Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-10 / 49. szám

4 A Magyar Szocialista Mun­­■ • káspárt IX. kongresszusának zárószavában Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára lándzsát tört a nemzetközi kommu­nista mozgalom egysége mellett és kifejtette, a magyar kommunisták is mindent elkövetnek annak érdekében, hogy elősegítsék a szocialista orszá­gok, a nemzetközi kommunista moz­galom összeforrottságát és e célbál határozottan ajánlják a világ kom­munista és munkáspártjainak nagy nemzetközi konferenciáját. Kádár elvtárs a kongresszus plénu­ma előtt tett kijelentésével teljes mértékben azonosítja magát az MSZMP nevében Leonid Brezsnyev elvtársnak és az SZKP nézetével: Igenis, szükséges egy nagy nemzet­közi találkozó összehívása, hogy azon a szocialista országok és a kommu­nista pártok képviselői megvitassák a világ kommunista mozgalmának annyira égető problémáit, és megkí­séreljék közös nevezőre hozni az eltérő nézeteket. Azaz világosan ki­fejezve, nem azért szükséges a nagy konferencia megrendezése, hogy azon a szocialista tábor országai elmarasz­talják a kínai kommnisták politiká­ját, hanem az egész problematika elemezése, megvitatása által igyekez­zenek a világ kommunistái közös ne­vezőre jutni. Az Egyesült Nemzetek Szö­­" • vétségének 21 éves történeté­ben még nem volt arra példa, hogy e világszervezet valóságos harcot folytasson vezető tisztviselőjének le­mondása ellen —írja Barabás Péter a budapesti Népszavában. U Thant valóban egyaránt élvezte mind a szocialista, valamint az önállóságot nyert fiatal afrikai államok, de a nyugati hatalmak bizalmát is. Hatá­rozottan foglalt állást a béke, a biz­tonság, az általános leszerelés és a gyarmati államok függetlensége mel­lett. Mandátuma lejártával le akart köszönni, mert nem elégedett meg meddő deklarációkkal és nem akarta, hogy csupán a világszervezet admi­nisztratív tisztviselőjének tekintsék. Különösen elkeserítette őt az ameri­kaiak délkelet-ázsiai agressziója és Washington teljesen közönyös maga­tartása a főtitkár minden békekezde­ményezésével szemben. U Thant mégis vállalta megbizatását, mert a világ­­szervezet tagállamainak nagyobb többsége részéről megnyilvánuló tel­jes bizalom arra a reményre jogo­sítja fel, hogy a jövőben sokkal több megértéssel viseltetnek majd béke­­építő erőfeszítései iránt. 8 í Az ENSZ közgyűlése külön­** • ben e napokban igen fontos határozatot fogadott el az atom­fegyverek kérdésében, amely felszó­lítja a tagállamokat, szüntessenek be mindenfajta atomfegyverkísérletet a levegőben és a föld alatt. Egy másik határozat pedig követeli, hogy szigo­rúan tartsák tiszteletben a bakteoro­­lógiai és vegyi fegyverek tilalmáról szóló genfi utasításokat, amelyeket még annak idején a Népszövetség fórumán szavaztak meg 1925-ben. A Az új nyugatnémet koalíciós * • kormány a jövő héten tartja első nyilvános ülését, amelyen Kiesin­ger kancellár kormánynyilatkozatban jelenti be programját. A CDU-körök­­höz közel álló Neue Rhein-Zeitunk szerint a koalíciónak nehéz feladata lesz majd megbirkóznia a két leg­égetőbb belpolitikai problémával, a növekvő gazdasági nehézségekkel és a neofasiszták, azaz az új nácik elő­retörésével. Nyugat-Németországban ui. nyugtalanítónak tartják, hogy nem észlelhető a kereskedelmi életben az utóbbi évek már annyira megszokott erős konjunkturális élénksége, azaz a hosszú ideig tartó kojunktúra