Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-26 / 47. szám
Tetteken a sor ■ Semmilyen rendszer nem művel csodát ■ Az önállóság már az első lépésnél mutatkozzon meg É Papírral és ceruzával a kézben ■ Necsak az irányítók, hanem minden tag gondolkozzon a gazdaságosabb termelés lehetőségéről Feltételezzük, hogy a Január elsején életbe lépő tökéletesített irányítási rendszer belátható időn belül lényeges változást hoz a mezőgazdaságban. Manapság, amikor már ismert az új adórendszer, a mezőgazdasági termelőeszközök és termékek ára, az állami hozzájárulás, a biztosítási rendszer és az új lehetőségek az értékesítés terén, a mezőgazdasági üzemek irányítói hozzávetőleges számvetést is végezhetnek a Jövőre vonatkozólag. Az ember azt hinné, hogy a közös funkcionáriusai mostanában a számok tengerével birkóznak, s szeretnék mielőbb tisztán látni a hogyan továbbot, tudatni a tagsággal, hogy milyen kilátásokkal kecsegtet a Jövő, avagy milyen nehézségekkel kell megbirkózni a tökéletesített irányítási rendszerben. Hinni és csalódni is emberi dolog. S bizony sok mezőgazdasági üzemben az utóbbi éri a látogatót, mert a közös irányitól minden alapos mérlegelés nélkül nadrágszíj-szorításként emlegetik a tökéletesített tervszerű irányítási rendszert. Több helyen ölhetett kezekkel várják, hogy mit mondanak a termelési igazgatóságon, és annak alapján tegyenek valamit. Természetesen a termelési igazgatóságoknak elsőrangú feladatuk, hogy a mezőgazdasági üzemeket alaposan tájékoztassák a tudni- és tennivalókról. De az kissé furcsa, hogy most teljesen a Járási irányítószervekre várnak a vezetők, holott a sajtó, a rádió és a televízió is ismertette a tökéletesített irányítási rendszer feltételeit. Ügy látszik, hogy sokhelyütt nem szakítottak időt, hogy elolvassák az irányelveket, a Jövő gazdálkodás alaptényezőit. Főleg azokban a szövetkezetekben, ahol senki nem tud újat mondani, ott vagy különféle negatív nézetek alakultak ki és terjednek a tagság körében, vagy pedig túlzott optimizmussal vallják, hogy az ú] rendszerben minden másképp lesz. A ború- és derűlátók elfelejtik, hogy nem valami csodaszerről van szó, s a Jövőben még inkább a mezőgazdasági üzemektől függ, miképpen hasznosítsák az adott lehetőségeket. Morvái Imre, az alsópéteri szövetkezet elnöke, szintén csak a Járási termelési Igazgatóságon megtartott értekezlet után látta tisztában a tennivalókat. De azóta nincs nyugta, keresi, kutatja a gazdálkodás eddigi kerékkötőit. A tények alapján megállapította, hogy termelni már úgyahogy tudnak, de a kitermeltet megmenteni kevésbé. Egész sor példa igazolta, mennyi minden megy veszendőbe. Hereféléknél szerinte mintegy 15—20 mázsa megy tönkre kazlanként. Ez a meglevő 70 kazalból annyi liter tejet Jelent, hogy ki sem meri mondani. Ügy gondolják, nagyon fontos lenne szérűt építeni, ahol vajmi kevés menne kárba a takarmányból. A zöldségnél még rosszabb a helyzet, Tíz vagon nyári és őszi káposztát nem tudtak értékesíteni. De kelből és paradicsomból is kimaradt vagy hat vagonnal, mivel nem vették meg. A hozzávetőleges számítás szerint mintegy félmillió korona értékű kitermelt növény megy tönkre évente. A további Jelentős veszteség a termelőeszközöknél tapasztalható. A gépek — őszi és téli időben — fedél nélkül áznak, rozsdásodnak. így sokkal nagyobb a Javítási költség és a gépek élettartama jóval rövidebb. Komoly veszteséget Jelent a trágyatelepek hiánya és a műtrágya raktározása. Üzemükben évenként 160—170 vagon műtrágyára van szükség, amely az új árak szerint Jelentős összeg, s mindent el kellene követni, hogy semmi ne vesszen kárba a fontos tápanyagból. Az elmondottak alapján a közeli napokban az lesz a legfontosabb feladat, hogy az eddigi kerékkötőket feltárják és a taggyűlés előtt is ismertessék azokat. Közösen kell orvoslást keresni olyan hibák eltávolítására, amely elsősorban az irányítókon és a tagokon múlik. Az elnök fontos kérdésnek tartja még a tagság szakmai műveltségének azt emelését. Tudni, érteni kell az embereknek mit miért csinálnak és akkor sok fölösleges vita, nézeteltérés helyett a „hogyan jobbanről“ esik több szó. Soóky Lajos, a madari szövetkezet elnöke a teleirkált lapok egész sorát rakta ki az asztalra. Ezeken a beszédes számok adnak irányt a Jövő