Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-03 / 48. szám

4 Nem is olyan hosszú vajúdás ■ • után megszületett Bonnban a nem is olyan nagy szenzáció. Megegyezett a két nagy nyugatnémet párt, és megalakulóban van az ún. „nagy koalíció“, a keresztény-demokrata és a szociáldemokrata párti kormány.

Lapzártáig csak ennyi bizonyos. A megegyezés elvi feltételei még nem ismeretesek, de mélyreható elvi különbségekről a két párt között eddig sem lehetett beszélni. Az állampolitika fő kérdéseiben csak árnyalati differenciák választották el a kereszténydemokratákat és a szociáldemokratákat. Mindkét párt a burzsoá politikai és gazdasági rendszer fenntartásának alapján állt, mindkettő ragaszkodott ahhoz a dogmához, hogy csak a szövetségi köztársaság . az egyetlen független német állam, egyik párt sem ismerte el a nácik világháborús veresége következtében megváltozott államhatárokat, egyikük sem ismerte el a Német Demokratikus Köztársaságot, mint önálló államot, sőt a revansizmus törekvéseiben is közel áll a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták felfogása. Mindkét párt nyíltan támogatta a revansiszta szervezeteket, köztük a hazánkból kitelepített szudétanémetek szövetségét, amelynek elnöke is szociáldemokrata képviselő, a hazánk elleni izgatásairól hirhedt Venzel jaksch.

Bármennyire is közel áll a két párt fő irányvonala, mégis vannak vagy csak inkább az utóbbi időben keletkeztek bizonyos eltérések a két párt politikai nézetei között, különösen az európai békét illetően. Az utóbbi időben ugyanis a szociáldemokraták néhány, ugyan elég bátortalan lépést tettek reálpolitikai irányban. így például az NDK-val való kapcsolatok és a szocialista államok felé való közeledés terén. A szociáldemokraták nemrég kifejezték azt a meggyőződésüket is, hogy érvénytelennek kell nyilvánítani a müncheni szerződést. A német szocdemek több alkalommal állást foglaltak a nyugatnémet atomfegyverkezés ellen is.

Nem nagyon tévednek azonban azok a politikai megfigyelők, akik a megegyezés döntő momentumának a szociáldemokraták, főleg Brandt pártelnök bársonyszék-éhségét tartják, aki már többször felkínálta magát Adenauernak és Erhardtnak is.

Most végre teljesül vágya, mert szerdán megalakult a Kiesinger kormány és Brandt, az elegáns fellépésű „szocialista" vezér alkancelárként

vonul be a náci-múltú Kiesinger kormányába.

Nem könnyű azonban megértetni a párttagok tízezreivel ezt az ördöggel kötött szövetséget. A párt egyszerű tagjai, sőt vezetői is, valamint sok pártszervezet éles formában helyteleníti, hogy a szociáldemokraták részt vegyenek a volt náci diplomata Kiesinger kormányában.

Mint már említettük, az elvi megegyezésről még nem szivárogtak ki hírek, így hát annak a kérdésnek a tisztázására, vajon a szociáldemokraták kormányba lépésével megváltozik Nvugat-Németország békeellenes, revansiszta politikája, még várni kell.

Az ENSZ közgyűlésének • heti tanácskozásán a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságának elismerése keltette a legélesebb vitát. Évről évre mind több állam, most már például a NATO-szövetséges Hollandia is Kína ENSZ-tagsága mellett foglalt állást. Kína tagságának most már egyetlen akadálya az USA teljes elzárkózása, amely a keddi szavazáson csatlósaival együtt elérte, hogy mondják ki a javaslat fontosságát. Ez pedig azt jelenti, hogy az Ilyen minősítésű kérdések eldöntéséhez most már a szavazatok kétharmadára van szükség.

A közgyűlés hétfői ülése határozatot fogadott el, amelynek értelmében minden országnak elvitathatatlan joga van kihasználni saját természeti forrásait.

