Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-12-03 / 48. szám

A magyarországi agrároktatásról Magyarország tízmilliónyi lakossá­gából a mezőgazdasági dolgozók lét­száma meghaladja a másfél milliót, ami az összes dolgozók létszámának kb. 32 százaléka. Ez természetesen csak a dolgozók számát jelenti, nem azt, hogy a mezőgazdaságból csak ennyien élnének. Akinek létalapja a mezőgazdaság — a családtagokat is beleértve — azoknak a száma sok­kal nagyobb. Ilyen fontosságú lévén a mezőgazdaság, érthető, hogy min­dent elkövetnek a gazdálkodás bel­terjesebbé tétele érdekében. Mi az egyik legfontosabb eszköze a belter­jesség növelésének? Nyilvánvaló, hogy a mezőgazdasági oktatás mind •zélesebb körű kiterjesztése, a mező­­gazdaságból élők, a mezőgazdaságot irányítók, vezetők minél alaposabb kiképzése. Ezt a célt kívánja elérni a mezőgazdasági oktatás tekintélyes azervezete. EGYETEMEK, FŐISKOLÁK A továbbiakban mintegy „család­fáját“ kívánom adni a magyar mező­­gazdasági oktatásnak az egyetemek­ről, főiskolákról egészen a fiatalok mezőgazdasági oktatásáig. A magyar mezőgazdasági oktatás legfőbb irányító szerve a Földműve­lésügyi Minisztérium Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósága. Minden oktatási kérdés végső fokon hozzá tartozik. A legmagasabb szintű kiképzést természetesen az egyetemeken és a főiskolákon adják. Az egyetemek: az Agrártudományi Egyetem Gödöllőn, az Allatorvostudományi Egyetem Bu­dapesten, az Erdészeti és Faipari Egyetem Sopronban működik. Ide so­rolom a Kertészeti és Szőlészeti Fő­iskolát ugyancsak Budapesten, mert a hallgatók doktori címet is nyerhet­nek a kellő vizsga letétele után. Az Agrártudományi Egyetemnek egyéb­ként általános mezőgazdasági mér­nöki és mezőgazdasági gépészmérnöki fakultása van. Az egyeteméhez hasonló szintű ké­pesítést nyújt a debreceni, a soproni és a mosonmagyaróvári Agrártudo­mányi Főiskola, amelyek általános mezőgazdasági mérnöki képesítést adnak. Működik még a Mezőgazdasági Mérnöktovábbképző Intézet Budapes­ten, ahol feltétlenül szükség van egyetemi, vagy főiskolai végzettségre. Ez bentlakásos, tanfolyamos intéz­mény, amelynek célja a szakma leg­újabb, korszerű, az egyetem és fő­iskola elvégzése után kialakult köve­telményeinek, tudásanyagának elsa­játítása. A másik, ehhez hasonló in­tézmény a Mezőgazdasági Szakmér­nöktovábbképző Intézet, amely az Agrártudományi Egyetem keretében működik. Tartama bentlakással egy, levelező úton két év. Itt — mint el­nevezése is mutatja —■ szakmérnökö­ket képeznek ki, például üzemgaz­dász, takarmánygazdálkodási, tejgaz­dasági szakmérnököket. TECHNIKUMOK A mezőgazdaságban dolgozók szé­leskörű tömegének szakmai képzését szolgálják a felsőfokú és középfokú mezőgazdasági technikumok. A felsőfokú technikumok az or­szágban a Jelentősebb mezőgazdasági tájak szerint helyezkednek el. Ilyen 23 van, a tanulmányi idő Jelenleg 2, Jövőre 3 év. Szakmák szerint vannak növénytermesztő-gépüzemelő, gyü­mölcs- és szőlőtermesztési, zöldség­termesztési és általános állattenyész­tési szakok. Ezenkívül külön baromfi­­tenyésztés!, takarmánygazdálkodási, általános gépészeti és növényvédelmi felsőfokú technikumok. Ezekre fel­vételi feltétel a középiskolai érett­ségi. A középfokú technikumok mező­­gazdasági technikusokat képeznek ki. A tanulmányi idő négy év, ide a nyolc általános osztályt végzettek Jelentkezhetnek és kétféle szakmát