoldatlan problémájuk van csupán. A faluban nincs művelődési otthon. Az Iskola tornatermét kénytelenek felhasználni a kultúrestek rendezésére. Volt ugyan egy helyiség, mely szükségmegoldásként megfelelt volna idelg-óráig, sajnos ezt valamilyen úton-módon „átlátszották“ a Jednotának, így a falu művelődési otthon nélkül maradt, s előreláthatólag csak 1970-ben kezdenek hozzá egy korszerű kultúrház felépítéséhez. Pedig az 1700 lelket számláló község már előbb is megérdemelne egy tágasabb művelődési otthont magának. A szövetkezet elnöke Ridlmajer János, szívügyének tekinti a községben a fiatalok kulturális igényét. Az árvíz óta újra rendes kerékvágásba lendült a kulturális tevékenység. Az elnök „sokat tesz a kulturális élet érdekében“ mondották a fiatalok. Egy tágas helyiséget rendeztek be a szövetkezet irodája mellett, ahol hetente négy alkalommal jön össze a falu fiatalsága, hogy szabad Idejét hasznosan töltse el. Az Idén újult erővel láttak hozzá, hogy a falu kulturális életébe színt vigyenek. Megindult a zenetanfolyam, karácsonyra egy vidám esztrádműsorral akarják meglepni a falu lakosságát. S még az idei téli szezonban egy egész estét betöltő színdarabot szándékoznak betanulni. Ami mindennél örvendetesebb, a lényegében mostoha körülmények között tevékenykedő népművészeti csoport munkájából hatékonyan kiveszik részüket a tanítók. A színjátszásban Kovács Ferenc, Décsy Teréz, Klór Károly, a tánccsoport szervezésében Szabó Erzsébet, Erdős Teréz tevékenykedik. S ez így is van rendjén. Lényegében falusi kultúránk előbbre lendítésének a tanítók s az értelmiség kell, hogy legyenek a fáklyavivői. CZITA BÉLA Nagy János: „SZERELEM“ (Foto: -gs-) A művelődés üzemi központjairól van szó Eredmények és gondok Zselízen Zselíz kis város, 4350 lakossal. Ha az ember végigmegy csendes utcáin, nem is gondolná, hogy ebben a városban milyen gazdag kulturális élet van. A város egy modern kultúrházzal és minden igényt kielégítő 400 személyes szélesvásznú mozival rendelkezik. Ezenkívül egy gyönyörű parkkal. Ez a park ma a kultúra szolgálatában áll, mert ide járnak pihenni, szórakozni a dolgozók. Sokszor úgy tűnik, különösen a nyári időszakban, hogy Zselízen a kultúrát szolgáló intézmények kicsinek bizonyulnak az egyes akciók rendezésénél, mert ilyenkor olyan nagy az érdeklődés. Bizonyítják ezt a CSEMADOK-akciók is, hisz Gombaszög előtt itt voltak az országos rendezvények, most pedig a területiek, melyen 5— 10 ezer ember is részt vesz. Mindezek után ha belenézünk a helyi kultúrotthon 1960-os évi kulturális kimutatásába, akkor látjuk valóban, hogy ebben a kis városban milyen gazdag a kulturális élet. Csak a kultúrotthon Ha két ember szereti egymást, akár* mit tesznek, nem lehet erkölcstelen. — Akkor te szeretsz? Mondd, hogy szeretsz!... — Szeretlek. — És Jól érzed magad? — Sokkal Jobban, mintsem hinnéd. Akarsz cigarettát? A lány bólintott. A fiú, miközben meggyújtotta a cigarettát, arra gondolt, hogy milyen egyszerű minden, mennyire kézzelfogható és természetes, ha a külső gátlásokat feloldja va* lami. És ha ezek a fejfájások nem lennének ... De nem, most nem szabad arra gondolni... Most pihen a gőzkalapács, most nem emelkedik fel az az iszonyatos pöröly. Most csend van, csend és tiszta nyugalom. Boldogság és öröm, amelyben minden egyszerű, természetes és magától érj tetődő. Nem kell okokat és összefüggéseket keresni, nincsenek társadalmi problémák, se háttér, se bonyolult mozgás, amelynek a mélyén »valami fontos, lényeges átsuhanhat... S gondolkodni se volna szabad. Csakhát gondolkodni mindig muszáj. Mert az emberben van valami, ami kérdéseket teremt, és ezekre a kérdésekre válaszolni kell. Nem lehet kitérni, nem lehet megkerülni. Az ember önmaga számára készít csapdát. Válaszolni, válaszolni... és választani... — Táncolni szeretnék — mondta I., de meg se mozdult. Feküdt a szőnyegen, mereven, mint egy karcsú fatörzs. — Táncolni szeretnék neked valamit, de nem Jut az eszembe semmi. — Akkor táncolj csak