Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-12-03 / 48. szám
Kombinált blúzok Az Idei divat bőséges kombinációs lehetőségeket nyújt. Aki nem tudott megbarátkozni a merészebb Op-art díszítő elemekkel, a képünkön látható egyszerű kombinációkat választhatja. Az 1. modell egyenes vonalú, sportos jellegű blúz, kézelőben végződő, hosszú ujjal és kihajtott széles gallérral. Kétféle, elütő színű anyagból készülhet, pl. halványszürke és fekete szövetet társíthatunk. Így a blúzt fekete vagy szürke szoknyával vagy nadrággal egyaránt viselhetjük. Ha régi ruhából alakítjuk át, először mossuk ki a szétfejtett anyagot és győződjünk meg róla, nem enged-e szint. A 2. blúz megoldása nagyon csinos. Vékony kordbársonyból is készülhet, vllágosab színű düftinnel kombinálva, de megvarrhatjuk bármilyen szövetből vagy régi ruhából Is. Ha kordbársonyból készül, természetesen ugyanabból az anyagból varrott szoknyához viseljük. A szfntársítás Ízlésünktől függ. Lehet barna sárgával, piros halványszürkével vagy sötétkék világoskékkel. A kombinált ruhadarabokhoz viselt tartozékokat nagyon óvatosan kell megválasztanunk, hogy ne vétsünk a jó Ízlés ellen. Parraghy Johanna CSfPOS HIDEG SZÉL dudált a fűle mellett. Vall fázósan húzta be nyakát a kissé vékony kabátba. A vonat már távol zakatolt, de még most is oly erővel hallotta a tovatűnő hangzavart, mint szíve kalapálását ott belül, jóformán azt sem tudta, miért is jött az állomásra. Gondolatai mint a tajtékzó tenger, úgy kavarogtak egymás után. Amikor tegnap este megérkezett, még olyan más volt minden. Három órás fárasztó utazás után jól esett ez a kis mozgás. Koromsötét éjszaka volt, az égen egyetlen csillag halvány fénye sem mutatta az utat. Nem is nagyon volt rá szüksége. Ismerte jól a járást. Ezelőtt naponta többször megjárta, odavissza. Most sem nézett a talpa alá, csak a lépéseit számlálgatta, mintha ezzel gyorsabban múlt volna az idő. A távolban a kis tanyavilág gyér lámpái világítottak. A decemberi hidegben kőkeményre fagyott a sár, s itt-ott egy befagyott pocsolya ropogott léptei alatt. Megunta a lépések egyhangú számolgatását, hisz emlékezetből tudta; ötezer ötszáz és akkor, az utolsónál kopogtat a szülői ház ajtaján ... Ketten mentek, ő és egy új élet a szíve alatt. Lépésről lépésre közeledtek a gyéren világító pontocskák felé ... A szive zakatolt. Befogadnak ... vagy ... A szülői ház ajtaja kitárult előtte... Néhány hónap múlva egészséges fiúgyermeknek adott életet. • • • Rohan az idő. Vali próbálja összeszedni gondolatait. Karcsi bámulja a jégvirág ezernyi alakját, amit az ab-Mtre aztán megjött a Mikulás és megkérdezte szokásos módon, tudok-e szépen imádkozni, ellenkérdést tettem jel az álszakállát simogató jövevénynak: — Es te, Mikulás bácsi, el tudsz aludni a gondoktól este, ha lefekszel? — Micsoda gondoktól, édes fiam? — érdeklődött jóhiszeműen. — Hát te nem töröd a fejed azon, hová teszed a hosszú szakállodat, a dunyha alá vagy fölé? Még be sem fejeztem „bölcs" kérdésemet, két akkora pofont kaptam az apámtól, hogy keresztbe állt tőle a szemem. Eltekintve attól, hogy még egy rothadt almát sem kaptam, határozottan feszültté vált azóta a Mikulás és köztem fennndlló viszony. Haladó szellemű ifjonc létemre közben tudatára ébredtem, hogy mikulások és krampuszok nem léteznek, s csupán bohó gyerekek Indokolatlan ijesztgetésére használhatók. Több se kellett nekem! Mikulásunk legközelebbi vendégszereplése előtt suttyomban üveggolyókat szórtam el a szobában, amelyeken a pocakos „szent vendég" előírásosan megcsúszott és becsesebb fertályára huppant. Püspöksüvege messze elgurult, rózsaszínű papírmasé álarca nagyott koppant a padlón és a megtépázott maskara alól kivilágított szívből utált nagybácsim