Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-03 / 48. szám
A TYUK életkorának hatása a termelésre A baromfitenyésztésben mindeddig kevésbé tanulmányozták a szülők életkorának hatását ivadékaik minőségére, holott ez a tényező a tenyésztőm munka hatékonyságát nagyban elősegíti. Az örmény Szövetségi Köztársaság Földművelésügyi Minisztériumának kísérleti telepén a kérdés vizsgálatára két klsérletsorozatot állított be. AZ ELSŐ KÍSÉRLETSOROZATBAN a szülők életkorának a tojások súlyára, termékenységére, keltethetőségére, valamint a csibék kelési súlyára, növekedésére és fejlődésére gyakorolt hatását vizsgálta. a második kísérletsorozatban a szülők életkora és az ivadékok növekedése, élősúlya, tojáshozama és tojásainak súlya közötti összefüggéseket tette vizsgálat tárgyává. A kísérletben öt csoportban összesen 1000 tyúk és 112 kakas szerepelt. Az I. kísérleti csoportban a tyúkok átlagos életkora 2,5—3 év, a kakasoké 8—9 hónap, a 11. kísérleti csoportban adott sorrendben 8—9 hónap, illetve 2,5—3 év, a III. kísérleti csoportban 2,5—3 év, ÜL 2,5—3 év (1. kontroll), a IV. kísérleti csoportban 8—9 hónap, illetve 8—9 hónap (2. kontroll), az V. kísérleti csoportban pedig 1—1,5, illetve 1—1,5 év volt. Az állatok elhelyezési sűrűsége/m2 4—5 egyed volt. A kísérlet során 1—5 napos tojásokat keltettek. Abban a csoportban (TV.), ahol mind a kakasok, mind a tyúkok kora 8—9 hónapot tett ki, a termékenység 93,7 %, a keltethetőség (termékeny tojások után) 81,6 % volt 1589 tojás után. A III. csoportban (a kakasok és tyúkok életkora egyaránt 2,5—3 év) 1871 tojásból 89,2 % volt termékeny, a termékeny tojások után számított keltethetőség pedig 70,7 %-ot tett ki, tehát az előző (IV) csoporthoz viszonyítva a termékenység 4,5 %-kal a keltethetőség pedig 10,9 %-kal csökkent. A NÖVEKEDÉS-FAKTOR MEGHATÁROZÁSA Egy amerikai kutatócsoport reméli, hogy szakaszos kristályosítással rövidesen sikerül a tojássárgában levő növekedésfaktort Izolálni. Ma már 10 g kivonattal érik el ugyanazt a növekedés-reakciót, amit korábban 1500 g kivonattal értek el. ' (Feedstuffs, Minneapolis) Az I. kísérleti csoportban (2,5—3 éves tyúkok, 8—9 hónapos kakasok) a termékenység 92,38 %-os, keltethetőség 71,22 %-os volt, vagyis a III. csoport eredményeit termékenység tekintetében 3,18 %kai, keltethetőségben 2,71 %kai múlta felül. A II. csoportban, ahol 8—9 hónapos tyúkokat 2,5—3 éves kakasokkal pároztattak, a termékenység és keltethetőség alakulása (85,7, illetve 74,23 %) sokkal rosszabb annál, mint ahol fiatal kakasok szerepeltek. Az adatok szerint a keltethetőség és a termékenység is azokban a csoportokban volt a legjobb, ahol fiatal tyúkok és kakasok szerepeltek, legroszszabb pedig ott, ahol 2,5—3 éves állatokat pároztattak. A - tyúkok korosbodásának megfelelően tojásaik súlya, valamint a kikelt csibék súlya is növekedett. Ha a 8—9 hónapos szülőktől kapott tojások átlagsúlyát 53,55 g, a kikelt csibék átlagsúlyát pedig 33,5 g-nak vesszük, úgy a 2,5—3 éves szülőktől kapott tojások, illetve csibék súlya 58,0 és 37,3 g volt. A kísérleti célkitűzéseknek megfelelően tanulmányozták a szülők életkorának hatását ivadékaik növekedési energiájára olyképpen, hogy az előbb ismertetett kísérleti csoportbeosztásban csoportonként 50 csibét nevelt fel; ezek súlyát napos, 10, 20 és 30 napos korban, majd hónaponként egy alkalommal megmérték. Legintenzívebben azok a csibék fejlődtek, amelyek 1—1,5 éves anyáktól és 8—9 hónapos kakasoktól származtak, leggyengébben pedig azok, melyek 8—9 hónapos tyúkoktól és 2,5—3 éves kakasoktól. Az ivarérettség korát leghamarabb (155 nap) a IV. csoport (8—9 hónapos kakasoktól és tyúkoktól), legkésőbb pedig a III. csoport (2,5—3 éves kakasoktól és tyúkoktól) állatai érték el. Az életkornak a tojás termelés alakulására kifejtett hatását is vizsgálták, amikor 3,5 év folyamán 180 jereváni fajtacsoportba tartozó tyúk tojáshozamát kísérték figyelemmel. Megállapították, hogy az első éves termeléshez viszonyítva a második évben csak 76 %-os, a harmadikban 46 %-os, a negyedik év első 5 hónapjában pedig 31,2 %-os volt a termelés. A legnagyobb tojássúlyt a második termelési évben kapták. PETROSZJAN, A. A. . (Szb. Rabot Molodüh Ucsenüh, — kivonat) A baromfi szétvágott zözógyomrában, vagyis zúzájában kisebb-nagyobb mennyiségű apró kavicsot, durvább homokot találunk. Felvetődik a kérdés, vajon miért? Fontos-e a baromfi részére az apró kavics, vagy a durva folyami homok? Nagyobb emlős háziállataink erős rágófogakkal rendelkeznek. A kapott szemestakarmányt ezekkel „őrlik“ meg és adják át feldolgozás végett a gyomornak. De hol a baromfi foga? Pedig legtöbbjének fő tápláléka a kemény gabona és a takarmánynövények magja. Érdekes, hogy a baromfi és általában a madarak a zúzógyomorban levő őrlőanyaggal, apróbb kavicsokkal, homokszemcsékkel még a legkeményebb takarmánymagvakat, is jól felőrlik. A napos csibéknek, pulykáknak, viziszárnyasoknak már az első etetéskor okvetlenül adjunk durvább szemcséjű, tiszta folyami homokot, hogy azzal feltölthessék zúzógyomrukat, fgy az elfogyasztott takarmánydarát és apró magvakat jól megemésztik. A nagy, szabad kifutóban tartott baromfi megtalálja és összeszedi az emésztéshez szükséges apró kavicsot, a zárt és kibetonozott háztáji udvarokban tartott baromfi azonban nem tudja összeszedni a szükséges kavicsmennyiséget. Szükséges, hogy a zúzógyomor működése közben elkopott kavics pótlásáról magunk gondoskodjunk. Kavics és homok hiányában csirkéink szomorúak, járásuk bizonytalan, étvágytalanok, tollúk borzas. Begyük legtöbbször kicsi és lágy, olykor összecsomósodott füvet lehet benne kitapogatni. Ezeket a tüneteket hasmenés is kísérheti, s kevésbé súlyos esetben a rendszeres zúzóanyag adagolásával meggyógyíthatjuk az állatokat. Legjobb ha az udvar vagy az ól egyik sarkában kis etetőládában a baromfi előtt áll a folyami kavics és homok, amihez 25—30 %-nyi szénsavas takarmánymeszet is keverünk. Erre az etetőládára okvetlenül tegyünk ritkább rácsot, mert ellenkező esetben csirkéink, tyúkjaink kikaparják, kifürdik annak tartalmát. Igaz, sokan azt állítják, hogy nagyüzemi baromfitartás esetén — mivel készen kapott, megőrölt takarmánykeveréket etetnek — nincs szükség őrlőanyagra. Vannak olyan baromfitartók, akik a rendszeresen etetett kagylődarával gondolják helyettesíteni a kavicsot. Pedig ez tévedés, mert a kagylódara kimondottan a szervezet mészkielégítését pótolja, a zúzógyomorban feloldódik és eltűink. Tehát nem őrli meg a kemény takarmánymagot. Szeretném minden baromfitartó figyelmét felhívni arra, hogy ne feledkezzen meg a kavics és a durvább szemcséjű homok rendszeres etetéséről. A kavicstól még egyetlenegy baromfi nem betegedett meg, nem hullott el, de zárt udvarokban, kavics nélkül tartott baromfiról ezt állítani nem lehet. A legtöbb helyen olcsón, tán ingyen is kavicsos folyami homokhoz juthatunk, csak éppen el kell szállítanunk. Ennyit pedig igazán megtelhetünk a baromfi egészségének védelmében. Péterfalvi László (Nyitra) o T3 c V8 • > 03 N CÜ so N -*-> cn cd cd fs e N C c/j <0 (0 O ,0 E " to _ 'ca SO 4-> 4-* f-í cd cd £2 'cd cö —1 rQ cd :0 c/3 ■* -C «*-4 2 S (D O 4-» f-4 '03 Cd £2 «2 w cd <d o A kavics is Mos T3 t'CÜ N írt CÜ f-A 03 C/D C3 3 o b