gazdálkodásának. A gazdaság irányítói a többéves tapasztalat alapján arra keresnek választ, mit a legérdemesebb termelni. A számok azt bizonyítják, hogy a madari határban a szemesek közül a kukorica hozama a legnagyobb, ezért a takarmányrépa és más termékek rovására jövőre már 350 hektár lesz a kukorica vetésterülete. A termesztés monokulturális lesz, és a gondozás, betakarítás gépekkel történik. A tapasztalt elnök a helyi viszonyokból kiindulva egész sor intézkedés végrehajtására gondol a gazdaságosabb termelésért. Ebből a két példából is kitűnik, hogy vannak olyan szövetkezetek is, hogy a vezetők éjt nappallá tesznek, hogy az adott lehetőségekből kiindulva mérlegeljék az eddigi gazdálkodást, el elgondolkozzanak a Jövő útjáról. A Jő vezetők azt is* tudják, a nagyobb önállóság egyben nagyobb felelősséget Jelent. Ez azt is Jelenti továbbá, hogy a Jövőben megszűnnek a külső beavatkozások, és a vezetőknek egyedül kell dönteni lényegbevágóan fontos kérdésekben, s azoknak tartoznak elsősorban felelősséggel, akik ezzel megbízták őket. Alig egy hónap választ el a mezőgazdaság tökéletesített irányításának a bevezetésétől. Olyan öt hét van még ebben az évben, amikor a mezőgazdasági üzemek döntő többségében szünetel mindennemű mezei munka. Ez azt Jelenti, a vezetők, szakemberek, az idejük legtöbb részét arra szentelhetik, hogy alaposan megismerkedjenek a tökéletesített irányítási rendszer valamennyi újszerűségével, és az adottságnak megfelelően kidolgozzák elképzeléseiket, amely a társadalmi érdekek figyelembe vétele mellett olyan termelési és értékesítési lehetőséget teremt majd, amely még boldogabb holnapot hoz a mezőgazdasági dolgozónak. Ez a nem könnyű, de fontos feladat akkor lesz még eredményesebben megoldva, ha nemcsak az irányítók, hanem a tagság, a dolgozók is megismerik az új irányításadta lehetőségeket, s így valamenynyien gondolkodó részeseivé válnak a gazdaságosabb termelésnek. Klement GoHwaldra emlékezünk A FORRADALMÁROK NEM SZÜLETNEK rendkívüli tehetségeknek. A forradalmárok útját nem határozza meg a véletlen, sem kedvező alkalom, nem is vezérli őket szerencsecsillag, csakis a párt ás a dolgozók érdekében kifejtett tevékenység, a tömegek bizalma és a velük való egybeforrás érleli az embereket forradalmárokká. Tehát nem volt véletlen az sem, hogy Klement Gottwaldot Csehszlovákia Kommunista Pártjának V. koogreszszusa után, 1929-ben pártunk központi titkárává választották. A CSKP megalakulását követő években számos kimagasló dolgozó került ki tagjaink sorából a lenini típusú kommunista pártért vívott harcokban, de a legkiemelkedőbb egyéniség Klement Gottwald volt, akit jogosan neveztek hivatásos forradalmárnak. Az ő nevéhez fűződnek Csehszlovákia népei történelmének legfontosabb eseményei, amelyek meghozták az ország lakosságának végleges nemzeti és szociális felszabadulását. — ★ — A CSKP V. KONGRESSZUSA dicső helyet foglal el pártunk és általában népünk történetében. Akkor lépett ugyanis a párt végérvényesen a bolsevik!, a lenini útra. Klement Gottwald akkor vette kezébe a párt vezetését. Az előző pártvezetőség jobboldali, opportunista elemekből tevődött össze jílekkel és Bnlennal az élén. Az ellenük kibontakozott harcban Gottwald köré tömörültek mindazok, akik hűek maradtak a párt forradalmi küldetéséhez. — Úgy vélem — mondta Gottwald elvtárs az V. kongresszuson elhangzott beszámolójának zárszavában — a kongresszus feladata, hogy megdöntse a régi reformista, szociáldemokrata hagyományokat, és megtörje a passzivitást, melyet a párt egész léte alatt úgy hordott magával. mint a rab a béklyóit... Klement Gottwaldnak 1929. december 21-én elmondott első parlamenti beszéde szenvedélyes harci felhívás, hadüzenet volt a burzsoáziának és szocialista uszálybnrdozóinak. Beszédében többek között a következőket mondotta: — Mi könyörtelen harcot hirdetünk önök és szociálfasiszta kormányuk ellen, e harcunkat folytatni fogjuk tekintet nélkül az áldozatokra, céltudatosan és szívósan mindaddig, míg az önök uralmát el nem söpörjük. A polgári képviselők soraiban „Moszkva kommandójáról“ elhangzott közbekiáltásokra Gottwald ezekkel a szavakkal válaszolt: — Mi a csehszlovákiai proletariátus pártja vagyunk és legfőbb forradalmi vezérkarunk valóban Moszkva. Mi Moszkvába járunk tanulni és tudják, hogy mit? — Mi Moszkvába járunk megtanulni az orosz bolsevikoktól, hogyan tekerjük ki az önök nyakát... Pártunkban a múltban sokszor emlegették ezeket a szavakat. Általuk jutott legegyszerűbb módon kifejezésre a párt bolsevizálásának és fellendülésének nagy feladata, melyet a CSKP Gottwald vezetésével becsülettel teljesített. — ★ — A CSKP VII. KONGRESSZUSA már a fasisztaellenes mozgalom új lendülete közepette. 