úgy. Ami eszedbe Jut. — Gondolod? — Miért ne? Ha kedved van, nem kell semmi. — Számolj. — Minek? — Ne kérdezd, csak számolj. A fiú számolni kezdett, lassan ejtette a szavakat, egymás után, mintha az iskolapadban ülne. — Elég mondta I. — Hét. A hetedik lemezt teszem fel. Felállt és Jobbról a hetedik lemezt kiemelte a lemeztartóbóL — Mi az? az 1968-os évben 12 színielőadást, 16 esztrádműsort, 17 koncertet, 14 társas összejövetelt szervezett. Az előadások keretében nemcsak a hazai hivatásos és műkedvelő művészek léptek fel, hanem — hihetetlennek tűnik, de ez a valóság — négy világrész művészei mutatkoztak be egy év alatt ebben a kis városban. Afrikából fellépett a tuniszi Állami Népi Együttes, Ázsiából a Mongol Állami Népművészeti Együttes, Dél-Amerikából, Kubából Iris Burguet világhírű énekesnő adott felejthetetlen koncertet, Belgiumból Tanny Gollan néger énekesnő, Magyarországról a Vidám Színpad és Kovács Apollónia, Jugoszláviából a Novy Sad-i rádió együttese, és így sorolhatnánk tovább. Ezen kívül a város műkedvelő színjátszó együttese az elmúlt másfél év alatt színrehozta Tabi László „Esküvő“, Móricz Zsigmond: „Őri muri“, Jókai „Szegény gazdagok“ című darabjait, mellyel hozzájárultak a város kulturális életének gazdagításához. Más — Mindegy. Halkan kattant a lemezjátszó karja, s a lemez pörögni kezdett a tárcsán. A lány pedig megállt a szoba közepén, mozdulatlanná merevedett, olyan volt, mint egy fa, amelynek lefűrészelték az ágait. Azután megmozdult. Előbb csak a felnyújtott karok rebbentek, mint amikor tavaszi lombot mozdít a szél, majd utána fokozatosan ringanl kezdett a váll, a derék. Csak a lábak nem mozdultak. A fiú nem a lányt nézte, hanem a szőnyegen vonagló árnyékát. Az árnyékát, amely megszületett anélkül, hogy tudott volna róla. S az árnyék elsiklott előtte, majd visszatért, szétnyílt és összezárult. Ilyen lehet a halál, gondolta, ilyen nesztelen... A mozdulatlansága csak vélt, látszólagos, de mindig, minden pillanat közelebb hozza, és nem lehet átugrani, mint egy kőtömböt. Könyörtelen pontossággal kimért a mozgása s az ideje. Van benne valami Iszonyatos harmónia ... I. kifulladva rogyott a szőnyegre. Mintha megszabadult volna valamitől, ami kellemetlen volt; mintha nehéz terhet dobott volna a földre, melyet hosszú időn át kénytelen volt cipelni. — Olyan könnyű lettem — mondta — mintha kicseréltek volna. Tetszett? — Csak az árnyékodat láttam, de az gyönyörű volt — mondta, s magában tovább gondolta a mondatot: „gyönyörű volt, mint a halál...“ VI. Hajnalodott, mikor felébredt. I. mellette feküdt, oldalra fordulva és alig hallhatóan lélegzett. A szoba közepén ott állt a két pohár és az üveg a szőnyegen. Nagyszerű éjszaka volt, gondolta, és tekintete hálásan suhant végig a mellette fekvő lányon. A napok leperegnek és csupán valami szürke köd marad mögöttük, amelyben emlékek után kutatunk. S ami előttünk van? Mi az, ami előttünk van? Mennyiben különbözik attól, amit már elhagytunk? Mennyi különbség van a volt és a le^z között?. {Folytatjuk.I téren szintén kiválóak az eredmények, hisz ebben az évben 5 tánciskola, két sütő- és főző-, egy varrászati és szabászati, egy harmonika, egy zongora, két angol és egy német tanfolyam működik, összesen 402 hallgatóval. Ha mindezeknek az akcióknak a pénzbeli bevételét összegezzük, akkor látjuk, hogy kevés híján az 1966-os évben a bevétel majdnem 200 000 korona. Itt még meg kell jegyezni, hogy a kultúrotthon mindent a saját bevételéből fedez, mert egész évben állami dotációt nem kapott. Valóban szépek az eredmények, de mindezek ellenére még a kulturális munka növekedhetne. A művelődési otthon nem rendelkezik saját kultúrházzal, az egyes akciókat a traktorállomás vagy az iskola helyiségeiben kell megrendezni, s így a rendezvények külön kiadással járnak. Az üzemi klub is fejleszt ki bizonyos kulturális munkát, de nyugodtan állíthatjuk, hogy helyiségei nincsenek kellőképpen kihasználva, ugyanakkor a művelődési otthon helyiséghiányokkal küzd, ami