Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-19 / 46. szám
Mezőgazdasági nagyüzemeinkben a szecskázott zöldtömeg szállítását )nagyon megkönnyítik a nagy térfogatú tárolókocsik. Sllózáskor szinte nélkülözhetetlen az Ilyen szállítóeszköz; no meg a pótkocsik dolgában sem bővelkednek a szövetkezetek, állami gazdaságok. Ilyen nagytérfogatú tárolókocslkat gyárt többek között a Pacovt Gépállomás (Pelhftmov járás). Műszaki adatok: a NO-—2,5 jelzésű tárolókocsi önsúlya 1800 kg. Megterhelése 2,5 tonna. Maximális sebessége Óránként 20 km, űrtartalma: 45' köbméter. Kiürítést UW 10—12 pero, [(nk)' A malacnevelés mestere ■f Malacszaporulati átlaga 19 darab lesz az Idén + Ä’ szakosítás segített + Mit eredményezett a Fílssy-féle kiskocsi? + Egyedi takarmányozással nincs elhízott anyakoca + A csoportos búgatás előnyösebb + Mire vezet az egyenlősdl premizálás? + Huzamosabb Ideig a Komáromi Steiner Gábor Hajógyár ban dolgozott, mint technikus. Beosztásával, s keresetével aránylag elégedett volt. Hetente az egyszeri munkába menés-Jövés sem nagyon fárasztotta. Csakis a felesége kérésére cserélt munkahelyet, aki a helyi vendéglő vezetését vállalta. Kellett a a segítő kéz, s a hegesztőpisztolyt villával cserélte fel. Nyolc évvel ezelőtt került haza. A bögellől szövetkezetben állatkedvelő, hozzáértő sertésgondoző kellett. Az anyakocák etetését, gondozását bízták rá. A kezdetleges termelési viszonyok közepette Is helytállt Füssy Vince. A szakosítás előtt ugyanis közösen gondozták az anyakocákat, nevelték a malacokat. Természetesen, az Ilyen munkaszervezés semmiképpen sem tetszett Füssynek. Nem Is tetszhetett, hiszen gátat vetett a szervezésnek ez a formája az egyéni felelősség kibontakozásának, s a sző szoros értelmében gúzsbakötötte a kezdeményezést. Ám a múlt év tavaszán gyökeres változást hozott a szakosítás: malacnevelés a fő termelési profiljuk egyike. A száz anyakocát három részre osztották. Ilymődon tág lehetősége nyílott képességeinek, tudásának latbavetéséhez, elgondolásainak megvalősításéhoz. A gépesítés hiányát mindkét karja érezte; hogyne, hiszen félszáz méterre kellett kannákban cipelnie — társaival együtt — a moslékot. Ha sietett, a moslék egy része kilötyögött, ha viszont lassúbb ütemet tartott, az etetés időtartama hosszabbodott meg. Ami végképp nyugtalanította: az élelmesebb, vakmerőbb s erősebb anyakocák elmarták a vályúktól a gyöngébbeket. Az előbbiek degeszre ették magukat, az utóbbiak gyomra pedig üresen maradt. így azután igen eltérő súlykülönbség következett be az egyes állatok között. Füssy sokat törte a fejét azon, hogyan lehetne ezt az áldatlan állapotot megszűntetni. Végül amellett döntött, hogy háromkerekű takarmányszállltó kocsit szerkeszt. Ezt a tervét meg is valósította. Amikor megbizonyosodott róla, hogy határozottan meggyorsítja az etetést s könnyebbé is teszi, egyet-egyet a társai részére is készített. Az állatok egyenletes fejlődésének előfeltételeit ezzel a megoldással biztosította. Az „aki bírja, marja“ elv gyakorlása megszűnt, a vályúk körüli heves csatározás, a fülsüketítő ordítás már a múlté. A moslékért való dulakodás helyett nyugodt lakmározás lett úrrá az ólakban. Hiába, regula még a disznóknál is regulái Ezt követően sem ült „babérain“. Rendbehozta, lepadlózta az ólakat, bár ez nem az ő feladatkörébe tartozott. Majd bevezette az egyedi takarmányozást. Az üres, vagy kevésbé hasas anyakocáknak hígabb, a jócskán hasasnak töményebb, sűrűbb moslékot ad. Ügyel arra, hogy az anyakocák el ne hízzanak. Az elhízott, nehéz anyaállat tunya — ahogy Füssy Vince mondotta —, a malac nyikkantására nem ugrik föl... Hamarabb agyonnyomja az újszülött malacokat. Az ellés előtt 18—20 nappal különválasztja a várandós kocákat. A jobb erőnlétű koca rendszerint kevesebb malacot ellik, ennek kevesebb, a több malacot sejtető, de