Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-03 / 48. szám

Kombinált blúzok Az Idei divat bőséges kombinációs lehetőségeket nyújt. Aki nem tu­dott megbarátkozni a merészebb Op-art díszítő elemekkel, a képünkön látható egyszerű kombinációkat választhatja. Az 1. modell egyenes vonalú, sportos jellegű blúz, kézelőben végződő, hosszú ujjal és kihajtott széles gallérral. Kétféle, elütő színű anyagból készülhet, pl. halványszürke és fekete szövetet társíthatunk. Így a blúzt fekete vagy szürke szoknyával vagy nadrággal egyaránt viselhetjük. Ha régi ruhából alakítjuk át, először mossuk ki a szétfejtett anyagot és győződjünk meg róla, nem enged-e szint. A 2. blúz megoldása nagyon csinos. Vékony kordbársonyból is készül­het, vllágosab színű düftinnel kombinálva, de megvarrhatjuk bármilyen szövetből vagy régi ruhából Is. Ha kordbársonyból készül, természete­sen ugyanabból az anyagból varrott szoknyához viseljük. A szfntársítás Ízlésünktől függ. Lehet barna sárgával, piros halványszürkével vagy sötétkék világoskékkel. A kombinált ruhadarabokhoz viselt tartozékokat nagyon óvatosan kell megválasztanunk, hogy ne vétsünk a jó Ízlés ellen. Parraghy Johanna CSfPOS HIDEG SZÉL dudált a fűle mellett. Vall fázósan húz­ta be nyakát a kissé vékony kabátba. A vonat már távol zakatolt, de még most is oly erővel hallotta a tova­tűnő hangzavart, mint szíve kalapá­lását ott belül, jóformán azt sem tudta, miért is jött az állomásra. Gon­dolatai mint a tajtékzó tenger, úgy kavarogtak egymás után. Amikor tegnap este megérkezett, még olyan más volt minden. Három órás fárasztó utazás után jól esett ez a kis mozgás. Koromsötét éjszaka volt, az égen egyetlen csillag halvány fénye sem mutatta az utat. Nem is nagyon volt rá szüksége. Ismerte jól a járást. Ez­előtt naponta többször megjárta, oda­­vissza. Most sem nézett a talpa alá, csak a lépéseit számlálgatta, mintha ezzel gyorsabban múlt volna az idő. A távolban a kis tanyavilág gyér lámpái világítottak. A decemberi hi­degben kőkeményre fagyott a sár, s itt-ott egy befagyott pocsolya ropo­gott léptei alatt. Megunta a lépések egyhangú számolgatását, hisz emlé­kezetből tudta; ötezer ötszáz és ak­kor, az utolsónál kopogtat a szülői ház ajtaján ... Ketten mentek, ő és egy új élet a szíve alatt. Lépésről lépésre közeledtek a gyéren világító pontocskák felé ... A szive zakatolt. Befogadnak ... vagy ... A szülői ház ajtaja kitárult előt­te... Néhány hónap múlva egészsé­ges fiúgyermeknek adott életet. • • • Rohan az idő. Vali próbálja össze­szedni gondolatait. Karcsi bámulja a jégvirág ezernyi alakját, amit az ab-Mtre aztán megjött a Mikulás és meg­kérdezte szokásos módon, tudok-e szépen imádkozni, ellenkérdést tet­tem jel az álszakállát simogató jöve­­vénynak: — Es te, Mikulás bácsi, el tudsz aludni a gondoktól este, ha lefek­szel? — Micsoda gondoktól, édes fiam? — érdeklődött jóhiszeműen. — Hát te nem töröd a fejed azon, hová teszed a hosszú szakállodat, a dunyha alá vagy fölé? Még be sem fejeztem „bölcs" kér­désemet, két akkora pofont kaptam az apámtól, hogy keresztbe állt tőle a szemem. Eltekintve attól, hogy még egy rothadt almát sem kaptam, hatá­rozottan feszültté vált azóta a Miku­lás és köztem fennndlló viszony. Haladó szellemű ifjonc létemre köz­ben tudatára ébredtem, hogy mikulá­sok és krampuszok nem léteznek, s csupán bohó gyerekek Indokolatlan ijesztgetésére használhatók. Több se kellett nekem! Mikulásunk legköze­lebbi vendégszereplése előtt suttyom­ban üveggolyókat szórtam el a szo­bában, amelyeken a pocakos „szent vendég" előírásosan megcsúszott és becsesebb fertályára huppant. Püspök­süvege messze elgurult, rózsaszínű papírmasé álarca nagyott koppant a padlón és a megtépázott maskara alól kivilágított szívből utált nagy­bácsim holdvilág-képe — vattaszakáll nélkül. A kifogott atyai nyaklevesek számáról inkább nem nyilatkozom. De házunkban egyszer s mindenkorra véget ért a Mikulás-járás. KOZICS EDE Könnyáztnttcr, kúszó sorok laküvegre fagyasztott a decemberi hideg. Néma csend — ez a tanyavilág. A fiú nézte a füstöt, ahogy cigarettád Iából karikázva tűnik el a semmi­be... Vali félrehúzta a függönyt, mintha azt nézné, nem hull-e sűrűb­ben a hó. — Jó volna valamit tenni, mert megőrjít ez a csend — gondolja Karcsi. — Beszélj, Pistáról, aki katona, Józsiról — és mit bánom én akár­miről, de beszélj, mert megbolondít ez a bizonytalanság! A szoba tele van füsttel. Kacska­­ringós, kusza vonalak libegnek a le­vegőben. Rohan az idő. Vali. — Az apám falun él. Nagy család­ról gondoskodik. Bányász volt. Rá­szakadt a bánya. Most járni is alig tud. Talán az élete is teher. Csak azt sajnálja, hogy nem vágták le a lábát, akkor nem fájna annyira... Az anyám törődött, vékony asszonyka, s otthon a sok apró gyerek. Mosó­­teknő. így telik el egész élete. Negy­venéves, — tíz gyerek — mosóteknől Az apám megáll az ajtóban, botjára támaszkodik. Megszokta már ezt az őrjítő tétlenséget. Egypár lépés, az­tán pihenő. így megy ez évről-évre. — A gyerek, a nevelőintézetben .., kitől van a gyerek? — Ne félj, nem tőled — s égj könnycsepp hull a lány reszkető ke zére ... Este későn jártam haza ... Udvar lót tartottam, tizennégyéves korom ban már majdnem gyerekem lett.. csak az orvos segített... most mái ő sem tudott velem mit kezdeni .. Most már belátom — bolond voltam Apám nem törődött velem Hiszen aj anyám is .. Igen, az ő idegzetét is felőrli a munka. A család gondja s vállára szakadt. Nem sokáig bírtam el kellett mennem valahová, el — úgy éreztem megbolondulok ... Mindezt egy kávéház kis asztalé nál egy beesett, bánatos szemű lány naplójaként olvastam, s ami annál VALAMIKOR REGES-REGEN, ami­kor én ts csak kts lurkó voltam, nagyban dívott a Mikulás-járás. Min­den év december 5-én, Miklós napjá­nak előestéjén a legtöbb családban megjelent egy díszes főpapi palástba öltözött rokon vagy családtag, aki édességeket osztogatott a gyerekek közt. Helyenként még ma ts meg­tartják ezt a Mikulás-szokást. Eredete vtsszanyúltk az első századba, ami­kor a keresztény legenda szerint egy Miklós nevű myrai püspök aranypénzt dobott be a szegénysorsú fiatalok ablakán, hogy megmentse őket az elzülléstői. A régi Pozsonyban, több más vidék­hez hasonlón, „ördög" is járt házról házra a Mikulással. Az ördögnek ál­cázott, ugyancsak rokont vagy isme­rőst németesen krampusznak hívták. Míg a krampusz ijesztő külső meg­jelenésével és virgácsával jelképesen megsuhintotta a rossz gyerekeket, ad­dig a jóságos tekintetű, nagyszakállú Mikulás almát, diót, cukorkát oszto­gatott a gyerekeknek, akik szépen tudtak imádkozni. Ahol Mikulás nem akadt, a gyerekek este az ablakba rakták ki cipőjüket. Reggelre ébred­ve pedig a jó gyerekek édességet, a rosszak salakot találtak benne. Jóllehet régebben Is sok ördög volt, a mi házunkat egyszer sem tüntette ki látogatásával az a krampusz. Ami­kor aztán egyszer szóvá tettem a vészes krampuszhiányt, apám azzal torkolt le, hogy hozzám hasonló go­nosz kölyökkel még a megtestesült sátán sem áll szóba. Be kellett tehát érnem egy közönséges Mikulással. süvegre, a pásztorbotot szorongató fehérkeztyűs kezekre és a Mikulás „ctfferblattját" fedő, rózsaszínű pa­pírálarcra. A hófehér, lengedező, Óriási szakáll csak növelte a dörgő hangú jelenség tekintélyét. Amíg pöttömnyi gyerek voltam, a Mikulás megelégedett cslntalansá­­gaim kifogásolásával. De amilyen mértékben felcseperedtem, ugyan­olyan arányban bővült bűnlajstromom, amelyet a Mikulás elég tapintatlanul olvasott a fejemre szüleim jelenlété­ben. Elhatároztam tehát, hogy legkö­zelebb kifigurázom a