Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-07-16 / 28. szám
Bratislava, 1966. július 16. Ára 1,— Kős XVII. évfolyam, 28. szám. Az idei gabonatermés minőségéről Az idei termés előreláthatólag jelentős mértékben behegeszti majd azokat a sebeket, amelyeket a tavalyi kedvezőtlen év eredményezett. A gabonafélék esetében is fennáll ez. Ám csak azzal a mennyiséggel számolhatunk, amelyet idejében és jó minőségben fedél alá helyezünk. Ha arról beszélgetünk az agronómusokkal, hogyan birkóznak meg az idei aratással, nem egységes a felelet. Valószínűleg azért, mert nem is szolgálhatnak ilyesmivel, hiszen szövetkezetenként, állami gazdaságonként is mások a feltételek. Némelyütt tömegesen csak kombájnok, másutt viszont rendvágók vehetők igénybe. A helyenkénti adottságok ugyanakkor kévekötő-gépek, vagy más hagyományos aratási módot is megkövetelhetnek. Fő szempont az idén: a rendkívül jó minőségű termés a lehető legkisebb veszteséggel történő betakarítása. Kétmillió korona többlet a sörárpáért Nemcsak népgazdasági érdekről van szó, hanem arról is, hogy a jobb termésből jobb minőségű mag származik, amelyből a mezőgazdasági üzemeknek is nagyobb a hasznuk. A nagyobb jövedelemre való törekvésüket fokozhatja — sőt kell is fokoznia! — a gabona új, minőség szerinti felvásárlási ára. Utóvégre nem mindegy, hogy például a sörárpáért 178, vagy csak 160 koronát kap-e a mezőgazdasági üzem. A helyzet a búza esetében is hasonló. Az árkülönbség mázsánként az 50 koronát is elérheti. A minap, amikor az aratásról a szövetkezetesekkel, valamint J. Bernét mérnökkel, a Mladá Boleslav-i Járási Termelési Igazgatóság vezetőjének helyettesével beszélgettünk, önkéntelenül is oda lyukadtunk ki, hogy a szövetkezetek és állami gazdaságok az új gabonafelvésárlási árak következtében csak sörárpából kétmillió korona többlettel gazdagodnak. Ezt azonban a rossz minőségű munkával éppúgy el is veszíthetik. Az idei aratás tehát semmiképp sem lehet közömbös mindennapi dolog. De nem lehet a napi műszakban learatott hektármennyiség növelésének hajszája sem. Az idén döntő: a mag minőségé és a legkisebb szemveszteség! Azért, mert évről évre ezen a téren „érjük el“ a legnagyobb veszteségeket. Márpedig ezek a veszteségek Jelentősen kiegyenlíthetnék takarmányalapunk passzív mérlegét. Szabad kéz az aratásban Aligha panaszkodhatunk géphiányra. Gépekből nemcsak sok van, hanem korszerűek és hatékonyak is. De mi legyen a betakarított maggal? Tisztítsuk-e odahaza hatékonynak nem mondható tisztítógépeken vagy szállítsuk a kombájnoktól, cséplőgépektől egyenest az állami raktárakba? A nézetek különfélék. Egyes vezetők helyesebbnek tartják, ha a szárítás és tisztítás a házuk táján ÖNTUDATOSSÁG, SZÍVÓSSÁG, PÉLDAMUTATÁS Radványi nyár szárnyalják. Példaként említhető Patkó Lajos és Vargha József műhelyvezető; önként vállalták, hogy az aratás zökkenőmentes befejezése érdekében éjjel-nappal készenlétben állnak, hogy a bekövetkezett üzemzavarokat rögtön eltávolítsák. Ám, hiábavaló lenne a példás felaz iáéi meieg, esős nyár nagy leiadatok elé állítja a dunaradványi szövetkezet tagjait, s vezetőit egyaránt, A gyors gabonaérés, valamint a gyakori esőzés kitartó, öntudatos munkát követel. Minden épkézláb ember segítségére szükség van ahhoz, hogy