1936 április havában zajlott le. Kongresszusi beszámolójában Gottwald behatóan foglalkozott a fasiszta Németország által veszélyeztetett köztársaságunk védelmének kérdésével, és hangsúlyozta, hogy a köztársaság védelmének politikája semmiképpen sem jelenti a marxizmus-leninizmus elveinek magatartását, sem az osztályharcnak osztálybékével történő helyettesítését. Ebben az időben a párt a következő fontos jelszót tűzte zászlajára: „Mindenáron megvalósítani az egységfrontot!“ — hogy Csehszlovákia nemzetei ne kerüljenek Hitler csizmája alá. Pártunk több javaslatot dolgozott ki az ország védelmének megvalósítására Gottwald elvtárs szavainak szellemében, mely szerint „a nép oroszlánként verekszik, csak szabad kezet kapjon és tudja, miért verekszik“. Csakhogy a csehszlovákiai burzsoá demokrácia akkor már teljesen korhadtnak bizonyult. Félt a néptől, veszélyeztetve látta osztályérdekeit, nem volt bátorsága ahhoz, hogy elfogadja a kommunisták által felajánlott segítséget. A nemzetközi helyzet közben mindinkább kiéleződött, az agresszorok arcátlansága nőttön-nőtt. A csehszlovákiai reakciós burzsoázia és a nyugati szövetségesek árulása folytán 1938 őszén bekövetkezett a gyászos emlékezetű müncheni „egyezmény“. E napok eseményei kétségtelenül lesújtóan hatottak, de mégsem vesztettük el a jövőbe vetett hitünket. A múlt tapasztalatain okulva bíztunk pártunkban, bíztunk őszinte barátunkban, a Szovjetunióban. A fasiszta megszállás idején Klement Gottwald fáradságot nem ismerve szervezte és irányította népeink szabadságharcát, majd a felszabadulás utáni években — mint tapasztalt és rátermett államférfi — sikeresen irányította hazánk szocialista fejlődésének kibontakozását. 1948 elején, amikor hazánk a kétéves terv első évi feladatainak sikeres teljesítése után az újjáépítési folyamat ütemének meggyorsítására és a szociális vívmányaink fejlesztésére készült, csatasorba kellett állni azokkal a reakciós erőkkel szemben, akik hazánkat ismét a kapitalizmus útjára akarták téríteni. 1948 februárjában, amikor a burzsoá pártok kormányon belüli képviselői benyújtották lemondásukat, abból a célból, hogy így kormányválságot idézzenek elő és kikényszerítsék a kommunisták meghátrálását, tehát a hatalomról való lemondását is, Klement Gottwald és a gottwaldi utat követő kommunista párt a munkásosztályra és az összes haladó erőkre támaszkodva engesztelhetetlen harcot hirdetett népeink esküdt ellenségei ellen. A Gottwald által irányított küzdelem a Februári Győzelemhez, a reakció csúfos vereségéhez, a munkásosztály hatalmának megszilárdulásához vezetett. A Februári Győzelem jelentőségét csak fokozta az a körülmény, hogy Beneí lemondása után, 1948. június 14-én Klement Gottwaldot választották meg a Csehszlovák Köztársaság elnökévé. Klement Gottwaldnak felmérhetetlen érdemei vannak abban, hogy pártunk és kormányunk a reakció veresége utáni években orvosolta a múlt sorozatos sérelmeit és hogy hazánk magyar dolgozói részére is beköszöntött a szabad szocialista fejlődés korszaka. November 23-án, születésének 70. évfordulóján Csehszlovákia dolgozói szeretettel és hálával emlékeznek meg pártunk élharcosáról, az első munkáselnökről, Klement Gottwaldről. Róják Dezső Az ekecsi szövetkezel új székháza a legkorszerűbbek közé tartozik. OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Mai számunkban kezdjük közölni Gál Sándor: „AHOL ILYEN NAGYSZERŰ A TAVASZ“ című elbeszélését folytatásokban. A szerző művében komoly társadalmi problémákat boncolgat, s őszinte nyíltszavúsággal tárja elénk fiatal értelmiségünk helyzetével kapcsolatos állásfoglalásit. A' MEZ.ÖGaZOaSAGI dolgozók hetilapja Bratislava, 1968. november 26. Ara 1.— Kös XVII. évfolyam, 47. szám SZABAD Szakmelléklet: GVUMDlCS ZllDSEBfitt Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát
