Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-10 / 49. szám

Tudnivalók a mezőgazdasági termékek és értékesítésének módjáról

Népgazdaságunk irányításának tökéletesített rendszere alapvető változást hoza mezőgazdasági termé-kek felvásárlásának módszertanában. Törvényszerűség ez, mert a felvásárlás eddigi rendszere egyes formáiban erősen emlékeztetett a háború utáni években alkalmazott módszerekre, a beadási kötelezettségekre, s azokra a módozatokra, amelyeket mezőgazdaságunk szocializálásának időszakában alkalmaztunk. A felvásárlási módszer változásával párhuzamosan a termelés tervezési rendszere is feltétlenül hatással lesz az ú] árakra.

TERMÉSZETES, hogy az adás-vételi rendszert későbben jogi formába öntik, s a törvénygyűjteményben szentesítik. Hiba azonban, hogy ezek az Irányelvek csak későbben jelennek meg hivatalosan, s a mezőgazdasági dolgozók számára kevés idő marad a gondolkodásra az 1967-es évre szóló szerződések megkötése előtt.

Hogy támpontot nyújtsunk számukra, az új helyzetben való helyes tájékozottságra, röviden közöljük az ezzei kapcsolatos legfontosabb alapelveket.

Módosul a szerződéses viszony

1. A jövő esztendő elejétől mezőgazdasági üzemeinket senki sem kötelezheti semmiféle szerződés megkötésére. Ez annyit jelent, hogy nem kényszeríthetők előregyártott okmány szerinti szerződésre.

Az önkéntes szerződéskötéseknél a következőket veszik alapul:

0 hogy a kitermelt árut kedvező feltételek mellett értékesíthessék, — azaz megfelelő piacot szerezzenek;

0 hogy a számukra legelőnyösebb feltételeket válasszák, amelyeket a felvásárló vagy az átvevő-feldolgozó számukra szolgáltatásképpen felkínál.

Az áru átvevője ugyanúgy nem kötelezhető szerződés megkötésére. Ha valami oknál fogva a termelő és a felvásárló közt nem jön létre megegyezés, a szerződés tartalmát illetően, egyik fél sem jogosult arra, hogy az Állami Döntőbizottság közreműködését kérje a szerződés megkötésének kikényszerítésére.

2. Eddig az az elv volt érvényben, hogy a mezőgazdasági üzemekkel minden egyes átvevő nevében a terményforgalmi vállalat kötötte meg a szerződéseket. A jövőben ez megszűnik. Minden egyes felvásárló-átvevőfeldolgozó üzem maga köti meg a termeltetési, illetve áruátvételi (szállítási) szerződést. Ez azért is Jó, mert így megismerheti partnerét, szoros kapcsolatot tarthat fenn vele, egészen az áru elszállításáig.

Olyan esetekben, amikor az áru átvevője egyben szállító és szolgáltatást nyújtó is, ilyenkor a szerződésben igazolják a szolgáltatás terjedelmét, fajtáját és a viszontszállítást.

3. Alapjában véve a mezőgazdasági üzemek az általuk termelt árut bárkinek eladhatják. Például a terményforgalmi vállalatnak, valamelyik feldolgozó üzemnek, a kereskedelemnek, más mezőgazdasági üzemnek, vagy pedig egyenesen a fogyasztónak. Ezután jogi előírások nem korlátozzák a termékfölösleg árusítását. Persze, mivel a mezőgazdasági üzemek nem kötelezhetők szerződések megkötésére (a szerződésen felüli áruról már nem

beszélhetünk, mint terményfölöslegről, hanem mint szerződéses, szerződésen kívüli, illetve szerződésen felüli árumennyiségről).

4. Ismeretes, hogy némi korlátozás is lesz a szabadkereskedelemben, — mégpedig a gabonaféléket és a burgonyát csakis az erre hivatott felvásárlók vehetik majd át. Ezenkívül a vágóállatokat (a házi vágásokon kívül) csak a vágőhídakon dolgozhatják majd fel, hogy az állat- és népegészségügyi előírásokat betarthassuk. Bizonyos korlátozás lesz még a nem iskolázott borok és a borszőlők értékesítésénél is.

5. A mezőgazdasági termékek átvevőinek további feladata abban merül majd ki, hogy közülük egyesek bizonyos előre meghatározott termékeket vásárolnak majd fel a termelőktől. A terményforgalmi vállalatok például a gabonaféléket, az olajosokat, a vágóállatokat, a gyapjút vásárolják fel. A Belkereskedelmi Minisztérium üzemei a tejet, fűszerpaprikát, a dohányt és más termékeket veszik át.

