Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
Többet is lehetne... A késő őszbe nyúlt labdarúgó-csapataink bajnoki hajrája. A korán beköszöntött hűvös idő sem hátráltatja azonban a pontokért való versenygésben az egyes csapatokat. A nyűgat-szlovákiai kerület I. B osztályának keleti csoportjában is a vége felé közelednek már a heves küzdelmek. A nagy versengésben a komáromi és érsekújvári járást képviselő együtteseknek „megy" ez ideig a legjobban a játék. A tabella élén a bajcsiak csak jobb gólarányukkal előzik meg a mareelháziakat, és a harmadik helyet elfoglaló köbölkútiak csapatát. Hogy mennyire szoros a pontokért való küzdelem, mi sem bizonyltja jobban, mint az, hogy az első és a tizedik helyezett párkányi csapat között mindössze négy pontos a különbség. Az első hat helyen a táblázat így alakult a tizenegyedik forduló után: 1. Bajcs 2. Marcelháza 3. Köbölkút 4. Bátorkeszi 5. Surány 6. Csúz 11 6 2 3 22:13 14 11 7 0 4 24:18 14 11 6 2 3 22:17 14 10 6 1 3 15:10 13 11 5 2 4 16:9 12 11 4 4 3 21:16 12 A szoros, nyílt küzdelem, bizony nem egyszer állítja komoly feladatok elé a csapatokat. !gy van ez Köbölkúton is. Szinte már természetes szükségszerűségként hat, ha az ember egy falu sportéletéről kíván teljes képet rajzolni, mindig csak a labdarúgással kell kezdeni, folytatni és befejezni... mert más nem létezik. így jártam Köbölkúton is. Hej, pedig milyen reményekkel indultam útnak ... gondolván azt, hogy a mintegy 2700 lakosú faluban, ahol szép számban akadnak fiatalok is, bizonyára a labdrúgáson kívül más sporttevékenység is található. Csalódtam! S ez a csalódás annál fájóbb, mivel a lehetőségek megvolnának, csakhát... A FALU SPORTÉLETE Nem a labdarúgásról szándékoztam írni, mégsem tehetek mást. Nem mintha a focisták nem érdemelnék meg, hogy az újság hasábjain foglalkozzunk jó szereplésükkel. Megérdemlik. A tizenhattagú labdarúgó keret egyes tagjai megérdemlik a dicséretet. Az átlagban fiatalnak mondható együttes hetente kétszer tart edzést Chrupka Károly vezetésével, aki négy esztendeje a csapat edzőjeként tevékenykedik. S a fiúk a lelkes sportbarátok támogatását igyekeznek is jó játékkal meghálálni. Például a tavalyi évben egyetlen büntetőpontot sem „gyűjtöttek“ tarsolyukba s ennek folytán a sportszerűségi versenyben az elsők között végeztek. A csapat két éve kergeti a kerek bőrt a kerületi bajnokságban, s ezalatt az eltelt időszak alatt szebbnél szebb eredményeket tudnak felmutatni. — Csakhát néha-néha üldöz bennünket a sors a játékvezetők személyében — mondja az egyesület titkára Barta János. — Bajcson három tizenegyest rúgatott ellenünk a bíró, egyet szerencsére kifogott a kapus. Kettő jogtalan volt s ezzel egyenlítettek a hazaiak. Ugyanígy jártunk Nagysallón is. Dióhéjban ez minden. A szószaporitásnál többet mondanak az elért eredmények. Ha a csapatnak jól megy a játék a továbbiakban, még beleszólhatnak az őszi elsőség kérdésébe. MIÉRT CSAK ... Szinte az embernek fáj hallani, s látni azt a tétlenséget, amely falvaink sportéletét, annak fejlődését gátolja, avagy éppen csak kis mértékben mozdítja elő. Köbölkúton. ahol „állítólag két— háromszáz“ fiatal lakik, a labdarúgáson kívül más sporttevékenységet nem űznek. Vagy tán mégsem így van? Amikor ott jártam, igaz hallottam egyet-mást, hogy a „holt“ idényben azért űzik az asztaliteniszt is, de csak a labdarúgók, kiegészítő sportként. A lehetőségek pedig megvannak arra, hogy a