ideje nyilván lejárt. Ami pedig az NDP, a nemzeti de­mokraták tartományi választási sike­reit illeti, ez az új nacionalista hul­lám egész Nyugat-Németországban erős nyugtalanságot okozott, mert különösen külföldön újra rossz meg­világításba hozza a szövetségi köz­társaságot. C A többnapos franciaországi • látogatásra érkezett szovjet mi­niszterelnök párizsi megbeszélései után Dél-Délfranciaországba utazott. Koszigin az első külföldi államférfi, aki megtekinthette a francia repülő­­gépipar fellegvárát, a Toulous-1 „Sud- Aviation“ üzemét, ahol többek közt már évek óta folynak közős angol— francia tervek szerint a „Concorde“, egy óriási utasszállító gép munkála­tai. Ezt a látogatást hangsúlyozza az a tény is, hogy a Concorde-hoz ha­sonló géptípus készül a Szovjetunió­ban is, amely számos szakember vé­leménye szerint korábban készül el és tökéletesebbnek ígérkezik az an­gol—francia típusnál. Koszigin miniszterelnök vidéki kör­útja folyamán Franciaországban több komolyabb jelentőségű tudományos, műszaki és ipari központot látogat meg, ahol a francia sajtó munkatár­sain kívül 36 külföldi újságíró vesz .részt. Párizsban tett sajtónyilatkoza­tában a szovjet államférfi a német kérdéssel és Európa biztonságával foglalkozva többek között kijelentet­te, hogy Nyugat-Németországnak el kell ismernie a két német állam léte­zését és a második világháború után létrejött európai határok véglegessé­gét. JL Wilson brit miniszterelnök és “ • Ian Smith, a rhodésiai fehér fajvédők vezére a „Tiger“ nehéz cir­kálón hiába folytattak több napon át tárgyalásokat. A törvénytelen Sa­­lysbury-i kormány elutasította a két miniszterelnök megállapodási javas­latát, s ezáltal a brit kormány na­gyon kellemetlen helyzetbe került, mert most már kénytelen a rendet­lenkedő afrikai „rokonságának“ ügyét felterjeszteni az ENSZ Biztonsági Ta­nácsához. Legutolsó jelentések sze­rint Londonban összeült már a Brit Nemzetközösség főbiztosainak szank­ciós bizottsága, amelynek arról kell majd határoznia, milyen eljárásokat foganatosítsanak a törvénytelen reak­ciós rhodésiai kormány ellen. Egész Afrikában nagy elkeseredést okozott, hogy az angolok annyira keztyös kéz­zel bánnak a rhodésiai fajvédőkkel, akik — mintegy kétszázezer fehér polgárt képviselnek — nem hajlan­dók elismerni a négymilliós fekete lakosság politikai jogait. SOMLÖ MIKLÓS Pillantás a nagyvilágba O Véres tüntetések Macaoban. A dél-kínai parton fekvő Macaoban már napok óta feszült a helyzet és a gyarmati uralom ellen tüntető fia­talságra a portugál kormányzó kato­naságot rendelt ki. Lisszaboni pa­­ranacsra leváltottak néhány rendőr­tisztviselőt, és a hatóságok egyéb en­gedményeket is kilátásba helyeztek, hogy lecsillapítsák a kedélyeket. Q Zsivkov miniszterelnök Belgrád­­ban. Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, Bulgária miniszterelnöke egynapot töltött a jugoszláv fővárosban, ahol Tito el­nökkel folytatott megbeszélést. Az értekezés tárgyát-a két országot érin­tő kérdések mellett a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, va-, lamint a jelenlegi nemzetközi hely­zet problémái képezték. A SPANYOLORSZÁGI „VÁLTOZÁSOK«« MARGÓJÁRA Letűnik Franco csillaga ? AMIKOR AZ IDÉN világszerte meg­emlékeztek az 1936-os spanyol sza­badságharc vérbefojtásáról, a haladó emberiség joggal tette fel a kérdést: vajon mi történt három évtizeden át a Pireneusi-félszigeten? A kérdés jogosságát