Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-03 / 48. szám

4 Nem is olyan hosszú vajúdás ■ • után megszületett Bonnban a nem is olyan nagy szenzáció. Meg­egyezett a két nagy nyugatnémet párt, és megalakulóban van az ún. „nagy koalíció“, a keresztény-demok­rata és a szociáldemokrata párti kor­mány. Lapzártáig csak ennyi bizonyos. A megegyezés elvi feltételei még nem ismeretesek, de mélyreható elvi különbségekről a két párt között ed­dig sem lehetett beszélni. Az állam­­politika fő kérdéseiben csak árnya­lati differenciák választották el a kereszténydemokratákat és a szociál­demokratákat. Mindkét párt a bur­­zsoá politikai és gazdasági rendszer fenntartásának alapján állt, mind­kettő ragaszkodott ahhoz a dogmá­hoz, hogy csak a szövetségi köztár­saság . az egyetlen független német állam, egyik párt sem ismerte el a nácik világháborús veresége követ­keztében megváltozott államhatáro­kat, egyikük sem ismerte el a Német Demokratikus Köztársaságot, mint önálló államot, sőt a revansizmus törekvéseiben is közel áll a keresz­ténydemokraták és a szociáldemok­raták felfogása. Mindkét párt nyíltan támogatta a revansiszta szervezete­ket, köztük a hazánkból kitelepített szudétanémetek szövetségét, amely­nek elnöke is szociáldemokrata kép­viselő, a hazánk elleni izgatásairól hirhedt Venzel jaksch. Bármennyire is közel áll a két párt fő irányvonala, mégis vannak vagy csak inkább az utóbbi időben keletkeztek bizonyos eltérések a két párt politikai nézetei között, különö­sen az európai békét illetően. Az utóbbi időben ugyanis a szociálde­mokraták néhány, ugyan elég bátor­talan lépést tettek reálpolitikai irány­ban. így például az NDK-val való kapcsolatok és a szocialista államok felé való közeledés terén. A szociál­demokraták nemrég kifejezték azt a meggyőződésüket is, hogy érvényte­lennek kell nyilvánítani a müncheni szerződést. A német szocdemek több alkalommal állást foglaltak a nyu­gatnémet atomfegyverkezés ellen is. Nem nagyon tévednek azonban azok a politikai megfigyelők, akik a megegyezés döntő momentumának a szociáldemokraták, főleg Brandt pártelnök bársonyszék-éhségét tart­ják, aki már többször felkínálta ma­gát Adenauernak és Erhardtnak is. Most végre teljesül vágya, mert szerdán megalakult a Kiesinger kor­mány és Brandt, az elegáns fellépésű „szocialista" vezér alkancelárként vonul be a náci-múltú Kiesinger kor­mányába. Nem könnyű azonban megértetni a párttagok tízezreivel ezt az ördög­gel kötött szövetséget. A párt egy­szerű tagjai, sőt vezetői is, valamint sok pártszervezet éles formában hely­teleníti, hogy a szociáldemokraták részt vegyenek a volt náci diplomata Kiesinger kormányában. Mint már említettük, az elvi meg­egyezésről még nem szivárogtak ki hírek, így hát annak a kérdésnek a tisztázására, vajon a szociáldemokra­ták kormányba lépésével megváltozik Nvugat-Németország békeellenes, re­vansiszta politikája, még várni kell. Az ENSZ közgyűlésének • heti tanácskozásán a Kínai Népköz­­társaság ENSZ-tagságának elismerése keltette a legélesebb vitát. Évről évre mind több állam, most már például a NATO-szövetséges Hollandia is Kí­na ENSZ-tagsága mellett foglalt ál­lást. Kína tagságának most már egyetlen akadálya az USA teljes el­zárkózása, amely a keddi szavazáson csatlósaival együtt elérte, hogy mond­ják ki a javaslat fontosságát. Ez pe­dig azt jelenti, hogy az Ilyen minő­sítésű kérdések eldöntéséhez most már a szavazatok kétharmadára van szükség. A közgyűlés hétfői