Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-26 / 47. szám
Beszélgetés EGY LEENDŐ állatorvossal A falu életének elengedhetetlen tartozéka a háziállat. Gazdája szeretetének, vagy éppen részvétének tárgya. Hiszen az állat is szenved, megbetegszik, különféle kór tizedeli. A felnevelt állat elhullása az érzelmi vonatkozás mellett komoly kárt és veszteséget is jelent. Érthető hát, hogy aki itt segít, az a falu életének fontos tényezője. Ez a segítő pedig az állatorvos. Szerepe jelentős és nélkülözhetetlen. Hivatása nem könnyű, de nemes, jelentette ki Holényi István, aki a Kelet-Szlovákia metropolisában működő állatorvosi főiskola negyedik éves hallgatója. Nagy, parkszerű kertben elszórt pavilonokban folyik a város északi, Csermely felé eső végében a távtanulókkal együtt mintegy 400 induló állatorvos képzése. Hodényi István pozsonyi származású. Édesapja köztisztviselő. A Dunamenti főváros szülöttje negyedik tanulmányi évét tölti Kassán. — Hány éves a tanulmányi időszak? — érdeklődöm. Azonnal meg is tudom Holényi Istvántól: — Hatodfél éves. Tehát neki még két esztendeje van hátra. — Mire képesít a főiskola elvégzése? A karcsú, magas, nyílt tekintetű fiatalember, aki mindössze huszonkétéves, komolyan válaszol: — Elméleti tanulmányaink után falura mehetünk, vagy tudományosan Is dolgozhatunk tovább. Hogy hol?... Akár itt a főiskolán, vagy vágóhidakon, kísérleti állomásokon és különféle laboratóriumokban. — ön ezek közül melyiket választja? — Szeretnék a körzetre kerülni, mint állatorvos. Hogy falun? Igen, falun, vagy járási székhelyen. Nem ... — nem mosolyog —nem csábít a további kutatómunka. Sem a város. — Miért választja inkább a gyakorló pályát? — Miért...? Mert szeretem a változatosságot. Szívesen forgok emberek között. — Emberek között? Nem inkább az állatok közt? — Az állatokat kezelve megismerkedem gazdáikkal. Az embereket gyakran éppen arról lehet legjobban felismerni, hogyan bánnak az állatokkal. — legkedvesebb állatai? Habozás nélkül rávágja: — A kutya és a ló — mondja ki e két szót, mint aki már régen határozott s most ismét régi döntése mellett vall. — Hol végezte előző tanulmányait? — Az általános iskola 8 osztályát Bratislavában végeztem, magyar nyelven. Utána az ugyancsak magyarnyelvű mezőgazdasági középiskolát Komáromban végeztem el. Így kerültem ide a főiskolára ... Amióta itt vágyók, egészen belejöttem a szlovák nyelvbe, s már nem okoz különösebb nehézséget a nyelvtanulás a vizsgákra készülésnél. — Évfolyamtársainak száma? — Vagyunk vagy hetvenen. — Mennyi ebből a magyar hallgató? — összesen hét. — S hogyan érintkeznek, miként tudnak egymásról? — Egyrészt a fakultás folyosólyán feltűnt magyar beszédük, no meg a magyar nemzetiségű főiskolások klubjában — az „Üj Nemzedékben“ — is összetalálkozunk. Itt vitaösszejöveteleket tartunk. Voltak már jól sikerült szavalóversenyeink is. A vezetői tisztséget Varga Géza és Varga Levente töltik be. Társas összejöveteleinken kényelmünkről is gondoskodás történik. Kávét, teát a közeli és régi kassal, patinás nevű „Kisptpa* vendéglőből szolgálnak fel rendelésre. — Mi a legkedvesebb tantárgya? A gyors válasz azt mutatja, hogy ezen sem gondolkozott sokat. Körzeti orvosi hivatása mellett tört lándzsát Döntése nem abból á hiányból származik, mintha a tudományokkal hadilábon állana. — Legkedvesebb tantárgyam a kórbonctan, a patológia. Skarda és Bogdán docensek kedveltették meg velem ezt a különben nem túlságosan vonzó