Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-03 / 48. szám

Tanulságok az ipolybéli járványos szarvasmarha - veszettségről

AUGUSZTUS KÖZEPÉN különös betegség lépett tel az Ipolybéli szövetkezet tehenészetében, amelyet nem mindennapi tünetek kísértek. A betegség kimenetele arra vallott, hogy szokatlan megbetegedéssel állunk szemben, mert az állatokat semmiféle gyógyszerrel nem lehetett megmenteni. A kórelőzmény megállapításánál hiányos adatok álltak rendelkezésünkre, melyek alapján nem folytathattuk a vizsgálatot meghatározott irányban. A betegség tehát tovább terjedt, majd járványos tünetet vett fel, úgyhogy a körzeti állategészségügyi szolgálat a betegség további kivizsgálását a kerületi vizsgálóintézetre bízta. A vizsgálat eredményei megdöbbentő hatással voltak az ipolybéliekre és szomszédaikra. A teheneknél veszettséget állapítottak meg.

Az óvintézkedéseknél főleg az elhullott és a beteg állatok megsemmisítésére, a tenyészetek zárlat alá helyezésére, az ebek és a macskák zárlatára illetve kiirtására, az emberek , és az állatok védőoltására fordították a legnagyobb figyelmet. Az óvintézkedéseket a községek lakosai végre is hajtották, de valami mégis hiányzott, mégpedig az, hogy az emberek kétely nélkül elfogadják a diagnózist. Többen azt találgatták, hogy vajon létezik-e a teheneknél veszettség. A valóság kegyetlenül megadta a választ a kételyekre. A törzsállományban körülbelül 200 ezer korona értékű veszteség keletkezett. Azok számára, akik még ma is kételkednek, ez úton ismertetjük a szarvasmarha-veszettség gyakorlati megnyilvánulásait, hogy a klinikai tünetet összehasonlíthassák az Ipolybélen látottakkal.

MARÁS KÖVETKEZTÉBEN a nyállal ragályanyagok jutották a sebbe. A kórokozó vírusok az idegszálak mentén az agyvelő felé nyomultak, s amikor az agyvelő sejtjeibe behatoltak, ott kóros hatást fejtettek ki. Amíg a vírusok a sebtől az agyvelőig jutottak, hetek, hónapok is eltelhettek, s így a betegség a marás után csak sokára jelentkezhetett. Miután a vírusok az agyvelőbe behatoltak és a kóros elváltozások kifejlődtek, jelentkezett klinikai tünetekkel a veszettség.

A szarvasmarhák eleinte feltűnően tompult állapotba kerültek. Semmi érdeklődést nem tanúsítottak környezetük iránt, vagy éppen ellenkezőleg, feltűnően idegesen viselkedtek.

, ■ AZ ŐSZI MUNKÁK közül leg-'>

»utoljára marad a sárgarépa és a,* i petrezselyem betakarítása. EZi1

• rendszerint azért történik, merti1 ie két zöldségféle nem érzékeny a i1

• fagyra. A napokban már zöldsé-i*

• ges kertjeinkben is betakarította!

• a gazdasszony a répát, a gyökeret. < |

• Amennyire nem érzékeny a fagy-!, •ra, annál érzékeuyeb a tárolásra.1, •Bizony a rossz tárolás következté-1»

1 ben nagyon sok zöldség tönkre-1 » 'megy, elposvad a téli időszakban.1» Nem nagy értékről van szó, mégis i [nagy kár ér bennünket, ha a télire,i ,elraktározott zöldség tönkremegy., •

I A zöldség tárolásának leghelye-, • »sebb módja, ha pincében raktá-»' »rozzuk. Válasszunk ki részére egy»' fsötétebb sarkot, ahol rétegezvei1 »egy sor »répa, egy sor homok egy-(* »más fölé halmozva, minimális«' »veszteséggel áttelel. Ugyanez vo-(!

