Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-19 / 46. szám
Del-Szlovákia aranybányája — a szőlészet A szőlészetnek hazánkban nagy nemzetgazdasági jelentősége van. Ez főleg abból ered, hogy a borfogyasztás jelentősen emelkedett az utóbbi években. Az előzetes számítások szerint 1980-ig az egy főre eső fogyasztás eléri a 12—15 litert. Ez azt jelenti, hogy egyszer annyi borra lesz szükség, mint jelenleg. Borunk manapság sincs elegendő és a szükséglet nagy részét importáljuk a szomszédos országokból. Az előzetes kutatások alapján lehetőségünk van annyi szőlőt telepíteni, hogy a hazai szőlő- és borfogyasztást minőségi áruval ellássuk. Igaz, hogy hazánk a szőlőtermesztés északi határán van és így nem érünk el oly magas hozamokat, mint a délebben fekvő országokban. Viszont a minőség nálunk elsőrendű, és a jelenlegi hektárhozamok mellett is nagyon gazdaságos a szőlőtermesztés. Emellett az is jelentős, hogy a szőlő elsősorban olyan talajon kap helyet, amely más növénykultúra számára kevésbé alkalmas. Dél-Szlovákiában az utóbbi években a Duna mentén, Léva környékén, a kékkői körzetben és Kelet-Szlovákiában jelentős a szőlőtelepítés. A Duna mentén és a Kisalföldön manapság már közel 4000 hektárnyi területen termelnek szőlőt. Ebből mintegy 1200 hektárt az utóbbi öt évben ültettek, amelynek még csak csekély hányada a termő. Az új telepítések kivétel nélkül közép vagy magaskordonos művelésre vannak beállítva, tehát szélessorkozűek, és így lehetőség nyílik a gépi eszközök alkalmazására. Visszatekintve az elmúlt időszakra megállapítható, hogy a nagyméretű telepítés nem volt kellőképpen előkészítve. Főleg ültetőanyagban volt hiány, és sok esetben a talajnak nem a legmegfelelőbb oltványokat telepítették, hanem amilyeneket más járásokból kaptak, esetleg külföldről. Lényegében ez az oka, hogy a Duna mentén kitűzött 1600 hektár új telepítés még napjainkig sincs befejezve. Az oltványellátás az utóbbi időben örvendetesen megjavult. Ahol jelentősebb a telepítés, a mezőgazdasági üzemek maguk létesítettek anyatelepítéseket, és a szőlőiskolából kikerült oltványok nemcsak saját célra elegendők, hanem még eladásra is jut belőlük. Emellett még a Karvai Állami Gazdaságban korszerű oltványtelepet is létesítettek, amely szintén nagy jelentőségű a szükségletek kielégítésére. Két év jó termése minden kiadást fedez A talajvizsgálatok után olyan községben is sor került a szőlőtelepítésre, mely nem hagyományos bortermelő vidék. Ezek közé tartozik Köbölkút is, amelyet a nyár és a kora ősz folyamán már zöld koszorúként szegélyez körül a szőlő. A telepítés Köbölkúton is úgy kezdődött, mint másutt. Amilyen fajtát kaptak, olyat ültettek. Ennek egyik fő oka volt, hogy az agronómus mellékfoglalkozásként irányította a szőlő- és gyümölcstelepítést. Később, mikor csak a szőlő és a gyümölcstermesztés nyomta a vállát, törődött az anyatelep létesítésével, s manapság már eladásra is van oltványuk. A köbölkűti szövetkezetben nem kevesebb mint 120 hektár lesz a szőlőterület. Eddig 90 hektárt telepítettek s abból 28 már termőre fordult. Az ötéves telepítéseken ebben az évben közel 80 mázsás hozamot értek el. így már az első évek is választ adnak azoknak a pesszimistáknak, akik a telepítés