ülése határoza­tot fogadott el, amelynek értelmében minden országnak elvitathatatlan jo­ga van kihasználni saját természeti forrásait. Akármilyen magától értetődőnek is látszik ez a jog, nagyon jól tudjuk, hogy a gyarmatosító országok és az új kolonialisták még mindig sok ál­lamban zsákmányolják ki ezen orszá­gok természeti kincseit és földrajzi adottságait; Közel- és Közép-Keleten az olajat, Latin-Amerlkában az érc­­kincset, Panamában a csatornát stb. Jól tudjuk azt is, hogy az Egyesült Arab Köztáraságnak véres imperia­lista támadást kellett elszenvednie, mert birtokába vette a saját orszá­gában húzódó Szuezi-csatornát. 3 A Biztonsági Tanács két hétig * tartó vita után egyhangúlag (egy tartózkodó szavazattal) elítélte Izraelnek Jordánia ellen november 13-án végrehajtott támadását. A ha­tározat figyelmezteti Izraelt, hogy a hasonló cselekmények megismétlődé­se esetén a Biztonsági Tanács szank­ciókat léptet életbe. 4 A szocialista világ nagy ese­* ménye a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. kongresszusának ülése. Magyarország dolgozó népe a fel­szabadulás óta nagy utat tett meg, és vitathatatlan sikereket ért el az ország politikai, gazdasági és kultu­rális fejlődése terén. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt céltudatos veze­tése alatt eredményesen hajtotta vég­re az ország iparosítását, melynek eredményeképpen az ország ipari­mezőgazdasági állammá vált. Roha­mos ipari fejlődés mellett a nagy­üzemi jellegűvé fejlődött mezőgazda­ság is átütő termelési eredményekkel dicsekedhet. A hagyományos mező­­gazdasági export mellett állandóan fejlődik az ipari cikkek kivitele. Mindezek eredményeképpen jelent­hette be Kádár János, a párt első titkára kongresszusi beszámolójában az életszínvonal emelését szolgáló újabb intézkedéseket, köztük a mun­kaidő leszállítását heti 44 órára, a szociális biztosítás kiszélesítését, a szülési fizetett szabadságnak meg­hosszabbítását. A beszámoló foglalkozott a nem­zetközi munkásmozgalom kérdésével és többek közt hangsúlyozta, hogy minden baloldali és jobboldali elhaj­lás eddigi közös ismertetőiele a szov­­jetellenesség volt. Elítélt minden olyan fellépést, mely a Forradalmi Munkásmozgalom egységét rombolja. „Jelenleg a kínai vezetők hegemén törekvései, szovjetellenessége és sza­­kadár tevékenysége okozza a legna­gyobb kárt. Mint internacionalisták a leghatározottabban elutasítjuk a szovjetellenességet, ezt az antikom­­munista gondolatot és nacionaliz­must“, — jelentette ki Kádár elvtárs. 5 A napi sajtó már közölte, hogy • a Dél-Vietnami Nemzeti Fel­szabadító Front javasolta, a harcoló felek kössenek karácsonyi és újévi fegyverszünetet. Az Egyesült Államok illetékes szerveinél a javaslat látható zavart keltett, és csak hosszú hall­gatás után adtak beleegyező választ. Ez a hallgatás mindennél világosab­ban beszél. Bizonyos, hogy belegye­zésüket a humánus megfontolás he­lyett Inkább az USA amúgy is meg­tépázott presztízsének féltése vál­totta ki. A felszabadítást front jelentése szerint az év első hat hónapjában a partizánok 35 956 ellenséges katonát tettek harcképtelenné, amelyből 12 345 volt amerikai. Ebben az időszakban 1900 repülőgépet és helikoptert, 1600 katonai gépkocsit és 200 vízi jármű­vet semmisítettek meg a Felszabadí­tás! Front katonái. A hazafias erők egyre aktívabb harci tevékenysége sikeres katonai műveleteik és az amerikaiak növekvő vesztesége bizonyítják, hogy az Ame­rikai Egyesült Államok hadereje