Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
MESTERSÉGES anyanevelési A MESTERSÉGES ANYANEVELÉSNÉL olyan eljárási módot választunk, amely biztosítja az anyák biológiai tökéletes értékét és mindamellett egyszerű. A mesterséges anyanevelés legfontosabb része a nevelés szolgálatában állított hajtóerő biztosítása. Ismeretes, hogy ez a hajtóerő a szaporodási vagy családfenntartási ösztön. Ennek kell biztosítania a bölcsők elfogadásától kezdve az álcák tökéletes táplálásáig és optimális melegítéséig mindent, hogy a 17-edik napon munkánk eredménye fejlett és erőteljes anya legyen. A hajtóerő biztosításának sok módja van. Választékban nincs hiány. Legmegbízhatóbb, hogy a kiváló méhcsaládok fejlődését állandóan figyeljük és elősegítjük. Ez a család a törzscsaládokra vonatkozó természettani feltételek szerint él, fejlődik és minden jó tulajdonsággal rendelkezik. Anyja megfelel a tökéletes anyával szemben támasztott feltételeknek. Amikor ez a család tavaszi főhordás előtt rajzási hangulatba kerül, indulhat az anyanevelés. A törzscsaládra, dajkacsaládra, nevelőcsaládra vonatkozó természettani feltételek a következők: 1. Legalább tíz évi megfigyelés után a közepesnél nagyobb hozammal dolgozik és mindig bőséges készlete van mézben, virágporban. 2. Dolgozó méhei nyugodtak, nem támadók és teljesen egészségesek. 3. Rajzási hajlama kicsi és könnyen megszüntethető. 4. Anyja kiváló és legfeljebb harmadik évében van. 5. A dolgozók fizikai testfelépítése a legmegfelelőbb, szipókájuk a lehető leghosszabb. 6. Tavaszi, őszi fejlődése a méhész segítsége nélkül is megfelelő. 7. Főhodrás előtt 40 nappal 100 dm2 fiasítása van és mindig kiépíti a bölcsőkezdéseket és megkezdi a herék nevelését. 8. Főhordás előtt, alatta vagy utána petézésre, dajkálásra, nevelésre egyaránt alkalmas, mert már fejlődése tetőfokán van. Állítom, hogy a felsorolt tulajdonságokkal rendelkező méhcsaládokat majdnem minden méhészetben találunk. Ezeknek köszönhetjük, hogy sok-sok évezred után is Itt van a minket szórakoztató, gyönyörködtető, elbűvölő és rengeteg egyenes és közvetett hasznot, vitamindús élelmet biztosító mézelő méhecskénk. Mesterséges anyanevelés a gyakorlatban Birtokunkban van hát egy vagy több tökéletes méhcsalád, melyek alkalmasak a mesterséges anyanevelésre. Erre vonatkozóan módszerem a következő: 1. Koratavaszi serkentés, illetve etetés. Én ezt úgy oldom meg, hogy fölteszem az üres mézkamrát és abba családonként 1 kg cukorlepénybe belenyomkodott fél kg kockacukrot teszek. Egy sarokba megfelelő úszókával a tetején 3 literes, szélesszájú befőttes üvegben vizet is állítok. így tartom a családokat mindaddig, amíg az időjárás állandósul, • vagyis a méhek nem tudnak naponta rendszeresen kirepülni. A cukorlepénynek és víznek kifogyni nem szabad. Állandó kirepülés után, egész a mézkamra megnyitásáig már csak a kockacukrot használom, melyet időnként meglocsolok. A család fejlődését az időjárástól és a hordás részbeni kimaradásától így függetlenítem. Méhesben, kaptárházban és kettősfalú mézkamráknál a tavaszi melegszükségletben hiány nincs. Kétségtelen, hogy ez az eljárás egy nem számított kiadásra kényszerít, de ezt ne sajnáljuk, mert később minden kiadás búsásan megtérül. 'Újra megismétlem: ilyenkor szükséges a nevelés hajtóereje. Ez a szaporodás, illetve családfenntartási ösztön. Az első csak a rajzásnál, a természetes anyanevelésnél jön létre és kétségtelen, hogy ez a legtökéletesebb anyanevelés. Tegyük tehát a legjobbat és a legokosabbat, azt amit sok méhésztársunk állandóan hangoztat, használjuk fel a természetes rajzás bölcsőit, mert ezekből nyerjük a legtökéletesebb anyákat. Igazuk van, de talán nem egészen. Az igaz, hogy majdnem minden család dinamikus fejlődése rajzással végződne, ha magára maradna. De ha ezt a fejlődést tavasztól kezdve a méhész irányítja, erre a legjobb „törzscsaládot“ választja, bölcsőit tervszerűen használja fel, rajzását felosztással, csapolással, műrajjal gátolja, majd utána újraegyesítéssel egy remekül dolgozó családot bocsájt a mézkamrába, akkor ez bizony egyszerű és tökéletes méhnevelés. Azért az, mert természetes rajanyákat kapunk, esetleg tizet is, a párzásra legalkalmasabb időben a legkevesebb fáradozással és teljes hordást is biztosítunk. Legelőször tehát erről kell beszélnünk. Anyanevelés a törzscsalád rajzása folytán Legjobb „törzscsaládunk“ fejlődését ha kell, az említett módon kora tavasztól kezdve elősegítjük. Leggyakrabban közvetlenül főhordás előtt, alatta vagy néha közvetlenül utána kerül sor a bölcsőkezdések