ellen hadakoztak. Arról nem is beszélve, hogy nagyrészt olyan területen termesztik a szőlőt, ahol annak idején 7—8 mázsa zab termett hektáronként. A szakemberek az elmúlt évek során azt is megállapították, hogy legnagyobb termést az olaszrizling és a zöldvelteléni biztosít. Ezért a további' telepítések nagy részét ezekből a fajtákból ültetik. A tapasztalatok alapján 240 cm-es sor és 150 avagy 130 cm tőtávolságra telepítenek. Az új telepítés mind magas vezetékes1. Varga József, a szőlészet vezetője az ő körülményeik között ezt tartja a legjobbnak, mivel már akkor el tudják végezni a metszést, amikor más munkalehetőség nincs a növénytermesztésben, s általában ennél a telepítési formánál legkevesebb az önköltség. Az előzetes számítások szerint a magaskordonos művelés mellett két közepes termés meghozza az összes telepítési és kezelési költséget, s ha minden jól megy, 1970-ben a 240 hektárnyi gyümölcsös és szőlészet többet jövedelmez majd, mint az 1100 hektáros növénytermesztése. Amellett az is jelentős, hogy jónéhány személynek — főleg nőknek — lesz állandó munkalehetőségük. Hadat üzennek a direkttermőknek Kelet-Szlovákiában is jelentős a szőlősítés. Eddig a szövetkezeteknek főleg csak kiadást jelentett a telepítés. Ebben az évben már több helyütt — köztük Kisgéresen is — a néhány évvel ezelőtt telepített hárslevelű zamatos nedűjét isszák. Kisgéresen, a hagyományos bortermő vidéken az utóbbi évtizedben kissé hanyagolták a már meglevő avagy háztájiként kezelt szőlőket, és manapság már elég sok a direkttermő. Azt h'szem a szövetkezet kitűnő za-Valójában ez így is volt, s ha a következő évben életbelépő árakat vizsgáljuk, a jövőben is érdemes lesz borszőlőt eladni. A szőlő ára a következő lesz mázsánként: A. legma= Legalacso-Osztály______gasabb ár nyabb ár I.a 980 Kős 700 Kős 920 Kős 650 Kős I. b 850 Kős 600 Kős 800 Kős 550 Kős II. 650 Kős 450 Kős HL___________550 Kős 350 Kős A feltüntetett árakhoz el kell érni a 20 fokos cukortartalmat. Ha magasabb a fok, az ár cukorfokonként 20—60 koronával emelkedik, ha kevesebb 20—40 koronáig csökken. Ennek ellenére sok szövetkezetben mégis mustot préselnek, mivel az utóbbi években többhelyütt csárdát nyitottak és a továbbiak létesítése is kilátásban van. Ezért az elkövetkező időben jónéhány szövetkezet borospince építéséhez készülődik. A beszélgetések során kiderült, hogy egy-egy pince felépítése több mint félmillió koronába kerül. Amennyiben ilyen jelentős összeget szánnak pince építésére, elgondolkoztató, nem lenne-e helyesebb, ha az egyes bortermelő körzetekben levő szövetkezetek társulnának és korszerű borfeldolgozót létesítenének. így a borkészítéssel járó önköltség jelentősen csökkenne, és a vidék védjegyével ellátott borokat palackozva is árusíthatnák, és emellett a szövetkezeti csárdákban állandóan lehetne többfajta, jő minőségű bort kapni. A magas hektárhozamok és jó minőségű borok készítése főleg a szakembereken múlik A magas hektárhozamok elérésének egyik fontos előfeltétele, hogy hozzáértő szakemberek irányítsák a szőlőtermesztést. Vajon megvan-e az előfeltétel, hogy az elkövetkező években elegendő szakemberrel rendelkezzünk. A nyáron Modrán jártam, ahol a Gyümölcsészeti és Szőlészeti Technikum