falu egész fiatalságát bevonják ebbe a nemes versengésbe. Az iskola modern tornatermében rendelkezésre áll négy asztal. Tehát még arra sem lehet panasz, hogy nincs hol és min játszani. A lehetőségekkel kellene élni, kedves köbölkúti fiatalok! Működik a téli idényben a sakkkör, járási és hazai versenyeken részt is vesznek, de mindez egy ekkora községben kevés! Volt egy kézilabda csapatuk is. Versenyeken is részt vettek ... Most nincs. Az ok: kevés a pénz, a labdarúgó-csapat felemészti azt a keveset is, amit összekuporgatnak, bár a szövetkezet évente tízezer koronával segíti őket, ez mind kevés. Nem jut ebből az összegből más sportágak támogatására. De miért van ez így? Ha jól tudom, a faluban több üzem tevékenykedik. Ök miért nem áldozhatnak a sport érdekében? Náluk is dolgoznak a faluból fiatalok? Vagy tán ők ezt a támogatást nem érdemlik meg?! Megérné ezen elgondolkod-Az ígéret szép szó... SOKAN AZT GONDOLJÁK, hogy a falusi sportszervezet irányításához nem szükséges szaktudás. Legtöbb helyen így vélekednek, s az elnöki teendők végzésével bárkit megbíznak, s azt hiszik, hogy most már minden megy, mint a karikacsapás. Előfordulnak kivételek, de legtöbb esetben csak vontatottan halad i szervezeti munka, ha egyáltalán működik. Ezzel szemben nagyon szép eredményeket mutatnak fel ott, ahol a szervezet élén agilis, a sportért minden áldozatra kész ember áll. Egy pillanatig sem lehet vitás, hogy járásunkban 90 százalékban a labdarúgás dominál. S valljuk be őszintén, az irányítás színvonala nem éri el a kívánt szintet. Ennek egyik oka az is, hogy sportszervezeteink nem rendelkeznek kellő anyagi eszközökkel, melyek biztosítanák a munkák zavartalan menetét. Hacsak az utazás költségeit számítjuk is, havi 1200—1400 koronára van szükségük. Ehhez jön még a játékvezetők, az instruktor, a frissítők s egyéb kiadása is. Ezzel szemben a bevételek öszszege, sok esetben alig tesz ki 400— 500 koronát. Vajon honnan teremtsék elő ezt az összeget, ha segítséget nem kapnak? Hasonló problémákkal küzdenek Madáron is ... A sportszervezet vezetői azonban mindent elkövetnek, Hogy biztosítsák a csapatok szereplését. Legnagyobb gondot a csapatok szállítása okozza. Legutóbb is — az Izsa elleni mérkőzésre —, motorkerékpárokkal voltak kénytelenek utazni. Hogy hasonló eset ne forduljon elő, meglátogattam Sóky Lajost, a madari szövetkezet elnökét, akivel hosszabb eszmecserét folytattam, a község sportjának fellendítését illetően. Estébe hajlott az idő, amikor bekopogtattam a szövetkezet irodájába. A vezetők többsége már eltávozott, de az elnököt még ott leltem. Mivel már régi ismerősök vagyunk, egyenesen a tárgyra tértem. Arra voltam kíváncsi, hogy milyen segítséget nyújt a szövetkezet a helyi sportszervezetnek. — A szövetkezet viseli a csapatok szállításának költségeit — mondotta Sóky elvtárs. Továbbá felszerelések vásárlását is engedélyezte. Elismerem, hogy a közelmúltban voltak hibák a mi részünkről is, de Ígérem, hogy a jövőben hasonló eset nem fordul elő. Csunán az a kérésünk, hogy a labdarúgó-csapat méltón képviselje közsé günket. Az sem vitás, hogy a szövetkezet a telepen levő irodahelyiségeit a csa patok rendelkezésére bocsátja öltöző gyanánt. De gondoskodnia kellene arról, hogy ezek a helyiségek szűk ség esetén hozzáférhetők legyenek. Mert október 2-án, amikor a hazai ^ QszARAn földműves 1966. november 12. csapatok Perbete csapatát látták vendégül, csupán egy