• natkozik a petrezselyemre is. Ki-i •vétel képez, hogy a petrezselyem-1» •bői kisebb kupacot készítünk és*, 'amint egymás fölé soroljuk, a fel-1» 'ső rész meghagyott kis zöldje lás-'» sék ki a homokból. Ha nem va- |

, gyünk biztosak abban, hogy zöld- » ,ségféléink teljesen egészségesek,,» iakkor száraz homokkal rétegez-,» ,zük, azonban a teljesen ép, be-(* »tegségre nem hajlamos sárgarépa,!1 »petrezselyem közé nedvesebb ho-»' »mokot rakhatunk. »'

» Kamrában, éléskamrában is tá-('

• roThatók az említett zöldségek.! »Ezekben a helyiségekben azonban«,

• vigyáznunk kell a hőmérsékletre,',

•valamint a páratartalomra. Ugyan-1, 'is ha a helyiség páratartalma ma-'» 'gas, akkor a különböző gomba-'»

betegségek hamarabb megtámad- » iák a terményt. Viszont, ha a he-,»

[lviség egész télen át száraz, a,» ,zöldség sokat veszít nedvességtar-, •

II tál mából, illetve megfonnyad. Igaz,, •

(,a homokban a gombabetegségeki' '»kevésbé szaporodnak, mindamel-i' 1 ilett nem árt, ha a raktározott! '»zöldségre a tél folyamán állan-i ,»dóan felügyelünk. (—sá—)\

W»/WWWNA/^/V/W^/V

Ilyen állatoknál gyakori vizelési és ürülési ingereket lehet észlelni. A test fájdalmas remegésben, görcsösen hajlott, a hasizmok erősen felhúzódnak. Az állatoknál nyugtalanságot, toporzékolást, huzamosan tartó fájdalmas bőgést tapasztalhatunk. Ezzel párhuzamosan megbénulnak a mozgatóidegek. Először a fej idegeinek bénulása áll be, aminek következtében a nyelés nehezebb, majd teljesen lehetetlenné válik, s a nyál a szájüregitől kifelé folyik. A bénulás átterjed a végtagokra, mire az állatok roskadoznak, majd egy két nap múlva teljes bénulás következtében elpusztulnak.

A megbetegedett állatoknál feltűnően nagy a súlycsökkenés, mert kezdettől fogva étvágytalanok. A bendőműködés nagyon renyhe vagy teljesen kihagy. A szarvasmarháknál ritkán találkozunk a veszettség dühöngő formájával.

CÉLUNK NEM AZ, hogy a veszettség tüneteivel megismertessük olvasóinkat, hanem az, hogy felhívjuk figyelmüket a veszettség eredetére és elterjedésére s a baj megelőzésének lehetőségeire. Minden veszettség előfordulása eredetének vizsgálásánál találkozunk olyan emberekkel, akik fényt deríthetnek az elsődleges fertőzésre. Sajnos, ezek az adatok már csak akkor kerülnek az állategészségügyi szolgálat birtokába, amikor a veszettség már valamilyen háziállatnál jelentkezett. Éppen ezért szükségszerűnek és hasznosnak gondoljuk a felvilágosítást a veszettség elterjedésének hogyanjáról.

A veszettség kórokozója (vírus) a világ minden táján előfordul és bizony az utóbbi években sok gondot okozott a közép-európai államokban, beleértve köztársaságunkat is. A háziállatok közt csak ritkán történik tömeges fertőzés. Leginkább a mezei vadak közt van elterjedve ez a veszélyes betegség. Nálunk járványszerűen a róka és a borzok közt pusztít, Szlovákia keleti részében pedig a farkasok veszettsége okoz sok gondot. De vírushordozók a denevérek is. A kutyák a védőoltás bevezetése óta elvesztették a vírushordozók szerepét, de annál inkább fertőzésnek vannak kitéve a mezei vadak által. Főleg a kis ragadozók — amelyek nem mindig ölik meg zsákmányukat — terjesztik a vírust, mert marásukkal tovább juttatják a ragályanyagot. így aztán a veszettség vírusa állatról állatra átterjedve a természetben élő állatok közt mindig jelen van. A veszett vadak öntudatukon kívül érintkezésbe kerülnek a háziállatokkal. Elsősorban a kutyák és a macskák érintkeznek velük verekedés közben. A legelőkön a pásztorkutyákon kívül a legelő állatok is ld vannak téve a fertőzésnek.

Egyszerűen így jelölhetnénk meg a veszett állat megváltozott viselkedését: A szelíd állatok megvadulnak, a vadak pedig megszelídülnek. Például a kutyák és a macskák kerülik az embert. Megszöknek otthonról vagy megvadulton rátámadnak az emberre, állatra, gazdáikat sem kímélik, míg a veszett rókák és a borzok nem félnek az embertől, hanem behúzódnak az emberlakta területekre, bevárják az emberek közeledést, hagyják, hogy megfogják, megsimogassák őket. Többször a gyermekek játszópajtásaivá válnak. Majd sor kerül valamilyen marakodásra a kutyával vagy a macskával, s a vírus így a háziállatok közé kerül.

