Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-12 / 45. szám

Többet is lehetne... A késő őszbe nyúlt labdarúgó-csa­pataink bajnoki hajrája. A korán be­köszöntött hűvös idő sem hátráltatja azonban a pontokért való versenygés­­ben az egyes csapatokat. A nyűgat-szlovákiai kerület I. B osztályának keleti csoportjában is a vége felé közelednek már a heves küzdelmek. A nagy versengésben a komáromi és érsekújvári járást kép­viselő együtteseknek „megy" ez ideig a legjobban a játék. A tabella élén a bajcsiak csak jobb gólarányukkal előzik meg a mareel­­háziakat, és a harmadik helyet el­foglaló köbölkútiak csapatát. Hogy mennyire szoros a pontokért való küz­delem, mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy az első és a tizedik helye­zett párkányi csapat között mind­össze négy pontos a különbség. Az első hat helyen a táblázat így alakult a tizenegyedik forduló után: 1. Bajcs 2. Marcelháza 3. Köbölkút 4. Bátorkeszi 5. Surány 6. Csúz 11 6 2 3 22:13 14 11 7 0 4 24:18 14 11 6 2 3 22:17 14 10 6 1 3 15:10 13 11 5 2 4 16:9 12 11 4 4 3 21:16 12 A szoros, nyílt küzdelem, bizony nem egyszer állítja komoly feladatok elé a csapatokat. !gy van ez Köböl­kúton is. Szinte már természetes szükség­­szerűségként hat, ha az ember egy falu sportéletéről kíván teljes képet rajzolni, mindig csak a labdarúgással kell kezdeni, folytatni és befejezni... mert más nem létezik. így jártam Kö­­bölkúton is. Hej, pedig milyen remé­nyekkel indultam útnak ... gondolván azt, hogy a mintegy 2700 lakosú falu­ban, ahol szép számban akadnak fia­talok is, bizonyára a labdrúgáson kí­vül más sporttevékenység is található. Csalódtam! S ez a csalódás annál fá­jóbb, mivel a lehetőségek megvolná­nak, csakhát... A FALU SPORTÉLETE Nem a labdarúgásról szándékoztam írni, mégsem tehetek mást. Nem mintha a focisták nem érdemelnék meg, hogy az újság hasábjain foglal­kozzunk jó szereplésükkel. Megérdem­lik. A tizenhattagú labdarúgó keret egyes tagjai megérdemlik a dicsére­tet. Az átlagban fiatalnak mondható együttes hetente kétszer tart edzést Chrupka Károly vezetésével, aki négy esztendeje a csapat edzőjeként tevé­kenykedik. S a fiúk a lelkes sport­barátok támogatását igyekeznek is jó játékkal meghálálni. Például a tavalyi évben egyetlen büntetőpontot sem „gyűjtöttek“ tarsolyukba s ennek foly­tán a sportszerűségi versenyben az elsők között végeztek. A csapat két éve kergeti a kerek bőrt a kerületi bajnokságban, s ez­alatt az eltelt időszak alatt szebbnél szebb eredményeket tudnak felmutat­ni. — Csakhát néha-néha üldöz ben­nünket a sors a játékvezetők szemé­lyében — mondja az egyesület titkára Barta János. — Bajcson három tizen­egyest rúgatott ellenünk a bíró, egyet szerencsére kifogott a kapus. Kettő jogtalan volt s ezzel egyenlítettek a hazaiak. Ugyanígy jártunk Nagysallón is. Dióhéjban ez minden. A szószapori­­tásnál többet mondanak az elért ered­mények. Ha a csapatnak jól megy a játék a továbbiakban, még beleszól­hatnak az őszi elsőség kérdésébe. MIÉRT CSAK ... Szinte az embernek fáj hallani, s látni azt a tétlenséget, amely falvaink sportéletét, annak fejlődését gátolja, avagy éppen csak kis mértékben moz­dítja elő. Köbölkúton. ahol „állítólag két— háromszáz“ fiatal lakik, a labdarúgá­son kívül más sporttevékenységet nem űznek. Vagy tán mégsem így van? Amikor ott jártam, igaz hallottam