helyiség volt nyitva. Sem a vendégek, sem pedig a játékvezetők nem tudtak hol átöltözni. Végül is egy lomtárban volt kénytelen magára ölteni játékvezetői ruháját a mérkőzést vezető bíró. Miért nem bíznak meg egy embert, pl. a telepőrt, aki szükség esetén rendelkezésre állna? Nem kételkedünk a madari szövetkezet elnökének jóindulatában, egy azonban tény, hogy nem mindegyik szövetkezeti vezető vélekedik úgy, mint Sóky elvtárs. Vajon elég erős-e az elnök, hogy érvényt szerezzen döntéseinek? Mert ügye nem elég csupán, ha az autót, illetve most már autóbuszt a csapat rendelkezésére bocsátja, de nem biztosítja be a járművezetőt. Enélkül pedig utazni lehetetlen. Jó volna, ha a jövőben körültekintőbben oldanák meg a felmerült problémákat, mert késő már akkor intézkedni, amikor már utazni kellene. Mint a legtöbb községben, Madáron is három-négy ember vállára nehezedik a falu sportjának minden gondjabaja. Boros Ferenc elnökkel az élen néhány lelkes ember nyújt segítséget. Többek között: Szűcs László, Jobbágy Miklós, Margit Ferenc, Cserni János és Tóth István, valamint a községből elköltözött Németh Béla. De meddőnek bizonyul igyekezetük, ha a helyi szervek segítsége nem éri el a követelményedet. Vegyük csak pl., hogy egy komplet felszerelés kb. 2500 koronát tesz ki. A községben egy felnőtt és egy ifjúsági csapat működik. Ha csak 15—15 játékost veszünk alapul, a sportszervezetnek folyósított 3000 korona nem fedezi a felszerelések vásárlásának költségét. Tekintettel arra, hogy a sportszervezet elsősorban a szövetkezet jóindulatára van utalva, úgy gondoljuk, helyes lenne egy olyan összeg folyósítása, mely biztosítaná a felszerelés kiegészítését. Nagyon sok községben ez már természetes. Madar azonban kivétel. Ebben a községben a szövetkezet tagságának nagy része még görcsösen ragaszkodik a múlthoz. Mindennek ellene van, ami a haladást jelenti. Talán ezért vált szállóigévé: ,,A madariak maradiaki“ Már nem egy esetben próbáltam védelembe venni őket és ennek ellenére ellenkezőjét bizonyítani, de sikertelenül. Mert maguk a fiatalok is úgy vélekednek és tények egész sorát hozzák fel bizonyítékul. Hiába szeretnének kitörni ebből a maradiságból, saját erejükből képtelenek. Jó szereplést várnak a csapattól, mely a járási bajnokság II. osztályában szerepel. Jól szerepelni lehet, de ahhoz az előfeltételek megteremtése is szükséges. Már a felkészülést is nagyban gátolja az, hogy a fiúk egy része Komáromban dolgozik a hajógyárban. Ott pedig három műszakban folyik a munka. A délutáni, vagy éjszakai műszakot végző játékos képtelen eleget tenni edzési kötelességének. Egyheti edzés-hiány viszont a játék rovására megy. Ennek ellenére minden előfeltétel megvan arra, hogy az elkövetkező időszakban a madari csapat méltó helyet harcoljon ki magának a járási bajnokságban. Több mint hat tehetséges játékos szerelt le és jött haza a községbe. Szereplésük fellendülést fog jelenteni. Ezt bizonyítja az október 2-án játszott mérkőzés is. Viszont nem értünk egyet azokkal a játékosokkal, akik megorroltak azért, mert kimaradtak a csapatból. A csapatban csak 11 játékos szerepelhet, s ha valamelyik tudása nem éri el a kívánt szintet, nem kívánhatja, hogy ott legyen a legjobb tizenegy között. Éppen ezért kettőzött szorgalommal kellene látogatnia az edzéseket, hogy ismét besorolják a legjobbak közé. Fentebb már szólottám a madariak maradiságáról. Ez a tagsági kötelezettségek teljesítése