a 216 hektárnyi gabona rövid Időn belül fedél alá kerüljön, Milyen is a termés? Őszi árpából 22 iházsát terveztek hektáronként. Ezt bőségesen el is érték. A műit hónap 26-án fejezték be ennek az aratását. Már a tavaszi árpájukat is csaknem teljesen learatták, összesen 71 hektáron. A szövetkezet tagjai örülnének, ha valamennyi gabonájukat kétmenetesen tudnák betakarítani. Előbb az öntudatosságról esett szó. Ennek szép példáját szolgáltatják: Novotny Jenő és Janik Géza — a bognárműhely dolgozói. S ugyancsak a dicséret hangján szólhatunk ifj. Sándor Józsefről, Jakab Sándorról és Novotny Sándorról. Ök iskolai szünidejüket a gaboname^őkön töltik. Sürget az idő! Tehát jól nekigyűrkőztek a közös tagjai; gyors ütemben halad az aratás. Ha minden jól megy, e hónap 20-án a dunaradványiak jelenthetik: befejeztük az aratást. Természetesen, csak akkor, ha nem szól közbe az időjárás, vagy az üzemzavarok. A gépészek és műhelybéliek úgy készítették elő a gépeket, hogy az előző évek eredményeit mind mennyiségileg, mind minőségileg túltörténik. Azt vallják: így ocsüt is nyerünk takarmánynak. Előnyösebbnek tartják, ha aratás közben ezt a munkát saját munkaerőikkel végeztetik el. Annak ellenére, hogy az ország mind a 36 járásának felvásárló szervei ma már képesek magukra vállalni a gabonatisztltás gondját. A tulajdonképpeni szállítást illetően pedig, ami különösen esős időszakban sok problémát okoz a gazdaságoknak, elmondhatjuk, hogy a felvásárló üzemek képesek a szövetkezetek és állami gazdaságok által naponta szállított 80 ezer tonna gabona tisztítására, szárítására is. Ha valaki azt his?l, hogy a felvásárlási szerveknek ezzel a segítségével megrövidül, feltételezése alaptalan, mert a tisztításra, szárításra beszállított gabona átadásakor a szövetkezetek megbízottjainak lehetővé teszik, hogy az elemzésre vett minták révén a helyszínen meggyőződjenek az általuk beszállított gabona minőségéről. Az ocsüt a szövetkezetek az utolsó szemig visszakapják. Felvásárló szervük szolgálatának igénybevételével azonban megtakaríthatják az emberi erőt, amit ott használhatnak fel a csúcsmunkákban, ahol az a legsürgősebb. Végezetül: helyesen vélekedett J. Bernát, a Mladá Boleslav-i Termelési Igazgatóság igazgatóhelyettes mérnöke, amikor azt mondta: „Ha az idei gabonatermésünket a legjobb áron akarjuk értékesíteni, a minőségre már a tarlón kell ügyelni. Természetesen, a takarmányalapról sem feledkezünk meg!“ ZE ajánlás a műhelybéliek részéről, ha a traktorosok, kombájnosok nem ügyelnének a gépekre, s azonnal nem jelentenék az előforduló géphibákat, mint az tavaly megtörtént. Remélhető, hogy a tavalyi eset megismétlődésére nem kerül sor! A szövetkezet vezetősége bízik a tagság becsületességében, s kéz a kézben azon fáradozik, hogy a termés a legkisebb veszteséggel kerüljön fedél alá- TRENKÁ TERÉZIA, Dunaradvány A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal aratási értekezletén V e n d e 1 í n Péter föagronómus elégedetten állapította meg, hogy a szlovákiai Járások több mint felében folyik az aratás. Amint az várható volt, az élen a dunaszerdahelyl, komáromi és érsekújvári járás halad és nyomban utánuk következik a lévai járás. Az aratási munkákat a múlt évhez képest 16—18 nappal előbb kezdtük, ami biztosíték