Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
Dr. Örösi Pál Zoltán Régi, kedves ismerősünk, jó barátunk, akit most tudományos munkája elismeréséül a Magyar Népköztársaság Elnöki tanácsa a Munkaérdemrend arany fokozatával tűntetett ki. Ismerjük 1936 óta, mikor részt vett a Prágában szervezett méhbetegségek elleni államközi értekezleten. Azóta vagyunk élénk, barátságos viszonyban. Ismételten járt nálunk, mint a Nyitrai Népiegyetem előadója, majd az 1963-as Api, ondia kongresszus résztvevője. Értékes cikkei ismételten gazdagították szaklapjainkat. Megismertük mint a debreceni egyetem magántanárát, a méh^k betegségéről világviszonylatban is elismert munkásságával. Néhány évet töltött a berlini Dahlen egyetem méhbetegség-kutató intézetében a neves, most 80 esztendős Armbruster professzor és a már 75 éves Borchert profeszszor munkatársaként. Visszatérve sok előadást tartott. Mind a méhészek, mind a tudományos körökben közismertté vált, mint vezető tudós. Emellett kiváló pedagógus, aki mindent mindenki által könnyen, érthetően megmagyaráz. Könnyed, mértéket tartó humora, hiánytalanul kapcsoló okfejtése és tartózkodása a tárgytól való elkalandozástól mindig élvezetessé teszi előadásait a legkomolyabb és elvontabb kérdéseket illetőleg is. Igaz, amit mondanak honfitársai és velük mi is, hogy ő mindig hitt hivatásában; a hit személyes élménnyé avatta lini mezőgazdasági főiskolán a méhészet tanára és 1923— 1934-ig a főiskola bcrlin-dahle mi méhészeti intézetének igazgatója volt. A háború vége felé a Bodeni-tő partján, Lindauban telepedett meg. Hatalmas munkásságának java része Berlin- Dahlem-i működése idejére jut. Intézete nem volt nagy. Szerény, földszintes épületek, szűk szobák. De azokból a szobákból a világhír varázsa áradt. Armbruster munkássága bámulatosan sokoldalú volt. Kiterjedt a méhek biológiájára, tenyésztésére, betegségeire a mézre, a méz virágportartalmára, a viaszra, a mézelő növényekre, a méhészet néprajzi vonatkozásaira, történelmére, a gyakorlat fejlesztésére, a méhek rokonaira. Fölkutatta a régi kasokat, tönköket, összeminden előadását és a hallgatók mindig többet kaptak egy élvezetes beszámolónál. Mi is igy ismertük meg munkahelyén, Gödöllőn, 1936-ban, amikor a méhészszövetség rendezésében a szlovák és cseh méhészek nagy csoportja járt Gödöllőn. Élvezettel hallgattuk előadásait az új, általa bevezetett anyanevelésről és vele kapcsolatos pároztató kaptárairól, a kutató intézet berendezéséről, nagyarányú, figyelemre méltó könyvtáráról, eredményeiről, a magyar méhészet jövőjéről, terveiről. 1955-ben Kossuth díjjal tűntették ki a „Méhek között" című könyvéért. Ez a mű nálunk is jól ismert, és közkedvelt méhészeink körében. A könyv eddig hat kiadásban jelent meg. A legutóbbi javított és az anyanevelés terén nagyon bővített kiadás 1962- ben jelent meg. hasonlította őket egymással és elterjedésükből néprajzi bizonyítékokat kovácsolt. Lindaui visszavonultságában sokat foglalkozott lakóhelye és környéke történelmével, műemlékeivel, földrajzával is. Nagy hatású volt 1919 óta megjelenő tudományos, tisztán mézein méhvel foglalkozó folyóirata, az „Archiv für Bienenkunde“, mely sok viszontagság után, tisztán az ő áldozatkészségére utalva máig fennmaradt. A háború utáni évfolyamokban kivált az irodalmi ismertetések becsesek. Armbrusternek 400-„Kis Méhészkönyv“ címen írta meg a kezdő méhész alapvető tennivalóit, mely a nagyon terjedelmes „Méhek között“ mellett a haladottabb méhészeknek is kedvelt figyelmeztető és vezető könyve. 