foglalkozást. Itt ugyanis az elhullott állatokat boncoljuk. Maga a munka kevésbé ragadtat el. Annál izgalmasabb a hozzákapcsolódó feladat, melyet eddig mindig kedvezően oldottam meg, mégpedig az, hogy megállapítsuk, miben pusztultak el az elhullott állatok. — Tehát — fogunk kezet búcsúzóul —, kitart a falu mellett? — Kil — Emeli rám szürke, határozott szemét. — A laboratóriumi munka szörnyen egyhangú. Jómagam meg a változatosságot szeretem. A körzeti állatorvosi gyakorlat ezt a változatosságot kétségtelenül biztosítja majd a leendő állatorvosnak. Kérdésemre, hova szeretne kerülni, az ország melyik részébe, „mindegygyei“ felel. Hivatását itt Kelet-Szlovákiában, vagy akár Nyugat-Szlovákiában egyaránt lelkiismeretesen betöltheti. Igen nagy szüksége van falvainknak, a mezőgazdasági üzemeknek jó, hivatásszerető állatorvosokra. Ügy látjuk, a falvak népe — a magyarlakta vidékek falvaié is — bizalommal tekinthet a kassai állatorvosképző egyetemi karra. Bajos jövendölni, annyi azonban könnyen megállapítható, hogy az egyetem olyan hallgatóiban, mint Holényi István is, megvannak az előfeltételek, amelyek a jó állatorvosi munkához szükségesek. Holényi István városi származása ellenére őszintén vonzódik a faluhoz, szereti a változatosságot. Más szóval szeret dolgozni, szeretné minél jobban gyümölcsöztetni a közel hat éves egyetemi tanulmánya során szerzett szakismereteit. Mohr Gedeon (Hosszúszó) Izsa szebb lesz, mint volt... Ilyen házakból is sokat látunk! az árvízsújtotta Csallóközt faluban. esketési terem építéséhez, de a mai napig sem fejezték be. Rohamosan közeledik az év vége és félő, hogy az előirányzott 60 ezer korona nem lesz kimerítve. A munkálatok befejezésének időpontja ismeretlen. Teljes mértékben helytelen a komáromi építővállalat magatartása, amikor figyelmen kívül hagyja az Izsai Helyi Nemzeti Bizottság 1966. október 10-én keltezett levelét, amelyben sürgeti a kultúrház és az esketési terem felújítási munkálatainak befejezését. Ugyanez az építővállalat hozta kellemetlen helyzetbe saját dolgozóját, Németh Károly villanyszerelőt, akinek ugyancsak rombadőlt a háza. Ez év őszére kapott ígéretet a vállalattól. Némethék azonban mielőbb fedél alá szerettek volna jutni, összefogtak hát, társai, és Sógorka István vezetésével gyorsan ment a munka. Karácsonykor már az új házban ünnepeltek. A Sógorka-brigád az emberi összefogás szép példáját mutatta, amelynek járásszerte se szeri, se száma. Községfejlesztésük távlatai: egy kilenctantermes iskolát kapnak tornateremmel és étkezdével. Lesz a továbbiakban áruháza, községszolgáltatási központja, új vendéglátóüzeme is Izsa községnek. E beruházások összege meghaladja az 5 millió 800 ezer koronát. Az elmondottakból kitűnik, Izsa szebb lesz, mint az árvízkatasztrófa előtt. Mindez az emberi összefogásnak, a baráti segítségnek köszönhető. Andriskin József, Komárom Egy újjáépült izsai utcarészlet A Volga-mentl „Mereszjevnek", Fagyejev Alekszander Fedorovicsnak olyan szép gyümölcsöse van, hogy a legjobb kertész is megirigyelhetné. Bögellőn nem történt semmi ?! — Talán írni akarnak rólunk? — kezdi kíváncsian a bögellői segédkönyvelő. — Bizonyára akad valami a toll hegyére. — Akadni akad — veszi át a szót az ökonómus. — De ki tudja, újságba való-e? Különben nyilatkozzon az elnök, ö az illetékes. Aztán mind a ketten azt találgatták, vajon hová tűnhetett el az elnök. — Kiment a kapun — így az egyik. — En úgy gondolom, a műhelybe ment — emtgy a másik. Aztán