Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-19 / 46. szám

NYIKOLAJ POD* GÓRNI], a Szovjet* unió Legfelsőbb Ta­­nácsa__Elnökségé­nek _elnöke állam­fői látogatásra Bécsbe érkezett. Az osztrák__sajtó_me­leg hangon számol be a szovjet állam­férfi auszt rtat tar­tózkodásáról. Pod­­gornif elvtárs poli­tikai megbeszélései mellett részt vett a tiszteletére ren­dezett kulturális programokon Is. a nagy kínai polgári forradalmár, akinek 100 év előtti születéséről mi­nap emlékezett meg a haladó szelle­mű emberiség, kétségtelenül száza­dunk legjelentősebb alakjai közé tar­tozik. Még 20. életévét sem töltötte be, amikor átérezve hazája elnyoma­tását, a nemzeti felszabadítás és megújhodás tervén munkálkodott. Idősebb emberek elbeszélései már kora ifjúságában felelevenítették előt­te a parasztok hőst harcát a jog­­ttpró mandzsu-dinasztia ellen. Ezek az emlékek sohasem hagyták el őt. Es bár szegény parasztcsalád sarja volt, sikeresen fejezte be tanulmá­nyait a Hong-kongi egyetem orvost fakultásán, lemondott a ragyogónak ígérkező pályafutásról, és minden erejét az új Kínáért Indított áldoza­tos harcnak szentelte. Egyetlen nagy szervezetbe igyeke­zett tömöríteni a mandzsuellenes tit­kos egyesületeket. Már 1894-ben meg­alakította a Kína megújhodását szol­gáló szövetséget, melyben az ország nemzeti burzsoáziájának forradalmi érzelmű élharcosai zárkóztak fel. A szövetség délkínai fegyveres felkelé­se ugyan kudarcot vallott, de a ve­reség nem térítette el Szunjatszent célkitűzéseitől. Európát, az Egyesült Államokat és Japánt beutazva, lelke­sen terjesztette Kína forradalmi át­formálását hirdető nézeteit. Tanul­mányozta a tőkés országok társadal­mi rendszerét, de elutasító álláspon­tot foglalt el velük szemben. Szunjatszen tevékenységére min­den bizonnyal nagy hatást gyakorolt az 1905-ös évi orosz forradalom, melynek befolyása alatt egyesíteni tudta a megújhodásért küzdő erőket. A még ugyanabban az évben létesült össznemzetl párt a nacionalizmus, a népi kormányzat és a jólét hármas elvét írta zászlajára. Szunjatszen leg­főbb feladatának az idegen elnyo­móktól, továbbá a feudális burzsoá­ziától és a katonai klikktől való megszabadulást tekintette. És már jóval az 1911 októberében kirobbant kínai polgári forradalom előtt, amely elsöpörte a mandzsu császárok mo­narchiáját, demokratikus reformok előkészítésén dolgozott, Lenin nagyra értékelte a kínai forradalmár prog­ramját, földreformjának haladó vo­násait, de nem leplezte nézetét e cél­kitűzések korlátozottságáról. A meg­döntött monarchiát felváltó köztár­saság elnöke maga Szunjatszen lett. Sajnos, azonban az imperializmus és a feudalizmus elleni harc feladatai továbbra sem oldódtak meg. Szunjat­szen lemondásra kényszerült és a ha­talmat a reakció feje, a hírhedt juan­­si Kaj ragadta magához, akinek azon­ban mégsem sikerült visszaállítani a monarchiát. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom a lenini eszmék győzelmének hatása alatt Szunjatszen újra nagy lendülettel látott hozzá, hogy új for­radalmi párttá szervezze át a később oly tekervényes utakat befutó Kuo­­mintangot, melynek jobboldali elemei átmenetileg vérbefojtották a kínai munkások és parasztok forradalmi megmozdulását. Végül mégiscsak alul maradt a reakció, és 1949-ben Kíná­ban is győzőn a szocialista forrada­lom. Megnyílt az út Kína felemelke­dése felé, megvalósult a nemzeti függetlenség, melyért Lenin nagy 0 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. november 19. © Jordánia a Biztonsági Tanács