Akármilyen magától értetődőnek is látszik ez a jog, nagyon jól tudjuk, hogy a gyarmatosító országok és az új kolonialisták még mindig sok államban zsákmányolják ki ezen országok természeti kincseit és földrajzi adottságait; Közel- és Közép-Keleten az olajat, Latin-Amerlkában az érckincset, Panamában a csatornát stb. Jól tudjuk azt is, hogy az Egyesült Arab Köztáraságnak véres imperialista támadást kellett elszenvednie, mert birtokába vette a saját országában húzódó Szuezi-csatornát.

3 A Biztonsági Tanács két hétig

* tartó vita után egyhangúlag

(egy tartózkodó szavazattal) elítélte Izraelnek Jordánia ellen november 13-án végrehajtott támadását. A határozat figyelmezteti Izraelt, hogy a hasonló cselekmények megismétlődése esetén a Biztonsági Tanács szankciókat léptet életbe.

4 A szocialista világ nagy ese* ménye a Magyar Szocialista

Munkáspárt IX. kongresszusának ülése. Magyarország dolgozó népe a felszabadulás óta nagy utat tett meg, és vitathatatlan sikereket ért el az ország politikai, gazdasági és kulturális fejlődése terén. A Magyar Szocialista Munkáspárt céltudatos vezetése alatt eredményesen hajtotta végre az ország iparosítását, melynek eredményeképpen az ország iparimezőgazdasági állammá vált. Rohamos ipari fejlődés mellett a nagyüzemi jellegűvé fejlődött mezőgazdaság is átütő termelési eredményekkel dicsekedhet. A hagyományos mezőgazdasági export mellett állandóan fejlődik az ipari cikkek kivitele.

Mindezek eredményeképpen jelenthette be Kádár János, a párt első titkára kongresszusi beszámolójában az életszínvonal emelését szolgáló újabb intézkedéseket, köztük a munkaidő leszállítását heti 44 órára, a szociális biztosítás kiszélesítését, a szülési fizetett szabadságnak meghosszabbítását.

A beszámoló foglalkozott a nemzetközi munkásmozgalom kérdésével és többek közt hangsúlyozta, hogy minden baloldali és jobboldali elhajlás eddigi közös ismertetőiele a szovjetellenesség volt. Elítélt minden olyan fellépést, mely a Forradalmi Munkásmozgalom egységét rombolja. „Jelenleg a kínai vezetők hegemén törekvései, szovjetellenessége és szakadár tevékenysége okozza a legnagyobb kárt. Mint internacionalisták a leghatározottabban elutasítjuk a szovjetellenességet, ezt az antikommunista gondolatot és nacionalizmust“, — jelentette ki Kádár elvtárs.

5 A napi sajtó már közölte, hogy • a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadító Front javasolta, a harcoló felek kössenek karácsonyi és újévi fegyverszünetet. Az Egyesült Államok illetékes szerveinél a javaslat látható zavart keltett, és csak hosszú hallgatás után adtak beleegyező választ. Ez a hallgatás mindennél világosabban beszél. Bizonyos, hogy belegyezésüket a humánus megfontolás helyett Inkább az USA amúgy is megtépázott presztízsének féltése váltotta ki.

A felszabadítást front jelentése szerint az év első hat hónapjában a partizánok 35 956 ellenséges katonát tettek harcképtelenné, amelyből 12 345 volt amerikai. Ebben az időszakban 1900 repülőgépet és helikoptert, 1600 katonai gépkocsit és 200 vízi járművet semmisítettek meg a Felszabadítás! Front katonái.

A hazafias erők egyre aktívabb harci tevékenysége sikeres katonai műveleteik és az amerikaiak növekvő vesztesége bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok hadereje ma még messzebb van katonai céljának elérésétől, a vietnami Feiszabadítási Front teljes legyőzésétől, mint bármikor azelőtt.

Az amerikai napalm-bombától súlyos égési sebeket szenvedett vietnami gyermek a kétségbeesett anya karián is ordító bizonyítéka az USA jegyveres agressziójának — mindenekelőtt a civillakosság ellen.

