Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-26 / 47. szám

A demokratikus

tervezési rendszer előnyei

A közelmúltban közzétették a mezőgazdasági termékek tervezésének és értékesítésének módszertanát. A tervezés új rendszere már jövőre érvényre jut, s öt esztendőre szól. Várható-e valamilyen változás a múlthoz viszonyítva? Elegendő teret hagynak az üzemeknek az önállóságra, a kezdeményezésre, no meg a kereskedelmi szellem kibontakozására? Érvényesülnek az irányítás tökéletesített rendszerének elvei? Magam is kételyektől gyötörve vettem kezembe a Földművelésügyi Minisztérium által a minap erre vonatkozólag kiadott irányelveket. Áttanulmányozása után látom, hogy nem volt ok az aggodalomra, mert a tervezés új formája nagyon kedvező lehetőséget ad a mezőgazdasági üzemeknek, sok pontjában egyenesen meglepi a tanulmányozót.

Mindenekelőtt az új tervezési forma a legalapvetőbb bizonyítéka annak, hogy a feladatok hivatalból való szétírásának már végérvényesen beharangoztak. A jövőben csupán egyetlen kötelező feladat marad, az irányítók, azaz a szakágazati igazgatóságok — ez esetben a termelési igazgatóságok — számára, a gabonafélék, s a kukorica tervezett járási átlagának felvásárlása. Egyéb kötelező feladat szétlrása a kormány jogkörébe tartozik, ami csak nagyon kivételes esetekben fordulhat elő. Persze, még Ilyen esetekben sem írhatják majd széjjel a feladatokat kényszerítőleg, bürokratikus módon. Ha azonban mégis sor kerülne rendkívüli feladat szétlrására, s ezáltal az érintett gazdaságok önköltsége aránytalanul emelkednék, követelhetik a különbözet megtérítését.

Ezzel el is érkeztünk egy másik fontos alapelvhez. Mint ismeretes, a szakágazati igazgatóságok a jövőben hivatalból (felülről) nem jogosultak bizonyos feladatok kivetésére. Ezzel tulajdonképpen megszűnik az alsóbb- és felsőbbrendűség, azaz a kereskedelmi kapcsolatokban az alárendeltség. Ebből pedig az következik, hogy a terményforgalmi és a termelési igazgatóság közti tárgyalásoknak a piaci termelés terjedelméről egyik oldalon, a termelővel való ezirányú tárgyalásoknak a másik oldalon az egyenlőség alapelve szerint kell lefolyniuk. De itt meg kell állnunk egy pillanatra. Nem biztos, hogy az üzletfelek mindenben egyetértenek s megegyeznek majd, hiszen nem szentirás, hogy a termelő kínálata és a társadalom szükséglete közt mindenben 100 százalékos összhang legyen. Fontos, hogy a felek egyenlő joggal tárgyalnak.

Bátran állíthatjuk, az új irányelv végetvet a mezőgazdasági üzemek belügyeibe (termelési) való beavatkozásoknak. Ezután maguk választják meg, milyen ágazatokkal foglalkozzanak. Szinte korlátlan lehetőségük nyílik a helyi tartalékok feltárására, a helyi természeti adottságokat a termelés szolgálatába állíthatják. Igénybe vehetik a rendelkezésükre álló termelőerőt. De egyben végetér az olyan vezetők uralma is, akik saját szervezési hibáikkal és szakmai tehetetlenségükkel eddig a felsőbb utasítások mögé rejtőztek. Az önállóság egyben tanúbizonysága lesz az emberek közgazdasági képességének, vagy pedig egyesek ilyen irányú tehetetlenségének. A jó szervező és szakmai képesség birtokéban levő vezetőknek lehetőségük nvílik arra, hogv bebizonyítsák, mire képesek. Más oldalon a hencegők a szervezésben és a szakmában gvengék csillaga végérvényesen letűnik.