udvarán lázas izgalomban levő, érettségiző diákokkal találkoztam. Az utolsó órákat töltötték az ódon iskolafalak között a közeljövő szakemberei és tanúbizonyságot tettek „érettségükről“. A tanároktól érdeklődtem, vajon kerülnek-e Dél-Szlovákía mezőgazdasági üzemeibe közülük. Megtudtam, hogy a 70 végzettből csak néhányan mennek a déli járásokba. Kerestem az okokat. A baj ott kezdődik, hogy az illetékesek nem fejtenek ki kellő propagálót az iskolába való jelentkezés idején. Akik viszont más vidékről kerülnek a technikumba, kevesen akarnak Dél-Szlovákiában munkát vállalni. Amíg például a lévai születésű Iglódi Anna örömmel vállalta, hogy Csallóközbe megy, addig a Szenica mellől származó Bardáőová Anna kerek-perec kijelentette, hogy ő nem megy a rimaszombati járásba, ahol állást ajánlottak neki. Ez a helyzet jelenleg, és a holnap sem biztatóbb, mert a vegyes lakosságú járásokból mindössze tizenöten jelentkeztek technikumba. Azt hiszem elgondolkoztató a jelenlegi állapot. Bár a szakiskola az előírtnál több tanulót is felvesz évente, a helyzet nem megnyugtató, mert közülük többen azért mennek Modrára, mivel másutt nincs lehetőségük iskolába járni. Az ilyen tanulók többsége hátat fordít a szakmának, kárbavész tehát a jelentős befektetés, és Dél-Szlovákiában a szőlőtelepítések középkáderek nélkül maradnak. Ha már nincs mód magyarnyelvű technikum megnyitására, akkor a járásokon úgy kell szervezni, hogy azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol nagyarányú a gyümölcs- és szőlőtelepítés, megfelelő számú hallgató jelentkezzen. Egyelőre tehát 1 főleg a meglevő gyakorlati szakemberek és mesteriskolát végzettek irányítják a szőlészeteket. Sokan közülük becsülettel helytállnak, és szép eredményeket érnek el. Igenám, de legtöbbjük már dereshajú és nemsokára a nyugdíjasok sorába jut. Tény, hogy a mesteriskolákból van bizonyos utánpótlás. Ez azonban édeskevés ahhoz, hogy biztosítva legyen a szakkáder-utánpótlás. Elgondolkoztató a jelenlegi helyzet és rövidesen meg kell oldani, hogy főleg a szőlőtermelő vidék szülöttjeiből legyenek mérnökök, technikusok és szakmunkások. Ha már többezer hektár földet szentelünk szőlőtelepítésre, akkor fontos, hogy maximális hektárhozamokat érjünk el, s ezáltal lassanként önállókká váljunk. Ehhez, amellett, hogy Dél-Szlovákia talaja, éghajlata kitűnő, képzett szakemberek kellenek. Tóth Dezső A csábi vincellér két évvel ezelőtt kijelentette: „Olyan borunk lesz, amire valamennyien büszkék lehetünk." A szőlészeti szakember betartotta a szavát és ma már kitűnő zamatú kékfrankossal dicsekedhetnek. matú bora meggyőzi a szőlőtermesztőket, és csakis a legbeváltabb oltványszőlőket telepítik a jövőben. Hasonló jó példa a csábi EFSZ is. Eddig ugyanis főleg csak bíráló hangon lehetett beszélni az ott termett borok nagy részéről. Most a közös új telepítésén termelt Kékfrankos vetekszik a Sopron környéki borokkal. Azt hiszem Csáb és környéke igazi hazája a Kékfrankosnak. Az a lényeg, hogy a további telepítéseknél és a magánkézben levő szőlőkben ezt tudomásul vegyék, és a kiváló fajtákból mindig többet telepítsenek. Pincét vagy borfeldolgozó üzemet? Az, hogy 50—100 hektár szőlőt telepítenek egy mezőgazdasági üzemben, természetesen