berreg a telefon, a segédkönyvelő hívja a helyi nemzeti bizottságot, nem látták-e arrafelé az elnököt. Azok bizony nem látták. Hát akkor hol lehet? Végre felcihelődik az ökonómus, még az ajtóból visszaszól: — Mégis a műhelyben lesz az. Végre kissé meglepődve benyit Kázmér Ernő, a szövetkezet elnöke. Barátságosan parolázva fogad, de mindjárt hozzáteszi: — Szívesen látjuk magukat, de szeretnénk, ha rólunk egy sort sem írnának. — Miért? — Mert nem szeretünk dicsekedni. Az egyik kolléga nyomatékosan hangsúlyozza a szocialista sajtó jelentőségét és „végigtapogatva“ kérdezgeti az egyes termelési szakaszok eredményeit. — Tán kevés hozamot adott a gabona? Nem a legrosszabb. A Bezosztáfa búza 38, a Fertődi pedig 40 mázsát adott hektáronként. — Negyven mázsát? Hisz ez rés kord! — Hát annak is mondhatnánk. — Rosszul ment a kukoricatörés?, — Tíz nap alatt begyűjtöttük. — Lassan halad a mélyszántás? — Még az kelleneI Sármány Fes renc lánctalpas traktorával hét-nyolc hektárt szánt naponta. — Talán a tejhozammal van baj? — Túlteljesítjük a tervet. Három év alatt 90 ezer literről 350 ezerre emeU kedett az évi termelés. — Akkor bizonyára akadnak jó fes főnők is. — Most értékelték a munkájukat, de mégsem írhatnak róluk. — Miért? — Mert az elnök felesége érte el a legjobb eredményt. Arról pedig nem illik írni. Még egy utolsó kérdést kockáztats tunk meg: — Talán kevés jut a munkaegys ségre? — Nálunk? Azelőtt 118 ezer koros nát fizettünk ki havonta a tagoknak, most 280 ezret. Befejezésül az elnöknek csak enys nyit mondtunk: — Igaza volt, elnök elvtárs. Mas gukról tényleg nem lehet írni sems mit. Bögellőn valóban nem történt semmi! íballa)' Mérlegelik eredményeiket Kiss Lászlóval, a pozsonyeperjes-dunatőkési egyesített szövetkezet zootechnikusával hozott össze a véletlen. Tőle tudtam meg, hogy az egyesülés után minden szakaszon fellendült a gazdálkodás, így az állattenyésztésben is. — Ha a szövetkezet termelési tervét egyeztetjük a valósággal, ebben a gazdasági évben állattenyésztésünk teljesíti, illetve túl is szárnyalja az előirányzott feladatokat. Reális a zootechnikus kijelentése. A terv teljesítése mellett még a CSKP XIII. kongresszusa tiszteletére vállalt kötelezettségüket — terven felül egy vagon sertéshúst és 50 ezer liter tejet — is teljesítik. Természetesen, a termelési-pénzügyi terv törvény valamennyi szövetke* zeti tag számára. Ezt így is értelmezik sokan a tagok közül, de főképp Fodor Irén, aki 10,41 liter tejet fej ki tehenenként naponta — az év elejétől, valamint Csörge Flórián, aki a szarvasmarhahizlalás terén 1.20 kg-os átlag-súlygyarapodást ér el, s nemkülönben Csörge János sertésgondozó, aki már eddig 15 malacot választott el anyakocánként. Elsősorban ők érdemelnek dicséretet, a zootechnikusi tisztet 9 éve betöltő Kiss Lászlóval együtt. (ry) « Őszi híradás A NYOLCSZÄZÖTVEN HEKTÁROS abafalvi szövetkezetnek Caban Bálint — a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője — a főkormányosa. Jő itt a munkaszervezés. Munkaerőkből sincs hiány. Emellett a huszonöt éven aluli fiatalok száma negyven: ezek külön munkacsapatokat képeznek. Egy a kertészetben, egy a dohánytermesztésben tevékenykedik, s a harmadik pedig a traktorosokból tevődik össze. Az őszi munkákat már október első hetében befejezték. Kukoricából az átlagtermésük hektáronként több mint 70 mázsa. Ezt a korszerű agrotechnika követelményei betartásának köszönhetik. Mindenhol a vegyszeres gyomirtást