összehívását sürgeti. Amint a sajtó már Jelentette, a műit hét végén erős izraeli katonai alakulatok mélyen be­hatoltak Jordániába, ahol Hebron kö­zelében egy falut teljesen elpusztí­tottak, majd visszavonultak. A jerü­­zsálemi kormány bejelentése szerint Izráel kénytelen volt megtorló intéz­kedést elrendelni, mivel csak az utol­só hónapban 13 terrorcselekményt követett el az arab El Fatah-szervezet Izrael belterületén, amelyeknek több mint 20 halálos áldozata volt. Ennek a szervezetnek a támaszpontját rob­bantották fel. Jordánia súlyos agresz­­szióval vádolja Izraelt, és panaszával az ENSZ Biztonsági Tanácsához for­dult. © A finn miniszterelnök Moszkvá­ban. Paasio miniszterelnök vezetésé­vel finn kormányküldöttség látogatott Moszkvába, ahol aktuális nemzetközi problémák megtárgyalására került sor a szovjet politika vezető személyisé­geivel. © Koszigin Londonba utazik. Wil­son brit miniszterelnök bejelentése szerint Koszigin szovjet miniszterel­nök február elején érkezik az angol kormány meghívására Londonba. © Az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága rendkívüli gyűlésen foglalkozott az utolsó olaszországi árvízkatasztrófa következményeivel. © Támogatják az ENSZ-ben a cseh­szlovák határozati javaslatot. Cseh­szlovákiának az erőszak alkalmazásá­val való fenyegetés szigorú megtiltá­sára vonatkozó javaslatához további tíz tagállam csatlakozott, köztük Al­géria, India, Lengyelország, az EAK és Jugoszlávia. Három év Dallas után Három esztendő múlt már el azóta, hogy a texasi Dallasban — 1963. november 22-én — meggyilkolták az Egyesült Államok elnökét, John F. Kennedy-t. Ez az idő sem tudta elhomályosítani annak a szörnyű merény­letnek nyomait és körülményeit, amely annyira lázba hozta és megrázkód­tatta egész Amerikát; sőt, épp ellenkezőleg: a drámai esemény kutatói előtt egyre rejtélyesebb és megszégyenítőbb adatok leplezik le az USA politikai életének kulisszatitkait. A legutolsó közvéleménykutatás szerint az Egyesült Államokban csak minden harmadik polgár hiszi el e gyilkosság hivatalos magyarázatát, az ún. Warren-bizottság jelentését. Ennek a jelentésnek egyik alapvető elgondolása, hogy a J. F. Kennedy, Lee Harvey Oswald és Tippit rendőr ellen elkövetett gyilkosságok közt nincs összefüggés, amely valakinek az érdekében összeesküvésre utalna. Csupán egyetlen ember vallotta, hogy be volt avatva a dolgokba: Jack Ruby, aki megölte Oswaldot. Ruby-t halálra ítélték ugyan, de még él és a texasi bíróság nem régen semmisítette meg ezt a halálos ítéletet. Vár­ható is, hogy Ruby csakhamar szabadlábra kerül. Hacsak időközben nem éri „halálos baleset“. ELTŰNNEK A TANUK Egyébként eddig már 14 tanú és a merénylet részleteit jól ismerő sze­mély halt meg, az utolsó ez év augusztus 6-án. 'Ogy halt meg egy rendőr golyója által, mint Oswald. A hivatalos jelentés szerint véletlen szerencsét­lenség következtében. Egy másik a dallasi fogházban fejezte be életét, ugyanannak a rendőrségnek a „védelme“ alatt, amely Ruby-t is őrzi. A je­lentés szerint öngyilkos lett. Egy további tanút a lakásán ölték meg — a dallasi rendőrség szerint „ismeretlen tettes“. Három férfi, akik Oswald halála után Ruby lakásán annak barátjával, Georg Senatorral beszélgettek, szintén halottak már. Az első közülük Bill Hunter, a Long Beach Press Telegramm riportere volt, aki riportot akart írni Dallasban a Kennedy* gyilkosságról és Ruby lakásán szerzett be magának anyagot Senatortól Oswald megölése után, Kaliforniában, á lotigbeaehi rendőrség sajtószobá­jában