sok esetben hátráltatja az intenzív kulturális munkát. Természetesen ezen lehetne segíteni, ha a két szervezet egyesülne. Sajnos, ez a kérdés már évek óta húzódik, de valahol mindig megakad. Egy évvel ezelőtt ismét elkezdődött a városi nemzeti bizottság részéről az átszervezés, és egy év alatt a bizottságok több alkalommal összejöttek, határozatot, javaslatot hoztak, de az eredmény még mindig negatív. Valahol baj van, valahol mindig elakad az ügy, mély pedig a dolgozók érdekeit szolgálná. A felsorolt példákból látni, hogy a művelődési otthon annak ellenére, hogy nem rendelkezik kultúrházzal, helyiségekkel, mégis az 19BB-os évben igazán figyelemre méltó eredményeket ért el. Itt az ideje annak, hogy az illetékes szervek végre rendezzék már ezt a megoldhatatlannak látszó problémát. Reméljük, hogy a városi nemzeti bizottság utolsó kérelme, amely pártunk XIII. kongresszusi határozatainak életbeléptetéséből származik, javasolja átvenni azokat az üzemi klubokat, helyiségeket, melyek átvevésével jobban ki lehet használni akár gazdasági, akár társadalmi szempontból. Mivel itt ez a kérdés áll fenn, bízzunk benne, hogy ez minél előbb megvalósul mindnyájunk óhajára, a város kulturális életszínvonalának fejlődése érdekében. TŐTH KÁROLY, Zselíz TÉVEDÉS VOLNA azt hinni, hogy iskolai tanulmányaink befejeztével egyszer s mindenkorra általános műveltségre, feneketlen kúthoz hasonló, kimeríthetetlen szaktudásra tettünk szert. Ez már csak azért sem felel meg az Igazságnak, mert az állandó fejlődés, a műszaki és kulturális forradalom újabb és újabb, tudásuk kiegészítésére irányuló követelményeket támaszt a dolgozókkal szemben. Csakhamar rádöbbennek, hogy az Iskolában szerzett ismereteikkel nem sokáig boldogulnának munkahelyeiken, ha azok céltudatos és tervszerű elmélyítését nem tekintik életprogramjuknak. Az ú] gazdaságirányítási rendszer elveit ismerve a vállalatok és üzemek Is tisztában vannak azzal, hogy a munkatermelékenység fokozása, a selejt és az önköltség csökkentése elképzelhetetlen volna széleslátőkörű, minősített szakemberek nélkül. A különböző oktatási formák bevezetésével lehetővé teszik a dolgozók továbbképzését és ezért nem sajnálják az ezzel felmerülő költségeket sem. Hiszen a számítások alapján bebizonyosodott, hogy a munkaerők művelődésére fordított befektetések búsásan megtérülnek. Dr. F. Kahuda művelődésügyi miniszterhelyettes és az FSZM képviselői nemrégiben ismertették a sajtó képviselőivel a munkaerők rendszeres vállalati művelődésére Irányuló módszertani javaslatot és az FSZM elnökségének ennek alapján kiadott határozatát. A határozat konkrétan és részletesen foglalkozik az üzemi munkaiskolákkal, a munkások és a technikusok oktatásával, sőt figyelme a vezető állásban levő dolgozók szakosított tanulmányaira is kiterjed. A vállalati művelődési központok az igényeknek megfelelő minősített munkaerők, az utánpótlás biztosítása érdekében az ifjúság tanítására fektetik a fősúlyt. Legfontosabb feladataink egyike ezek szerint az állami és a vállalati iskolák igénybevételével — a tanonciskolákat nem látogató — munkaviszonyban levő ifjúság nevelése és ismereteinek elmélyítése. De a vállalati művelődés keretében az ú] dolgozókat is kiképzésben részesítik, sőt a munkások felszabadító levelet is szerezhetnek maguknak. Ha pedig minősítésük módosítása, esetleg további szakminősítésük mutatkoznak szükségesnek, a vállalati oktatás során a dolgozók ennek a követelménynek is könnyűszerrel eleget tehetnek, arról nem is beszélve, hogy az új technika és technológia bevezetését feltételező továbbképzésükről is gondoskodás történik ilymódon. A határozat a középiskolai végzettséggel rendelkező, a műszaki, gazdasági dolgozóknak is lehetővé teszi érettségi utáni szakosításukat, valamilyen szűkebb körű termelő ágban (pl. villanymozdonyok, hengerpadok, fékvezetők stb. gyártása) vagy akár más munkakörben (pl. ökonőmus, tervező, könyvelő stb.). Megtört a jég Vámosfaluban hosszú időn át a kulturális élet