gyöngébb erőnlétű kocának viszont több takarmányt ad. Közvetlen az ellés előtti napon csak fél adag híg moslékot ad a várandós állatnak, így a tej nem gyülemlik föl nagyon a tőgyében, ami lehetővé teszi a tőgygyulladás elkerülését. Ha a nagy elővigyázatosság ellenére mégis bekövetkezne az ilyesmi, úgy az anyaállat injekciót, vagy penicillin-tablettát kap. A malacok hasmenésének meggátlása végett ugyancsak injekciózást szorgalmaz. Igen nagy Jelentőséget tulajdonít a malacnevelésnek. Az anyakocákat kétszer, a malacokat háromszor eteti naponta. Tejporból pépet készít. Hárob- négyhetes kortól ezt adja a malacoknak. Zöldtakarmány-idényben rendszerint friss lóheréről, lucernáról gondoskodik. A fülledt, bemelegedett zöldtakarmányban az állat turkál, válogat, végül otthagyja. A friss zöldet ellenben jóízűen elfogyasztja. Ennek a sertésgondozónak a lelkiismeretessége közismert. Nem egy esetben még vacsora után is kimegy az ólakhoz, körülnéz, vajon nincs szükség-e segítségre. Malacozáskor minden esetben ott bábáskodik az anyakoca körül, s szakszerűen elvégzi a vele járó munkát. Nem számít neki, ha vasárnap vagy más ünnep, avagy éjszaka kerül sor a fialásra. A csoportos pároztatással bizonyos mértékben irányítja a malacozások sorrendjét. Tudja melyik kocánál mikor várható a fialás. Ha netán egy apaállat kevés, akkor a társát kéri meg, kölcsönözze a hozzá beosztott apaállatot a pároztatás lebonyolításához. A Szlovák fehér kocákat Landrace kannal keresztezi. A szakszerű, gondos munka eredménye: egy anyasertés fialási átlaga 9—10 malac. A malacokat a legkisebb veszteséggel neveli fel. Több esetben, amikor egyik-másik anyakoca 12—13 malacot ellik, ezekből néhányat dajkaságba ad azokhoz az anyakocákhoz, amelyek kevesebbet fialtak. Már ezért is hasznos a csoportos pároztatás, amelyhez következetesen ragaszkodik a példás állatgondozó. A fentebb leírtaknak köszönhető, hogy a szövetkezet az előirányzott 13,5 darabos maiacelválasztási tervét Jóval túlszárnyalja. Az eddig leválasztott malacok száma, valamint a meglevő szopósok arra vallanak, hogy év végéig 1 5malacot választanak el anyakocánként. Ehhez ngy mértékben hozzájárul Füssy Vince, aki szorgalmas munkájával előreláthatólag 18—19 malacot választ el. Ez tette lehetővé, hogy a szövetkezet ez évre tervezett 1340 darab malacból október 27-ig már 1230 darabot értékesített. Éppen ezért nagyon csodálkoztunk Kázmér elvtársnak, a szövetkezet elnökének kijelentésén, aki a prémium egyenlő elosztása mellett szavazotl. Nincs szándékunk a szövetkezet házi rendjébe avatkozni, azt mégis meg kell mondanunk, hogy a premizálás ezen formája nem serkent jobb eredmények elérésére. Ügy gondoljuk, nem követünk el hibát, ha őszintén megmondjuk, nemcsak Füssy Vince érdemel méltó prémiumot, de mindazon állatgondozók, akik tervüket túllépik. Reméljük, hogy az Igazságos alapokon nyugvó követelés megértésre talál a szövetkezet tagsága, valamint vezetősége részéről. N. Kovács István Megfelelő ekével -- megfelelő minőségben AU az idei őszön Járta a határt, észrevehette azt a szántásnak csúfolt munkát, mellyel porthanyítás címén romboltuk szántóföldjeink talajszerkezetét. Bizony a csapadékos nyárban a kombájn, majd a magot szállító traktorok és pótkocsik nagyon összetaposták a talajt. Viszont amikor a szántásra került sor, hosszú időn át szárazság uralkodott, s a kőkemény talajon alig tudtunk kellő minőségű vetőágyat készíteni. Ám most a mélyszántás van soron és ezt szeretnénk az agrotechnikai követelményeknek megfelelően elvégezni. Amíg a várvavárt eső el nem érkezett, nagyon sok eke, porhanyítóeszköz vált hasznavehetetlenné. A javítóműhely dolgozói alig győzték a munkát. Ám azt is meg kell mondanunk, hogy nem is annyira a föld vagy a traktoros volt a hibás, de maguk az eszközök, amivel a munkát végeztük. Általában nincsenek