tanulhatnak: lehetnek általános me­zőgazdasági és kertészeti techniku­sok. SZAKMUNKÁSOK, BETANÍTOTT MUNKÁSOK, TANULÓK A mezőgazdasági munkákban leg­nagyobb tömeget természetesen a szakmunkások jelentik, akikre a mun­kálatok minél jobb elvégzése érdeké­ben van különösen nagy szükség. Két-> féle van: az ifjúsági, vagyis a tanuló­­képzés és a felnőtt oktatás. A tanu­lási idő a fiataloknál 3 év, ebben há­romszor öt hónapig az elméleti kér­désekkel ismerkednek iskolai bent­lakásos alapon, kétszer 6 hónap az iskolai gyakorlógazdaságban, ez alatt a munkálatok gyakorlati részét tanul­ják meg és egyszer 8 hónapot dol­goznak az őket szerződtető üzemek­ben. A fiatalok számára 42 ilyen iskola van az országban, amelyekben 18 szakmára szerezhetnek képesítést. Ami a felnőttek' szakképzését illeti, itt feltételezik, hogy üzemeikben, gazdaságukban a gyakorlati tapasz­talatokat megszerezték, tehát inkább csak tudásuk elméleti kiegészítésére van szükség, ezért csak elméleti, iskolai kiképzést kapnak. Szakmák szerint lehetnek növénytermesztő­gépészek, öntözőgépészek, baromfite­nyésztők, tejgazdasági szakemberek. A képzésben kétféle megoldást ta­lálhatunk. Ha kellő számú Jelentkező van, egy-egy nagyobb üzemből, vagy a környező közeli üzemekből, az is­kola „megy ki“ utánuk, melyet kihe­lyezett üzemi tanfolyamnak neveznek. Többségükben bentlakásosak, ahol az oktatás nem időtartam, hanem szak­ma szerint folyik a hallgatók előkép­zettségének megfelelően. Egyik leg­főbb szempont ezekben, hogy min­denki elsajátítsa a szakmájában hasz­nálatos gépek kezelését, elemi, egy­szerűbb javítását, megtanulja az erő­gépek vezetését, karbantartását. Az előbbieknél semmivel sem ke­vésbé jelentős a betanított munkások szerepe a mezőgazdaságban. Ezek számára — a fiataloknak, felnőttek­nek egyaránt — tanfolyamokat tar­tanak, már a cél az, hogy a fiatalok inkább szakmunkásokká képezzék ki magukat. A tanfolyamoknak itt is két formája van: a kihelyezett tanfolya­mok és a bentlakásosak. A betanított munkások egyes munkakörben, szű­­kebb munkafolyamatokban nyernek kiképzést, míg a szakmunkásokat — mint már említettem — az egyes szakmákra képzik ki. A betanított munkások oktatását a szükségletek szabják meg, s ezeket a szükség és lehetőségek szerint a járási és megyei tanácsok szervezik. A felnőtt szak- vagy betanított mun­kások a tanfolyam idején munkahe­lyüktől kereset-térítésben részesül­nek, hogy tanulásuk miatt ne szen­vedjenek anyagi hiányt. A cél az, hogy akik a tanfolyamot elvégezték, és képzettségüknek megfelelő munka­körben dolgoznak, 5—10 százalékos többlet-díjazásban részesüljenek. A közeljövőben a szakmunkások is tovább „szakosodhatnak“, ugyanis olyan tanfolyamok megszervezésén fáradoznak, amelyeken például a zöldségtermesztő szakmunkás a to­vábbképzés keretében elsajátíthatja a kertimag termesztéséhez szükséges ismereteket. Látszólag sok és sokféle mezőgaz­dasági szakképzés van Magyarorszá­gon. A helyzet azonban az, hogy a belterjesség irányában haladó nagy­üzemi mezőgazdálkodás nemcsak fog­lalkoztatni tudja valamennyit, hanem szüksége is van értékes munkájukra és egyre jobban törekszik, hogy a képzettebbek a kevésbé képzetteknél nagyobb keresetben részesüljenek. KUSSINSZKY ENDRE A gondos tenyésztői munka eredménye A bangbetegség, másnéven a szarvasmarhák fertőzéses elvetélése már sok gondot okozott mezőgazdasági üzemeinkben. Tömérdek pénzt