alkalmazták, így csupán csak egyszer kapálták. A kukoricatermést, összesen 42 vagonnal (csövesen) egy hét alatt gyűjtötték be. Nemcsak tudatosították, hogy a jó termés előfeltétele az alapos talajelőkészítés, hanem a gyakorlatban meg is valósítják. Két DT—54-es lánctalpas végzi a mélyszántást éjjel-nappal, azaz, végezte, mert mire e sorok az újságban napvilágot látnak, már be is fejezik. Az egyik lánctalpason Lajka Adolf és Kovács Pál, a másikon Kosztúr Géza és Kosztúr Elemér váltották egymást. Ennek köszönhetik, hogy a 950 hektár mélyszántást már befejezték. Abafalváról Annak ellenére, hogy silőkukorlcábői és tarlóheréből 14 300 köbméter jó minőségű szilázst készítettek, szálastakarmányuk is van elegendő, és a Rimaszombati Cukorgyárból visszakapott répaszeletet is lesilózzák, kukoricaszárral. Felvetődik a kérdés: vajon az Abafalva környéki szövetkezetek, amelyek hasonló termelési viszonyok közepette működnek, miért nem tudnak az abafalvaiakéhoz hasonló eredményeket elérni?! Caban elnök erre így válaszol: — Nálunk, mármint Abafalván. igen nagy jelentőséggel bír a helyesen alkalmazott anyagi érdekeltség. Megszilárdítottuk a normákat, s így a munkaegység értéke jóval magasabb. Az elért eredmények szerinti jutalmazás igazságos, amellett jobb minőségű munkára ösztönöz. így magasabbak a hektárhozamok, s az állattenyésztés is jövedelmezőbb. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: jó kezekben a közös gazdálkodás irányítása Abafalván. Ez a sikeres gazdálkodásuk alapja. Kovács Zoltán, Rimaszombat SZABAD FÖLDMŰVES J 1966. november 26. Emellett a Nyitrai Magasépítő Vállalat vezetői még csak meg sem indokolták a késedelem okát. Egy másik eset: még ez év januárjában hozzáfogtak a kultúrház és Hivatalosan már befejeződött Izsa község újjáépítése. Am a valóságban még sok munka vár a vezetőkre és lakosokra egyaránt a teljes befejezésig. A pusztító árvíz 286 családi házat döntött romba. Eddig már 237-e költöztek be a boldog tulajdonosok. A megrongálódott 169 lakóház javítását is befejezték. Néhány elkésett kárvallottnak kell még a háza építését befejezni. K o m 1 ó s Menyhértet, a HNB elnökét és Huszár György titkárt kerestem föl: — Hogyan értékelik a védnöségi Járások segítségét? — Mélységes há' Iával és szeretettel gondolunk a trenöíni, Uherské Hradiste-i és a sumperki járás dolgozóira, akiknek hathatós segítségével rövid Idő alatt sikerült eltüntetni az árvízkatasztrófa nyomait — válaszoll Komlós elvtárs. Köszönetük azoknak szól elsősorban, akik itt éltek közöttük — Guckj Jozef őrnagynak, Jancík Stefan, Raj tiar Rudolf, Vecera Anton, Zajdlíl Jozef, Lipták József, Rekos Mártor elvtársaknak —, valamint annak f 700—800 munkásnak, akik egy észtén dőn át a községben munkálkodtak A védnökség! járások nemcsal anyagi segítséget nyújtottak, hanem ( legkiválóbb szakembereiket küldtél az említett községbe. Ö szervezték é: irányították az építkezés menetét Munkájukat az a törekvés vezette hogy a legrövidebb időn belül fedé alá jussanak a hajléktalanok. Az újjá építés mellett nem feledkeztek mej a lakosság ivóvízellátásáról sem. Szí vattyútelepet, valamint vízvezetékhá lózatot építettek. Az erre a célra for dított összeg meghaladja a másfé niillió koronát. Mind az iskola, mind az óvod: szeptember elsején megnyitotta ka púit s megindult a nevelőmunka. Az építkezés fonákságairól néhán szót iíí egészségügyi központ is léte sül a községbén. Az átadási határid ez év november elsején már lejár