1938-ban a „Jugoszláviai méhészet“ című lap kiadásában jelent meg először, majd a gödöllői méhészkönyvtár keretében második kiadásként 1943- ban az „Egyszerű anyanevelés“, mely szerint anyanevelő méhészeink is sokat változtattak munkájukon. „A Méhellenségek és a Köpű állatvilága“ címen adta ki korszakos munkáját 1939-ben az Országos Magyar Méhészeti Egyesület. Örösi professzor könyvét a szervezet díjtalanul kapta. Ebből csak 200 példányt bocsájtottak külföldi intézmények részére. Debreceni, majd Kolozsvári működése után 1942-ben Gödöllőre került az ottani Méhkutató Intézet vezetőjéül, majd az átszervezés után a Gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet Méhtenyésztési osztályának vezetője. A méhészek többsége előtt ismeretes, hogy az 1953- ban megjelent „Méhészet“ című szaklap szerkesztője. A lap minden száma hozza gazdag tapasztalatait, figyelmeztetéseit, a világ minden méhészeti lapjának érdekességeit, beszámolóit. A méhészet minden ágában példás szeretettel, ernyedetlen szorgalommal dolgozik és résztvesz minden nemzetközi méhészeti mozgalomban, minden értekezleten, mely a méhészek tudását szolgálja. A magyar méhészszövetséggel mi is örülünk Örösi professzor, kedves méhésztársunk, megérdemelt kitüntetésének. Méhésztársi szeretettel kívánunk számára erőt, egészséget, s azt, hogy munkásságával az egész világ méhészeinek javára további sikereket érjen el. nk. nál több dolgozata és sok könyve jelent meg. Armbrustert az Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1929- ben tiszteletbeli taggá választotta. Hazájában kevésbé becsülték meg. A nemzeti szocializmus idején politikai okokból nyugdíjazták, lapját is betiltották. A háború után is sokáig nem kapott elégtételt. Csak most, 80 éves korában fordultak feléje főképpen az ifjabb kutatók, hogy érdemeinek hódolva örömet lopjanak a lindaui remete szívébe. (Ö. P. Z.) KERESZTEZETT MÉHEK MÉZHOZAMA’ TARANOV hosszú cikkben foglalkozik a keresztezésnek a mézhozamra gyakorolt hatású-, val. A Szovjetunióban a követ* kezd keresztezéseket értékelték: 1. Kubányl és helyi. 2. Szürke kaukázusi és helyi. 3. Távolkeleti és helyt. 4. Távolkeleti és kaukázusi. Az első számú keresztezésből rajzó, gyenge hozamú és rosszul telelő méheket kaptak. Ez a keresztezés tehát nem. ajánl* ható. A 2. keresztezésből származó méhek a déli és középső területeken nagy hozamukkal tűntek ki, északon azonban rosszul teleltek. Ezért ezt a keresztezést az északi vidékeken nem szabad alkalmazni. A méhészeti kutatóintézet ezt a kérdést további kísérletekkel kívánja teljesen tisztázni. A harmadik számú, távolkeleti és helyi keresztezésből északon nagy hozamú, a telet jól bíró utódok származtak. Ugyanezt az eredményt mutatták az Ukrajnában végzett kísérletek is. Jó eredménnyel kecsegtetnek a távolkeleti méheknek a kaukázusíakkal való keresztezései is. A kaukázusi és helyi méhek keresztezéséből származó csa* ládok jóként a gyengébb hordású, napi 3—4 kg gyarapodást adó vidéken váltak be. A keresztezett méhek a költésrotha-. dásos betegségekre hajlamosabbak. — A második nemzedék mézhozama már nem lesz anynyi, mint az elsőé volt, a harmadik nemzedékben pedig egészen leromlik. Ezért a keresztezett méheket tovább tenyészteni nem szabad. — A jó tenyészanyag előállítása céljára a méhészeti intézet 4000 családos anyanevelő méhészetet kapott. A MŰTRÁGYÁZÁS HATÁSA A NEKTÁRTERMELÉSRE BURMISZTROV A. N. szerint a műtrágyázás kedvező hatású a virágok nektártermelésére. A mézelő növények hozama nem csupán azért növekszik, mert a virágok bővebben termelnek nektárt, hanem azért is, mert a trágyázott területen a növények több virágot fejlesztenek. A műtrágyázás — sok kísérlet adatai szerint — az egy virág által termelt nektár mennyiségét 100—167 Vokal, területegység szerint számítva pedig 119—199 Vo-kal növelte, a trágyázatlan növényekéhez viszonyítva. Legjobb hatása a foszfor és a kálium tartalmú műtrágyáknak van, akár együttesen, akár külön-külön alkalmazzák. A nitrogén az egy virág által termelt nektár mennyiségét növelte, a területegységen termelt nektár menynyiségére azonban kedvezd volt, mert növekedett a virágok száma. Ezt olyankor tapasztalták, amikor a talaj nagyon szegény volt, vagy ha jobb talajokon csak kis adagokban szórtak ki nitrogén tartalmú műtrágyát, *♦* *** **• *t* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ <{♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *♦* ♦♦♦ *!* ♦♦♦ »J» *{♦ *** *** (j Dr. Armbruster Lajos 80 éves (NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG)
