Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-03 / 48. szám
Ezüstérmesek A Prerovi Országos Tenyészállat Kiállításon a stavropoli merino juhok ezüstérmese a Nemec nevű, 501/2—981 számú, Hornanyből származó, 1982-ben született kos lett. Gyapjútermelése 1965-be« igen nagy mennyiséget, 13,— kg-ot ért el. igaz, apja is elérte a 13,— kg-os évi gyapjútermelést és az elit rekord besorolást, anyja pedig ugyanebben a besorolásban a 8,20 kg-ot. Az ezüstérmes juh élősúlya 98 kg, minősítése ER. Stefan Krivosík juhász jól gondoskodik a 406 juhot számláló, a Nyitrai Állami Gazdaság sládeékovcei részlegén levő állományról, amelyből 198 anyajuh, 8 pedig kos. Az egész juhállomány átlagos egyedenkénti évi gyapjútermelése az utóbbi három évben 8,96 kg volt. Ugyancsak az utolsó három évben 89 tenyészkost neveltek fel, amelyekből 38 ER, 30 db Ea és 3 db Eb besorolást nyert, ami nem mindennapi eredmény. De az egy juhra számított gazdasági mutató, vagyis a teljes bevétel is kimagasló, mert 1454,50 Kcs-t ért el az elmúlt esztendőben. A barna, szarvatlan, rövidszőrű harzi kecskefajta képünkön bemutatott 308 U 7 számú, elit besorolású, 1957-ben született egyede különösen szapora. Minden évben három utódot hoz világra, kivéve a második laktációs évét, amikor csak két utódnak adott életet. Maximális tejtermelése évi 1393 kg 3,40 zsírszázalékos tej. Évi tejzsírtermelése 47,50 kg. Tulajdonosának, R. Netolicka Uzíni lakosnak (Ost! nad Labem járás) jelentős hasznot hajt ez a szép formájú állat. Ajánljuk, hogy a juh- és a kecsketenyésztők, amennyiben érdeklődnek a fenti fajták iránt, vegyék fel közvetlenül, vagy tenyésztési igazgatóságuk közbenjárásával a kapcsolatot a kiváló állatok tenyésztőivel. Kucsera Szilárd •• rr ■••• a Törődjünk hasznos madarainkkal Madaraink nagy része a tél idejére délre, melegebb vidékre költözik. Ez a vándorlás szorosan összefügg a megfogyatkozott táplálékkal és a rövidülő nappalok jelenségével. Egy részük azonban nálunk marad, és itt vészeli át a hideg napokat. Ezek télen átmenetileg a számukra már megszokott táplálékról más, télen is előforduló eleségre térnek át, de továbbra is szorgalmas keresői és pusztítói a különféle helyeken meghúzódó kártevő rovaroknak. Legismertebb közülük a háziveréb, a búbos pacsirta, városok közelében a feketerigó és a vidám hangú csóka. Kertekben, parkokban és a csendes erdőkben gyakoriak a fürge cinkék és pintyfélék. Ezek összeverődött csapatainak gyakori kísérője a fakopács is. Az előbbiek az avarban meghúzódó gilisztákat, pajorokat és rovarokat szedegetik, míg a cinkék és a tarka fakopács a fák kérge alatt, álcák, bábok és kifejlett rovarok után kutatnak. A padlások és tornyok ismert lakója a gyöngybagoly is Itt marad, és szorgalmas pusztítója az egereknek, pockoknak, de szűkös időben a verébhúst sem veti ineg. A tájhoz hű énekeseink és más hasznos madaraink ha jól tápláltak megküzdenek még a legnagyobb hideggel Is, mert tollazatuk és a bőr alatt (főleg télire) kialakuló zsírpárnájuk rossz hővezető. A téli hidegben is bokrokon, fák ágain éjszakáznak, nem maradnak régi fészkeikben. Csak az ökörszem és a cínkefélék húzódnak be odujaikba. Mindezek ellenére a hosszan tartó zord Időjárás esetén — különösen tartós fagyok és magas hótakaró idején — gyakorta találunk megfagyott madarat. Ez azonban már másodlagos jelenség. A fő ok elsősorban a hiányos élelem, ami kistermetű madarainkat legyengíti. Ennek hatására különféle betegségek lépnek fel. A beteg, legyöngült madarakat azután már könnyen kivégzi a könyörtelen hideg. Az 1965-ös tél országszerte megtizedelte kedves szárnyasainkat. Gúta környékén — ahol állandóan figyelem a madarak életjelenségeit — csak a cinkefélék fészkelési helyei 20—25 °/o-kal megritkultak az előző két évhez viszonyítva. Valamennyien tudjuk, hogy nemcsak télen, hanem egész évben, főleg a fiókagondozás heteiben, milyen segítséget jelentenek ezek a madarak a gazdasági növényeken élősködő, kártékony rovarok pusztításában. Rovarevő. madaraink jelentőségét az is fokozza, hogy magas testhőmérsékletük és az ezzel összefüggő gyors emésztésük következtében nagy a táplálékigényük. Éppen azért rengeteg rovar szükséges ahhoz, hogy hatalmas étvágyukat kielégítsék. így apróbb madaraink egynapi rovartáplálékának súlya saját testsúlyukat is elérheti, sőt meg is haladhatja. Kiszámították, hogy egy széncinkepár és kétszeri költéséből származó szaporulata (beleszámítva a kb. egyharmados elhullást is) egy évben 80—120 kg rovart fogyaszt. Ha ezeket figyelembe veszszük, rájövünk, hogy kedves szárnyasaink téli etetése nemcsak érzelmi, hanem gazdasági szempontból is nagyon fontos és indokolt. Azonban nem elég csak az alkalmi és rendszertelen etetés. Már a nagy hidegek elején is házunk közelébe kell csalogatnunk a kóborló madarakat. Az enyhébb napokon az etetést kevésbé fogják igénybe venni, de az erős fagyok és hidegek beálltával már a megszokott etető köré gyülekeznek, könnyebben megtalálják azt. Gazdaságos és szórakoztató az ablakraakasztott etető ládika, amely 30—35 cm hosszú, 22— 24 cm magas és 15 cm széles lehet. Ennek első és hátsó oldalát üvegből készítjük. Ezen keresztül könnyen megfigyelhetjük az etetőbe betérő madarak lakmározását, s egyetmást megtanulhatunk életmódjukról. Hasznosak a dúcetetők is, amelyek 130—150 cm magas oszlopra erősíthetők. Ez egy kb. 70—75 cm oldalmérete, négyzet alakú asztalka, amelyet felülről deszkatetőzet, oldalról pedig három helyen üveg véd. Az etetőkbe főképpen a pintyfélék és cinkék járnak. Különösen a cinkék szorulnak erre a segítségre, mert gyönge csőrükkel a fagyos és erős zúzmarától páncélozott fakérgek alá nem juthatnak a rovartáplálék megszerzésére. Védjük az etetőket a hótol, az erős széltől, de a kóbor macskáktól, esetleg a kutyáktól is. A magevő pintyféléknek kendermagot, kukoricadarát, maghulladékot, szárított bogyókat (galagonya, bodza stb.), napraforgómagot, félbevágott diót adhatunk. Olvasztott faggyúval összekeverve, olajos magvakból készített pogácsát akasztunk spárgára az etetőben. A lágy ételekkel élő rigónak, cinkének, vörösbegynek adjunk húshulladékot, szalonnadarabokat vagy gyümölcsmaradványokat. Kenyérmorzsával csak abban az esetben etessünk, ha az szárított. Ebből egyszerre csak anynyit adjunk, amennyi egy nap alatt az etetőből elfogy. A kenyérmorzsa hamar savanyodik és begybántalmakat, elhullással járó bélhurutot okoz. A téli időszak alkalmas arra ,is, hogy az erdőkben, gyümölcsöskertekben a rovarevő madarak mesterséges megtelepítését és elszaporodását elősegítsük. Ezen a téren főként az odúlakó madárfajok jönnek számításba. A gyümölcsösökben és erdőkben ezek pusztítják a legeredményesebben a rovarokat. Ezek közül kimagasló a széncinke ténykedése, mert ez a leggyakoribb és munkájának mennyisége is nagy. Odvas fák hiányában egyre jobban előtérbe kerül az odúlakások készítése. Erre deszkahulladék is alkalmas, vagy 15—25 cm vastagságú fák kivágott törzse. Készítésüknél ügyeljünk arra, hogy a röpnyílás átmérője 25 mm, az odú belső szélessége 6—10 cm, mélysége pedig 15 cm legyen. Ez a méret a legalkalmasabb a széncinke és fakusz megtelepítésére. Harkályok, örvös légykapó, csuszka és nyaktekercs odúméretei a következők: röpnyílás 32—46 mm, belső szélesség 10—12 cm, mélység 25 cm. Ezeket az erősebb, sűrű ágú, idősebb fákon helyezzük el 4—5 m magasságban. Ebbe a nemes munkába bekapcsolódhatnak a madárbarát felnőttek, de a tanulóifjúság is. JUHÁSZ ÁRPÁD (Gúta)