Pifbmata a cfemféfzbania élén

„Egy órán belül New Yorkba érkezünk“ — szólal meg egy lágy hang a Párizs—New York-i légijárat egyik gépének hangszórójában.

Az első osztályú szakasz P-l számú kényelmes bársony-karosszékében elegánsan öltözött, érdekesen őszülő férfi ül. Az utazás egész Ideje alatt egyik cigarettát a másik után szívja. Feltűnően nyugtalan, homlokát verejtékcseppek borítják. A stewardesnek senor Mauricio Rosal viselkedése ma nem tetszik. Vendégét előző utazásairól már jól ismeri. A nevét az utasok jegyzékében VIP jelzéssel látták el (Very Important Person — nagyon fontos személyiség). A világ valamennyi légi társasága a lehető legnagyobb előnyben részesíti az ilyenfajta utasokat.

A fiatal nő töpreng, mi történt előkelő vendégével. Beteg talán? Vagy rendkívül súlyos gondokkal küzd? A csinos nő tanácstalan. Természetesen nem illő kérdésekkel terhelni. Megkínálja whiskyvel, amelyet Rosal egy hajtásra fogyaszt el.

A senor Rosal mögötti ülésen fiatal házaspár ül. Egész úton azon törik a fejüket, honnan ismerik ezt az urat. Mindketten jól emlékeznek a férfit ábrázoló fényképfelvételekre. Igen... Egy alkalommal Baudoin belga király társaságában, máskor Julianna holland kiránynővel látták. De nem tudnak rájönni, ki is ez az idegesen viselkedő utas.

A gép lassan New York fölé ér, és minél inkább közelednek a repülőtérhez, a bársonyszékben ülő utas annál izgatottabb. Néhány perccel később a nagy gép leszáll az Idlewild-repülőtéren. Senor Rosal idegessége még ekkor sem hagy alább. A gépből elsőként lép ki, és nem is sejti, hogy e pillanattól kezdve számtalan szempár figyeli.

Mister Gaffney, a New York-i rendőrség különleges osztályának vezetője a kábítószer-csempészek elleni harcban kitűnő munkát végez. Párizsi

0 SZAKAD FÖLDMŰVES

1966. december 3.

munkatársai, barátai és az európai országokban működő specialisták segítségével sikerült lelepleznie az utóbbi hónapokban a legveszedelmesebb kábítószer-csempészbandát. A főbűnösök letartóztatása órák kérdése.

Mauricio Rosal a vámhivatalban felmutatja piros bőrkötésű útlevelét. A hivatalnokok a diplomata-passzus tulajdonosát tisztelettel üdvözlik, és senor Rosal simán távozik. Néhány perccel később négy nagy bőröndje a vámőrök ellenőrzőasztalán fekszik. Rosal átnyújtja okmányait. Meg se nézik bőröndjeit. A hordár, egy óriástermetű néger, a poggyászt kézikocsira rakja, a csamogokat a fogadócsarnok elé tolja, majd taxit rendel. Rosal a csomagok útját gondosan szemmel tartja. Néhány Jelentéktelennek látszó férfi pedig őt figyeli. A taxiban a diplomatának már jobb a kedélyállapota. Természetesen nem is sejti, hogy egy kis csukott kocsi követi, amelynek ablakaiból nemcsak a titkosrendőrök éber szemei, hanem filmkamerák teleobjektlvje Is kémleli. A konvoj lassan széthúzódik. Táviratilag odarendelt autók kapcsolódnak a menetbe. Rosal taxija hirtelen lefékez. De csak egy pillanatra. Ez a szempillantásnyi idő elég arra, hogy a színen egy ismeretlen férfi tűnjék fel. Rosal készségesen ajtót nyit az idegennek, s az melléje ül. Néhány száz méterrel odébb az egyik mellékutcából teherautó jön ki és közvetlenül a taxi mögé csatlakozik. Ezt a teherkocsit Nicolas Calamaris görög származású amerikai vezeti, aki hivatalosan kikötőmunkás, valójában azonban egyike a legnagyobb csempészeknek.