nagyon alacsony színvonalon mozgott, ami a falu fiatalságának passzivitásából eredt. Ez év májusában azonban megváltozott a helyzet. Megalakítottak egy esztrádcsoportot, arhely még ugyanabban a hónapban be is mutatta műsorát. Az esztrádcsoport a CSEMADOK helyt szervezete mellett folytatja tevékenységét. A barátsági hónapban verses-zenés műsorral szórakoztatták a közönséget, s most a Kísértetjárás című komédiát tanulják, amelynek bemutatására a közeljövőben kerül sor. A fiatalok munkáját két fiatal lelkes pedagógus, Nagy Nándor és Oláh György irányítja. A CSEMADOK IX. országos közgyűlésének tiszteletére kötelezettséget vállaltak, hogy januári ban Petőfi estet rendeznek-, ezen kívül még a tél folyamán újabb esztrád-i műsor betanulása szerepel terveik közötti Gróf Zoltán, Vámosfalu A művelődési központok azonban még további Irányban is törődnek a munkaerőkkel. Aki tanulmányait folytatni kívánja, azt arra megfelelően előkészítik, sőt az érdeklődőknek tudományos kutató munkájukban is segítségükre lesznek. Természetesen a vállalatok és üzemek vezetőinek is állandóan képezniük kell magukat. Oktatásuk részben előzetes Jellegű, hogy alkalmassá váljanak bizonyos funkciók betöltésére (ily módon biztosíthatók az újabb káderek), részben pedig a magasabb tisztséggel megbízott dolgozók ismereteinek kiegészítését célozza. Amint az elmondottakból Is kitűnik, a vállalatoknak elsőrendű érdeke fűződik ahhoz, hogy dolgozóik tervszerűen, rendszeresen bővítsék ismereteiket. De ez nemcsak az ö érdekük, hanem a dolgozóké is, akiknek feltétlenül lépést kell tartaniok a kor követelményeivel. Nem maradhatnak vissza, Ismereteik nem lehetnek hézagosak, ha feladataikat a helyzet magaslatán állva a jövőben is színvonalasan kívánják megoldani és persze, ha nem akarnak megelégedni a lényegesen szerényebb keresettel. Természetesen a vállalatokra a művelődési központok létesítésével súlyos gondok nehezednek. Nemcsak a saját eszközeikből fedezendő anyagiak, de az előadók, tanárok, szakemberek biztosítása miatt is. Elegendő előadói karral rendelkeznek-e? A válasz erre a kérdésre látszólag egyszerű. Az Igazságra csak a gyakorlat és a tapasztalat világíthat rá. De hát nem ezért rendelkeznek a vállalatok és az üzemek szakemberekkel (noha nincs belőlük elegendő, hiszen éppen ezért vezetik be a káderek rendszeres továbbképzését L hogy napi munkájuk mellett ne vállalhatnák a művelődési központokban folyó nevelő és oktató munkát is. Az oktatáshoz szükséges ismereteket, tudnivalókat az FSZM tanfolyamain sajátíthatják el. Ahol ez nehézségekbe ütközik vagy csak részben valósítható meg, ott külső munkatársakat hívhatnak segítségül. De azzal is számolniok kell, hogy a kisebb vállalatok művelődési központok híján a nagyobb vállalatoktól várják majd a segítséget. A dolgozók művelődésének gyakorlati megoldása természetesen azt is megköveteli, hogy a vállalatok termelési igényeinek megfelelően konkrét tervet dolgozzanak ki és Jóelőre tudják, milyen szakemberekre lesz szükségük. Ezért a dolgozókat a szükségleteknek megfelelően a CSKP KB 1964. évi határozata értelmében úgy választják ki, hogy a munkaerők képességei és ismeretei a leghatékonyabban Jussanak érvényre. A továbbtanuló dolgozók részére természetesen nem lesz gyerekjáték ez az átmeneti állapot, bár az üzem sokban megkönnyítheti helyzetüket. Gondoskodhat az iskolát látogató, időnként távol levő munkaerők helyettesítéséről, a folyamatos munka érdekében, éppúgy, mint a tankönyvek és a tansegédeszközök beszerzéséről Is. Mindennek persze a feltétele a kívánt körülmények megteremtése, a tanulásra kiszemeltek és az üzem érdekeinek szem előtt tartása. Mert ezek az érdekek néhány éven belül egészen biztosan megmutatkoznak mindkét fél: az üzem és a dolgozók részéről, és minden bizonnyal meghozzák a várt eredményt. A dolgozók és a vállalatok igényeinek kölcsönös kielégítése tehát feltétlenül hozzájárul a népgazdaság fejlesztéséhez. KARDOS MÁRTA SZABAD FÖLDMŰVES 7 1966. december 10.