MINDEN VESZETTSÉG előfordulásánál nagy veszélyt jelentenek a macskák, mert nem részesültek védőoltásban. A veszett macska rendszerint áldozata fejét támadja. Az állatok kaparása éppen olyan veszélyes lehet, mint a marás. Ha a megmart, fertőzött állat nem rendelkezik kellő védettséggel, elöbb-utóbb kitör rajta a veszettség. Amint már említettem, a lappansági idő lehet egy-két hét, de néhány hónap is. Ilyenkor a veszett kutyák keresik a sötét zugokat, ingerlékenyek a fényre, ételre, italra, zavart a tekintetük, s rátámadnak az emberre, megmarják az útjukba kerülő tárgyakat is. Rohanás közben sok állatot megtámadnak és megfertőznek. A futás addig tart, amíg az állatot elő nem veszi a teljes bénulás.

Az ipolybéli szarvasmarha-veszettség eredetét nem sikerült felfednünk. Lehet, hogy éppen e cikk közlése után fény derül a betegség eredetére. Lehet, megtudjuk, mi játszódott le a békésen legelő gulyában egy júniusi napon vagy éjszakán. De nem is ez a lényeg. Az emberek mindig legyenek éberek, mert a veszettség lehetősége mindig fennáll. Akik sokat járnak künn a határban, ne menjenek el gyanús jelenségek mellett, mint például egy szelíd róka vagy borz, különösen viselkedő kutya vagy macska, de még az állatok teteme mellett se menjenek el érdektelenül, hanem mindezekre hívják fel az illetékesek figyelmét. Mindenkinek kötelessége, hogy elsősorban saját állatait védőoltásban részesítse. Ezzel mindenki tartozik embertársainak.

Dr. MÁRTON ISTVÁN,

az Ipolysági Állategészségügyi

Központ vezetője

Az Őszi munkák befejeztével meg* csappant a tenni* ; valá a szövetkeze* tekben, állami gazdóságokban. A

szállítóeszközök is felszabadultak a nagy hajrá alól. Jut Idő az Istállóiragya kihordására Is, amely sokhelyütt felgyülemlett a

gazdasági udvarokban, majorokban. Megérett arra, hogy a tél folyamán kihordjuk a táblák széleire, s szarvasba rakjuk. |

Itt már azután

kéznél lesz, ha a leszántásra sor kerül.

(Kép és szöveg: nktjj

»«$» ♦♦♦ ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦♦♦ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦>

Jugoszláviában emelkedett a búzatermesztés színvonala

Az utóbbi években a Jugoszláv mezőgazdaság jelentős fejlődésen ment keresztül. Különösen a növénytermesztésben, pontosabban a búzatermesztésben kecsegtetők az eredmények. Nagy része van a kimagasló eredmények elérésében Dr. Peter DrezgiS mérnöknek, az újvidéki egyetem mezőgazdasági fakultása dékánjának, aki gazdag nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Tapasztalatainak bővítése érdekében kölcsönös tudományos együttműködés jött létre a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolával.

íme, Jugoszlávia búzatermesztésének helyzete a neves szakember szemével.

A gabonatermesztés helyzete és eredményei

1965-ben a kedvezőtlen időjárás ellenére a Jugoszláv mezőgazdászok rekordtermést takarítottak be búzából. Egy millió 630 ezer hektár földterületről 532 millió tonna gabona került a magtárakba. Ugyanakkor a vetésterület majdnem 400 ezer hektárral volt kisebb, mint az előbbi években. Valóban szép sikert értek el, hiszen az átlagos hozam két mázsával volt nagyobb, mint a bő termésű, 1963-as esztendőben. Az utóbbi években 4 százalékot tesz ki az egy évre eső termésnövekedés. A legutóbbi tíz év eredményeit összehasonlítva a háború előtti és a háború utáni tíz év eredményeivel, majdnem megkétszereződtek. A termésátlag

11,5-ről 20,5 mázsára, a fő termelési körzetekben pedig 30 mázsára emelkedett

Az agrotechnika alapelvei

Magas az agrotechnika színvonala a fő termelési körzetekben (Vajdaság 490 ezer ha, Slovénia 60 ezer ha,

Korszerű módszerekkel

Mezőgazdaságunkban többféle módszert alkalmazunk a rejtett tartalékok feltárására, illetve a termelés növelésére. Ezek egyike a takarmányok kellő mennyiségének és minőségének biztosítása. Viszonyaink mellett mezőgazdasági üzemeinkben a takarmányféléket csak bizonyos előre megszabott területen termeszthetjük. Ezért szükséges olyan takarmányfélék termesztése, amelyek egy egységnyi területről a lehető legnagyobb tápértékét nyújtják. Szükséges továbbá, hogy a takarmányok megfelelő arányban legyenek egymással.