távozott az élők sorából; egy rendőr terítette le egyetlen lövéssel, a golyó pontosan a szívébe talált. A tettest nem büntették meg, mivel val­lomása szerint véletlenül sült el a revolveré. Ebben az esetben is arról beszélnek egyes beavatottak, hogy az áldozaton talált sebhely (ugyan­úgy mint Kennedy testén) egyáltalában nem felel meg a kilőtt golyó irá­nyának. A bíróság azonban eléggé meggyőzőnek találta arra a rendőr val­lomását, hogy ártatlannak minősítse és felmentse. Egy másik újságíró 5 hónappal később fejezte be életét. Neve Jim Koet­­he, a dallasi Times Herald munkatársa volt. Odahaza, lakása fürdőszobá­jából lépett ki éppen, amikor valaki egyetlen ún. karate-ütéssel (a nyak főütőerére mért csapás a kéz élével) végzett vele. Amikor Senator interjút adott Ruby lakásán, egy Tom Howard nevű ügyvéd is jelen volt ott. A múlt év májusában „gutaütés“-ben halt meg. Az öt személy közül, akiket G. Senator beengedett Ruby lakásába Oswald lelövése után, már csak ketten élnek. Az egyik nagyon élénken hangoztatja, hogy semmit sem tud arról, amit Senator mondott. így a Ruby barátjával folytatott beszélgetés résztvevői közül csak Jim Martin maradt, akit a Warren-bizottság elé idéztek. A KÉTSZÍNŰ ÜGYVÉD A kihallgatások idején a legsűrűbben Martin nevét emlegették. Ű volt az első ügyvéd, akitől Senator jogi tanácsot kért. Senator sohasem ma­gyarázta meg, miért volt szüksége ügyvédre, ha nem tartja magát érde­keltnek az ügyben. De Warrenék erre nem is voltak nagyon kíváncsiak. Pedig érdekes lett volna megtudni, mennyit tud Ruby bűnös terveiről ő maga, esetleg más személyek is, akik talán mégis egy összeesküvés tanúi lehetnének. A bizottság azonban hivatalosan kizárta egy összeesküvés lehe­tőségét. Senator a dallasi rendőrség parancsnokságán végzett látogatása után (ahol Ruby örökre elhallgattatta Oswaldot) találkozott a bírósággal szem­ben levő bárban Martinnal. Az ügyvéd felajánlotta Ruby bizalmas barátjá­nak, hogy aludjon nála és Senator a meghívást el is fogadta, „mert haza­menni félt és nem volt hová mennie“. Később azonban leküzdötte a félel­mét és visszament Ruby lakására, ahol Martinnal és a három további fér­fival tárgyalt, akik ma már nem élnek. Senator kategőrikusan elutasította a vizsgáló bizottság minden kísérletét, amely e látogatás tisztázásához vezetne. Mindezek a tények élénken foglalkoztatták P. Johns texasi újságírót, aki meg is írta: Azok után, ami a résztvevőkkel történt, több mint valószínű, hogy azon a vasárnap estén Ruby lakásán fontos megbeszélés folyt le leg­kevesebb hat személy jelenlétében. Ezek közül hárman különös körülmé­nyek közt fejezték be életüket. Felvetődik tehát a kérdés: nem közölt-e Senator ezen az estén valami nagyon fontosat vendégeivel? Johns fel is tette ezt a kérdés Jim Martinnak. Ö azonban ingerülten vágott vissza: „Maga még mindig az összeesküvést akarja leleplezni? Arra sohasem lesz képes I" A GYILKOSSÁGOK FOLYTATÓDNAK Egy fontos tanú Ruby tárgyalása előtt két hónappal halt meg, mert tudott valamit arról, hogy Tippit rendőrt nem Oswald, hanem más valaki lőtte le, akit a rendőrség nem tartóztatott le. Az illető neve Warren Rey­nolds. Fejlövést kapott. Röviddel azután a rendőrség letartóztatott egy bizonyos D. W. Gurnert. Reynolds meggyilkolásával vádolták. Gurnert azonban felmentették, mentőtanúja egy táncosnő, Nancy Mooney volt, aki azelőtt Ruby éjjeli lokáljában dolgozott. De nyolc nappal később — csend­­háborítás miatt — letartóztatták a táncosnőt és még ugyanaznap felakaszt­va találták meg a cellájában. „Öngyilkosságot követett el.