és időszerűsé­gét főleg az támasztja alá, hogy ami­óta a nemzetközi reakció támogatá­sával Francoék megdöntötték a Spa­nyol Köztársaságot, és a véreskezű diktátor egyeduralmat teremtett ma­gának, az ország sötétbe burkolód­­zott és hátat fordított Európa sza­badságért küzdő népének. SPANYOLORSZÁG börtönné válto­zott a szó szoros értelmében. A nem­zet legjobb fiaira, akik nyíltan vagy leplezve fognak fegyvert a szabad­ságért és haladásért vagy pedig szót emelnek a zsarnokság és az emberte­lenség bármiféle megnyilvánulása ellen, azoknak a börtön, halál, vagy legjobb esetben számkivetés jut osz­tályrészül. Emlékezzünk csak Federico Garcia Lorca nevére a régebbi időkből, vagy a kommunista Grimau hősi helytállá­sára és mártírhalálára a közelmúlt­ban. Mindez reflektorfényként vilá­gít rá a Francorendszer sötét ural­mára. De sorolhatnánk tovább. Az aszturiai bányászok és barcelőnai munkások elleni durva önkényesség és megtorlás, s végül, de nem utolsó sorban a spanyol kommunisták pol­gári, emberi jogainak teljes megtaga­dása, egy-egy fejezete a diktátor! rendszer uralmának. Dolores Ibárruri, a spanyol kommunisták legendás hírű vezére külföldről irányítja a spanyol nép álhatatos harcát. Bár a Franco-diktatúra középkori módszerekkel próbálja kordában tar­tani a népet, már néhány évvel ez­előtt új szelek kezdtek fújdogálni Ibéria fölött. A spanyol munkásosz­tály 1936 tói serflmlt sem vesztett ön­tudatából, harci erejéből, szabadság­­szeretetéből. A rendszerrel szembeni SZABAD FÖLDMŰVES 1966. december 10. ellenállás különben az utóbbi időben egyre erősödött. Két évvel ezelőtt Is például óriási sztrájkhullám söpört végig Spanyolországon, amely új idők eljövetelét jelezte. A sztrájkolők egy­behangzó követelése a munkabérek emelése, a letartóztatott munkások és fasisztaellenes harcosok szabadon­­bocsájtása volt. Az ipari munkások mellett talpra állt a falu is, ami lehetővé tette a szervezettséget, a közös fellépést. Ez különösen fontos tényezője a spanyol demokratikus mozgalom legújabb történelmének. A munkás-paraszt szövetség mel­lett szorosan felzárkózik az értelmi­ség haladó része is, különösen a diá­kok. Szinte naponta hallunk újabb felkelésekről, a rendszer elleni nyílt vagy burkolt támadásokról. Ezek a jelenségek kétségtelenül a Franco-diktatúra gyorsuló szétesésé­nek, bukásának jelei. „EUROPA BÖRTÖNÉNEK“ KAPUI előbb vagy utóbb kinyílnak. A szó jelképes és reális valóságban is egyet jelent: Spanyolország népének éppen olyan joga van a szabadságra, mint a világ többi nemzetének. Jól tudják ezt Franco és szélsőjobboldali hívei is. Bizonyára ezért próbáltak az el­múlt napokban két olyan lépéshez fo­lyamodni, amely a demokratikus fej­lődés látszatát kelti. Először is Franco diktátor közke­gyelmet hirdetett, amely a polgárhá­ború nagyon sok résztvevőjét érinti. A másik esemény a spanyol parla­ment ülése volt, amelyen Franco be­jelentése alapján alkotmánymódosító tervezetet fogadtak el, s ezt valószí­nűleg december 14-én népszavazásra bocsátják. Noha az amnesztiarendelet fonák­ságaira számos hazai és külföldi sze­mélyiség rámutatott, a diktatúra har­minc éves uralma után több pozitív vonást jelent. Az alkotmánytervezet kérdése jó­val tüzetesebb vizsgálatot érdemel. Hiszen nem másról, mint a diktátor utódlásának kérdéséről, Spanyolor­szág jövőjéről van sző. A tervezet értelmében' megoszlik majd a hata­lom gyakorlása az