A közeljövőben megszüntetik a beruházási formaságokat is. Végeszakad a beruházások kiutalásának vagy szétírásának. A tervezés új módszere nyíltan hangsúlyozza, hogy a beruházók kizárólagosan maguk dönthetik maid el. milyen beruházást terveznek a következő évekre. Persze a beruházásnkhoz két dolog szükséges, mégpedig pénz és szakemberek. Aki e kettővel rendelkezik, máris építkezhet. Több szövetkezetben mindkettő megvan. Rendelkezésünkre áll az oszthatatlan alan, amelyet eddig nem használtak ki, másrészt van építőcsoportjuk. Szeretném felhívni az illetékesek figyelmét a közelmúltban érvénybe lénett kormányrendeletre, mely szerint az az üzem, amelv felújítja vagy megkezdi valamilyen építőanyag nrértgsát (leénített téglagyárakban sth.) maga rendelkezik a legyártott építőanyagokkal. Mi több, feltételezhető, hogy a mezőgazdasági üzemek a jövőben közös. iizemközi építési csoportokat is szerveznek, s önsegéllyel építik beruházásaikat.

Számolni lehet továbbá a jövőben új mezőgazdasági építészeti intézménnyel és megfelelő hitelnyújtással is. Az Állami Bank természetesen a hitelt fontossági sorrendben nyújtja majd az igénylőknek. Figyelembe veszik a beruházás visszatérülését. A hiteligénylőknek pályázattal kell majd elnyerniük a hitelt, s végül az a pályázó kapja, aki a legmegbízhatóbb

kezességet nyújtja az ésszerű beruházás mielőbbi visszatérülésére.

Mérlegeljük csak e kérdéscsoport összefüggéseit. Azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezzel fokozatosan fellendül majd a piac, a szolgáltatás s a pénzkeresés lehetősége. A mezőgazdasági üzemek szabadon választhatják szállítóikat, több esetben az általuk termelt áru átvevőit. Az új tervezési irányelveknek ez a tétele is figyelemreméltó, mert a kereskedelmi kapcsolatokba egészséges — s mondjuk meg úgy, ahogy van — szükséges konkurrenciát visz be. S külön hangsúlyoznom kell, hogy konkurrencia nélkül nem létezhet valamirevaló piac.

Nem is oly régen volt, amikor a műtrágyákat kiutalásra kapták a termelők. Most szabadon vásárolhatják. Belátható időn belül sor kerül a keveréktakarmányok szabad, tetszés szerinti vásárlására is.

Felmerül a kérdés, vajon az új elvek nem túlságosan nagyvonalúak, s a mezőgazdasági üzemeknek nem nyújtanak túlságosan nagy lehetőséget az önálló kereskedelmi tevékenységre, s ami nem kevésbé jelentős, államunk nem engedi ki kezéből azokat az eszközöket, amelyekkel a társadalom szempontjából hatást gyakorolhat a mezőgazdaságra? Ezek a kételyek persze alaptalanok. Mégpedig több oknál fogva azok.

Egyrészt azért nincs ok az aggodalomra, mert az adás—vételi kapcsolatok alapját a kétoldali gazdasági szerződések képezik. A szakágazati igazgatóságok a társadalom szempontjából fontos tervfeladatok letárgyalásánál minden egyes üzemben a szükségletből indulnak ki. Annak ellenére, hogy nem jogosultak a feladatok szétlrására az esetek többségében biztosan mindkét fél megegyezik a termelési feladat terjedelmében. A szerződésben lekötött feladat nem teljesítése esetén (egyik vagy másik fél részéről) pönalizálással élhetnek a felek. Különben az állami szervek így is elegendő eszközzel rendelkeznek az iránytervek betartására.

Ismeretes az állami szervek közgazdaságilag serkentő eszközt birtokolnak a termelés fellendítésére. Ilyen például a beruházási hitel, de talán a legjelentősebb az árak rugalmas meghatározása. Ez a leghatékonyabb eszköz a mezőgazdasági termelés fellendítésére. Az említetteken kívül a termelési igazgatóságoknak lehetőségük nyílik különféle szubvenciós és stabilizációs juttatások nyújtására is. De még az ilyen feltételek mellett sem jogosultak saját elgondolásuk kikényszerítésére. Számolni kell azzal, hogy a termelési igazgatóságok tevékenységét nagyban befolyásolják majd a mezőgazdasági üzemek képviselőiből választott szervek, s azok határozatai szerint dolgoznak. Kétségtelen, hogy az új tervezési rendszer jóval demokratikusabb, mint a régi volt. Dr. RUBÍK IMRE

Zöldségtermesztő

nagyüzemeket szerveznek

mellett nem bontakozhatott ki a gépi eszközök és a haladó munkamódszer rek alkalmazása, s ennek következté- . ben a zöldségtermesztés nem volt kifizetődő. Ehhez hozzájárult még a zöldségfelvásárló vállalattal fennálló állandó huzavona. Ezek a tények eltanácsolták a szövetkezeteket attól, hogy nagyobb gondot fordítsanak a zöldségtermesztésre. Az új tervezet értelmében szakosítjuk és központom sítjuk e termelést ágat. A jövőben csak 12 mezőgazdasági üzem — kilenc szövetkezet és 3 állami gazdaság — foglalkozik zöldségtermesztéssel.