belügyeimbe avatkozó szentet. Akkor történt, ami­kor divatba jött az ún. szakálladoma, amelyet mi, srácok „hasból" tudtunk. A z alvégen? A felvégen? Vala­­hol a falu szélén élt egy tar­ka kis malacka — orra tömpe, farka ujjnyi — s szerette a földet túrni, szerette ám, de nagyon túrta ts, s egy szép napon ml nem jutott az eszébe: — Adjon Isten, Kotlós néne — köszönt rá a kotlóstyúkra. — Olda­lam már régen fúrja a kíváncsiság, hogy ott — s a kapura mutatott — a mögött a hogyishívják... — figyel­je csak, épp most nyitjákI... nagy deszka mögött ml van? — A kapu mögött, fiam? — Ügy, úgy bizony — bólogatott nagy buzgón a csöpp malac. — Ml volna? Az utca van ott. — Az utca? ... Ugyan mi az? — Hát... két sor ház ... a kocsi­út .... — gondolkodott tyúkanyó —, s az úton ... hm ... itt-ott zabszem ... no meg búza, csuda jól — Sok gödör, meg hepehupa — A kiváncsi kismalac VÍZSZINTES: 1. Többszörös arany­érmes sportolónk, ezért érdemelte ki az „Aranylány“ Jelzőt. 5. Tova. 6. ZL. 7. Egyesület hozzátartozója. 9. Becé­zett Ilona. 10. Nem egészen árva. 12. ZA. 14. Dísz. FÜGGŐLEGES: 2. Fél elem. 3. Menyasszony. 4. Névelő. 5. Többszö­rös olimpiai bajnok, a „cseh moz­dony“ jelzőt Is kapta. 7. Kopasz. 8. Akadály. 11a. Lép — keverve. 13. Keresztül. 14. Favágószerszám. Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 5. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS A Szabad Földműves 46. számában közölt kis rejtvény helyes megfej­tése: Tacskó — uszkár — csaucsau — puli. Könyvjutalmat kapnak: Kimer Mónika, Süly és Rínkács Sándor, Királyhelmec. De mit tagadjam, ha december ötödi­kén este megdöngették a kaput és Feltűnt a Mikulás terebélyes alakja, nemcsak a térdem, hanem a fogaim s összeverődtek ijedtemben. Atszel­­emülten bámultam a magas püspök­Dr. Buga László orvos-riporter beszélgetése Gálócsi György Dr. igazgató-főorvossal A szívbetegségekről szomorúbb, a történet igaz. Tudom, magadban sokszor érezted a szomorú sorsot, az élet igazságát. De mindig a sötétség szélén táncol­tál. Utána megpróbáltad, nem sike­rült ... A nagyvárosban tél van. Vali egy zakatoló gép mellett szorgoskodik. Udvarlót is tart, Karcsi mellett mást... Egyedül lakik. Van egy ba­rátnője. Sokmindent elmesél neki. — Szereted őt? kérdezte egyszer Margit. — ö szeret, vont vállat. Ügy ra­gaszkodik hozzám, mint kisgyermek az anyjához. Egy kávéházban találkoztunk. Szól a zene. Egyikünk sem szól. Lapozga­tom a kusza sorral írt oldalakat. Vali rájön, nem is olyan helyes fiú az a másik. Talán nem is csúnya. — Szeretlek, hallja távolról Karcsi hangját. Megborzong! Minden szó vé­gigfut idegzetén. — Többé nem vár, sóhajt. Valahol a távolban egy mozdony fütyül. Most már minden mindegy__ Visszaadtam a naplót, formálgat­­tam az ismeretlen arcokat, melyek mint egy láncszem széjjeltéphetetlen kapcsai kapaszkodtak Vali életébe. Fekszem az ágyon ... Akaratlanul is a lány jut eszembe. Tudnod kellett, miért tetted mindezt... Nem hagyott nyugton a gondolat. Találkoztunk. Gyűrött levelet szoron­gatott. A gőzölgő fekete mellett el­olvastam, félig hangosan, félig ma­gamnak. „Ugye már úntál engem nagyon?" Vali összeszorította száját, úgy érezte mondani kéne valamit, „A nagyvárosban sétálsz mással“! Nem ... ne, sóhajtott, hisz tán nincs vége mindennek. „Kéz a kézben sé­táltok, kezetek egybefonódik és ak­kor épp úgy mint nekem ... hazudsz másnak“! Aláírás, Karcsi. Ne olvassa, hallgasson, ha ... ha ... szemét könnyek borították. A kis presszó mennyezetét nézte, mintha ott keresné az elveszett boldogsá­got •• • CZITA BÉLA (II. folytatás) — Idősebb korban, ha valakinek lines kifejezett szívbetegsége, semmi sásról nincs szó, csak kissé fáradt íz Illető. Vajon ilyenkor milyen taná­­sot adhatunk? — Az okszerű, a célszerű életmó­­lot, a megfelelően adagolt testmoz­­;ást, helyes étkezést ajánljuk. Ez az dősödő emberre is fennáll. Érdekes - előbb éppen a koszorús erekről mszélgettünk —, hogy azok kapnak lamarabb koszorúér-elváltozásokat és izeknek következtében szívizom elha­­ást, szaknyelven infarktust, akik tét­ének, tunvák. nem mozognak. sokat tettyegett oda egy ruca —, és ha esik az eső, megtelik mind esővízzel, s kell ennél jobb feredő? — Az út szélén zöld füvecske — mekeqte eqy kis qtda. — S hoqy le­het kint futkározni!... — S napozni! — így a cica. — Ki­fekszem a kapu elé: a nap éppen odasüt, s kiadósat szundikálok ... — Úgysem hagylak egyebütt — loholt oda Vakkancs kutya. — Szé­pen összejöttetek, szedte-vedte rus­nya népség, szétütök most köztetekl A cicának több se kellett, egysze­ribe elfutott, kotlósmama is tovább­­állt, rucánk is elbattyogott, a gida meg kapta magát, átugrott a sövé­nyen, s a malacka lógó orral oddbb somfordáit szépen. — Hej, ha egyszer nyitva hagyná valaki azt a kaput! — ábrándozott kts barátunk. — Befutnám a fél fa­lut... Minden zabszemet megennék, lelegelném a füvet, a tócsákban hem­peregnék ... Ajfajj! Sajnos, nem le­het! ... Ámde ekkor Jancsi gyerek vtharzott be a kapun: sarkig tárva nyitva hagyta. — NI csak! Nyitva a kapum! — rikkantott fel a malacka és nekt­­iramodott. — Meghempergem a tó­csákban, mind felfalom a zabot! Az ám, de a pajkos szellő azt sem mondta fapapucs! s a kismalac orra előtt becsapta — jajj! — a kaput. ENYEDY GYÖRGY, Népszava isznek. Itt megjegyzem, hogy 8—10 cg-os súlytöbblet a várható élettarta­­not 20—25 százalékkal csökkenti, !0 kg-os súlytöbblettel már kb. 50 szá­zalékkal nagyobb a halálozási arány, nint az átlagos testsúlyú emberek (özött. — Igaz-e az, hogy a diétában a zukros ételek vagy a cukor haszno­­zak, persze csak abban az esetben, ta valaki véletlenül nem szenved :ukorbetegségben; hogy a cukor a :zív orvossága, tápláléka? — Ez ebben a formában tévedés. — A közhiedelem sajnos ez! — Sajnos. Itt a következőket lehet­te megjegyezni. Világszerte és ná­­unk is folynak a kutatások annak 'elderítésére, mi az érelmeszesedés >ka. Kétségtelen, hogy az érelmesze­sedést elősegíti a túltáplálás, a túl bő ítkezés, a sok zsiradék fogyasztása, äe tudjuk azt is, hogy a túl sok édes­ség maga is zsírlerakodásra vezet az írekben is. Ez pedig az ún. érelme­szesedés előfutára. — Mint említette, a koszorúbetegek ;gy része cukorbetegségben szenved, falóban kitűnt az, hogy maga a cu­­torbetegség különböző ereket támad­hat meg, s ezért Is fontos, hogy a cukorbetegek tartsák be pontosan a ilétás és gyógyszeres előírásokat, an­nál is Inkább, mivel a cukorbetegség slhanyagolása, a túl magas vagy inga­dozó vércukor veszélyezteti az ereket, a koszorúereket Is. Azonban két-há­­rom kockacukor fogyasztása vagy szölőcukor-tabletták divatossá vált Fogyasztása nem jelent többet a cu­korháztartás szempontjából, mint egy szeletke kenyér vagy zsemle, amiről pedig senki sem állítja és nem is bi­zonyíthatja, hogy ez a legcsekélyebb mértékben Is a szív és az erek elő­nyére válnék. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az említett cukorkúra sbben a vonatkozásban semmit sem ér, a szív munkáját elő nem segíti, nem is hátráltatja. Ez az egész Inkább csak valamiféle önbecsapás —, de Snbecsapásra a modern embernek nincs szüksége. — Jól tudom, hogy a szívbetegségek hatalmas tömegéből csak egy-kettőt emeltünk ki. Sok mindent, meg fonto­sat is, nem felvetettünk, nem beszél­tünk meg, dehát ennél többre adott kereteink között lehetőségem nem (A Egészség nyomán.) ORVOSI TANÄCSADÖ MANDULA — jeligére kérjük a le­vél írójának pontos címét. Panaszai orvoslására magánlevélben óhajtunk válaszolni. (a szerk.) (KIVÁLÓ SPORTOLOK) Gjjé, a stkos jégen nagyszerű (Foto: nk)

Next

/
Thumbnails
Contents