De az egyes átvevőszervek megbízása nem jelenti azt, hogy a mezőgazdasáig üzemek kötelesek termékeiket kizárólagosan az illető felvásárlóátvevőnek eladni. Itt tudatosítanunk kell a régi és az új felvásárlási elvek különbözőségét. Legjobb lesz talán, ha erre konkrét példát hozunk fel.

Például a tej átvételével a feldolgozó vállalatokat bízta meg népgazdaságunk. Ez annyit jelent, hogy más felvásárló üzem nem veheti át a tejet. Mindemellett előfordulhat, hogy a mezőgazdasági termelőüzemek valamelyike nem hajlandó (de nem is kötelezhető) szerződést kötni a tejfeldolgozóval. Azonban az általa kitermelt tejet eladhatja például a környező üzemi konyháknak, vendéglátó üzemeknek vagy pedig egyenesen a kisfogyasztónak stb.

Feltételezhető, hogy a gyakorlatban a termelő a tej legnagyobb mennyiségének értékesítésére a feldolgozó üzemmel szerződik,- ha gazdasági szempontból ez előnyös lesz számára, vagy pedig a másik utat választja, ha pénzügyi szempontból kedvezőbb.

Egyes termékeknél tág lehetőség nyílik az értékesítésre. Meg kell azonban nyíltan mondanunk, hogy a szabadkereskedelem nem válhat az adó csökkentésének eszközévé. Néhány mezőgazdasági üzem már idén úgynevezett szövetkezeti piacon értékesítette termékeinek hagy részét. így érhettek el kedvező árat. Persze azért, mert nem fizették be az államnak a forgalmi adót.

B. A legkomolyabb megoldásra váró feladat manapság, hogy a mezőgazdasági üzemek megértsék mit is jelent az, hogy a jövőben egyes termékek átvételével bizonyos felvásárló

szervezeteket megbíznak, s mit jelent a kötelező feladat, s hogy mi a kettő közti különbség. Szükséges, hogy ezt a kérdést mindjobban boncolgassák, mert csak így érthetik meg az új helyzetet, s nyílik mód a mezőgazdasági üzemeknek a terményforgalmival és más felvásárlókkal történő legkedvezőbb szerződések megkötésére.

A jelenlegi gyakorlat

I. Az állami mezőgazdasági üzemek úgynevezett totális beadási kötelezettség szerint teljesítik a rájuk rótt feladatokat.

II. A szövetkezetek ezzel szemben előzetes szerződés alapján szállítják az árut.

III. A másik oldalon a felvásárló köteles átvenni az összes termékmennyiséget, amennyiben az fogyasztásra vagy feldolgozásra alkalmas.

Az új rendszerben így határozzák meg a felvásárlás alapelveit:

a) Azoknál a termékeknél amelyek átvételére egyetlen felvásárló-szervezet hivatott, ez a szerv köteles felvásárolni az összes felkínált termékmennyiséget (még a szerződésen felülit is) abban az esetben is, ha teljesen nem felel meg az állami szabványnormáknak. Ilyen termék a gabonaféle, a hüvelyes, a burgonya, az olajosnövény, a cukorrépa, szőlő, fűszerpaprika, rostnövény, gvógynövény, vágóállat, vágóbaromfi, tojás, gyapjú, tej.

(Külön elv érvényes a vetőmagvakra és az ültetőanyagokra.)

b) Amennyiben a mezőgazdasági üzem megvételre felkínálja az a) bekezdésben megjelölt szerződésen felüli termékekét, a megbízott felvásárló szabad árat térít (ez az ár még nem rendezett). Tudni kell, hogy az állam csak a fentebb felsorolt termékek teljes,átvételét szavatolja.

7. Az új rendszerben az az elv érvényesül, hogy a felvásárló szervezet köteles az árut valóságos minőségében átvenni, s ugyanakkor besorolni az illető árcsoportba s ezt feltüntetni az átvételi lapon. Ahol az lehetséges, a felvásárló a termékeket egyenesen a termelés színhelyén veszi át.

8. Mindennemű felvásárlási árat al „oco“, vagyis termelőhelyen átvétel elve (mezőgazdasági üzem) alapján szabják meg. A szállítás minden esetben a felvásárló üzemet terheli. Az ideiglenes jogi előírások megemlékeznek majd arról, hogy a mezőgazdasági üzemek tehergépkocsiaikkal (nem traktorokkal) megfelelő szállítási díj fejében szerződésre, saját termékeiket a felvásárlóhoz szállítják.