ma még messzebb van katonai céljának elérésétől, a vietnami Feiszabadítási Front teljes legyőzésétől, mint bár­mikor azelőtt. Az amerikai napalm-bombától súlyos égési sebeket szenvedett vietnami gyermek a kétségbeesett anya karián is ordító bizonyítéka az USA jegy­­veres agressziójának — mindenekelőtt a civillakosság ellen. Pifbmata a cfemféfzbania élén „Egy órán belül New Yorkba érke­zünk“ — szólal meg egy lágy hang a Párizs—New York-i légijárat egyik gépének hangszórójában. Az első osztályú szakasz P-l számú kényelmes bársony-karosszékében ele­gánsan öltözött, érdekesen őszülő fér­fi ül. Az utazás egész Ideje alatt egyik cigarettát a másik után szívja. Feltűnően nyugtalan, homlokát verej­­tékcseppek borítják. A stewardesnek senor Mauricio Rosal viselkedése ma nem tetszik. Vendégét előző utazásai­ról már jól ismeri. A nevét az utasok jegyzékében VIP jelzéssel látták el (Very Important Person — nagyon fontos személyiség). A világ vala­mennyi légi társasága a lehető leg­nagyobb előnyben részesíti az ilyen­fajta utasokat. A fiatal nő töpreng, mi történt elő­kelő vendégével. Beteg talán? Vagy rendkívül súlyos gondokkal küzd? A csinos nő tanácstalan. Természete­sen nem illő kérdésekkel terhelni. Megkínálja whiskyvel, amelyet Rosal egy hajtásra fogyaszt el. A senor Rosal mögötti ülésen fiatal házaspár ül. Egész úton azon törik a fejüket, honnan ismerik ezt az urat. Mindketten jól emlékeznek a férfit ábrázoló fényképfelvételekre. Igen... Egy alkalommal Baudoin belga király társaságában, máskor Julianna hol­land kiránynővel látták. De nem tud­nak rájönni, ki is ez az idegesen vi­selkedő utas. A gép lassan New York fölé ér, és minél inkább közelednek a repülő­térhez, a bársonyszékben ülő utas annál izgatottabb. Néhány perccel később a nagy gép leszáll az Idle­­wild-repülőtéren. Senor Rosal ideges­sége még ekkor sem hagy alább. A gépből elsőként lép ki, és nem is sejti, hogy e pillanattól kezdve szám­talan szempár figyeli. Mister Gaffney, a New York-i rend­őrség különleges osztályának vezető­je a kábítószer-csempészek elleni harcban kitűnő munkát végez. Párizsi 0 SZAKAD FÖLDMŰVES 1966. december 3. munkatársai, barátai és az európai országokban működő specialisták se­gítségével sikerült lelepleznie az utóbbi hónapokban a legveszedelme­sebb kábítószer-csempészbandát. A fő­bűnösök letartóztatása órák kérdése. Mauricio Rosal a vámhivatalban fel­mutatja piros bőrkötésű útlevelét. A hivatalnokok a diplomata-passzus tulajdonosát tisztelettel üdvözlik, és senor Rosal simán távozik. Néhány perccel később négy nagy bőröndje a vámőrök ellenőrzőasztalán fekszik. Rosal átnyújtja okmányait. Meg se nézik bőröndjeit. A hordár, egy óriás­­termetű néger, a poggyászt kézikocsi­ra rakja, a csamogokat a fogadócsar­nok elé tolja, majd taxit rendel. Rosal a csomagok útját gondosan szemmel tartja. Néhány Jelentéktelennek látszó férfi pedig őt figyeli. A taxiban a dip­lomatának már jobb a kedélyállapota. Természetesen nem is sejti, hogy egy kis csukott kocsi követi, amelynek ablakaiból nemcsak a titkosrendőrök éber szemei, hanem filmkamerák tele­­objektlvje Is kémleli. A konvoj lassan széthúzódik. Táviratilag odarendelt autók kapcsolódnak a menetbe. Rosal taxija hirtelen lefékez. De csak egy pillanatra. Ez a szempillantásnyi idő elég arra, hogy a színen egy ismeret­len férfi tűnjék fel. Rosal készségesen ajtót nyit az idegennek, s az melléje ül. Néhány száz méterrel odébb az egyik mellékutcából