megfelelő ekéink, mellyel minőségi szántást végezhetnénk. A rendelkezésünkre álló ekék vagy nem hatolnak kellő mélységben a talajba, vagy a felszínen csúsznak. A szántás mélysége egyenetlen, a talajt élére állított hantok tarkítják, bizonyságul, hogy a talaj szerkezetét vesztett rétege a szántással nem lett aláfordítva, Így kevés a lehetőség a szerkezet felújítására. Az ilyen talaj nem biztosít kellő magágyat és a vetőmag is egyenetlenül különböző mélységekbe kerül. Az élelmesebb szakemberek, akik tudatában vannak az elmondottaknak, jóformán nap mint nap kutatnak a gazdasági udvar ama részében, ahol a kimustrált gépi eszközök fekszenek, hogy onnan átalakítással a föld megmunkálására alkalmas munkagépet nyerjenek. Sok a panasz az egész vonalon. Még a lánctalpas traktorok sem szántanak kellő mélységben. Az utánuk akasztott eke vagy összetörik vagy elgörbül. Ezek a tények teszik időszerűvé, hogy a régi kötélvontatású szántógépeket újra alkalmazzuk. Aki ismeri a régi gőzekék nagyszerű munkáját és azokat az előnyöket, amelyek a gőzeke alkalmazásából erednek, szó nélkül a kötélvontatású ekék használata mellett dönt, természetes modernizált formában, nem gőzmeghajtással, de robbanómotoros erőgépek segítségével. Számos gazdaság a mai napig megtartotta gőzgépeit, még akkor Is, ha üzemeltetésük nem zavarmentes. Egy évtizeddel ezelőtt nagy várakozással tekintettünk azon hír felé, hogy az NDK-ban megkezdték az új kötélvontatású szántógépek gyártását. Azt is hallottuk, hogy ezekből a szántógépekből mi is kapunk egynéhány darabot. Sajnos, a Jó hír csak hír maradt. Később olyan hangok hallatóztak, hogy az említett szántógépek szerkezeti hibájuk miatt nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Tény, hogy a németek 67 szántógép szerkesztése után leállították gyártását. Azon az őszön annál inkább meglepett a hír, hogy a pobedími szövetkezetben egy NDK-ból behozott szántógép dolgozik. Tüstént felkerestem a szövetkezetét, hogy meggyőződjem a szántógép használhatóságáról, munkájának minőségéről. Sajnos, látogatásom előző napján egy fogaskerék eltűrése miatt a szántógép javításban volt, így csak a vele végzett munkát bírálhattam felül, majd a szövetkezet vezetőitől megtudtam, nagyon elégedettek az új géppel. A vezetők szavai igazolták, amit a gyakorlati szakemberek és a tudományos kutatók két évtizeden ét hangoztattak, hogy nagyüzemeinkben nem nélkülözhető a kötélvontatású szántógép. Ennek révén sok károsodást elkerülhettünk volna. Elsősorban a szántás mélységére gondolok, amely alkalmatlan talajeszközeink jóvoltából évről-évre csökkenő irányzatot mutat. Közvetlen ehhez tartozik a talaj gyomosodása, majd az alsó műveletien réteg beiszapolódása. Ezenkívül gőzgépek segítségével az őszi mélyszántást minden évben Időben elvégezhettük volna. javasoljuk, hogy a szántógépek el* lenzői járják végig hazánk nagyüzemeit, hallgassák meg a gyakorlati szakemberek kívánságát, s minden bizonnyal megváltozik véleményük. Ügy gondolom, nem lehet vitás a gépek hasznossága, márcsak azért sem, mert a német szántógépek munkerő-szükséglete csupán három ember, és napi nyolcórás teljesítménye hatsoros ekével harminc centiméter szántás mellett, (aszályos időben is) tíz-tizenegy hektár. Ugyanakkor az üzemanyagfogyasztás állítólag nagyon alatta marad a hernyótalpas traktorok üzemanyag-szükségletének. Jómagam az elmúlt két évtized alatt sohsem vontam kétségbe a szántógépek előnyét, sőt minden vonalon népszerűsítettem azokat. Véleményemet megmondtam az illetékes szakemberek előtt, ismertettem a sajtó hasábjain. Amint a fentiekben említettem, a nagyüzemi termelésben létjogosultsága van a kötélvontatású szántógépnek. Ügy érzem, és a két évtizedes tapasztalat meggyőzött arról, ideje lenne, hogy a szántógép újra bevonuljon a mezőgazdasági gépek közé. Aki ennek ellenére a