9. Az új felvásárlási rendszer törvényes életbeléptetésével egyidejűleg a kétoldali pönalizálás lehetősége is érvénybe lép, mert a termelő mezőgazdasági és a termeltető (átvevő) üzemek közt jogi egyenlőség alakul ki. Dr. Jifl Josífko (e. p. 11/66)

Az irányítás

tökéletesített redszerének

I. Az árak és tartozékai kis lexikona

FELVÁSÁRLÁSI ÁRNAK nevezzük azt az összeget, amelyet a termelők az általuk szállított áruért kapnak. A felvásárlási árak lehetnek egységesek, amelyek az ország területén minden egyes termelő számára egyformán kötelezőek, továbbá lehetnek szabad (változó) árak, amelyeket a termelők és a felvásárlók kölcsönös megegyezés alapján esetenként létesítenek. Az áraknak nagyobbik része (96 százaléka) egységes, azaz szilárdan meghatározott.

KÜLÖNBÖZETI ÁRPÖTLÉKOT azok a mezőgazdasági üzemek kaphatnak, amelyek kedvezőtlen körülmények mellett (pl. hegyi vagy hegyaljai körzetben) gazdálkodnak. A szövetkezetek aszerint jogosultak különbözeti, árpótlékra, hogy melyik termelési gazdasági egységbe csoportosították őket, az állami gazdaságok pedig aszerint tarthatnak rá igényt, hogy melyik ökonómiai csoportba sorolták őket. Árpótlékot minden olyan 100 korona bevétel után térítenek, amelyet az üzemek az állami alapba adott termékekért könyveltek el. Az árpótléknál azt az alapelvet érvényesítik, hcjgy minél rosszabb körülmények között gazdálkodnak egyes üzemek, annál nagyobb pótlékra tarthatnak igényt.

GYARAPODÁSI PRÉMIUMOT a népgazdasági szempontból legfontosabb termékek túlteljesítéséért kapnak a termelők. Ilyen például a jelenlegi tejprémium is. A premizálásnak ezt a formáját jövő év elejétől a búzára, a rozsra, a sörárpára, a zabra, a kukoricára, a burgonyára, a cukorrépára, továbbá a gabonafélék és a kukorica vetőmagvaira, valamint a vágómarhára, sertésre, borjúra, juhra, baromfira, tojásra és a gyapjúra is kiterjesztik. A tejprémium megmarad jelenlegi formájában, de a többi termékekre olyan elv lesz érvényes, hogy a valóságban értékesített, alább megjelölt termékekért, azaz a túlteljesítésből bevételezett minden 100 koronáért 50 korona terjedelemig kaphatnak majd prémiumot a termelők.

CÉLSZERŰ STABILIZÁCIÓS TÁMOGATÁST azok a gazdaságok kaphatnak, amelyek ökonómiailag még gyengék. A támogatást az ilyen mezőgazdasági üzemek külön kérvényére folyósítják az előre kidolgozott, benyújtott konszolidációs üzemi terv kezessége után. A stabilizációs támogatás folyósításánál a járási termelési- igazgatóság dönt a mezőgazdasági üzemek képviselői testületének véleményezése után.

KIEGÉSZÍTŐ ÁRPÖTLÉKOT a felvásárlók saját eszközeikből nyújtanak a termelőknek (például a feldolgozó üzemek termelési tervük kifogástalan teljesítésének biztosítására), (z)

Ékesítik a barti és a szórni szövetkezetei

11GYANÜGY, mint népgazdasá** gunk más ágazatainak tökéletesített irányítási rendszerében, mezőgazdaságunkban is érvényesülnek majd az adás-vételi kapcsolatok általános alapelvei — lehetőség nyílik a külkereskedelemre, ami annyit jelent, hogy a termelők a jövőben közvetlenül, azaz a fölösleges közvetítő szerv nélkül üzletet köthetnek külföldi szállításokra. Helyesebben mondva az értékesítésnek egyszerűbb formáját kell majd érvényesíteni a termelési igazgatóságokon és a külkereskedelmi vállalatokon keresztül.