— Megemlíthetné a szakosítás és központosítás előnyeit?

A szakosítás és központosítás három fontos előnye: a nagyobb területen folytatott termesztés kifizetődőbb, mégpedig a további két előny folytán, könnyebben alkalmazhatók a gépek, amelyeknek munkája olcsóbb a kézzel végzett munkánál és lehetőség nyílik, helyesebben szólva kifizetődőbb lesz a zöldségtermesztésben jártas vagy ilyen Irányú végzettséggel rendelkező szakemberek alkalmazása. A kijelölt szövetkezetekben, állami gazdaságokban alkalom nyílik állandó munkacsoportok szervezésére, melyeknek tagjai egész éven át foglalkoztatást nyernek a kertészetben, s ezáltal jobban elsajátítják a munkafolyamatok végzését, ami feltétlenül az ügy hasznára válik. Ezeken a helyeken végeredményben megkezdhetik a zöldségfölösleg 'egy részének feldolgozását és Ilyen formában való értékesítését. Ezt alkalmasint Idényen kívül végezhetik, ami jó munkaalkalom és kitűnő bevételt lehetőség a .holt idényben". De ne felejtsük el azt sem, hogy az állami beruházás szempontjából Is előnyösebb a nagyüzemek szervezése. Számíthatunk tehát arra, hogy gépek, berendezések és közvetlen anyagi eszközök formájában az eddiginél ts nagyobb segítsél

get kapnak a szóbanforgó szövetkezetek és állami gazdaságok. Nem beszélve arról, hogy a zöldségfelvásárló vállalat munkája Is megkönnyebbül, mert nem apróban vásárolja fel a termékeket, hanem nagyban. Persze, tőlük az eddiginél nagyobb rugalmasságot várunk.

— A jelek szerint tehát a következő években rendszeresebb ellátásra számíthatnak Bratislava lakói?

— Minden bizonnyal. A szakosított szövetkezetek képesek lesznek a szükséglet kétharmadának fedezésére, noha ezek szállítják majd a konzervgyáraknak is a nyersanyagot, a teljes ellátáshoz szükséges maradékzöldséget pedig a többi szövetkezetek adják. Meggyőződésünk, hogy a járás zöldségtermesztése rövidesen olyan színvonalra kerül, mint egykor, amikor Bécset Is innen látták el.

Lejegyezte: Palágyi Lajos

Csallóköznek új konzervgyárra lenne szüksége

Dunaszerdahely az emberek emlékezetében úgy él, mint a Csallóköz malomiparának központja. Az utóbbi esztendőkben azonban konzervgyártásáról és baromfifeldolgozó Iparáról is híressé vált a város. A baromfifeldolgozó üzemben évente 1 millió 200 ezer baromfit vágnak. Ebből 700 ezer kaparóbaromfit, 155 ezer kacsát, 84 ezer ludat és 190 ezer pulykát stb. A baromfin kívül évente feldolgozásra kerül 132 tonna vadhús (őz, fácán, nyúl, szarvas) is.

A vágott, kibelezett baromfit 48 órán keresztül,» mínusz 5— mínusz 8 C fokon hűtik. Aki belép ebbe a helyiségbe, gondosan elrendezve, ezrével láthatja a levágott libákat, kacsákat. Hasonló a helyzet a fagyasztóalagútban Is. Állandón mínusz 35 C fok Itt a hőmérséklet. Az üzem termelékenységéhez feltétlenül szükségesek ezek a fagvasztóhelylségek.

Amikor végigmentünk a fagyasztó keskeny folyosóján, éreztük, hogy a hideg velőnkig hatol. Egyik helyen négy jól fejlett szarvas torlaszolta utunkat. Nagy elvtárs, az üzem műszaki ellenőre, mintha elleste volna gondolataimat, így szólt:

— Ebben a helyiségben kizárólag mezei vadakat kellene raktároznunk, de sajnos kevés a férőhely, s ezért a vágott baromfi egy része is ide került. Jövőre új fagyasztót építünk.