bepetézésére, ha feléled a rajzási ösztön. Ezt figyelni kell, de nem nagy munka. Fontos nagyon, hogy a bölcsőkezdések bepetézésének idejét ismerjük. Következtetni tudunk a petékből, illetve az álcák nagyságából és a pempő mennyiségéből. Feljegyezzük melyik kereten hány bölcsőt találunk. A bölcsők befedése előtt, mikor már csak nagyon kis nyílásuk van, meggátoljuk a rajzást. Ezt a család nagysága, azaz a szaporodási ösztön erőssége és a bölcsők mennyisége szerint, háromféle módon végezzük: a) felosztással, b) csapolással, c) műrajjal. Felosztás A felosztás a legegyszerűbb, és akkor alkalmazzuk, ha anyabölcsőket csak egy vagy két lépen találunk. Az egész munkánk mindössze annyi, hogy. a két bölcsős keretet a rajta ülő méhekkel együtt, de persze anya nélkül, kettős üvegfalú, egy db rendszeresített [25X40 cm) nagyságú keretet befogadó keltetőbe függesztjük és a családnak a szokott módon fölteszszük a mézkamrát. A család kissé megcsappanva éppen időben kerül a mézkamrába. Egyszerre nagyon sok helye van. A megcsappanást meg sem érzi. Az összes kijáró méhek a családhoz térnek vissza. Sok a gyűjtőméh, nagy a hordás. A rajzás ilyenkor rendszerint elmarad, mégpedig azért,' mert a mézkamra megnyitása után egy teljesen új fészket kell a családnak kiépítenie és berendeznie. Továbbá a család zöme gyűjtéssel, mézérleléssel van elfoglalva. Ez a rendkívüli, nagy munka a rajzási ösztönt végül is teljesen közömbösíti. Az üvegfalú keltetőbe még befedetlen bölcsők kerültek. Történik ez főhordás alatt, — vagyis akkor, amikor árnyékban is 30 C fokot mérünk. A kereten tartózkodó kijáró méhek eltávoznak a régi kaptárba, azonban ez nem baj, mert sok fiatal méh ott marad, rövidesen vizet, nektárt hordanak s a kereten levő fiúsításból naponta újabb méhek kelnek. Anyjuk nincs, tehát a bölcsőket a legnagyobb gonddal nevelik tovább. Nem csökken még az optimálisan szükséges hőmérséklet sem. Ha az időjárás mégis hűvösre fordulna, a keltetőket takarókkal borítjuk. Az említett keltetők a legjobb segítőeszközeink. Ezek teszik lehetővé a bölcsök további nevelését, azok befedését, az anyák kikelését, kifogását, kirepülését, párzását a legapróbb részletekig az üvegen keresztül figyelemmel kísérhetjük, és kiszámíthatjuk az egyes események idejét. A felosztásnál nagyon vigyázni kell, nehogy még máshol is bölcsők maradjanak, mert akkor a rajzási szándék nem szűnik meg. Csapolás A csapolás a rajzás meggátlásának egyik erősebb fajtája. Amikor négy-öt kereten is találunk bölcsőket, felosztással nagyon legyöngitenénk a családot. Ez nem lehet célunk. Ilyenkor közvetlenül a bölcsők befedése előtt, az anyát és a bölcsők nélküli kereteket teszszük a mézkamrába. A fészekben a bölcsős keretek maradnak. Ezeket kiépített, nem régi keretekkel egésztítjük ki, úgy hogy a fészekben eggyel kevesebb legyen, mint az összes keretek mennyisége. A fészekre feltesszük a mézkamrát, de közéjük hálót helyezünk, hogy a fésgefc és mézkamra méheit teljesen elválasszuk. A mézkamrán külön röpnyilást készítünk és a méhek vizet is kapnak. A fészekben maradt fiatal méhek egyszerre felerősödnek, mert naponta kel a fiasitás és a kijáróméhek mind a fészekbe térnek vissza. Anya nincs, csak a bölcsők, tehát azok gondozását minden zökkenő nélkül tovább viszik, miközben nagy lesz a hordás is. Négy nap múlva előkészítjük a pároztatók méheit. Ellátjuk őket cukorlepénnyel és vízzel, egy napra hűvösre állítjuk. A pároztatók méheit más családoktól kell összesöprögetni. Ötödik napon, vagyis most már az anyák kikelése előtt két nappal, kivágunk minden bölcsőt, de csak a legszebbeket tartjuk meg. A bölcsők kivagdalásánál ügyelni kell, hogy csak hegyükkel lefelé álljanak. Nagyon jő szolgálatot tesz egy előre elkészített és letakarható, gyolccsal bélelt doboz. (A vatta szálai ragadnak.) A bölcsőket az előkészített pároztatók lépjeibe szúrjuk. Ilyenkor az anyák bábosodása már befejeződött, az anya kifejlődött és kikeléséhez elegendő a pároztató melege. Hiszen az idő is meleg. Itt is nagyon ügyelni kell, hogy minden bölcsőt kivágjunk. Végül az összes bölcsők kiszedegetése után eltávolítjuk a hálót is. A méheket jól megfüstöljük és az anyát azzal a kerettel, amelyiken tartózkodik a fészek, közepébe tesszük. így a fészek kereteinek a száma most már teljes. Rá kerül a rács, a mézkamra és rendszerint erős hordás indul meg. A kijáró méhek eddig is öt napja hordanak és ezt nem is hagyják abba. A fiatal méhek új fészket építenek és újra nevelhetik a fiasitást, mert az anya korlátlanul petézhet tovább. Ez 4