egyet-mást, hogy a „holt“ idényben azért űzik az asztaliteniszt is, de csak a labdarúgók, kiegészítő sportként. A lehetőségek pedig megvannak arra, hogy a falu egész fiatalságát bevon­ják ebbe a nemes versengésbe. Az iskola modern tornatermében rendel­kezésre áll négy asztal. Tehát még arra sem lehet panasz, hogy nincs hol és min játszani. A lehetőségek­kel kellene élni, kedves köbölkúti fiatalok! Működik a téli idényben a sakk­kör, járási és hazai versenyeken részt is vesznek, de mindez egy ekkora községben kevés! Volt egy kézilabda csapatuk is. Versenyeken is részt vettek ... Most nincs. Az ok: kevés a pénz, a labda­rúgó-csapat felemészti azt a keveset is, amit összekuporgatnak, bár a szö­vetkezet évente tízezer koronával se­gíti őket, ez mind kevés. Nem jut ebből az összegből más sportágak tá­mogatására. De miért van ez így? Ha jól tudom, a faluban több üzem tevékenykedik. Ök miért nem áldoz­hatnak a sport érdekében? Náluk is dolgoznak a faluból fiatalok? Vagy tán ők ezt a támogatást nem érdem­lik meg?! Megérné ezen elgondolkod-Az ígéret szép szó... SOKAN AZT GONDOLJÁK, hogy a falusi sportszervezet irányí­tásához nem szükséges szaktudás. Legtöbb helyen így vélekednek, s az elnöki teendők végzésével bárkit megbíznak, s azt hiszik, hogy most már minden megy, mint a karika­­csapás. Előfordulnak kivételek, de legtöbb esetben csak vontatottan ha­lad i szervezeti munka, ha egyálta­lán működik. Ezzel szemben nagyon szép eredményeket mutatnak fel ott, ahol a szervezet élén agilis, a sport­ért minden áldozatra kész ember áll. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy járásunkban 90 százalékban a labdarúgás dominál. S valljuk be őszintén, az irányítás színvonala nem éri el a kívánt szintet. Ennek egyik oka az is, hogy sportszervezeteink nem rendelkeznek kellő anyagi esz­közökkel, melyek biztosítanák a mun­kák zavartalan menetét. Hacsak az utazás költségeit számítjuk is, havi 1200—1400 koronára van szükségük. Ehhez jön még a játékvezetők, az instruktor, a frissítők s egyéb kiadá­sa is. Ezzel szemben a bevételek ösz­­szege, sok esetben alig tesz ki 400— 500 koronát. Vajon honnan teremtsék elő ezt az összeget, ha segítséget nem kapnak? Hasonló problémákkal küzdenek Madáron is ... A sportszervezet veze­tői azonban mindent elkövetnek, Hogy biztosítsák a csapatok szereplését. Legnagyobb gondot a csapatok szál­lítása okozza. Legutóbb is — az Izsa elleni mérkőzésre —, motorkerékpá­rokkal voltak kénytelenek utazni. Hogy hasonló eset ne forduljon elő, meglátogattam Sóky Lajost, a madari szövetkezet elnökét, akivel hosszabb eszmecserét folytattam, a község sportjának fellendítését illetően. Estébe hajlott az idő, amikor be­kopogtattam a szövetkezet irodájába. A vezetők többsége már eltávozott, de az elnököt még ott leltem. Mivel már régi ismerősök vagyunk, egyene­sen a tárgyra tértem. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen segítséget nyújt a szövetkezet a helyi sportszervezet­nek. — A szövetkezet viseli a csapatok szállításának költségeit — mondotta Sóky elvtárs. Továbbá felszerelések vásárlását is engedélyezte. Elismerem, hogy a közelmúltban voltak hibák a mi részünkről is, de Ígérem, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő. Csunán az a kérésünk, hogy a labda­rúgó-csapat méltón képviselje közsé günket. Az sem vitás, hogy a szövetkezet a telepen levő irodahelyiségeit a csa patok rendelkezésére bocsátja öltöző gyanánt. De gondoskodnia kellene arról, hogy ezek a helyiségek szűk ség esetén hozzáférhetők legyenek. Mert október 2-án, amikor a hazai ^ QszARAn földműves 1966. november 12. csapatok Perbete csapatát látták ven­dégül, csupán egy helyiség volt nyit­va. Sem a vendégek, sem pedig a játékvezetők nem tudtak hol átöltöz­ni. Végül is egy lomtárban volt kény­telen magára ölteni játékvezetői ru­háját a mérkőzést vezető bíró. Miért nem bíznak meg egy embert, pl. a telepőrt, aki szükség esetén rendel­kezésre állna? Nem kételkedünk a madari szö­vetkezet elnökének jóindulatában, egy azonban tény, hogy nem mind­egyik szövetkezeti vezető vélekedik úgy, mint Sóky elvtárs. Vajon elég erős-e az elnök, hogy érvényt szerez­zen döntéseinek? Mert ügye nem elég csupán, ha az autót, illetve most már autóbuszt a csapat rendelkezésére bocsátja, de nem biztosítja be a jár­művezetőt. Enélkül pedig utazni le­hetetlen. Jó volna, ha a jövőben kö­rültekintőbben oldanák meg a fel­merült problémákat, mert késő már akkor intézkedni, amikor már utazni kellene. Mint a legtöbb községben, Madáron is három-négy ember vállára neheze­dik a falu sportjának minden gondja­­baja. Boros Ferenc elnökkel az élen néhány lelkes ember nyújt segítsé­get. Többek között: Szűcs László, Jobbágy Miklós, Margit Ferenc, Cser­­ni János és Tóth István, valamint a községből elköltözött Németh Béla. De meddőnek bizonyul igyekezetük, ha a helyi szervek segítsége nem éri el a követelményedet. Vegyük csak pl., hogy egy komplet felszerelés kb. 2500 koronát tesz ki. A községben egy felnőtt és egy ifjúsági csapat műkö­dik. Ha csak 15—15 játékost veszünk alapul, a sportszervezetnek folyósí­tott 3000 korona nem fedezi a fel­szerelések vásárlásának költségét. Tekintettel arra, hogy a sportszerve­zet elsősorban a szövetkezet jóindu­latára van utalva, úgy gondoljuk, he­lyes lenne egy olyan összeg folyósí­tása, mely biztosítaná a felszerelés kiegészítését. Nagyon sok községben ez már természetes. Madar azonban kivétel. Ebben a községben a szövet­kezet tagságának nagy része még görcsösen ragaszkodik a múlthoz. Mindennek ellene van, ami a hala­dást jelenti. Talán ezért vált szálló­igévé: ,,A madariak maradiaki“ Már nem egy esetben próbáltam védelem­be venni őket és ennek ellenére el­lenkezőjét bizonyítani, de sikertele­nül. Mert maguk a fiatalok is úgy vélekednek és tények egész sorát hozzák fel bizonyítékul. Hiába sze­retnének kitörni ebből a maradiság­­ból, saját erejükből képtelenek. Jó szereplést várnak a csapattól, mely a járási bajnokság II. osztályá­ban szerepel. Jól szerepelni lehet, de ahhoz az előfeltételek megteremtése is szükséges. Már a felkészülést is nagyban gátolja az, hogy a fiúk egy része Komáromban dolgozik a hajó­gyárban. Ott pedig három műszakban folyik a munka. A délutáni, vagy éj­szakai műszakot végző játékos kép­telen eleget tenni edzési kötelességé­nek. Egyheti edzés-hiány viszont a játék rovására megy. Ennek ellenére minden előfeltétel megvan arra, hogy az elkövetkező időszakban a madari csapat méltó helyet harcoljon ki ma­gának a járási bajnokságban. Több mint hat tehetséges játékos szerelt le és jött haza a községbe. Szereplé­sük fellendülést fog jelenteni. Ezt bizonyítja az október 2-án játszott mérkőzés is. Viszont