kötélvontatású szántás jelentőségét kétségbevonja, vagy közelebbről tanulmányozni szeretné, vegyen magának fáradságot és látogasson el Pobedímbe, ahol személyesen meggyőződhet e gép által végzett szántás előnyeiről. Összegezve még annyit; egyesek azon vitatkoznak, hernyótalpasaink helyettesítik-e a szántógépet avagy sem. Véleményünk szerint a lánctalpas traktorok hivatása más, mint a szántógépeké. Mindkettőre szükség van, de egyik nem helyettesítheti a másikat. Egy jól gépesített gazdaság szakemberei minden esetben tudni fogják, hol alkalmazzanak lánctalpast és hol szántógépet. Legközelebbi írásomban tudományos alapra helyezve beszámolok a szántógép munkájának előnyeiről. Dr. FRIDECZKY A., gazd. mérnök, egyetemi tanár TjiöLDüNK kétharmadat víz borítja. Ugyanakkor a hajótöröttek szomjan pusztulnak a tengeren. Az emberiség vízszükségletére jellemző, hogy az éhezést tovább bírja, mint a szomjúságot. Századunk és az emberiség további életlehetöségeU nek első számú kérdése az édesvíz. Most azonban ne foglalkozzunk a víz sokoldalú felhasználásával, de mondi junk néhány szót a mezőgazdaság vízellátásának kérdéseiről. SAJNOS, a század második felében egyre szennyeződik földünk édesvízállománya. Ipari szennyeződés, nukleáris és vegyszeres szennyeződés. Napjainkban nagyon sok szenny kerül vizeinkbe, szűkebb hazánkban, Szlovákiában is. Gyermekkoromban a Garam vize Jiszta, átlátszó volt az év nagyobbik részében. Csupán az őszi időszakban „bámult el“, átmenetileg. Ekkor a folyók vize az Ihatóság szintjén mozgott. Az utóbbi harminc év azonban gyökeres változást hozott. Az ipar fejlődésével arányosan vagy talán a víz minőségi kárára aránytalanul állandó szennyeződésnek van kitéve Szlovákia majdcsak minden folyója. Ezt bizonyítja a tiszta vizet kedvelő halállomány pusztulása, előfordulási helyének csökkenése. Nevezetesen a pisztráng, de más halfajták visszavonulása a fő folyásokból arra utal, hogy az 1920— 1930-as évek viztisztaságához mérten a szennyeződés tízszeresnek, de százszorosnak is mondható. A szennyeződés évi átlagát a vizpróbák által az illetékes szervek kiszámítják, de ez nem ad tiszta képet a valóságos átmeneti szennyeződésről. S éppen ez az átmeneti szennyezés jelent veszélyt a vízben élő állatállományra, a növényzetre, s nem kevésbé az emberiségre és a mezőgazdaság vízellátására is. Napjainkban nem vitás a mezőgazdasági termelés fokozásának szükségessége. Ez azonban csak az agrotechnikai tényezők összességének betartása mellett lehetséges, amihez természetesen a talaj vízszükségletének biztosítása is elengedhetetlen. Sajnos, általában a növény optimális vízszükségletének fedezésekor a folyók nagy része a legalacsonyabb vízszintet éri el, ugyanakkor legnagyobb- mérvű a szennyeződés. Ezek után akarva, nem akarva a növényeket ezzel a vízzel öntözzük, mellyel nemcsak az egyedek nagyfokú genetikai változásait idézhetjük elő, de használhatóságuk értéke is csökkenhet. Az évről évre terjedő szennyeződés és a reménytelen távlat, cselekvésre készteti a gondolkodó embert. A sokféle megoldás közül legismertebb s aránylag legolcsóbb beruházási költséget igénylő forma a víz természetes tárolása a völgyekben az erre alkalmas helyeken. Ez a mód nálunk a legnépszerűbb és távlata van, főleg azért, mert az öntözésre tárolt víz VIZ... VIZ... VÍZ sok mindenre felhasználható. így haltenyésztésre, vízi szárnyasok nevelésére, melyek nemcsak kifizetőbbé teszik a beruházást, de a víz tápanyagát is növelik. Sajnos, a Jelenlegi, ilymódon létrehozott víztárolók általában csak a kis erek, csermelyek, patakok vizét gyűjtik össze, lényegében tehát helyi jellegűek. A nagy víztárolók létesítése csupán néhány éve van folyamatban, de eredményeikről eddig nem beszélhetünk. A nagy víztárolók aránylag nagy területet igényelnek, minek folytán csökkenhet a termőterület. Bár