ROTORBATTÉRIÁS

BAROMFIHÁZ

A húscsibéket 45—90 napos korukig tartják az újrendszerű baromfiházban. Az 50 m hosszú épületben 10 db ötemeletes battériát helyeznek el. Minden emeleten 8 ketrec van, egyenként 20 férőhelylyel. A henger alakú battériákat függőlegesen, két csapágyba rögzítik, amelyek körül azok elfordulnak. Egy fordulat 3 5 percet vesz igénybe. Energiaszükséglet 0,25 kW. A forgórendszer a baromfiak kiszolgálásának új technológiáját követeli meg. A takarmányoző- és Itató-, valamint kitrágyáző berendezés is függőlegesen van elhelyezve. Forgás közben végzik a takarmányozást és az egyes emeletek közötti térből a kitrágyázást. Az automatizálás lehetővé teszi, hogy egy dolgozó 15—30 ezer baromfit szolgáljon ki. (MVI)

Mezőgazdaságunk helyet kap a külkereskedelemben

Mivel az adás-vételi kapcsolatok rendezésénél mezőgazdaságunknak ilyen természetű kérdéseit nem tudták teljesen közös nevezőre hozni a népgazdaság más vonatkozásaival (például az átvevő-szervek monopóliuma végett), feltételezhető, hogy a külkereskedelemben sor kerül majd a mezőgazdasági és erdészeti termékek négy formában történő értékesítésére, vagyis:

0 a külkereskedelmi szervekkel közvetlen kapcsolat útján;

• a külkereskedelem, a terményforgalmi és más szállítókon keresztül;

0 a külkereskedelem, a földolgozó vállalatok, félkészárú értékesítése révén kivitelre;

0 a konjunkturális (üzleti szempontból kedvező) mezőgazdasági termékek kivitele útján.

A mezőgazdasági termékek külkereskedelmi értékesítése a gabonafélék kivételével minden egyes termékre és terményre vonatkozik. Részben kötelező szerződéses feladat formájában, melynek terjedelmét a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok előzetes felmérésével határozzák meg, természetesen a hazai közélelmezési feladatok teljesítésének biztosítéka után.

Mindennemű külkereskedelmi szállításra előzetes szerződést kötnek árufajtánként. A szerződés a termelőre s a szállítóra egyaránt kötelező

lesz. Hiányos teljesítése esetén mindkét félnek joga lesz az ebből eredő kár megtérítésének követelésére.

A külkereskedelmi szállítókat olymódon akarják érdekeltté tenni tevékenységükben, hogy bizonyos devizarészesedést kapjanak azok, akik feladatot vállalnak bizonyos kötelezettségek teljesítésére. Deviza-részesedést csak a kiválasztott termékeknél nyújtanak. Ilyen például a komló, ipari fa, élő mezei vad stb. Egyéb termékek külkereskedelmi szállításánál csak a szerződésen felüli árúért adnak majd deviza-részesedést, amely 5—30 százalékig terjedhet a kivitelt áru természetétől, fajtájától függően.

Az ilymódon szerzett devizát a termelők külföldi gépek és eszközök vásárlására, továbbá külföldi tanulmányútokra és egyéb hasonló jellegű célokra is felhasználhatják.

Nagy körültekintéssel szabják majd meg a konjunkturális (üzleti szempontból kedvező) termékek szállítási költségeit, s az ezzel kapcsolatos serkentő eszközök odaítélésének módját. Különben ezekre a termékekre rövid tartamú szerződéseket kötnek, megfelelő terjedelmű, külön árpótlék (prémium) fizetése mellett, természetesen deviza-értékben.

Ami a behozatalt illeti (a mezőgazdaság számára) az erre vonatkozó alapelveket a 204/1966 és a 223/1968- os kormányrendelet szabályozza, amely egyben a népgazdaság más ágazataira is érvényes. A fenti normák szerint a külföldi gépeket és beruházási eszközöket, továbbá a földolgozásra szoruló árucikkeket a mezőgazdaságban kétféleképpen szerezhetik be, mégpedig:

0 nyersanyagok, szükségletek és késztermékek esetében szocialista, valamint kapitalista államokból, másrészt berendezések, gépek és beruházási eszközök a szocialista államokból a tervezett behozatallal, azaz a népgazdasági tervvel összhangban központi átvevő szervezeten keresztül;

0 berendezések, gépek, beruházási eszközök behozatala kapitalista államokból a Csehszlovák Állami Bankon keresztül. Az ilyen természetű behozatalt ugyancsak az állami terv szerint végzik.

Az ezzel kapcsolatos elveket a külkereskedelmi minisztérium törvénybeiktatott irányelvei szabályozzák, az Állami Bank tervezett deviza-lehetőségeihez mérten.

Mivel a külföldi behozatal újszerűségéről van szó, szükséges, hogy a járási mezőgazdasági termelési igazgatóságok arra hivatott dolgozói megismerkedjenek a behozatal alapelveivel (erre vonatkozó anyagot az Állami Bank járási kirendeltségei rendelkezésükre bocsátják), hogy aszerint biztosíthassák az 1967-es esztendőre szóló külföldi behozatalt.