nem értünk egyet azokkal a játékosokkal, akik megorroltak azért, mert kimaradtak a csapatból. A csapatban csak 11 já­tékos szerepelhet, s ha valamelyik tudása nem éri el a kívánt szintet, nem kívánhatja, hogy ott legyen a legjobb tizenegy között. Éppen ezért kettőzött szorgalommal kellene láto­gatnia az edzéseket, hogy ismét be­sorolják a legjobbak közé. Fentebb már szólottám a madariak maradiságáról. Ez a tagsági kötele­zettségek teljesítése terén Is meg­nyilvánul. Nem hajlandók fizetni a tagsági illetéket. Pedig ez is egyike a szervezet támogatásának. Vajon nem volna-e helyes, ha a szövetkezet vezetősége a taggyűlés elé terjesz­tené, hogy a szövetkezet minden tag­ja, minden hónapban egy koronával járulna hozzá a falu sportjának tá­mogatásához? A havi egy koronát senki sem érezné meg, ugyanakkor a szervezet számára nagy segítséget jelentene. Ha értesüléseim helyesek, ismét szó van arról, hogy a labdarúgó­­pályát visszahelyezik régi helyére. Ha így áll a dolog, nem volt-e kár azért a sok munkáért, amelyet a je­lenlegi pálya építésébe fektettek. Nem volt-e kár kiültetni azokat a topolyafákat, amelyek a pályát szegé­lyezik? Miért nem dönt a HNB taná­csa végérvényesen a sporttelep sorsa felett? A félmegoldások nem célra­vezetők és csak felesleges gondot okoznak. Koäturiak Pál HNB titkár személyében agilis, a sportért min denre kész ember áll a közügyek élén, de erejéből mindenre nem futja. Ennek ellenére, a sportszervezet ve­zetőségével egyetértésben dolgoznak a falu sportjának jövőjén. Reméljük, hogy az érdekelt felek fontolóra veszik a cikkben felsorol­takat és erejükhöz, valamint anyagi lehetőségükhöz mérten támogatni fogják a sportszervezet munkáját. Végeredményben közös ügyről van szó. A szocialista testnevelés népsze­rűsítéséről és a falu Ifjúságának jövőjéről. Andrískin József A Jól szereplő köbölkúti labdarúgó-együttes. ni. Manapság már nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak „futballozzunk“ s elég ez nekünk. Egy falu sportéletét a lehetőségekhez mérten kell kialakí­tani és úgy kellene azzal bánni, ahogy megérdemli. Nem hiszem, hogy a kö­bölkúti fiatalok ezt nem érdemlik meg. Csak mindezzel törődni kéne. Az a néhány lelkes sportbarát, aki vállalta, s minden szabad idejét a fa­lu sportjának szenteli, anyagi támo­gatás nélkül tehetetlen! A lehetősé­gek megvannak egy női kézilabda­csapat összekovácsolásához is. Sok helyütt arra panaszkodnak, nincs hely ahol az edzéseket, versenyeket lebo­nyolíthatnák. Köbölkúton minden ad­va van. De hát akkor miért van így? A helyi nemzeti bizottság is többet törődhetne a falu sportjának fejlő­désével. Igaz, nem állíthatom azt, hogy a HNB részéről nincs megértés. A jövőben szép sportpálya díszíti majd az amúgy is szemet gyönyörköd­tető iskola környékét. A Z-akció ke­retében nyáron átadják rendelteté­sének a most épülő 25X13 méteres fürdőt, amely minden bizonnyal meg­kedvelten majd a vízisportokat a falu apraja-nagyjával. Ennek a sportléte­sítménynek értéke túlhaladja az egy milliót. Végsőként megállapíthatom, hogy a falu fiatalságában van akarat, spor­tolni vágyás. Ha ilyen két sportléte­sítményt társadalmi munkával képe­sek összekovácsolni, akkor ott min­den bizonnyal lelkes hívekre találna nemcsak a labdarúgás. Ezen kellene elgondolkodni a község vezetőinek, sportbarátainak, s a fiataloknak egy­aránt. CZITA BÉLA • Amerika olimpiát akar! Az Egye­sült Államok Olimpiai Bizottsága le­vélben jelentette be a NOB.