államfő és egy miniszterelnök között. Ezenkívül több kisebb-nagyobb reformot léptetnek életbe. E politikai látszatengedmények mö­gött azonban a leromlott gazdasági helyzetet kell keresnünk. Spanyolor­szág három évtizedes politikai elszi­getelődése ugyanis természetszerűleg gazdasági elszigetelődéssel járt. Az ország súlyos gazdasági gondokkal küzd. A munkanélküliség az égbeki­áltó szociális ellentétekben csúcsoso­dik ki. A spanyol népgazdaság az amerikai és a közös piaci tőke függ­vénye. A külföldi magántőke — fő­leg az amerikai — eddig csaknem egymilliárd dollárt ruházott be Spa­nyolországba. Mindez természetesen nem a spanyol munkásosztály hely­zetén javít, hanem a hazai monopó­liumok profitját növeli. AZ EMLÍTETT gazdaságpolitikai helyzetből ítélve tehát a napnál is világosabb, hogy a 74 éves Franco diktátor nem önként adta be derekát. Az amnesztiának nevezett kegyelmi intézkedés és az alkotmány népsza­vazásba torkoló módosítása lényegé­ben nem más, mint a Prado-palota urainak és maroknyi hívének „túl­élési hadművelete“. Érzik, hogy a diktatúra erődjén Ismét meglazult egy oszlop. Kétségbeesett intézkedé­sük pedig nem más, mint hasztalan kísérlet az egyeduralmi rendszer tör­vényszerű felbomlásának megállítá­sára. A Spanyol Kommunista Párt boj­kottra szólította fel a dolgozókat a közelgő „alkotmánymódosításai“ nép­szavazással szemben. Ez a felhívás kétségtelen bölcs intézkedés. A mun­kásosztály és a reakció közti örökös harc alaptörvénye: az elnyomottak sohasem elégedhetnek meg a szabad­ság, a függetlenség és a demokrácia alamizsnájával. Mint a költő mondja, itt még nincs megállás, ez még csak hamis Kánaán lenne. A harcot addig kell folytatni, míg teljes győzelemmel végződik, s a spanyol nép, kommu­nista pártja vezetésével ezen a ren­díthetetlen úton halad előre. (tg) Georges Pompidou, Franciaország miniszterelnöke az ott tartózkodó AlexeI Koszigin szovjet miniszterelnök és kormányküldöttség tiszteletére ünepélyes ebédet adott. Képünkön balról jobbra: Pompidou miniszterelnök, Kosztgin szovjet kormányfő és Michel Debré, francia gazdaság- és pénzügy­­miniszter a miniszterelnökségi palota nagytermében. (Foto: CTK] IEdes élet,.,? Este nyolc Óra körül Jár az idő. A háromszoba-konyhás, fürdőszo- j > bás pártzst standardlakásban a gyerekek éppen befejezték a zuha- > nyozást. Frissen, tiszta ingecskékben adnak puszit jó éjszakát (i kívánva a mamának, papának ... (> A tízórai ízletes. Az asszony illedelmes tartással ül az asztalnál, ,1 igen jó benyomást kelt csinos, új blúzában, ápolt fejével. Majd, mi- ,1 alatt egyet-kettőt fordul a konyhában, a férje és vendég-bar át ja i1 végeznek a vörösborral. (1 — Csodálatos az asszonykám! — jegyzi meg a háziúr. Havonta i' 950 frankot hoz haza a családi pótlékkal együtt. — Abból a kevés i pénzből, amit neki adok, mindnyájunkat megetet, ellátja a gyereke- 1( két és, amint látod, még arra is telik neki, hogy csinosítsa magát. « > Bizisten nem is értem, hogyan csinálja... (( Pedig a magyarázat igen egyszerű — ahogy Catherine Vymain 1 ( írja a Nouvelle Observateure-ben: „Ez az asszony az utcára jár!