arra, hogy a gabona időben raktárba kerül. A kombájnok eddig elég jól dolgoznak és nincs komolyabb baj az alkatrészellátással sem. Ezzel szemben a szalma begyűjtése az előző évi rossz hagyományokhoz híven lemarad. A középszlovákiai kerületben például a learatott területeknek az egyharmadáról gyűjtötték be a szalmát. Ezért jő lenne, ha a szalma begyűjtéséért A szemveszteség ellenőrzése a gabonatáblán Szódon minden szem gabonára vigyáznak is prémiumot kapnának a dolgozók. Nagy súlyt kell fektetni a szalmaprések kihasználására is. Ennek érdekében a GTÁ-k, valamint az állami gazdaságok igazgatói, a járási termelési igazgatóságok és EFSZ-ek mechanizátorai pénzbüntetést kapnak, ha hatáskörükben nem dolgoznak a szalmaprések. A hektárhozamok jók, csak a tavaszi árpa ad kevesebbet a vártnál. Igen gyenge a Dunavásár fajta, ezzel szemben a Valticei alig dőlt meg és jó hozamot Ígér. Repcéből rekorderedmények születtek. A koltai szövetkezetben például 30 mázsás hektárhozamot értek el. Az eladási tervet azonban csak 100 százalékra teljesítjük, mert egyes üzemek nem tartották be a vetéstervet. Javaslat hangzott el, hogy a repce ellenében a mezőgazdasági üzemek a lehető legrövidebb időn belül azonnal kapjanak takarmányt. Bár az aratás még csak most éri el tetőfokát, helyes lesz, ha a mezőgazdasági üzemek elsősorban a vetőmagalapot biztosítják, mert máris gondolni kell a jövő évi termésre. Az aratási munkákkal párhuzamosan elég gyors ütemben halad a beadás Is. A felvásárló szervek eddig már több mint 3000 vagon gabonafélét vásároltak fel. A szénaeladás tervét szlovákiai méretben már 104,4 százalékra teljesítettük. A burgonyaeladással pedig 38,4 százaléknál tartunk. A Mezőgazdasági Megbízotti Hivatal felhívja a lakosságot, hogy a lehetőségekhez mérten kapcsolódjon bele az aratási munkákba, mert mindannyiunk érdeke, hogy minél több gabona kerüljön a raktárakba. Tóth Árpáddal a szódói szövetkezet agronómusával jókora porfelhőt kavarva robogunk motorkerékpáron a messzire sárgító gabonatáblák felé. A jól megtermett, szép szél ember ragyogó arccal beszél a nyár ajándékáról. Minden szavából kicseng, hogy igazi, lzzig-vérig földműves. Most, a kenyérbetakarítás idején szinte egyforma hangsúllyal beszél a szálastakarmányok begyűjtéséről is. Ezt az igényes munkát egyenrangúnak tartja az aratással... Jegyzetfüzet nélkül, pontosan mondja az adatokat. A here hektáronként 58 mázsát, a lucerna 42 mázsát adott. Jogos az agronómus öröme, hisz a múlt évben mindössze csak 13 vagon szálastakarmányuk volt, idén pedig eddig már 48 vagont tartósítottak. Az egyik tábla végén magasodik a szénakazal, két táblán pedig számtalan boglyasorba gyűjtötték a lucerna második kapálását. Mégpedig jó minőségben. Már reggel négy órakor elkezdték a munkát, hogy ne törjön le sok levél. Jő szolgálatot tett a traktorvontatású agregát gereblye is. Ennek a gépnek nagyon örül az agronómus, mert sokkal gyorsabban dolgoznak vele, mint a lógereblyékkel. Az agronómus még elárulja, hogy ha lekerül a széna, máris fejtrágyáznak a kiszemelt parcellákon és ha szükséges öntöznek is, hogy a tervezettnél jóval több heremagot fogjanak. A növényápolásról csak röviden szól. — Nincs már gaz a határban. Végre megérkezünk a tavaszi árpatáblához. Tóth