az egy hektárra eső tároló célszerű kihasználás mellett több hasznot hoz, mintha a területet növénytermesztésre használnánk. Az érem másik oldala, hogy a nyílt víztárolás, az elpárolgás folytán jelentős vízveszteséget Is okoz. Az öntözéses gazdálkodás bővülése folytán a víztárolók nem biztosítják a kellő vízmennyiséget, ezért kísérletképpen ajánlatos lenne olyan létesítmények alkalmazása, melyek a vízbőség idején a vizet a legkisebb veszteséggel tárolnák, s ha arra szükség mutatkozik, mezőgazdasági célokra felhasználhatnánk. Ez pedig nem lenne más, mint a folyóvíz rövidebb-hoszszabb időre történő tárolása, föld alatti vízkamrákban. Kissé furcsán hangzik ez az ajánlat, de a föld alatti ciszternákban történő víztárolást már a rómaiak is alkalmazták. Erre vonatkozólag vegyünk egy példát. A Garam folyásának sebessége nyári időben másodpercenként • • • körülbelül 10—12 m3, míg a tavaszi, nyáreleji vízáradáskor tíz-húszszorosára növekedik. A víz szennyeződése számokban kifejezve mondjuk 50 egység, a károsodás középátlaga. Áradáskor a szennyeződés csökken, ha nem is a víz tömegéhez arányosan, de a károsodási veszély a minimumra esik. A föld alatti tárolóban a felfogott víz megóvható a párolgástól, ugyanakkor az enyhén szennyezett víz akkor használható, amikor arra szükség van. Az éremnek van egy másik oldala is, a nyáron fellépő vízhiány. Ismét a Garamot idézem. A 10—12 m3 vízből a Perec elvon Öbarsnál — tehát az intenzív termelési terület felső harmadánál négy-öt m3 vizet, a Garam bal oldali síksága öntözésére. A létesítendő textilgyár Léván újabb egy m3 vízzel csökkenti a Garam víztömegét. Maradt tehát 6 m3 vizünk, mely a folyó ellátását, valamint a jobb oldal öntözését szolgálja. Kérdés, vajon ez a vízmennyiség elegendő lesz-e az öntözéses gazdálkodás intenzívebbé tételénél. Ezért célszerű lenne a Garam. medencéje mentén a Kálna, Alsópél, Fakóvezekény, Farnad vonalon nyílt és föld alatti víztárolókat létesíteni. Nyáron az Idézett körzetekben nagyon jelentős a vízhiány. Mivel Szlovákia folyórendszerel általánosságban azonosak, hasonló jelenséggel találkozunk az Ipoly, Zsitva, Nyitra, Vág, valamint a keletszlovákiai folyók mentén is. Demeter István ■ HELYEZZÜK FEDÉL ALÁ A TAVASZRA SZÁNT MŰTRÁGYÁT. Országos jelenség, hogy nem fordítunk kellő gondot a műtrágya téli raktározására. Gyúrjuk, tapossuk, ahol van, viszont az eső kőkeménnyé teszi, főleg a nitrogén tartalmú műtrágyákat. Évekkel ezelőtt azon siránkoztunk, kevés van belőle, s most, mikor elegendő áll rendelkezésre, sem fektetünk súlyt tápanyagainak megőrzésére. Igaz, a műtrágyaraktárak építésére számos esetben nem adott engedélyt a járás szövetkezeteinknek, ám a leleményes vezetők mégis számos gazdaságban megoldották ezt a fontos kérdést.' Ennek ellenére sajnos, ma is fájó pont a műtrágya hiányos raktározása. Ha meggondoljuk, sok minden egyébre futja a közös pénzéből, de egy műtrágyaraktár építése soká várat magára. Dicséretes, hogy néhány szövetkezet a határ különböző részein födött, ideiglenes sopák építésével megoldatta a műtrágya raktározását. De sokkal több az olyan üzem, mely elhanyagolja ezt a munkát. Ajánlatos, hogy a veszteségek elkerülése végett — amíg nem építünk alkalmas, födött raktárhelyiséget — a birtokunkban levő műtrágya fölé állítsunk ideiglenes tetőt, melynek északi oldalát napraforgóval, kóróval vagy cirokszárral védjük. Végső esetben, ha már nem tudjuk fedél alá helyezni az értékes tápanyagot, legalább kórókévékkel vastagon födjük be, hogy az időjárás viszontagságaitól némileg megvédjük. Tanácsos azonban, hogy minél hamarabb építsünk tárolóhelyiséget. Ezt megtehetjük annál inkább, mert a tökéletesített irányítás életbeléptetése után senki sem akadályozza ennek megvalósítását. __________________________________________________________________________Í-SŐ-)