teherautó jön ki és közvetlenül a taxi mögé csatla­kozik. Ezt a teherkocsit Nicolas Cala­­maris görög származású amerikai ve­zeti, aki hivatalosan kikötőmunkás, valójában azonban egyike a legna­gyobb csempészeknek. Mr. Gaffney beosztottjai mindent lefilmeznek. Megörökítik senor Rosal társának autóbaszállását, a teherkocsi csatlakozását és az út további mozza­natát. Az akciót irányító Gaffney jól tudja hová viszik a szállítmányt. Érte­sülése helyes volt. A taxi és a teher­autó befordul a Beaver Streetre. Ro­sal és társa kiszáll a taxiból, az isme­retlen férfi kiszedi a négy bőröndöt és át akarja adni Calamarisnak, a teherautó sofőrjének. Ebben a pilla­natban Gaffney Rosalhoz lép és fel­kéri, igazolja magát. — Mit Jelentsen az alkalmatlanko­dása? — méltatlankodik Rosal. De felindulása mit sem segít. Gaffney igazolja magát, Rosal előmutatja út­levelét. A diplomata-útlevél adatai szerint: Mauricio Rosal, Guatemala Köztársaság belgiumi és hollandiai nagykövete. — A nagykövet úr kábítószert csempész? — kérdezi ironikusan mis­ter Gaffney. — Ne sértegessen! — lihegi senor Rosal. — Csak nyugalom, excellenciás uram! Mi van ezekben a csomagok­ban? — ön nem respektálja diplomata Immunitásomat? Ennek még súlyos politikai következményei lesznekl — Bízza csak rám — feleli Gaff­ney. A rendőrség a négy bőröndben 13 kiló heroint talált, a negyedikben pe­dig 27 ezer dollár készpénzt. — Senor, önt letartóztatom... — hangzik mister Gaffney szava a nyo­mozás befejezésekor, amely több or­szág rendőrségét hosszú éveken át foglalkoztatta. A teherautóból további 40 ezer dollár került elő. Másnap az illetékes államügyész kijelenti: — Rosal nagykövet és bűntársai letartóztatásával az Egyesült Államok történetében előforduló legnagyobb kábítószer-csempészés tetteseit lep­leztük le. A kábítószerek értéke meg­közelíti a 20 millió dollárt. Később kiderült, hogy a nagykövet diplomáciai Immunitásának leple alatt minden második hónapban 50 kg he­roint csempészett csak az USA-ba. A diplomatának kijáró mentelmi jog ez esetben nem sokat használt a nagykövet árnak. Mivel nem az USA- ban volt akreditálva, hanem Belgium­ban és Hollandiában. Ennek ellenére senor Rosalt 250 ezer dollár kaució ellenében szabadlábra helyezték. De a nagykövet azóta eltűnt a láthatár­ról. Bűntársai azonban keményen la­kóinak tetteikért. Feldolgozta: H. 7. © De Gaulle tábornok, Franciaor­szág elnöke a múlt szombaton gomb­nyomással üzembe helyezte a világ első apály-dagály villanytelepének négy óriásturblnáját. A következő na­pokban még további 20 turbinát he­lyeznek üzembe. A 420 millió frank költséggel épült erőmű évente 544 millió kWó áramot termel. © Lübke nyugatnémet elnök mexi­kói látogatása nem hozta meg a várt eredményt. Lübke ugyanis szövetsé­geseket keres, akik támogatnák a bonni kormány politikáját, főleg a nyugatnémet hadsereg atombombával való felfegyverzését és az NDK be­kebelezését a szövetségi köztársaság­ba. A mexikói külügyminiszter kije­lentette: „Véleményünk szerint a né­met népnek egyedül kell eldöntenie egy államban akar-e élni vagy más megoldást keres. © Habsburg Ottú újból ellátogatott Ausztriába, és néhány órán át egy határmenti községben tartózkodott. A „trónörökösnek“ ez már a második ilyen villámlátogatása, amelyekkel szinte meg akarja szoktatni az osztrá­kokat jelenlétéhez. Föltett szándéka ugyanis, hogy székhelyét áthelyezi Ausztriába. © Uruguayban a vasárnap tartott parlamenti választásokon a szavaza­toknak