Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-12 / 45. szám

VÁRJUK az idősebb méhészek segítségét Kell-e forralni a cukorszörpöt? (Szovjetunió) A fenti cím alatt a „MÉHÉSZ“ októberi számában Földes József arról ír, bogy a szak­könyvek és folyóiratok mellett az idősebb, tapasztaltabb méhészektől is jó lenne némi tudományt elsajátítani. írásában felveti a mézlegelő javításának kérdését és ajánlja, hogy a méhészek az eddigi kézlegyintés és sóhajtozások helyett lépjenek szorosabb kapcsolatba a mezőgazdasági Üzemek veze­tőivel, és barátságos beszélgetések köze­pette hívják fel figyelmüket a méhek mező­­gazdasági jelentőségére. Második gondolatként a cik kirója a korai virágpor pótlásával kapcsolatban felveti, hogy egy kezdő méhész márciusban, a sza­r badban helyezett szójaliszttel kedveskedett méheinek. Amikor a környék méhészei meg­tudták, hogy méheik egy „teknőből“ potyán szerzik a virágport, kinevették, majd elma­rasztalták a fiatal méhészt. Erre ő feldü­hödött, és beszüntette a szöjaliszt etetését. A cikkíró végkövetkeztetésként leszögezi: „Üdvös lenne, ha a fiatal méhészek több konkrét segítséget kapnának az idősebb méhészektől.“ Eddig a levél tartalma. Most lássuk az idősebb méhészek hozzászólásait, ítéljük meg hogyan reagálnak leveleikben a fel­vetett kérdésekre, milyen segítséget nyújta­nak a rászoruló kezdő méhészeknek. A BETEGSEG terjesztője lehet Nem tudok egyetérteni a cikk írójával. Nem! Már csak azért sem, mert aki bármilyen formában a szabadban eteti, vagy serkenti méheit, fogalma sincs mily kárt Okozhat a környék­beli méhészeknek, sőt népgazdaságunknak. Jó magam 1940-ben szemtanúja voltam Rahón egy begyepesedett fejű méhész ha­sonló cselekedetének. Tavasszal ő is kitett a szabadba méhei­nek lisztet, hogy erősödjenek, fejlődjenek a családjai. Viszont azt már nem tudta, azért gyengültek le a méhei, mert költés­rothadásban szenvedtek. Ezek után feltételezhető, hogy az ilyen méhész nincs tisztában a méhek betegségével, sem azzal, hogy a fertőzés az egész környéken elterjedhet. Ez történt Rahón is. Nemcsak a faluban levő méhek fertőződtek meg, de az egész környék méhcsaládjai megkapták a betegséget. A méhészek színe-java, majd kutatóintézetünk egész sora azon fáradoznak, hogy a méhbetegségeket felszámolják, a fer­tőzött méheket, illetve egész területeket lezárjunk, hogy a be­tegséget elszigeteljük, ugyanakkor fiatal méhészeink tudatlan­ságból terjesztik vagy elősegítik a bajt. Méhésztársi üdvözlettel: Czucz Károly (Patonyi rétek) Szójalisztes cukorlepényt Nem akarok az egész írás tartalmával foglalkozni, csupán a szabadban történt virágpor­pótlással kapcsolatban szeret­nék megjegyzést tenni. Bizony részünkre kissé szo­morú dolog — ha kezdő mé­hészről is van sző — ha úgy serkenti méheit, hogy az egész falu döngicsélő bogarai hozzá­férhessenek. Ügy gondolom azt nem kell magyaráznom, miért. Tudvalevő, hogy az első ki­repülések alkalmával a méhek ürítkeznek, s azt is tudjuk, hogy ez a folyamat nem minden csa­ládnál egy és ugyanazon a na­pon az első kirepüléssel törté­nik. Hiszen tapasztalhattuk, fő­leg tavasszal, hogy a vízre szál­ló méhek a vályú szélén ürít­­keztek. Nyár folyamán ilyesmi kevésbé fordul elő. Ugyanez a helyzet a különböző edények­ben kirakott szójaliszt esetében. Bizony a méhek bele ürítkez­nek. Ha elgondoljuk, hogy csu­pán egyetlen faluban 100 méh­család méhei röpködnek, ezek között bizonyosan lehet hasme­­néses (Nozémás) család talán nem is egy. Az is tudvalevő, hogy minden faluban akad egy­két méhész, aki méhcsaládjaitól nem küld mintát vizsgálatra. Ezek után mi történhet az ily felelőtlen etetéskor? Az, hogy az egészséges családok széthur­colják a Nozémát és odahaza megfertőzik a többi családokat is. Államunk súlyos ezreket ál­doz azért, hogy az országban — ha nem is tudjuk a Nozé­mát teljesen felszámolni — aka­dályozzuk annak terjedését. Egyébként szaküzleteinkben bőven kapható szójalisztes cu­korlepény, melynek használata