emész­tett fel a népgazdasági alapokból térítés címén. Az alattomos betegség hol Itt, hol ott kisebb-nagyobb mértékben felentkezett, s csak az állat­egészségügyi dolgozók lelkiismeretes, áldozatkész munkájának köszön­hető, hogy mindig elejét vették a tömeges előfordulásnak. A KÜRTI SZÖVETKEZETBEN (duna­­szerdahelyi járás) 1964-ben likvidál­ták a bangbetegséget. Nem kevesebb, mint 405 tehenet szállítottak el akkor a szövetkezetből, de mielőtt ez meg­történt volna, a gazdaság szigeti farmján levő baromfiépületet növen­­dékmarha-lstállóvá alakították át. Ide szállították a fertőzéstől mentes egye­­deket. Később ezt a részleget 100 egészséges növendékmarha befogadá­sára bővítették. Banská Bystrica kör­nyékén vásároltak továbbtartásra szánt állatokat, szám szerint 100 da­rabot, köztük több előhasl üszőt, amelyekből 38 már 1964-ben leellett. Gondos, tervszerű munka eredmé­nye, hogy a hátralevő 82 üsző is már 1965-ben borjút adott, s a frissfejős tehenek napi tejátlaga 8,5 liter volt egész esztendőben. Ojabb előhasi üszőket vásároltak, s így az 1966-os évet 146, bőven tejelő tehénnel kezd­ték, Jelenleg pedig már 226 tehenük van. Év végéig 240 tehénre van kilá­tásuk. Az első ellésű garnitúrából 8 darab nem vált be továbbtartásra, ezért kiselejtezték és húsra értéke­sítették, de több közülük kiváló ered­ménnyel hálálta meg a gondoskodást. KANTOR TIBOR ELVTÄRS, a gazda ság zootechnikusa örömmel |elezte. hogy az 1964-es évben született, már saját nevelésű, fertőzéstől mentes állatoktól 4 darab üszőborjút válasz­tottak el. Három olyan tehenük van, amely egyedenként több mint 4000 literes tejátlagot adtak. Az utódokat féltő gondossággal ápolják, hogy elő deik nyomdokába léphessenek. Most már sor kerülhet a szárma zás és a hasznosság szerinti csopor­tosításra, s a legjobbakból a végleges törzsállomány összeválogatására. A továbbtartásra szánt rangos szárma zású, jóhasznú elődöktől származó üszőket most is a szigeti részlegen tartják. Jelenleg 61 darab a létszám. Befolyatás után majd ezek is a köz­ponti telepre kerülnek. Persze, ami­kor elérik a tenyészetbevétel idősza­kát. NAGYON FIATAL és nagyon sokat ígérő a kürti szövetkezet tehénállo­mánya, mert a vezető szakemberek ügyelnek arra, hogy 161 felkészítsék az állatokat a soron következő lak­­tációkra. Kiadós takarmányozásban részesítik őket. Egyedenként 4 kg lucernaszénát, 10 kg jő minőségű ku­­koricaszilázst, s Jóllakásig takar­mányszalmát, 6 literes napi tejátla­gon felül pedig minden liter tejre 40 dkg iparilag feldolgozott abrak­­keveréket adnak a teheneknek. Üze­mi átlagban 1 tehén napi abrakadag- 1a 2,80 kg, de akad olyan tehén is, amely hasznosságához mérten többet kap. A számítások szerint 0,75 kg emészthető fehérjét és 5,10 kg ke­ményítőegységet adnak tehenenként, s a Jelenlegi egyedenkénti tejátlag 7,94 liter, de a fenti adag legalább 13 literre elegendő. Magam részéről ezt meg is legyez­tem a zootechnlkusnak, különben mások is ezt tették volna. Kántor elvtárs azonban nagyon helyesen ér­velt. Megjegyezte, hogy fiatal, fejlő­désben levő állatokról van szó, ame­lyeknek nemcsak tejet kell termel­niük, hanem saját súlyukat is fejlesz­teniük, ezért van szükségük több fe­hérjére és több keményítőegységre. Vitathatatlan, hogy lóhasznú törzs­­állományt csak bizonyos áldozatok árán lehet felnevelni. Ahol nem így cselekednek, ott hiába várják a ki magasló