körülbelül a felét a Colorado Párt szerezte meg. Ezen ellenzéki párt mellett a Baloldali Feiszabadítási Front, melyhez a Kommunista Párt is tartozik, 53 802 szavazatot kapott. © Az Egyesült Államok megtagad­ta ígéretét, mely szerint kedvező hi­telfeltételek mellett szállít gabonát Jugoszláviába. Ugyanilyen komolyan veszi ígéretét Indiával szemben is, ahol éhinség fenyeget. Az USA azzal az indokkal tagadja meg a gabona­­szállításokat, hogy ezek az államok gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Kubával és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal. Cristina parancsára Az Aerolinlas Argentinas jelzésű DC—4 utasszállítógép pilótája kény­telen volt irányt változtatni és dél helyett keletnek tartott. Az utasok közül különváltak az ún. Condor-különítmény tagjai, köztük Cristina Verrier írónövel. Az ö utasításait hajtották olyan készségesen végre az összeesküvők és a gép személyzete nem tehetett egyebet, mint hogy szót fogadjon, amikor Crtstlna kijelentette: „A gép birtokunkban van és a Malvin-szigeteken szállunk le!" Százötven évvel ezelőtt a Falkland-szigetcsoport jaz argentínaiak és sajtójuk Malvinas-nak nevezi) Spanyolország birtoka volt, később Ar­gentínához tartozott. Azonban 1833-ban Anglia két csatahajó legénysé­gével elfoglalta a szigeteket, a kormányzót elzavarták, de Argentína azóta Ismételten megkísérelte visszaszerezni őket. Talán még, sohasem uralkodott Argentínában olyan angolellenes hangulat, mint a labda­rúgó-világbajnokság után, amelyen egy német játékvezető az angol— argentínai mérkőzés folyamán lezavarta a pályáról a mezőny legjobb játékosát, az argentin Rattint. A bőrlabda így a Wembley-stadión gyep­szőnyegéről a nemzetközi politika porondjára gurult és fontos szerepet játszott az argentínai ' nacionalizmus berkeiben. Így jutottak hát a Condor-különítmény tagjai a szigetek fővárosába, Port Stanley-be, ott kibontott argentin zászlóval vonultak a repülőtérről a város szívébe, behatoltak a brit kormányzó palotájába —a kormányzó éppen szabadságon volt —, megszállták a rádióleadót és a szigeteket argentínai jenségterületnek nyilvánították. Zászlójuk és lelkesedésük azonban csak igen rövid ideig lobogott. A kormányzó helyettese néhány rendőrt és katonát mozgósított és ezek visszavonulásra kényszerítették az egész különítményt. Foglyokként érkeztek haza és saját kormányuk is cserben hagyta őket. Az ügy nagy kellemetlenséget okozott az argentin hivatalos köröknek. Néhány nap­pal azelőtt tartózkodott hivatalos vendégként az országban Fülöp edin­­bourghi herceg, az angol királynő férje s egyidejűleg a peronista ifjú­ság, de a szakszervezeti mozgalom is vehemensen támadta az angol kolonializniUst. Ongania tábornok, az új államelnök Cristina Verrier akcióját „helytelennek és tűrhetetlennek" minősítette. Az ország mér­sékeltebb körei pedig azt ajánlották, hogy a Falkland-szigetek nem is olyan égető problémáját terjesszék az ENSZ fóruma elé, és ott hozza­nak döntést, angol vagy argentínai fennhatóság alatt éljen-e a sziget­­csoport két és félezer lakosa. Ami pedig „a nagy honleány és a Malvin-szigetek királynője" — Cristina Verrier és a vezetése alatt állt fiatal lelkes forradalmárok további sorsát illeti, arról komoly talláros urak döntenek majd, akik az ún. „Codico Aeronatico" 186. §-a alapján határozzák el, milyen bünte­tés illeti azokat, akik a légitérben erőszakkal rabolnak el embereket. (MLAD? SVET) feldolg. SM

Next

/
Thumbnails
Contents