Az egyik helyiségben konzerválás előtt feldarabolják a baromfit. Szemlélődés közben láttuk, hogy a 4 kg-os libák mellett alaposan hízott 12 kg-osak Is akadnak.

— Ezeket a Magyar Népköztársaságból kaptuk >—• Jegyzi meg Nagy elvtárs — érdekességük, hogy hiányzik belőlük a mindenki által kedvelt libamáj.

A dunaszerdahely! konzervgyár Is megtette a lépéseket a liba házi hizlalására. ,

— Szerződést kötöttünk a lúdtartókkal — Jegyezte meg Benlcs elvtárs, az Igazgató gazdasági helyettese — s minden egyes 6 kg-os hízólúd után 30 kg kukoricát juttatunk kedvező áron az állattartóknak. Ezeknek a ludaknak a máját majd külföldre szállítjuk, a húst pedig konzervál-Az elgondolás helyes. Nem ártana, ha másutt is rátérnének a ludak szerződéses házi hizlalására.

A baromfipástétomot gyártó részlegen esztendővel ezelőtt kétóránként 300 kg-nyi baromfit 12 dolgozó csontozott ki.

Jelenleg Itt egyszerű és nagyszerű kicsontozógép működik, a elféri üzem dolgozóinak jóvoltából. Most mér ketten elegendők ezen a részlegen. A gépnek csupán az a hátránya, hogy üzemelés közben nagy zajt csap, de az újítók, Jozef Jedlicka és Csiba Vince karbantartók azon fáradoznak, hogy a gép zaj nélkül működjön. Feladat akad még az üzemben bőven.

— Nézze csak ezeket a címkéket — mutat felém Benlcs elvtárs néhány köteget belőlük — tetszenek?

őszintén bevallottam, hogy legtöbbjük szürke, nem kifejező. Ezek semmi

esetre sem segítenek az áru értékesítésénél. Például a baromfihús és májkeverékből készített finom pástétom címkéje a legszürkébb. A konzerv ára csupán 3,80 Kős, de az ár még nem minden, nem vonzza a vásárlót.

A fémdobozok beszerzése még több gondot okoz. A prágai Obal nemzeti vállalat a megrendelt mennyiségnek csupán a felét szállítja. Ezért elsősorban a külföldi kivitelt fedezik. Németországba és Olaszországba évente 50 tonna lúdeomb és mellkas-konzervet, sok sültfácán konzervet, 2 millió tojást és 180 tonna fagyasztott baromfit szállítanak. A kivitelt jövőre lúdmájkonzerwel is kibővítik.

A termelőrészlegek villanykörtéi kialudtak, s a dolgozók a mosdók felé vették útjukat. A szociális helyiség vakolata még friss. Az üzem gyarapodásáról, korszerűsítéséről tanúskodik.

A múlt esztendei árvíz nagyon megrongálta az üzem egyes épületeit. Legtöbb kárt a fagyasztó szenvedett. Jelenleg a felsőbb szerveknél ennek kijavítását mérlegelik. Érdemes? Bizony, nem ártana újabb, korszerűbb üzem építése, amely méltó társa lenne a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemeinek. M. MIKULÁS, mérnök

Gazso Mária, a vágottbaromftt a fagyasztóba rakja.

(A szerző felv.)

Veszélyekkel járhat a vegyszeres gyomirtás ?

Kipróbált

tejmelegítő

A melegítőtest üres alumíniumhenger, üzemi feszültsége 200 V és teljesítménye 2000 W. Kézi tartója jól szigetelt, és igen kényelmes tartást biztosít. Az időbeli korlátozás céljából egy beállítható kikapcsolóval van ellátva. A hőfok Vio fok beosztású hlganyhőmérővel mérhető. Az eszköz főleg borjúitatásra szolgáló tej melegítésére alkalmas. A kiszolgálás munkáját megkönnyíti és meggyorsítja, mivel a melegítés önműködő és ellenőrzésre nincs szükség. Tisztítása igen könnyű. A fűtőtest nagy felületű kiképzése a túlhevítést és leégést lehetetlenné teszi.

(Prakt. Landtechn.)