tejátlagot. A kürti szövetkezet zootechnikusa Jól tudja, milyen érték van rábízva. Ismeri az anyagot, s azt is tudja, hogy a tehenek táplálására elegendő takar­mány van. A télen 63 vagonra tehető a lucernaszükséglet, s van belőle 85 vagonnyl, de ehhez hozzájön még a szilázs, a takarmányszalma, a teljes értékű abrakkeverék stb. Nincs tehát ok az aggodalomra. — Teljesítetik-e az idei tejeladási tervet? — tettem fel a kérdést. A kérdésre Kántor elvtárs mosolyog­va válaszolt. — Az évi tejértékesítési szerződést (420 ezer liter) szeptember végéig teljesítettük, s év végéig még 80 ezer litert adunk terven felül. A PÉNZÜGYI TERV 840 ezer koro­nát irányoz elő tejből, ezzel szemben 1 millió 200 ezer korona bevételre van kilátás. Gondolom, e pár sor elegendő bizonyíték a tehénállomány hasznosságára. Persze, nemcsak a mára, hanem a holnapra Is gondolni kell. Kürtön er­ről sem feledkeztek meg. Ez a fen­tiekből Is érzékelhető. lövőre 260-ra bővítik a tehénállo­mányt, a későbbi években pedig 300 darabnál megállnak. Ez lesz a végle­ges törzsállomány. A következő évben (1967) 600 ezer íiter tej értékesítését vették tervbe. Nagy előrelépéssel, azaz 3000 literes tehenenként! évi tejelékenységgel számolnak, s emel­lett tovább tökéletesítik az utódneve­lést, majd fokozatosan rátérnek a törzskönyvezésre is. Említésre méltó még, hogy a kürti szövetkezet úl tehénállományának 16 hasznosságát a vezető szakembere­ken kívül az áldozatkész dolgozók is előmozdították. Ezek közé sorolhat­tuk például Bognár Nándort, aki a rábízott 19 tehéntől 4860 takarmányo­zási nap alatt 46 233 liter tejet fejt, azaz egyedenként 9,51 litert naponta. Hegedűs Dénes 8.60. Zerényi István 8,40, ifj. Almási Lajos — akiről kü­lön kell megemlékeznünk, mert sok falusi fiatal számára példaképül ál­líthatjuk — átlag 8,23 liter tejet fejt naponta a rábízott 19 tehéntől. Ebből is látható, hogy a szakérte­­telem és a teljes értékű takarmány mellé Jó adag lelkesedés, akarat kell ahhoz, hogy az állatok a lehető leg­nagyobb hasznosságot nyújtsák. Hoksza István HOGYAN TOVÁBB a mezőgazdasági építkezésben A Galántai Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság a napokban megtár­gyalta a negyedik ötéves terv időszakára szóló mezőgazdasági beruházási járási programot. Az erre az alkalomra kiadott tájékoztató Jellegű Jelentés megemlékezett az áprilisi pártplénum vitaanyagáról, mely szerint a mező­gazdasági termelés szakosítása és központosítása fokozatos bevezetésének időterve megkívánja néhány nagykapacitású létesítmény felépítését még az 1987—1968-as években. Ezzel az intézkedéssel megteremtenék az indu­lási alapfeltételeket. Az ötéves beruházási tervben a termelési igazgatóság megkülönböztetett figyelemben részesítette a Vágsellye—Gúta öntözőrend­szerhez tartozó mezőgazdasági üzemeket, hiszen a hat öntözéses gazdál­kodásra berendezett szövetkezet az öt évre előirányzott szövetkezeti össz­­beruházás egynegyed részét kívánja megvalósítani. Ez a viszonylag nagy­méretű beruházási program — a többi belterjesítési tényezővel együtt — mintegy 29 millió koronás többlettermelést tesz majd lehetővé ezen a terü­leten. J A jelenlegi irányítási rendszerben érvényes beruházási irányszámok az ötéves tervidőszak alatt azonban csak részben fedték a szakosítás támasz­totta igényeket. Mint ismeretes, jövő év januárjától sor kerül az irányítás tökéletesített rendszerének bevezetésére