elvtárs morzsolgatja a kalászokat, elgondolkozik, majd nyilatkozik: — Egy kicsit bizony soványabbra sikerült, mint gondoltuk, de így is megadja hektáronként a 30 mázsát. Az őszi árpa viszont jobb volt; 38 mázsát gyűjtöttünk be minden hektárról. Idén a búza viszi a prímet: 35—40 mázsa között számítok. Hogy az agronómus szava nem könnyelmű felületes megállapítás, arról a búzatáblákon győződtünk meg. Sokat Ígér a Diana és a Bezosztája búza is. Feltűnt, hogy jóformán egy szál sem dőlt meg a kiadós viharok után. Az agronómus elégedetten Indokolja az eredményt. — Gondoztuk a gabonát. Igaz, nem nitratáltunk, de háromszor fejtrágyáztunk, mégpedig olyan összetételű műtrágyával, amellyel a rostokat erősítettük. Jó tápanyag-adagolás kérdése az egész. A körút után újból visszatérünk a tavaszi árpatáblához. Épp szembejön velünk Roszik János kombájnos és Szokol László segédkombájnos, akik a múlt évben jó munkájukért jutalmat is kaptak. — Ügyes gyerekek ezek — mondja az agronómus — megmutatták, hogy a 2M—330-as kombájnnal is lehet dolgozni. Amint hozzánk érnek, fiatal kom-, bájnos ugrik le a kombájn mellől. — Mi az, talán megérkezett a prémium? — tréfálkozik. — Még korán lenne. — Az igaz, de ez a kis bíztató jól esik. — Ha úgy dolgoztok, mint a múlt évben, nem csalódtok, — nyugtatja őt az agronómus. — Rajtunk nem múlik. A múlt évben ha kellett, este tizenegy óráig is mentünk, és 160 hektárt arattunk. Ezzel az új masinával — az SZK— 4-essel 400 hektárról akarom begyűjteni a gabonát. Az agronómus láthatóan örül, hogy ilyen belemenős kombájnosa van. A múlt évben bizony kiváló munkát Végzett. A szemveszteség csak 2,4 százalékos volt és ezért a járástól 600, a kerülettől pedig 1050 korona jutalmat kaptak. De jól dolgozik Pampuch András, a másik kombájnos is. Hisz ő is 302 hektárt aratott SK—3-assal, hasonló csekély szemveszteség mellett. Most mind a ketten versengnek, igyekeznek, hisz gépeik egyforma teljesítményűek. Csak attól félnek, oogy hamar elfogy a gabonatábla. Roszik meg is jegyzi: — Nem tudom, hova megyünk, ha itt befejezzük. — Majd a szomszéd szövetkezetekbe mentek kisegíteni, ahonnan szalmapréseket kapunk. — Mi benne vagyunk, csak mielőbb el kell intézni. Az agronómus a kombájnosokkal és segédkombájnosokkal együtt megnézi a tarlót. Elégedett, nem nagy a szemveszteség. Igaz, a prémiumot is úgy szabták meg, hogy minél több gabonaszem kerüljön a zsákba. A kombájnosok minden mázsa gabonáért 26 fillért kapnak, ha a szemveszteség nem haladja meg a 2,4 százalékot. Tehát érdekük a minél kisebb' szemveszteség. Szódón bebarangoltuk a határt. Bár nem sok ideig tartózkodtunk ott, mégis bátran kijelenthetjük, hogy mintaszerűen gazdálkodnak és úgy vigyáznak minden szál szénára, minden szem gabonára, ahogy azt megköveteli a paraszt • becsülete. BALLÁ JÖZSEfl Szakmelléklet: „KISÁLLATTENYÉSZTÉS“ # • Közöljük: Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A MEZŐGAZDASÁGI dolgozók hetilapja NAPONTA MINTEGY 80 EZER TONNA GABONÁT SZÁRÍTHATUNK JÓL HALAD AZ ARATÁS # Már 3000 vagon gabonát vásároltunk fel 0 Rekordhozamok repcéből • Elsősorban biztosítsuk a vetőmagot 0 Túlteljesítettük a szénaeladás tervét A Elmarad a szalma kazalnzása A Élen n rinnaszprrinhplvi iárfie A gabonatábla végére érkezik a kombáln