Mr. Gaffney beosztottjai mindent lefilmeznek. Megörökítik senor Rosal társának autóbaszállását, a teherkocsi csatlakozását és az út további mozzanatát. Az akciót irányító Gaffney jól tudja hová viszik a szállítmányt. Értesülése helyes volt. A taxi és a teherautó befordul a Beaver Streetre. Rosal és társa kiszáll a taxiból, az ismeretlen férfi kiszedi a négy bőröndöt és át akarja adni Calamarisnak, a teherautó sofőrjének. Ebben a pillanatban Gaffney Rosalhoz lép és felkéri, igazolja magát.

— Mit Jelentsen az alkalmatlankodása? — méltatlankodik Rosal. De felindulása mit sem segít. Gaffney igazolja magát, Rosal előmutatja útlevelét. A diplomata-útlevél adatai szerint: Mauricio Rosal, Guatemala Köztársaság belgiumi és hollandiai nagykövete.

— A nagykövet úr kábítószert csempész? — kérdezi ironikusan mister Gaffney.

— Ne sértegessen! — lihegi senor Rosal.

— Csak nyugalom, excellenciás uram! Mi van ezekben a csomagokban?

— ön nem respektálja diplomata Immunitásomat? Ennek még súlyos politikai következményei lesznekl

— Bízza csak rám — feleli Gaffney.

A rendőrség a négy bőröndben 13 kiló heroint talált, a negyedikben pedig 27 ezer dollár készpénzt.

— Senor, önt letartóztatom... — hangzik mister Gaffney szava a nyomozás befejezésekor, amely több ország rendőrségét hosszú éveken át foglalkoztatta. A teherautóból további 40 ezer dollár került elő.

Másnap az illetékes államügyész kijelenti:

— Rosal nagykövet és bűntársai letartóztatásával az Egyesült Államok történetében előforduló legnagyobb kábítószer-csempészés tetteseit lepleztük le. A kábítószerek értéke megközelíti a 20 millió dollárt.

Később kiderült, hogy a nagykövet diplomáciai Immunitásának leple alatt minden második hónapban 50 kg heroint csempészett csak az USA-ba. A diplomatának kijáró mentelmi jog ez esetben nem sokat használt a nagykövet árnak. Mivel nem az USA- ban volt akreditálva, hanem Belgiumban és Hollandiában. Ennek ellenére senor Rosalt 250 ezer dollár kaució ellenében szabadlábra helyezték. De a nagykövet azóta eltűnt a láthatárról. Bűntársai azonban keményen lakóinak tetteikért.

Feldolgozta: H. 7.

© De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke a múlt szombaton gombnyomással üzembe helyezte a világ első apály-dagály villanytelepének négy óriásturblnáját. A következő napokban még további 20 turbinát helyeznek üzembe. A 420 millió frank költséggel épült erőmű évente 544 millió kWó áramot termel.

© Lübke nyugatnémet elnök mexikói látogatása nem hozta meg a várt eredményt. Lübke ugyanis szövetségeseket keres, akik támogatnák a bonni kormány politikáját, főleg a nyugatnémet hadsereg atombombával való felfegyverzését és az NDK bekebelezését a szövetségi köztársaságba. A mexikói külügyminiszter kijelentette: „Véleményünk szerint a német népnek egyedül kell eldöntenie egy államban akar-e élni vagy más megoldást keres.

© Habsburg Ottú újból ellátogatott Ausztriába, és néhány órán át egy határmenti községben tartózkodott. A „trónörökösnek“ ez már a második ilyen villámlátogatása, amelyekkel szinte meg akarja szoktatni az osztrákokat jelenlétéhez. Föltett szándéka ugyanis, hogy székhelyét áthelyezi Ausztriába.