A takarmánynövények összetételét nem elegendő csak úgy találomra, hiányos tapasztalatok alapján meghatározni. Használjuk ki ehhez a legújabb tudományos módszereket, a tervezés matematikai eszközeit.

Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a korszerű módszer alkalmazása nem követel különös matematikai képességet. Az üzemvezetők könnyen elsajátíthatják ennek helyes alkalmazását. A gazdaság vezetője megszabja például a szükséges alapadagokat, s a tulajdonképpeni számítást már az elektronikus számológép elvégzi. Nagy figyelmet kell azonban fordítani a valóságos eredmény helyes kiértékelésére.

A számításoknál figyelembe kell vennünk, hogy a művelettel jelentősen hassunk a mezőgazdasági üzem termelésére, s ezért különös figyelmet kell fordítanunk a következőkre:

O milyen takarmánynövényeket akarunk termeszteni s milyen e növények több esztendei átlaghozama;

O határozzuk meg az egyes tápanyagok szükségletét (pl. az emészthető fehérjéét, a keményítő értékét s a zab egységét);

® a takarmánymérleg alapján határozzuk meg a számítás célját, amely lehet például a fehérje és a keményltőérték maximalizálása, másrészt a költségek és a termesztő területek minimalizlása stb.

Az adatok alapján összeállíthatjuk az űn. kiinduló táblázatot, amely alapadatként szolgál az elektronikus számológépek munkájánál. Az egyik szövetkezetben például 15-féle takarmánynövényt termeltek, ahol az alanti követelmények szolgálnak alapul: a takarmánybázis legnagyobb területe, a gabonafélék minimális területe, a takarmányrépa maximális területe stb.

Megkövetelték, hogy a szárazanyag és a zabegység túlhaladja a minimális szükségletet a költségek eredeti szintje mellett. A számítás céljából az emészthető fehérje maximalizálását választották, mert a fehérje mennyisége nem fedte a szüségletet. Az eredményekből megkapták a termesztésre kerülő takarmányok területét. Ebből leolvashatták az eredeti korlátozási körülmények behatását, illetve az optimalizálással járó esetleges megtakarításokat.

Azoknál a növényeknél, amelyek nem kerültek az optl-4 SZABAD FÖLDMŰVES

19SB. december 3.

mális eredményekbe, azt láthatták, hogy hektáronkénti termesztésük mennyivel rontja az elért valóságos eredményt, azaz hogy termesztésük által mennyivel növekednek a költségek és mennyivel csökken a tápanyag termelése a jelzett területen. A számítás eredménye az alanti táblázatba foglalható.

1 2 3

Maximális fehérje

termelése 210 t — 0,351 909,911

Búza 22,59 ha + 2,30 ha 24,89 ha

Gabona-hüvelyes

keverék 122,26 ha — 3,30 ha 118,96 ha

őszi keverék

és takarmánykáposzta 8 ha — 8 ha

őszi keverék

és kukorica 45,87 ha — 45,87 ha

őszi keverék

és répa 15 ha — 15 ha

Lóhere 55 ha — 55 ha

A zabegység

túlteljesítése 9,981 — 0,271 9,711

Lóhere 185 ha — 185 ha

Gépierőmegtakarítása 3,10 óra — 0,02 3,12 óra

A szárazanyag

túlteljesítése 12,501 — 0,391 12,111

Burgonya 15 ha — 15 ha

Cukorrépa 10 ha <-* 10 ha

A megtakarított

műtrágya költségek

(1000 Kős-ban) 12,95 — 0,015 12,93

Az eredményekből kitűnik, hogy az optimális takarmánybázist az illető növények első oszlopban feltüntetett értékei alkotják. Ha valamilyen oknál fogva az így kapott eredmény nem teljesen megfelelő, a megengedett módszerrel változtathatjuk az eredményt. Ezután ún. szuboptimális eredményt kapunk. Például az elért eredmény mellett termelni akarunk további egy hektáron répát. Egy hektár répa optimum értékei a második oszlopban foglalnak helyet. Ezt az értéket kivonjuk az első oszlopban levő optimális eredményből, s megkapjuk a szuboptimális eredményt, amely már a harmadik oszlopban látható.