kényelmes, higiénikus, ugyan­akkor sokkal jobban betölti serkentő hatását, mint a virág­por pótlásaként használt szója­liszt. (Számos eset előfordul, különösen fiatal méhészek kö­rében, hogy túlbuzgóságból olyan területeken is használnak virágpótlót, ahol erre semmi szükség. Erről sem ártana vi­tatkozni. A szerk. megjegyzé­se.) Az a méhész, aki méheit sze­reti és féltő gonddal ápolja, egy csöppet sem örül a „potya“ hordásnak. Tehát abban a bi­zonyos faluban, amelyet a cikk írója említ, véleményem szerint hiba volt, hogy az idősebb mé­hészek csak gúnyolódtak és nem leckéztették meg a serken­tés káros módszerének alkal­mazóját. Tisztelettel: egy idősebb méhész. Szóljanak tapasztalataikról az idősebb méhészek! Nagyon szívesen vennénk, ha a jövőben az idősebb méhészek az egyes kérdések felvetése nélkül is megírnák az élet isko­lájában szerzett tapasztalatai­kat mind a méhtenyésztés, mind a méhlegelő tekintetében. Hi­szen köztudomású, hogy a mé­hészek a magas mézhozam ér­dekében mindent elkövetnek, s kine-kinek más és más mester­fogásai vannak. Nem célunk, hogy azokat a mesterfogásokat, amelyeket egy idősebb méhész, mondjuk négy-öt évtizedes ta­pasztalatai folytán megszerzett, kicsalogassuk, de a mézterme­lésben ma már nincs és nem is lehet konkurrencia, hiszen bár­mennyit eladhatunk belőle. Vé­leményünk szerint mind a fia­tal, mind az idősebb méhészek hasznára válna, ha kicserélnék egymásközt tapasztalataikat az immár eléggé megváltozott mé­hészkedésről, valamint a méz­legelő körülményeiről. Hisszük, hogy a felvetett kérdésekhez nemcsak az idősebb, de a fia­talabb méhészgeneráció is hoz­zászól. Várjuk méhészeink tapaszta­lataikról szóló írásait! (Szerkesztőség) Mihajlov K. J. és Szvedkova N. A. a méhészeti kutatóintézet munkatársai tíz kísérleti csalá­dot tavasszal és ősszel hideg vízzel készített, tizet pedig for­ralt szörppel etettek. A két cso­port tavaszi fejlődése és tele­lése között lényeges különbsé­get nem észleltek. A szörp ké­szítéséhez használt víz, vagy a szörp forralása tehát fölösleges. Hideg víz használatával munkát és fűtőanyagot takaríthatunk meg. Harrison óriás pörgetője (Ausztrália) Harrison olyan hatalmas pör­­getőt szerkesztett Kaliforniá­ban, mely egyszerre 72 rakodó mézkamrafiókból üríti ki a mé­zet anélkül, hogy a lépeket ki kellene szedni a mézkamrákból. A kaptárakból levett méh nél­küli fiókok lépeit a léputcákba nyúló különleges, gőzzel fű­tött forgókések nyitják fel. A pörgetőben a fiókok többesével egymásra helyezve függnek, alattuk kúpos tartály van. Az egész készülék átmérője 16 láb jkb. 4,87 m). Működésekor a fiókokat a centrifugális erő ki­mozdítja függőleges helyzetük­­bői, a csúcsos aljrész kifelé ke­rül, és összegyűjti a mézet. A szokásosnál nagyobb lendület szükséges. Harrison műanyag­­betétes, heresejtes műlépet hasz­nál a mézkamrában, hogy a lé­pek elbírják a hatalmas igény­bevételt. Az eddigi pörgetők hiányossága, hogy a sejtekből kirepülő méz apró cseppekre bomolva levegővel keveredik. Idő kell rá, míg a méz meg­tisztul, s a levegő hab alakjá­ban a felszínre emelkedik. Har­rison azt állítja, hogy az ő pörgetője elkerüli ezt a hibát. A feltaláló bérbe adja berende­zését a méhészeknek. A gyapjas gyűszűvirág mézelése (Ausztria) A gyapjas gyűszűvirág, tudo­mányos Digitalis lanata neve­zetű gyógynövény. A mértéken felül szervezetbe jutott ható­anyaga nagy méreg. Kutiak és Wohanka egy gyógyszergyárban méheket használt a gyűszűvirág megporzására, hogy a magter­mést növelje. Fél hektáron kb. 30 000 kétéves gyűszűvirágról volt szó. Főként poszméhek gyűjtöttek róla. A méhek csak gyengén látogatták, míg illato­sított szörppel rá nem szoktat­ták őket. Egy kg cukorból és 1 liter vízből készült szörpbe főzték evégett a virágokat. Au­gusztus végén kipörgették a mé­zet. Az öt kísérleti családból csak kevés mézet kaptak. A csa­ládok azonban jól fejlődtek, népesek voltak. A szerzők a mézben nem találtak Digitalis■> mérget ( gllkozidátf.

Next

/
Thumbnails
Contents