© Uruguayban a vasárnap tartott parlamenti választásokon a szavazatoknak körülbelül a felét a Colorado Párt szerezte meg. Ezen ellenzéki párt mellett a Baloldali Feiszabadítási Front, melyhez a Kommunista Párt is tartozik, 53 802 szavazatot kapott.

© Az Egyesült Államok megtagadta ígéretét, mely szerint kedvező hitelfeltételek mellett szállít gabonát Jugoszláviába. Ugyanilyen komolyan veszi ígéretét Indiával szemben is, ahol éhinség fenyeget. Az USA azzal az indokkal tagadja meg a gabonaszállításokat, hogy ezek az államok gazdasági kapcsolatokat tartanak fenn Kubával és a Vietnami Demokratikus Köztársasággal.

Cristina parancsára

Az Aerolinlas Argentinas jelzésű DC—4 utasszállítógép pilótája kénytelen volt irányt változtatni és dél helyett keletnek tartott. Az utasok közül különváltak az ún. Condor-különítmény tagjai, köztük Cristina Verrier írónövel. Az ö utasításait hajtották olyan készségesen végre az összeesküvők és a gép személyzete nem tehetett egyebet, mint hogy szót fogadjon, amikor Crtstlna kijelentette: „A gép birtokunkban van és a Malvin-szigeteken szállunk le!"

Százötven évvel ezelőtt a Falkland-szigetcsoport jaz argentínaiak és sajtójuk Malvinas-nak nevezi) Spanyolország birtoka volt, később Argentínához tartozott. Azonban 1833-ban Anglia két csatahajó legénységével elfoglalta a szigeteket, a kormányzót elzavarták, de Argentína azóta Ismételten megkísérelte visszaszerezni őket. Talán még, sohasem uralkodott Argentínában olyan angolellenes hangulat, mint a labdarúgó-világbajnokság után, amelyen egy német játékvezető az angol— argentínai mérkőzés folyamán lezavarta a pályáról a mezőny legjobb játékosát, az argentin Rattint. A bőrlabda így a Wembley-stadión gyepszőnyegéről a nemzetközi politika porondjára gurult és fontos szerepet játszott az argentínai ' nacionalizmus berkeiben.

Így jutottak hát a Condor-különítmény tagjai a szigetek fővárosába, Port Stanley-be, ott kibontott argentin zászlóval vonultak a repülőtérről a város szívébe, behatoltak a brit kormányzó palotájába —a kormányzó éppen szabadságon volt —, megszállták a rádióleadót és a szigeteket argentínai jenségterületnek nyilvánították.

Zászlójuk és lelkesedésük azonban csak igen rövid ideig lobogott. A kormányzó helyettese néhány rendőrt és katonát mozgósított és ezek visszavonulásra kényszerítették az egész különítményt. Foglyokként érkeztek haza és saját kormányuk is cserben hagyta őket. Az ügy nagy kellemetlenséget okozott az argentin hivatalos köröknek. Néhány nappal azelőtt tartózkodott hivatalos vendégként az országban Fülöp edinbourghi herceg, az angol királynő férje s egyidejűleg a peronista ifjúság, de a szakszervezeti mozgalom is vehemensen támadta az angol kolonializniUst. Ongania tábornok, az új államelnök Cristina Verrier akcióját „helytelennek és tűrhetetlennek" minősítette. Az ország mérsékeltebb körei pedig azt ajánlották, hogy a Falkland-szigetek nem is olyan égető problémáját terjesszék az ENSZ fóruma elé, és ott hozzanak döntést, angol vagy argentínai fennhatóság alatt éljen-e a szigetcsoport két és félezer lakosa.

Ami pedig „a nagy honleány és a Malvin-szigetek királynője" — Cristina Verrier és a vezetése alatt állt fiatal lelkes forradalmárok további sorsát illeti, arról komoly talláros urak döntenek majd, akik az ún. „Codico Aeronatico" 186. §-a alapján határozzák el, milyen büntetés illeti azokat, akik a légitérben erőszakkal rabolnak el embereket.

(MLAD? SVET) feldolg. SM