A röviden leírt módszernek a jövőben nagy Jelentősége lesz a takarmánybázis megállapításánál s a takarmányérték növelésénél. A módszer segítségével 5—25 százalékig terjedő tartalékot tárhatunk fel ugyanolyan területen, ugyanolyan költségráfordítással, s nagy mértékben hozzájárulhatunk mezőgazdaságunk hatékonyságénak növeléséhez.

TŰTH ENDRE mérnök, Prága

Szerbia északi és Horvátország kö-» zépső részén 200 ezer ha).

Jugoszláviában összesen 1 millió hektárnyi vetésterületen alkalmaz-* nak Intenzív agrotechnikát. Az említett körzetekben magas az Ipari trágya adagja. A szocialista szektor gazdaságaiban hektáronként 12—13, a magántermelőknél 9—10 mázsa, ami 200—280 kg (NPK) nitrogén, foszfor, káli tiszta hatóanyagnak felel meg.

A hozamok növelése érdekében a legmegfelelőbb fajták termelése kerül előtérbe. Ezt úgy érik el, hogy az egyes gazdaságoknak 2—4 fajta áll rendelkezésükre, s természetesen a helyi viszonylatoknak legmegfelelőbb fajta termesztésére helyezik a fő súlyt. Az első csoportba az olasz fajták tartoznak, amelyek koraiak, nagy hozamúak, de az alacsony fagyellenállóképességük miatt termesztésük csak a melegebb körzetekben eredményes, a mag minősége gyengébb és könnyen pereg. A második csoportot, a hazai tájfajták képviselik, másrészt pedig a szovjet Bezosztája, amely hosszabb vegetációs időszakot igényel.

A legújabb hazai nemesítésű búzafajták a következők: Pannónia, Bácsi ka, Brkulja IV., Hóka, Hibrid, 013, Dunav és az Autonómia.

Talajművelés és trágyázás

A talajművelés főleg a termelési körzetektől függően történik. Igen fontos a csapadék mennyiségének és a talaj típusának figyelembevétele. Újvidéken például 45 cm mélyen szükséges szántani, hogy elegendő nedvesség legyen a talajban az érés időszakában, amikor általában szárazság uralkodik.

Különös gonddal végzik a megosztott tápanyagellátást, amely a dr. Spaldon mérnök által kidolgozott nitratáció alapelveiveí azonos.

Szántás előtt a foszfor és a kálium kétharmadát, vetés előtt a PK egyharmadát és a N xk részét a talajba dolgozzák. A nitrogén hátralevő részét háromszorra szórják ki.

Először az organogenezis második és harmadik szakasza közt, bokrosodás előtt, másodszor a tél végén nitrátéinak, amikor csökkentett a talaj mikrobiális tevékenysége, s a növényzet kihasználható nitrogénkészletet igényel. A harmadik (szakasz) adag az intenzív növekedés időszakára esik, szárbaszökés idején. A nitratálást repülőgépekkel végzik. Granuált, kombinált műtrágyát használnak 8 % N + 8 % P + 8 % K öszszetételben. A megosztott tápanyagellátásnak ez a módja igen eredméi nyes a jugoszláviai viszonyok mellett.

A mezőgazdasági dolgozók élénk érdeklődést tanúsítanak a tudományos kísérletek eredményei iránt. Évente az egyes termelési körzetekben tudományos értekezleteket rendeznek, ahol ismertetik az agronómusokkal a legújabb tudományos kísérletek eredményeit, s a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit.

Nagy előny a jugoszláv mezőgazdaság számára, hogy korlátlan menynyiségben vásárolhatnak műtrágyát. Érdemes megemlíteni, hogyan kalkulálnak a jugoszláv mezőgazdászok a műtrágya vásárlásánál. Egy kg búzái ért 100 dinárt kap a termelő. Ugyanakkor 1 kg műtrágya 35—40 dinárba kerül. Ha 1 kg műtrágya 1 kg-mal növeli a termést, akkor kifizetődő a befektetés, mert növekszik a jövedei lem.

Az utóbbi évek bíztató eredményei megteremtették a feltételt arra, hogy Jugoszlávia kenyérgabonából önellátó legyen. Kajtor Pál, Nyitra