“ És 1 > az esete nem is kivételes. Nemrégen Párizs egyik új peremvárosában 11 eszközölt szociológiát kutatás eredménye szerint az ott élő 2000 csa- (l Iádnak minden második háziasszonya — anyákat is számítva — ' i szabad idejében a világ „legrégibb foglalkozását űzi." (1 Nagyon gyakoriak ilyen esetek családoknál, akik nyomortanyák- (1 ról költöztek be az új lakónegyedekbe. Ma új házakban laknak. De ,1 míg az a vacak régi lakás csak 40—50 frankba került havonta, az i1 újért háromszor, sőt gyakran hatszor annyit kell fizetni, mégpedig t1 előre. Aztán ide már rendesebb bútor kell, meg egyéb beruházások <' is. Sok új bérlő, aki először élvezi a gáz meg a melegvíz áldását, ' nem győzi örömében mindkettőt használni. Catherine Vymain példa- < képpen említést tesz egy fiatalasszonyról, aki szinte extázisba jött az <, örömtől, hogy zuhannyal rendelkezik, és képes volt naponta hatszor, <, nyolcszor is odaállni a melegvíz sugarai alá. 1 > A kiadások tehát szaporodtak, a családfők keresete azonban vál- 11 tozatlan maradt. Sok háziasszony megtanul takarékoskodni, mások- 1 \ nak ez nem sikerül és az élet mindennapos sokasodó gondjai gyak- '» ran súlyos lelki megrázkódtatásokat okoznak. A nők nagy része pe- (» dig az örökösen hiányzó pénzt az utcán igyekszik megkeresni — (• nem ritkán a férj beleegyezésével, abban a maguknak szuggerált (1 reményben, hogyhát ez csak olyan ideiglenes szükségállapot és ha <1 majd a viszonyok megjavulnak ... ■<1 Ilyen módon igyekszik pénzhez jutni számos párizsi vállalat női i1 alkalmazottja is a déli munkaszünet alatt, 12 és 2 között. Es ezek ( azzal mentegetőznek — ahogy maguk mondják — hogy más nő is 1! észt teszi... „Mi mást tehetnénk?" i J Ezek a nők azonban az utcán nem viselkednek olyan kihívóan, ' \ mint a hivatásos prostituáltak. ' Ötvenkét éves asszony, meglepően csinos még. Egy hónappal ez- S előtt elvesztette az állását. Mialatt a munkaközvetítőhivatal előtt várt \ > a sorban, valaki elcsábította. Háromszáz frankot ajánlottak egy nap­­ra. Képzelje — az én koromban! Bárhol is jelentkeztem munkára — ,1 sok éves titkárnői praxisommal, két idegen nyelvet bírok — mindé­­nütt azt mondtájc: Ön már túl idős! — Hát mit tehettem volna? ,1 Gyakran látni fiatal, csinos nőket, anyákat üres szatyorral a ke- i1 zükben a piacon. „Kliensekre“ várnak. Partner gyakran akad, elmegy i ’ vele a közeli szállodába és egy óra múlva újra megjelenik a piacon, '! hogy bevásároljon a családnak. Most már van miből. i Épp olyan nők ezek — írja C. Vymain — mint a többi, gyermekük 1 van, akiket meg kell etetni. A szociális intézmény dolgozóival beszél- 1, getve ezek az asszonyok csaknem mind különösebb szégyenérzet 1 \ nélkül számoltak be titkaikról, mert amit tesznek, „szükséges rossz- (i nak, túlórázásnak“ tekintik, s bár megalázó, mégis elkerülhetetlen. \ Mit tegyenek mást?! 1 ( A franciaországi női munkával foglalkozó VCT-dokumentumok sta- !1 tisztikája világos képet nyújt a francia nők mindennapjáról. A 20 i' legerősebb női foglalkozási ágazatokban 1965-ben a legalacsonyabb i1 bérek a textil-, bőr-, cipő-, konfekció- és a csomagolóiparban voltak. <1 Több mint félmillió francia nő éhbérből volt kénytelen eltartani ma- l| gát és gyakran gyermekét is. Ez is egyik oka annak, miért emelke- l dtk az országban azoknak a száma, akik — férjük tudtával vagy {, anélkül az utcán igyekeznek a hiányzó pénzösszeget megkeresni. * i Azok azonban, akik a burjánzó prostitúcióval kapcsolatban illeté- (i kés helyen követelték a probléma megoldását, egy igen magas sze- ' i mélyiségtöl a következő választ kapták: „De hát hiszen az is tipikus S nőt foglalkozásI“ LAD1SLAV POKORN? ]»

Next

/
Thumbnails
Contents