a mezőgazdaságban is, így ez a probléma a jelenlegi formájában megszűnik majd létezni. A beruházási építkezés méreteit ugyanis maguk a mezőgazdasági üzemek az Állami Bankkal és a termelési igazgatóságokkal karöltve határozzák meg, termé­szetesen gazdasági eredményeiktől és házi építkezési kapacitásuktól, illetve az építkezési üzemeknél szerződésileg biztosított beruházási keret­től függően. A beruházási keretek szétfrásának megszűnése azonban az eddigi tapasztalatok alapján mégsem kezeskedik azért, hogy az egyes me­zőgazdasági üzemek — hűen eredeti elképzelésükhöz — meg akarnák valósítani az irányszámokat meghaladó beruházási terveiket. Ellenkezőleg, a visszafizetést nem igénylő áliami juttatások megszűnésével, különösen az állami gazdaságok » mérsékeltebb beruházási politika hívei lettek. így például a Vágtor"Ari *”ami Gazdaság — legalábbis egyelőre — lemon­dott a mintegy 8,5 mMIió korona költséggel megépítendő, a legkorszerűbb technológiával és felszereléssel ellátott tojőcsarnokok, illetve csirkenevel­­dék építéséről. Igaz, nemcsak ebből az okból kifolyólag, de legalább három évvel elodázódott az Ürföldi Állami Gazdaság beruházási terve keretében megvalósítandó közel 3000 férőhelyes járási borjúistálló átadása is. Nem kerül sor továbbá a szeredi nikkelgyár hulladék hőbázisára tervezett 4 hektáros Uvegház megépítésére sem a Galántai Állami Gazdaság alsó­szerdahelyi részlegén, minden bizonnyal a 17 millió koronás beruházási költség csaknem húsz évi, viszonylag hosszú megtérülési ideje miatt. Az egyes szövetkezetek vezetőivel folytatott tárgyalások és számítások alapján ugyancsak aligha lesz megvalósítható olyan méretű mezőgazdasági beruházási program az új helyzet feltételei között, amilyet a mezőgazda­­sági termelés szakosításának időterve előzőleg feltételezett. Ez az átmeneti megoldás a beruházási építkezés ütemében az irányítás tökéletesített rendszerének természetes következménye, s a beruházók helyzetén kíván segíteni az építkezési vállalatokkal szemben, és minden bizonnyal két­­három évnél nem tart majd tovább. ) A kivezető utat a gazdasági fellendüléshez a gazdaságossági elv fokozot­tabb érvényre juttatása mellett a beruházók társulása jelenti. E tekintetben érdemes felfigyelni az észak- és dél-csehországi járások tapasztalataira. Közös, máris működő baromfikeltetőkkel s egyéb társulásokkal a dél­­morvaországi kerületben is találkozhatunk. Nem vitás, hogy egyéb vonat­kozásban is a szövetkezeti társulások előtt nagy jövő áll. Mezőgazdasági üzemeink a jövőben sokkal többet várnak a szolgáltatási hálózat nagyobb mérvű kibővítésétől, hiszen ez is a gazdaságossági elv érvényesítését szolgálja. Ezzel kapcsolatban a legtöbbet talán a felvásárló üzem tehet. Elgondolásuk szerint járásunkban négy műtrágyaelosztó köz­pontot akarnak építeni, ahonnan megfelelő összetételben az egyes parcel­lákra szállítanák a műtrágyát az Agrolet repülőgépeivel. így az állami gazdaságok és a szövetkezetek részéről feleslegessé válik további műtrá­gyaraktárak építése. Az eddig felépített mfitrágyaraktárakat is a csúcs­idény mérsékelésére lehetne kihasználni. A közelmúltban és jelenleg is szinte gombamódra épülnek a kisebb­­nagyobb javító- és szerelőműhelyek szövetkezeteinkben. Számítások és elemzések azt bizonyítják, hogy a kedvezőtlenebb munkaszervezési lehető­ségek és a teljes műhelyfelszerelés hiányában ezekben a „kisüzemekben“ a munkatermelékenység csökkenése várható. Ezért a napokban elfogadott tervezet alapján járásunkban a nagyrészt meglevő épületekben négy töké­letesen felszerelt szerelőműhelyt rendeznének be, amelyekben évente átla­gosan egy szerelő 46 ezer koronával termelhetne többet, s ezzel mintegy 120 gépjavító munkáját lehetne megtakarítani. Nagyobb méretű beruházás] építkezés megvalósítását a jelenlegi időszak­ban az is gátolja, hogy mezőgazdasági üzemeink jelenleg még nem ren­delkeznek olyan üzemfejlesztési tervvel, amely megbízható távlatokkal indulna ki, figyelembe véve az új gazdasági atmoszférát és az eddigi épü­letalap teljes kihasználása mellett szükséges létesítmények felépítésével számolna. Nézetünk szerint ezért a mostani időszakban mezőgazdasági üzemeinknek olyan beruházási program felelne meg a legjobban, amely az elmúlt évek beruházásait maximálisan felértékelné. Gondolok itt elsősor­ban a gépszínek, takarmánysopák, gabonamagtárak és az utak építésére, ezeknek ugyanis farmkompletizáló jellegük van. Továbbá a régebbi típusú vagy esetleg nem bevált istállóépületek felújítása, esetleg korszerűsítése is számbajöhetne. Végezetül nagyon Időszerű és szükséges lenne, ha tervező szerveink a déli járások adottságainak figyelembevételével új tehénistállótípussal lep­nék meg szövetkezeteinket. S azután, ha majd mezőgazdasági üzemeink szervezési-fejlesztési terveit is kidolgozzák és néhány fontosabb szövetke­zeti társulás is létrejön, nem állhatja útját semmi a mezőgazdasági terme­lés erőteljesebb szakosításának. MÉCS JANOS, Galánta Több mint hatvan millió korona túlteljesítés Gépállomásaink a harmadik ne­­negyedév végéig jól teljesítették fel­adataikat. Az előirányzott tervből rá­juk háruló fő tevékenységet 63 mil­lió 662 ezer koronával túlteljesítet­ték, amelyből 17 millió 670 ezer ko­rona a mezőgazdasági főtevékenység­re, 10 millió 431 ezer korona a gép Javításra, 6 millió 121 ezer korona az állattenyésztés gépesítésére, s 29 millió 502 ezer korona pedig a ke­reskedelmi tevékenységre esett. Ha a múlt esztendő hasonló idő­szakával összehasonlítjuk a szlovákiai gépállomások idei háromnegyedévi eredményeit, azt láthatjuk, hogy fő­leg a szolgáltatások nyújtása terén számottevő a haladás. A termelési feladatokra fordított költségek és a valóságos teljesítmé­nyek közt kedvező helyzet alakult, ami nagyban befolyásolta a gazda­sági eredményt. Mondhatjuk, hogy a feladatok rugalmas teljesítése követ­keztében a 0,5 százalékos tervezett veszteséggel szemben 2,6 százalékos gazdaságosságát értek el. A nyugat­szlovákiai kerület gépállomásai pél­dául 3,4, a közép-szlovákiai gépállo­mások 1,1, a kelet-szlovákiai gépállo­mások pedig 2,5 százalékos gazdasá­gossággal dicsekedhettek. A nyugat­szlovákiai kerület gépállomásainak 73 százaléka jócskán túlteljesíti fel­adatát, s ezért népgazdasági szem­pontból kifizetődő. A közép-szlovákiai gépállomások 42, a kelet-szlovákiai gépállomásoknak pedig 78 százaléka gazdaságos. A fő tevékenységnél, azaz a 100 koronára eső költségráfor­dításnál kitűnt, hogy drágán dolgo­zott a Kysucké Nővé Mesto-1, a krem­­nlőkai és a senical gépállomás azon­ban a tervhez viszonyítva 1—3 száza­lékos költségcsökkenést értek el. A mezőgazdasági főtevékenységben dolgozó szakemberek 1686 koronás Jövedelemre tettek szert, míg a mun­kások 1661 koronát kerestek havonta. V. L.

Next

/
Thumbnails
Contents