megköveteli a megfelelő pincék építését is. Igaz, eddig legtöbb helyütt az volt a vélemény, hogy gazdaságosabb a szőlőt eladni a borfeldolgozó vállalatnak. A kisgéresi szövetkezet elnöke és vincellére Gáli Sándorral, a Szabad Föld szerkesztőjével és lapunk munkatársával, Sándor Gáborral beszélget a sző-, lészet jövőjéről. A Királyhelmecen tartózkodónak a legnagyobb gondot a szállodakérdés okozta. Nos, a népi fogyasztási szövetkezet jóvoltából ez a fontos kérdés megoldódott, és e hó elsejétől korszerűen berendezett szállóban éjszakázhatnak a vendégek. November 23-án 9 órai kezdettel a Szabad Földműves munkatársai az új szálló vendéglátó helyiségében tartják a beszélgetést a lap olvasóival. KÉT ÉVTIZED SORÁN a feiismerhetetlenségig megváltozott Szirénfalva • Köszönet a felszabadító szovjet népnek! • Nyomuk sincs már a zsúpfedeles házaknak • Ötven új lakás épült az utóbbi másfél évtized alatt, a másik félszáz átalakítva # A Z-akciA keretében kultúrház épült • Huszonegy évvel ezelőtt — 1944. november 20-án — a terebesi járásban elsőként szabadították fel a hős szovjet katonák Szirénfalva lakosságát a kapitalista járom alól. E község lakossága az elnyomatás ideje alatt a legnagyobb nyomorban élt a környéken. Lassan bár, de megindult a község fejlődése. Rohamosabb Ütemet akkor vett a fejlődés, amikor a lakosság maga választotta meg a követendő Utat. 1954-től a község útjait kikövezték, ennek egy része ma mér aszfaltozott. Ugyancsak ötvennégyben kapott autóbuszjáratat a község lakossága. Majd a Latorca védőgátjának megépítése után került sor a szövetkezeti gazdálkodás megalapozására. Ma már a közös gazdaság állattenyésztése termelési tervét túlteljesíti. Eltűntek a régi szalmatetős házak. Már nyomuk sem látható. Másfél évtized alatt ötven új, korszerű lakás épült, a másik félszázat pedig átalakították. A régi fakerítéseket vaskerítés váltotta fel. Kis községünkben eddig 30 a televíziós készülékek száma. S a villamos háztartási gépek csaknem minden háznál megtalálhatók. A tervezettnél egy évvel hamarabb, 1959-ben kapott a falu villanyt. Fáradhatatlan munkával a lakosság „Z“ akció keretében felépített egy szép, korszerű kultúrházat. Ám a kultúrház felépítésével sem áll meg a fejlődés községünkben. A Szirén patak rozoga fahídja helyébe beton-átfolyót építettünk. Ugyanezt tettük a Palagcsa tavon átvtzető fahíd esetében is. Az idén víztartály építését is befejeztük, ami tűzvédelem szempontjából jelentős. De a falu küllemét nagyon rontja a helyi élelmiszerbolt és a vendéglátó üzem, amely a hajdani községi istállóban van. Jóllehet, az épületet renoválták, de a trágyalével átitatódott sárfal egészségtelen, ellent mond a higiénia követelményeinek. A Jednota illetékesei a több évi ígérgetés után végre betarthatnák adott szavukat. Társadalmi munkával községünk lakossága is hozzájárul az alapok lerakásához. A Jednotán a sor, hogy minél előbb cselekedjék! Nagy fejlődésen ment át Szirénfalva. E fejlődés kulcsát a szovjet katonák adták kezünkbe, akik életük kockáztatásával szabadítottak fel bennünket. Köszönet a hős szovjet népnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulója alkalmából. Abból az alkalomból, amikor a csehszlovák-szovjet barátság stafétáját