Az elmondottakból kitűnik, hogy a gépi eszközök behozatalát továbbra

is a külkereskedelmi szervek gépi behozatali részlege végzi.

Más természetű behozatalt az ezzel megbízott intézmények végzik majd, mint például az elismert vetőmagvakat, zöldségféléket, gyümölcs- és szőlőültetvényeket s dísznövényeket, a magnemesítő és termeltető vállalatok Prágában székelő szövetsége; a törzskönyvezett állatokat az Országos Fajtanemesítő Intézet (Prága—Repi); élő halakat és tavi rákokat a Ceské Budéjovicén székelő Állami Halászszövetség útján; takarmányféléket, vetőmagvakat, Ultetőanyagokat, ipari trágyát és agrokémiai szereket a terményforgalmi vállalatok központi szervei (Prága) hozzák be.

Ezeknek a feladatoknak rugalmas teljesítése megköveteli, hogy a járási termelési igazgatóságok, amelyek a jövő év elejétől az elsődleges szállítók és átvevők szerepét töltik be, jól felkészüljenek a külkereskedelmi feladatok teljesítésére. Tény, hogy az említettek alapján gyökeresen megváltozik a kivitel és a behozatal öszszetétele.

A külkereskedelmi kapcsolatok gyakorlati részét központilag irányítják.

Nálunk, Szlovákiában a deviza-alap az Áljami Bank területi intézetének (Bratislava) kezelésében van, szükséges, hogy az illetékesek lépéseket tegyenek annak érdekében, hogy mezőgazdaságunk is megfelelő arányban részesedjék a külkereskedelmi feladatok teljesítésében és az ezzel járó előnyökben. (peb)

SZABAD FÖLDMŰVES 5

1966. december 10.

A napokban Barton és Szőgyénben pártgyűlésen vitatták meg a termelés szakosításának, illetve központosításának előnyeit. A járási küldöttek alapos megvilágítása után a tagok mindkét községben amellett szavaztak, hogy a jövő esztendő elejétől egyesítik erejüket, közösen végzik a termelési feladatokat.

Ez a gazdasági társulás nem kevesebb, mint 5104 hektár mezőgazdasági, illetve 4848 hektár szántóterületet foglal majd magában. Az első esztendőben kisebb átalakításokat végeznek a gazdasági épületeken, s az állatokat oly módon csoportosítják, hogy egy-egy részlegen csak bizonyos fajtákat tartanak, mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy ez nagyon előnyös.

Barton például csak szarvasmarhahizlalással és kocatartással számolnak, a többi állatokat pedig a két szőgyéni részlegen összpontosítják. A szarvasmarhákat úgy osztották el, hogy részlegenként csak egy csoport legyen (vagy növendékmarha, vagy hízőmarha, vagy tehén.) Ez az istállótrágya termelése szempontjából fontos. Jövőre új vetésforgót dolgoznak ki, amelyet oly módon alkalmaznak, fiogy részlegenként olyan növényeket iktatnak be a vetésforgóba, amelyek az összpontosított állatállomány számára előnyösek.

Várható, hoev a termelés szakosflasavai, meive Kozpontositasavai jelentősen növekszik az állatok hasznossága. A mérlegelések alapján a tehénállomány tejhasznossága mái

1968-ban mintegy 300 literrel növekedik egyedenként. A hízómarhák napi súlygyarapodásában 10—20 dkg többletre van kilátás, a hízósertések nél pedig naponként 10—15 dkg egyedenkénti többlettel számolunk. Ezek persze nem csupán elméleti számítások, hanem gyakorlati valóság, amelyet a központosítás, azaz a tökéletesebb munkaszervezés magával hoz, vagyis az eredmények biztosítéka. Hasonló számításokat további öt gazdasági egységben is végeztünk, ahol hasonló előkészületeket teszünk a szakosítás bevezetésére.

Meggyőződésünk, hogy a szakosítás bevezetése zárt állományforgó mellett semmi esetre sem idézheti elő a termelés csökkenését, ellenkezőleg, az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy amit most járásunkban teszünk, az a helyes, és a termelés fellendítését szolgálja.

A jövőben ezen az úton kívánunk járni. Most öt évre szóló tervet dolgozunk ki, és a jövőben aszerint szakosítjuk és központosítjuk a mezőgazdasági üzemek termelését.

PAVOL HUDEC, az érsekújvári JPB mezőgazdasági titkára