holdvilág-képe — vattaszakáll nélkül. A kifogott atyai nyaklevesek számáról inkább nem nyilatkozom. De házunkban egyszer s mindenkorra véget ért a Mikulás-járás. KOZICS EDE Könnyáztnttcr, kúszó sorok laküvegre fagyasztott a decemberi hideg. Néma csend — ez a tanyavilág. A fiú nézte a füstöt, ahogy cigarettád Iából karikázva tűnik el a semmibe... Vali félrehúzta a függönyt, mintha azt nézné, nem hull-e sűrűbben a hó. — Jó volna valamit tenni, mert megőrjít ez a csend — gondolja Karcsi. — Beszélj, Pistáról, aki katona, Józsiról — és mit bánom én akármiről, de beszélj, mert megbolondít ez a bizonytalanság! A szoba tele van füsttel. Kacskaringós, kusza vonalak libegnek a levegőben. Rohan az idő. Vali. — Az apám falun él. Nagy családról gondoskodik. Bányász volt. Rászakadt a bánya. Most járni is alig tud. Talán az élete is teher. Csak azt sajnálja, hogy nem vágták le a lábát, akkor nem fájna annyira... Az anyám törődött, vékony asszonyka, s otthon a sok apró gyerek. Mosóteknő. így telik el egész élete. Negyvenéves, — tíz gyerek — mosóteknől Az apám megáll az ajtóban, botjára támaszkodik. Megszokta már ezt az őrjítő tétlenséget. Egypár lépés, aztán pihenő. így megy ez évről-évre. — A gyerek, a nevelőintézetben .., kitől van a gyerek? — Ne félj, nem tőled — s égj könnycsepp hull a lány reszkető ke zére ... Este későn jártam haza ... Udvar lót tartottam, tizennégyéves korom ban már majdnem gyerekem lett.. csak az orvos segített... most mái ő sem tudott velem mit kezdeni .. Most már belátom — bolond voltam Apám nem törődött velem Hiszen aj anyám is .. Igen, az ő idegzetét is felőrli a munka. A család gondja s vállára szakadt. Nem sokáig bírtam el kellett mennem valahová, el — úgy éreztem megbolondulok ... Mindezt egy kávéház kis asztalé nál egy beesett, bánatos szemű lány naplójaként olvastam, s ami annál VALAMIKOR REGES-REGEN, amikor én ts csak kts lurkó voltam, nagyban dívott a Mikulás-járás. Minden év december 5-én, Miklós napjának előestéjén a legtöbb családban megjelent egy díszes főpapi palástba öltözött rokon vagy családtag, aki édességeket osztogatott a gyerekek közt. Helyenként még ma ts megtartják ezt a Mikulás-szokást. Eredete vtsszanyúltk az első századba, amikor a keresztény legenda szerint egy Miklós nevű myrai püspök aranypénzt dobott be a szegénysorsú fiatalok ablakán, hogy megmentse őket az elzülléstői. A régi Pozsonyban, több más vidékhez hasonlón, „ördög" is járt házról házra a Mikulással. Az ördögnek álcázott, ugyancsak rokont vagy ismerőst németesen krampusznak hívták. Míg a krampusz ijesztő külső megjelenésével és virgácsával jelképesen megsuhintotta a rossz gyerekeket, addig a jóságos tekintetű, nagyszakállú Mikulás almát, diót, cukorkát osztogatott a gyerekeknek, akik szépen tudtak imádkozni. Ahol Mikulás nem akadt, a gyerekek este az ablakba rakták ki cipőjüket. Reggelre ébredve pedig a jó gyerekek édességet, a rosszak salakot találtak benne. Jóllehet régebben Is sok ördög volt, a mi házunkat egyszer sem tüntette ki látogatásával az a krampusz. Amikor aztán egyszer szóvá tettem a vészes krampuszhiányt, apám azzal torkolt le, hogy hozzám hasonló gonosz kölyökkel még a megtestesült sátán sem áll szóba. Be kellett tehát érnem egy közönséges Mikulással. süvegre, a pásztorbotot szorongató fehérkeztyűs kezekre és a Mikulás „ctfferblattját" fedő, rózsaszínű papírálarcra. A hófehér, lengedező, Óriási szakáll csak növelte a dörgő hangú jelenség tekintélyét. Amíg pöttömnyi gyerek voltam, a Mikulás megelégedett cslntalanságaim kifogásolásával. De amilyen mértékben felcseperedtem, ugyanolyan arányban bővült bűnlajstromom, amelyet a Mikulás elég tapintatlanul olvasott a fejemre szüleim jelenlétében. Elhatároztam tehát, hogy