útnak indítottuk. Jakab Sándor, Szírénfalva Segítettek a diákok A debrődi szövetkezet kissé elmaradt az őszí munkákkal, mert kevés a munkaerő, ezért a szomszédos Szepsiből segítettek a diákok. A mezőgazdasági középiskola, valamint a szlovák és a magyar tannyelvű általános középiskola diákjai három napon keresztül segítettek a begyűjtésben. Naponta hatvanan-hetvenen szedték a burgonyát, két krumpliszántő után. Amikor a diákok megérkeztek, a szövetkezet vezetősége úgy gondolta, hogy csak játszani fognak. Ezzel szemben jő munkát végeztek. Szvitek István, Balga József, Tóth Kálmán és Bojko Mihály tanítók vezetése alatt minden percet kihasználtak a munkák meggyorsítására. Nem kevesebb, mint öt hektáron szedték fel a burgonyát és zsákokba szedtek mintegy három vagonnal, hogy a szövetkezet gyorsabban beszállíthassa a felvásárló üzem raktárába. A diákok közül különösen Görcsös Ilona, Stefanovics Paulina, Kubenkó Éva, Fagulya Katalin, Keszi Géza, Goldín Ivén, Ivaniö Ondrej és Marsovszky Gyula érdemel elismerést. (—is—) Rárősmulyadi gazdag ősz Jó idő, jó hangulat Rárösmúlyadon, állapítottam meg. Mosolyogva szegődött hozzám Ferencz József, a helyi nemzeti bizottság alkalmazottja, és kiváló hangulatban találtam a kukoricakórót kombájnnal kaszáló Tóth István traktorost is, valamint Vámos Jánost. Vámos László zootechnikus és J e k k e 1 agronómus arcán sem láttam egy csepp őszies, borús hangulatot sem. Persze a rárósmulyadiak jó hangulatát nemcsak az enyhe ősz okozta. Vámos László ökonómus már az irodában azzal a hírrel fogadott, hogy szeptember végéig a pénzügyi tervet teljesítették. De a zootechnikusnak is akadt néhány közölnivalója. Amikor a sikerek titka felől érdeklődtem, magabiztosan válaszolt: — Jól fejlődik az állattenyésztés. A sertéstenyésztésben kiváló eredményeket értünk el. Anyakocánként 12 malac elválasztását terveztük, de az első félévben már 9,1 malacot választottunk el. Számításom szerint az év végéig elérjük minden anyakoca után a 17 darabot. Persze, az eredmények Rárósmúlyadon sem véletlenül születnek. A sertéstenyésztésben különösen Sebők Etelt és Petrovics Júliát illeti az elismerés, Ketten 200—250 darab sertés' gondoznak és még 30 anyasertést meg a malacokat. A hízósertéseknél szeptemberben 92 dekás súlygyarapodást értek el. A két asszony jő munkájának köszönhető, hogy a malacokért tervezett 33 ezer korona helyett 65 ezer koronás bevételt ér el a szövetkezet. Eredményes a baromfitenyésztés is, és néhány ezret adnak el terven felül. Pirospozsgás, tagbaszakadt ember az agronómus. Ragyogó arccal újságolja, hogy a járásban az elsők között gyűjtötték be a cukorrépát. Átlagosan 400 mázsás hektárhozamot értek el. A cukorrépatermesztésben elért jó eredmények is nagyrészt a szorgalmas rárósmülyadiaknak köszönhetők. Végezetül találkoztam Vámos Józseffel, a szövetkezet elnökével, aki ilyenkor egész nap meg sem áll. Amikor a gazdaságra terelődik a szó, elégedetten jelenti ki: — Háromszor annyi szálastakarmányunk van, mint tavaly volt. A siló is sokkal több a tervezettnél. — Mivel szövetkezetük földjeit tíz árhullám érte, a gazdag takarmányterméséből a következő évre is tartalékolnak. A g ő c s Vilmos, Losonc SZABAD FÖLDMŰVES J 1966. november 19.
