Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-12 / 45. szám

A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE © n. Évfolyam 1966. NOVEMBER A TARTALOMBÓL: ) Rossz évben többet tanul a méhész | Az együttműködés mércéje ) Várjuk az idősebb méhészek segítségét | Kis világtükör ) Mesterséges anya­nevelési módszereim | Műanyag kaptár | Mire jó a kaptár­mérleg? ) Szakkérdésekre válaszolunk j Fertőző betegségek Szlovákiában | A Csehszlovák Méhészszövetség alapszabályai ) Decemberi figyelmeztető ) A tudomány világából A szakma mestere Kerekes fenő, a búcsi szövet­kezet méhésze, mestere szak­májának. E megállapítás nem tőlem származik, de egy elis­mert méhész-szakember mon­dotta róla. Ekkor érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy felkeresem. Egy verőfényes őszi napon utaztam Búcsra, hogy a szövet­kezet méhesében szerzett ta­pasztalatokat közre adjam. Elő­zetes bejelentés nélkül, rosszul választottam az időpontot. A méhesben nem találtam em­berre. A gyümölcsösben elhelyezett kaptárak példás rendben sora­koztak. Számszerint 110 darab. Nem kerülte el figyelmemet a méhek szorgos munkája. A ki- és berepülések meghazudtolták az időjárást. Mintha nem is ősz, hanem nyár volna. De az is szemembe ötlött, hogy a kaptá­­rakat kikezdte az idő „vasfo­ga“. Meglátszott rajtuk, hogy évek óta nem gondozzák. A festék már régen lekopott ró­luk, a fedelüket borító kátrány­papírt is kikezdte az időjárás. A méhek itatásához és etetésé­hez szükséges vízforrást és mé­hészlakot sem láttam, melyben a méz pergetését végzik, a kap­­tárakat, kereteket javítják, vagy éppen a méhészet számá­ra szükséges anyagot tárolják. Különösen télidőben van nagy szükség egy védett helyiségre, amikor a szabadban való tar­tózkodás lehetetlen. A deszká­ból eszkábált két bódé nem helyettesíti az épületet. Már csak azért sem, mert a bennük való tartózkodás tél idején le­hetetlen. Helyszíni észrevételeim után méginkább azon voltam, hogy megismerjem a szövetkezet méhészét. Mivel távol volt falu­jától, újból meglátogattam. Ké­ső este kopogtattam a Kerekes portán. Napbarnított arcú fia­talember fogadott és tessékelt befelé. Alig foglaltunk helyet, közöltem jövetelem céliát. Ke­rekes elvtárs elgondolkozott kissé, majd így kezdfe: — Eredeti mesterségem a la­katos szakma. Ebben a minő­ségben dolgoztam a komáromi öreg hajógyárban. Innen, mint hajószerelőt áthelyeztek az új hajógyárba. Ez a munkabeosz­­tás teljesen új volt számomra, de igyekeztem ellesni a szak­mai fogásokat. Igyekezetem nem kerülte el a felettesek figyelmét sem., mert hamarosan csoportvezető lettem. Ebben a munkabeosztásban azonban éreztem tudásom elégtelensé­gét, s ezért beiratkoztam a gé­pészeti iskola esti tagozatára. Sajnos, családi okok miatt kénytelen voltam megszakítani tanulmányaimat és felbontani munkaviszonyomat. Hazajöttem a faluba, ahol különböző mun­kahelyeken dolgoztam, majd Völgyesi Pali bácsi, a szövet­kezet méhésze mellé oszlottak be. Mindig érdekelt a méhek élete, s ezért nagyobb örömet nem is szerezhettek volna. Itt is iparkodtam ellesni mindent, aminek hasznát láttam. De Pali bácsi is segített, tudását nem rejtette véka alá. Már nyuga­lomba készült, s így megosztot­ta velem 50 éves tapasztalatait. Két év múlva elfoglaltam Pali bácsi helyét. Kezdetben féltem, nem tudom majd úgy betölteni ezt a felelősségteljes hivatást, hogy a szövetkezet vezetősége elégedett legyen munkámmal. Munkámat azonban kezdettől fogva siker koronázta. Már az első évben 20 kg mézet perget­tem családonként. Egy évvel később pedig 30 kg-os hordás volt. Az utóbbi két év eredmé­nyei szerényebbek, mivel az időjárás nem kedvezett, de en­nek ellenére 14 kg-ot perget­tem családonként. Legnagyobb sikert azonban abban látom, hogy az elmúlt hat év alatt egyetlen egy család sem pusz­tult el. Kerekes Jenő tudásszomja ki­elégíthetetlen. Minden alkalmat megragad, hogy bővítse azt. Nincsen olyan tanfolyam, isko­lázás, melyen részt ne venne. Ha másként nem megy, a saját költségén. Nem csoda tehát, hogy gazdag szakmai tudással és tapasztalattal rendelkezik. Sokat olvas, és minden méhé­szeti könyvet megvásárol. Ami­kor szóba került a méhesben tett látogatásom és az ott ta­pasztaltak, a következőket mon­dotta: — Sajnos, a tényeket nem tagadhatjuk le. Már többször kértem a vezetőséget, hogy szerezzék be a szükséges anya­got a kaptárak felújítására. Néhány nappal ezelőtt 70 kg anyagot kaptam a kaptárak festésére. Remélem, rövidesen megkapom a szükséges kát­ránypapírt is és fokozatosan hozzálátok a kaptárak felújítá­sához. Bízom abban, hogy a többi probléma is megoldást nyer úgy, mint a Vasas-tanyán, amelyet vándortanyának hasz­nálunk. Ezen a vándortanyán minden évben 40 méhcsaládot helyezünk el. A szövetkezet érdeke, hogy a méhészettel kapcsolatos kér­dések megoldást nyerjenek, mert a méhek nemcsak mézet termelnek, de elvégzik a mező­­gazdasági növények és gyü­mölcsfák virágainak beporzá­sát is. A szövetkezet B-normalizált kaptárakkal méhészkedik. Ke­rekes elvtárs idén 9 kereten teleli be méheit. Szűkítésre a család népességéből ítélve nem lesz szükség. A téli eleség mennyisége családonként 12 kg. Bevezetőben arról írtam, hogy Kerekes Jenő a szakma mestere. Ezt a megállapítást a központi szervek által kiállított Elismerő oklevél és 400 koro­náról szóló betétkönyv is iga­zolja. De igazolja az is, hogy 1963-ban Diplomot kapott!? Retkes Lajos, a szövetkezet el­nöke elismeri a méhész felké­szültségét, szakmai tudását és értékeli eredményes munkás­ságát. Andriskin József A búcsi szövetkezet méhállományának egy része

Next

/
Thumbnails
Contents