ÉRTELMISÉGI KÖRÖKBEN gyakran hallható, hogy a műtrágyázás, különösképpen pedig a vegyszeres gyomirtás károsan hat az ember egészségére. Ezt a hiedelmet az Egyesült Államokban megjelent „Silent spring“ (Csendes tavasz) című könyv ismét felélénkítette. (Sokkal kevesebbet beszélnek azonban arról a feltétlenül káros kátránymennyiségről, amelyet a dohányosok naponta magukba szívnak.)

Az NSZK-ban az újonnan forgalomba hozandó növényvédőszereket előbb két éven át kipróbálják a legkülönfélébb talaj és éghajlati viszonyok között szántóföldi kísérletben. Ezután a Szövetségi Egészségügyi Hivatal ellenőrzése következik és csak utána lehet a szereket forgalomba hozni. Az anyag mérgező voltát a zsákokon felirat jelzi.

A gyomirtószerek több szempontból veszélyesek lehetnek. Mérgezők lehetnek az emberre, kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak a méhekre, a halakra, a talajra, a kezelt növényállományra és a szomszédos növényállományokra is. A termésben gyomirtószer maradványok nem mutathatók ki, a minőség és a sütőképesség sem változik a vegyszerek alkalmazása következtében. Érett, megdőlt gabonát azonban nem szabad gyomirtószerekkel kezelni. Az állatokat 8—10 napon át távol kell tartani a bepermetezett területtől, annál is inkább, mivel a permetezett növények korai legeltetése esetén a szerek nem jutnak be a gyökerekbe, így a kezelés hatása csökken.

A méhekre a gyomlrtőszerek veszélytelenek, de veszélyesek lehetnek a halakra. Ezért nem szabad permetező készülékeket a halastavak vizében mosni.

Egyes növekedést serkentő anyagok csökkenthetik a tavaszi gabonák fagyállóságát. A gyenge vörösherét kevésbé károsítja az MCPA, mint a 2,4-D. A szomszédos területen levő veteményt, elsősorban a répát, a repcét és a zöldségféléket károsítják a szél által odafújt növekedést serkentő anyagok. A perzselő hatású gyomirtószerek általában erősen mérgezők a melegvérű állatokra.

Összefoglalóban azt lehet mondani, hogy ha szigorúan betartjuk az egyes gyomirtőszerek használati utasításában foglalt előírásokat, akkor ezek az anyagok nem jelentenek evszélyt. A korszerű növénytermesztés viszont ma elképzelhetetlen vegyszeres gyomirtás nélkül. Horn A.

A Bratislava-vidéke járás Szlovákia fővárosát övezi, s ez rányomja bélyegét a mezőgazdasági termelésre ts. Akarva, akaratlanul olyan növények termesztése kerül előtérbe, amelyek a nagyváros lakossága szempontjából elengedhetetlenül szükségesek. Ezek közé tartozik a zöldség és a gyümölcs, amely étlapunkról nem hiányozhat.

A termelést igazgatóságon a közelmúltban dolgozták ki a zöldségtermesztés távlati, fejlesztést, szakosítást, illetve központosítási tervét, melyet a járási pártbizottság elnöksége is jóváhagyott. Ez alkalommal néhány kérdést intéztünk KOPASZ László mérnökhöz, a termelést igazgatóság zöldségtermesztési szakemberéhez, hogy tájékoztasson bennünket az új tervezet lényegéről, vagyis a zöldségtermesztés fejlesztéséről és szakosításáról.

— Mi tette szükségessé ezt a lépést?

— A fejlődő, terjeszkedő Bratislava egyre több zöldséget fogyaszt. Ismeretes, hogy a zöldségféléket nem lehet nagy távolságra szállítani, hogy minőségük ne károsodnék. Ezért mind a termelő, mind pedig a vásárló szempontjából előnyösebb, ha a fogyasztóhoz közel termesztik. 1970-ig feltételezhetően 316 ezerre növekszik a város lakóinak száma. Ha egy főre csupán évi 100 kg zöldségfélét számítunk, akkor is 3200 vagon zöldségre lesz szükségünk minden esztendőben. Ekkora mennyiséget az eddigi módszerekkel nem biztosíthatunk. Noha valamikor — nem is olyan régen — nagyarányú zöldségtermesztési folytattak a Szlovákia fővárosát övező falvakban, az utóbbi években ez a termelést ág hanyatlott.

— Mi ennek a magyarázata?

— Úgyszólván valamennyi szövetkezetben kis területen termesztenek zöldségféléket. Ilyen körülmények