“ Főleg azok a személyek haltak meg „véletlenül“, akik Oswald érdekében és Ruby ellen tanúskodhattak volna. így pl. az a taxisofőr, aki a merénylet napján Ölwaldot vitte kocsiján a gyilkossághoz közeli utcából arra a vidékre, ahol Tippit rendőrt ölték meg. Ez a sofőr azt állította, hogy Oswaldnak nem lehetett ideje két gyilkosság elkövetésére (Kennedy és Tippit ellen). W. Whaley, a kocsivezető, autószerencsétlenség következtében pusztult el. Egy ismert amerikai újságírónőnek, Dorothy Kilgellen-nek kivételes al­kalma nyílt beszélgetést folytatnia négyszemközt Jack Rubyval Brown bíró kabinettjében. Miss Kilgellen érdekes cikket írt e beszélgetés után Earl Warren és Ruby párbeszédéről, amely szerint az Oswald-gyilkossággal vá­dolt Ruby kijelentette a bizottság elnökének, hogy nem meri elmondani a teljes igazságot, amíg más fegyintézetbe nem viszik, vagy amíg jelenlegi helyéről a rendőröket le nem váltják. Warren kijelentette a fogolynak, hogy erre nincsen hatásköre. Ruby bevallotta, tudatában van annak: a dallasi körzetben több igen befolyásos ember tervet dolgozott ki, hogy őt eltegyék láb alól. Warren bíró erre azt felelte, hogy félelme teljesen alap­talan, de lélektanilag megmagyarázható. A múlt év egyik novemberi napján Dorothy Kilgellent halva találták a lakásán. Állítólag túl sok altatót vett be. De a hivatalos jelentést erről a „véletlen halálesetről“ bizonyítékok nem igazolják. Úgyszintén hiányoznak a bizonyítékok a 14. áldozat, Lee Bowers augusz­tus 6-án bekövetkezet haláláról is, aki Dallas környékén vezette kocsiját, hirtelen elkanyarodott az úttestről, és nekirohant egy falnak. Bowers vasutas a merénylet színhelyétől néhányszáz méter távolságban egy meg­figyelő toronyból látta és állította ugyanazt, amit 65 más személy is val­lott: a lövéseket, amelyek megölték Kennedyt, nem onnan adták le, ahol Oswald tartózkodott, hanem az út fölötti vasúti viaduktról, amely alatt az elnöknek kellett volna kocsiján elvonulnia. Bowers látta is azokat az alakokat, akik a viadukton mozogtak és azok tevékenysége szerinte arra is vallott, hogy egy szervezett csoport döntött az Egyesült Államok 35. elnökének a sorsáról. Mindezek a körülmények ma, három évvel a bűnös merénylet után még­­inkább megerősítik a kutató személyekben azt a nézetet, hogy John F. Kennedy nem a magányos, kéteshírfi Lee Harwey Oswald lövésének esett áldozatul, hanem egy céltudatosan megszervezett csoport összeesküvésé­nek, amelynek tagjait talán nem is annyira érthetetlen okokból a nyilvá­nosságnak egyelőre nem szabad ismernie. Ladislav Pokomy tsztelője, a Szovjetunió lelkes híve, szunjatszen 1925-ben bekövetkezett lalálálg rendületlenül küzdött. Szunjatszen mindvégig Kind és a Szovjetunió barátságának elmélyülé­séért, a legszorosabb együttműködé­sért szállt síkra. Tehát azért, ami ma nég hatványozottabb korparancs, mint valaha volt. Es mi sem volna a nagy múltra visszatekintő kínai kom­munista pártra nézve sürgősebb, mint az, hogy Szunjatszen eszmei öröksé­gének ttsztelőjeként egy pillanatra se tévessze szem elől, mire kötelezi őt a proletárnemzetköziség, mindenek­előtt a szocializmus tábora Iránti szo­lidaritás. Szírt száré gazdag programot állítotok ősz­­sze, amelynek azonban legfontosabb részét a politikai és a két államot érintő gazdasági és kereskedelmi megbeszélések képezték. Podgornij elvtárs Ausztriának a Közös Piachoz való társulási ambícióval kapcsolat­ban hangsúlyozta Jonas köztársasági elnök és Klaus kancellár előtt, hogy a semleges Ausztria óhatatlanul a NATO-országok politikájának a hatás­körébe sodródna, amennyiben az EGK-hez társulna. A tárgyalások igen meleg, baráti légkörben zajlottak le és Podgornij elnök a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségének nevé­ben meghívta Moszkvába Jonas elnö­köt és Klaus kancellárt, í Szófiában a Bolgár Kommunis­­^ • ta Párt IX. kongresszusán a kül­döttek nagy figyelemmel hallgatták végig Brezsnyev elvtársnak az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának be­szédét, amelyben a jelenlegi nemzet­közi helyzettel kapcsolatban az inter­­íacionalizmus fontosságát hangsúlyoz­ta. Kifejtette, hogy a szocialista or­szágoknak és a marxista-leninista pár­toknak az utolsó 50 év alatt rendsze­rint sikerült olyan irányelveket ki­dolgozni, amelyek révén összhangba tudták hozni az egyes országok érde­keit az egész szocialista közösség és i felszabadító mozgalmak érdekeivel ás erre a politikára minden erőnkkel a jövőben is törekednünk kell. 4 Nyugat-Németországban még * mindig teljes bizonytalanság iralkodik a kormányfő személyének, Erhard utódjának meghatározása kö­rül. Miután a keresztény-demokraták és keresztényszocialisták uniója Kie­singer, baden-württembergi miniszter­elnököt jelölte a megalakítandó kor­mány élére, megindultak a tárgyalá­sok a szociáldemokratákkal és a sza­bad-demokratákkal az esetleges koalí­ciós kormány megalakítására. A zárt ajtók mögött folytatót tanácskozások után a szociáldemokraták kijelen­tették, hogy Kiesinger vezetése alatt nem hajlandók társulni a CDU/CSU- val. Ugyanakkor Mende, a szabad­­demokraták vezére kijelentette újság­írók előtt, hogy pártja nem zárkózik el egy koalíciós kormány megalakítá­sától — a szociáldemokratákkal. Nincs kizárva tehát, hogy az utolsó tarto­mányi választáson előretört szociál­demokraták vezérének, Brandtnak, erősen javulnak az esélyei és az ő vezetésével és Mende-ék támogatásá­val a szocialisták alakítanak majd kormányt Bonnban. SM 4 Köztársasági elnökünk és ki­­■ * sérete jelenlegi utazásának egyik legjelentősebb állomása Etiópia fő­városa, Addisz Abeba, ahol Novotny elvtárs látogatást tett az Afrikai Ebv­meleg szavakkal méltatta Csehszlová­kia nagy szerepét a kolonializmus elleni harcban és háláját fejezte ki az együttműködésért, amely országunk részéről a függetlenséget nyert afri­kai államokkal szemben megnyilvá­nul mind az ENSZ-ben mind más nem­zetközi fórumokon. Novotny elvtárs válaszában kiemel­te, mennyire értékeli Csehszlovákia az AESZ tevékenységét, amely a kolonia­lizmus és a fajüldözés megszüntetésé­re törekszik. Az ENSZ Afrikai Gazda­sági Bizottságának gyönyörű épületé­ben elnökünk Gardinerrel, a bizottság főtitkárával folytatott beszélgetést. Addisz Abeba megtekintése folyamán Novotny elvtárs ellátogatott az or­szág egyik legnagyobb cipőgyárába is, amelyet egyelőre még csehszlovákiai szakemberek vezetnek. Ezt az üzemet 1963-ban a bratislavai Stavoindustria dolgozói kezdték építeni és az év ele­jén nyitották meg. T Amint a napi sajtó már be­­“• számolt róla, Nyikolaj Podgor­nij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke többnapos láto­gatásra Ausztriába utazott, hogy vi­szonozza néhai Schärf volt osztrák köztársasági elnök három év előtti moszkvai látogatását. A vendéglátók az illusztris venrlpo Ás lríeáiwtii rű­ség Szervezetének központi titkársá­gán, továbbá az ENSZ afrikai gazda­sági bizottságánál. Diallo Telli, az AESZ főtitkára üdvözlő beszédében

Next

/
Thumbnails
Contents