legközelebb kifigurázom a belügyeimbe avatkozó szentet. Akkor történt, amikor divatba jött az ún. szakálladoma, amelyet mi, srácok „hasból" tudtunk. A z alvégen? A felvégen? Valahol a falu szélén élt egy tarka kis malacka — orra tömpe, farka ujjnyi — s szerette a földet túrni, szerette ám, de nagyon túrta ts, s egy szép napon ml nem jutott az eszébe: — Adjon Isten, Kotlós néne — köszönt rá a kotlóstyúkra. — Oldalam már régen fúrja a kíváncsiság, hogy ott — s a kapura mutatott — a mögött a hogyishívják... — figyelje csak, épp most nyitjákI... nagy deszka mögött ml van? — A kapu mögött, fiam? — Ügy, úgy bizony — bólogatott nagy buzgón a csöpp malac. — Ml volna? Az utca van ott. — Az utca? ... Ugyan mi az? — Hát... két sor ház ... a kocsiút .... — gondolkodott tyúkanyó —, s az úton ... hm ... itt-ott zabszem ... no meg búza, csuda jól — Sok gödör, meg hepehupa — A kiváncsi kismalac VÍZSZINTES: 1. Többszörös aranyérmes sportolónk, ezért érdemelte ki az „Aranylány“ Jelzőt. 5. Tova. 6. ZL. 7. Egyesület hozzátartozója. 9. Becézett Ilona. 10. Nem egészen árva. 12. ZA. 14. Dísz. FÜGGŐLEGES: 2. Fél elem. 3. Menyasszony. 4. Névelő. 5. Többszörös olimpiai bajnok, a „cseh mozdony“ jelzőt Is kapta. 7. Kopasz. 8. Akadály. 11a. Lép — keverve. 13. Keresztül. 14. Favágószerszám. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 5. sz. sorok megfejtése. MEGFEJTÉS A Szabad Földműves 46. számában közölt kis rejtvény helyes megfejtése: Tacskó — uszkár — csaucsau — puli. Könyvjutalmat kapnak: Kimer Mónika, Süly és Rínkács Sándor, Királyhelmec. De mit tagadjam, ha december ötödikén este megdöngették a kaput és Feltűnt a Mikulás terebélyes alakja, nemcsak a térdem, hanem a fogaim s összeverődtek ijedtemben. Atszelemülten bámultam a magas püspökDr. Buga László orvos-riporter beszélgetése Gálócsi György Dr. igazgató-főorvossal A szívbetegségekről szomorúbb, a történet igaz. Tudom, magadban sokszor érezted a szomorú sorsot, az élet igazságát. De mindig a sötétség szélén táncoltál. Utána megpróbáltad, nem sikerült ... A nagyvárosban tél van. Vali egy zakatoló gép mellett szorgoskodik. Udvarlót is tart, Karcsi mellett mást... Egyedül lakik. Van egy barátnője. Sokmindent elmesél neki. — Szereted őt? kérdezte egyszer Margit. — ö szeret, vont vállat. Ügy ragaszkodik hozzám, mint kisgyermek az anyjához. Egy kávéházban találkoztunk. Szól a zene. Egyikünk sem szól. Lapozgatom a kusza sorral írt oldalakat. Vali rájön, nem is olyan helyes fiú az a másik. Talán nem is csúnya. — Szeretlek, hallja távolról Karcsi hangját. Megborzong! Minden szó végigfut idegzetén. — Többé nem vár, sóhajt. Valahol a távolban egy mozdony fütyül. Most már minden mindegy__ Visszaadtam a naplót, formálgattam az ismeretlen arcokat, melyek mint egy láncszem széjjeltéphetetlen kapcsai kapaszkodtak Vali életébe. Fekszem az ágyon ... Akaratlanul is a lány jut eszembe. Tudnod kellett, miért tetted mindezt... Nem hagyott nyugton a gondolat. Találkoztunk. Gyűrött levelet szorongatott. A gőzölgő fekete mellett elolvastam, félig hangosan, félig magamnak. „Ugye már úntál engem nagyon?" Vali összeszorította száját, úgy érezte mondani kéne valamit, „A nagyvárosban sétálsz mással“! Nem ... ne, sóhajtott, hisz tán nincs vége mindennek. „Kéz a kézben sétáltok, kezetek egybefonódik és akkor épp úgy mint nekem ... hazudsz másnak“! Aláírás, Karcsi. Ne olvassa, hallgasson, ha ... ha ... szemét könnyek borították. A kis presszó mennyezetét nézte, mintha ott keresné az elveszett boldogságot •• • CZITA BÉLA (II. folytatás) — Idősebb korban, ha valakinek lines kifejezett szívbetegsége, semmi sásról nincs szó, csak kissé fáradt íz Illető. Vajon ilyenkor milyen tanásot adhatunk? — Az okszerű, a célszerű életmólot, a megfelelően adagolt testmoz;ást, helyes étkezést ajánljuk. Ez az dősödő emberre is fennáll. Érdekes - előbb éppen a koszorús erekről mszélgettünk —, hogy azok kapnak lamarabb koszorúér-elváltozásokat és izeknek következtében szívizom elhaást, szaknyelven infarktust, akik tétének, tunvák. nem mozognak. sokat tettyegett oda egy ruca —, és ha esik az eső, megtelik mind esővízzel, s kell ennél jobb feredő? — Az út szélén zöld füvecske — mekeqte eqy kis qtda. — S hoqy lehet kint futkározni!... — S napozni! — így a cica. — Kifekszem a kapu elé: a nap éppen odasüt, s kiadósat szundikálok ... — Úgysem hagylak egyebütt — loholt oda Vakkancs kutya. — Szépen összejöttetek, szedte-vedte rusnya népség, szétütök most köztetekl A cicának több se kellett, egyszeribe elfutott, kotlósmama is továbbállt, rucánk is elbattyogott, a gida meg kapta magát, átugrott a sövényen, s a malacka lógó orral oddbb somfordáit szépen. — Hej, ha egyszer nyitva hagyná valaki azt a kaput! — ábrándozott kts barátunk. — Befutnám a fél falut... Minden zabszemet megennék, lelegelném a füvet, a tócsákban hemperegnék ... Ajfajj! Sajnos, nem lehet! ... Ámde ekkor Jancsi gyerek vtharzott be a kapun: sarkig tárva nyitva hagyta. — NI csak! Nyitva a kapum! — rikkantott fel a malacka és nektiramodott. — Meghempergem a tócsákban, mind felfalom a zabot! Az ám, de a pajkos szellő azt sem mondta fapapucs! s a kismalac orra előtt becsapta — jajj! — a kaput. ENYEDY GYÖRGY, Népszava isznek. Itt megjegyzem, hogy 8—10 cg-os súlytöbblet a várható élettartanot 20—25 százalékkal csökkenti, !0 kg-os súlytöbblettel már kb. 50 százalékkal nagyobb a halálozási arány, nint az átlagos testsúlyú emberek (özött. — Igaz-e az, hogy a diétában a zukros ételek vagy a cukor hasznozak, persze csak abban az esetben, ta valaki véletlenül nem szenved :ukorbetegségben; hogy a cukor a :zív orvossága, tápláléka? — Ez ebben a formában tévedés. — A közhiedelem sajnos ez! — Sajnos. Itt a következőket lehette megjegyezni. Világszerte és náunk is folynak a kutatások annak 'elderítésére, mi az érelmeszesedés >ka. Kétségtelen, hogy az érelmeszesedést elősegíti a túltáplálás, a túl bő ítkezés, a sok zsiradék fogyasztása, äe tudjuk azt is, hogy a túl sok édesség maga is zsírlerakodásra vezet az írekben is. Ez pedig az ún. érelmeszesedés előfutára. — Mint említette, a koszorúbetegek ;gy része cukorbetegségben szenved, falóban kitűnt az, hogy maga a cutorbetegség különböző ereket támadhat meg, s ezért Is fontos, hogy a cukorbetegek tartsák be pontosan a ilétás és gyógyszeres előírásokat, annál is Inkább, mivel a cukorbetegség slhanyagolása, a túl magas vagy ingadozó vércukor veszélyezteti az ereket, a koszorúereket Is. Azonban két-három kockacukor fogyasztása vagy szölőcukor-tabletták divatossá vált Fogyasztása nem jelent többet a cukorháztartás szempontjából, mint egy szeletke kenyér vagy zsemle, amiről pedig senki sem állítja és nem is bizonyíthatja, hogy ez a legcsekélyebb mértékben Is a szív és az erek előnyére válnék. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy az említett cukorkúra sbben a vonatkozásban semmit sem ér, a szív munkáját elő nem segíti, nem is hátráltatja. Ez az egész Inkább csak valamiféle önbecsapás —, de Snbecsapásra a modern embernek nincs szüksége. — Jól tudom, hogy a szívbetegségek hatalmas tömegéből csak egy-kettőt emeltünk ki. Sok mindent, meg fontosat is, nem felvetettünk, nem beszéltünk meg, dehát ennél többre adott kereteink között lehetőségem nem (A Egészség nyomán.) ORVOSI TANÄCSADÖ MANDULA — jeligére kérjük a levél írójának pontos címét. Panaszai orvoslására magánlevélben óhajtunk válaszolni. (a szerk.) (KIVÁLÓ SPORTOLOK) Gjjé, a stkos jégen nagyszerű (Foto: nk)