-nál, hogy szeretnének vállalkozni az 1976-ban esedékes téli vagy nyári olimpia meg­rendezésére. A kérést a kormány ne­vében Humphrey alelnök támogatta. Az amerikaiak államuk 200 éves fenn­állása alkalmával rendezendő ünnep­ségekkel akarják összekapcsolni az olimpia megrendezését. £ Tragikus eseménynek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a brittek feladják évszázados álláspontjukat a vasárnapi labdarúgással kapcsolatban. A Walesi Labdarúgó Szövetség ugyan­is úgy döntött, hogy az aberfani gyer­­mektragédía hozzátartozóinak megse­gítésére november 20-án, tehát vasár­nap, walesi válogatott egy klubválo­gatottal mérkőzik. „Most a pénz a fontos, nem az elvek“ — hallgattatta el kategórikusan az ellenérveket a szövetség elnöke. % Kavazasvili és Psenyicsnyikov ellenére még mindig Jasin... aki 37 évével sem gondol a visszavonulásra. „Vannak sportolók, akik fénykoruk­ban szeretnek visszavonulni. Számom­ra az a legfontosabb, hogy addig szolgáljam sportomat, amíg szükség van rám. Meddig lesz rám szükség? Azt nem én döntöm el, de amíg kell, rendelkezésre állok. Mexikóig? Miért ne!“ Hogy még szüksége van Jasinra a szovjet válogatottnak, azt a milánói mérkőzés mutatta meg... VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 10. és 17. számú sorban. 10. Növény. 11. Aero betűi felcse­rélve. 12. Állati szállás. 13. Tűzhá­nyó Szicília szige­tén. 14. Mértani fogalom. 15. Krim félsziget gyöngye. 17. Nagy tó a Szovjetunióban. 18. Mutatószó. 19. Vá­gószerszám. 20. Ülőalkalmatosság. 22. S. S. I. 23. Da­rócruha. 24. Város Ausztriában. 26. Anna Olga. 27. Vá­logatott. 28. Torta — németül. 29. Véredénye. 30. Ma­gyar népdal kez­dete. 32. Bejön. 34. Nem recés. 35. Idő­számításunk előtt röv. 36. Nemes fém. 37. Monda. 38. Egres része. 39. Csapadék. 40. Éle. 41. A háború iste­ne az ókori görög mitológiában. 42. Római ezerötszáz. 43. Szór. 44. Kér­dőszó. 45. Régi hangszer. 46. Fere ikerszava. 47. Ismeretlen adakozó névjele. 49. Z. D. 50. Súlyegység. 51. Keresztül. 52. Göngyölegsúly. 53. Hiz­lalásra fogott sertés. 54. Mutatószó. FÜGGŐLEGES: 1. Viktor Antal. 2. Tisztasúly. 3. Zola regény. 4. Meny­asszony. 5. Végtelen kor. 6. Iratok. 7. Bemond. 8. Vissza: időmérő. 9. Nem egészen kár. 10. A vízszintes 1. foly­tatása. 13. Becézett Erzsébet. 14. Ráér betűi felcserélve. 16. Nem felső. 17. A függőleges 10. folytatása. 20. A do­hányos ember teszi. 21. Női név. 23. Uszály. 24. Azonos a vízszintes 40-el. 25. A-betűvel az elején: női hang­nem. 27. Érdem, jó tulajdonság. 28. Idő — Londonban. 29. Elárusít. 31. A Lett SzSzK fővárosa. 33. Erődítmény. 35. Kilátásba helyez. 37. Rongál. 38. Mutatószó. 40. Összes. 41. Régebbi csehszlovák motorgépkocsí-márka. 43. Hon. 44. Munka jassznyelven. 46. Számnév. 48. Indulatszó. 50. Kérdő­sző. 51. A jószívű teszi. Beküldendő a vízszintes 1., és a függőleges 10. és 17. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK A Szabad Földműves 43. számában közölt keresztrejtvény helyes megfej­tése: „Az a legdrágább megoldás, ame­lyik nem kerül pénzbe." Könyvjutalomban részesülnek: Kasza Miklós, Tornaija, Kiss Ilona, Boly, Magasvári Mária, Kisújfalu, Németh Irén, Bratislava és Szerződy József, Karva.

Next

/
Thumbnails
Contents