terén Is megnyilvánul. Nem hajlandók fizetni a tagsági illetéket. Pedig ez is egyike a szervezet támogatásának. Vajon nem volna-e helyes, ha a szövetkezet vezetősége a taggyűlés elé terjesztené, hogy a szövetkezet minden tagja, minden hónapban egy koronával járulna hozzá a falu sportjának támogatásához? A havi egy koronát senki sem érezné meg, ugyanakkor a szervezet számára nagy segítséget jelentene. Ha értesüléseim helyesek, ismét szó van arról, hogy a labdarúgópályát visszahelyezik régi helyére. Ha így áll a dolog, nem volt-e kár azért a sok munkáért, amelyet a jelenlegi pálya építésébe fektettek. Nem volt-e kár kiültetni azokat a topolyafákat, amelyek a pályát szegélyezik? Miért nem dönt a HNB tanácsa végérvényesen a sporttelep sorsa felett? A félmegoldások nem célravezetők és csak felesleges gondot okoznak. Koäturiak Pál HNB titkár személyében agilis, a sportért min denre kész ember áll a közügyek élén, de erejéből mindenre nem futja. Ennek ellenére, a sportszervezet vezetőségével egyetértésben dolgoznak a falu sportjának jövőjén. Reméljük, hogy az érdekelt felek fontolóra veszik a cikkben felsoroltakat és erejükhöz, valamint anyagi lehetőségükhöz mérten támogatni fogják a sportszervezet munkáját. Végeredményben közös ügyről van szó. A szocialista testnevelés népszerűsítéséről és a falu Ifjúságának jövőjéről. Andrískin József A Jól szereplő köbölkúti labdarúgó-együttes. ni. Manapság már nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak „futballozzunk“ s elég ez nekünk. Egy falu sportéletét a lehetőségekhez mérten kell kialakítani és úgy kellene azzal bánni, ahogy megérdemli. Nem hiszem, hogy a köbölkúti fiatalok ezt nem érdemlik meg. Csak mindezzel törődni kéne. Az a néhány lelkes sportbarát, aki vállalta, s minden szabad idejét a falu sportjának szenteli, anyagi támogatás nélkül tehetetlen! A lehetőségek megvannak egy női kézilabdacsapat összekovácsolásához is. Sok helyütt arra panaszkodnak, nincs hely ahol az edzéseket, versenyeket lebonyolíthatnák. Köbölkúton minden adva van. De hát akkor miért van így? A helyi nemzeti bizottság is többet törődhetne a falu sportjának fejlődésével. Igaz, nem állíthatom azt, hogy a HNB részéről nincs megértés. A jövőben szép sportpálya díszíti majd az amúgy is szemet gyönyörködtető iskola környékét. A Z-akció keretében nyáron átadják rendeltetésének a most épülő 25X13 méteres fürdőt, amely minden bizonnyal megkedvelten majd a vízisportokat a falu apraja-nagyjával. Ennek a sportlétesítménynek értéke túlhaladja az egy milliót. Végsőként megállapíthatom, hogy a falu fiatalságában van akarat, sportolni vágyás. Ha ilyen két sportlétesítményt társadalmi munkával képesek összekovácsolni, akkor ott minden bizonnyal lelkes hívekre találna nemcsak a labdarúgás. Ezen kellene elgondolkodni a község vezetőinek, sportbarátainak, s a fiataloknak egyaránt. CZITA BÉLA • Amerika olimpiát akar! Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága levélben jelentette be a NOB.-nál, hogy szeretnének vállalkozni az 1976-ban esedékes téli vagy nyári olimpia megrendezésére. A kérést a kormány nevében Humphrey alelnök támogatta. Az amerikaiak államuk 200 éves fennállása alkalmával rendezendő ünnepségekkel akarják összekapcsolni az olimpia megrendezését. £ Tragikus eseménynek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a brittek feladják évszázados álláspontjukat a vasárnapi labdarúgással kapcsolatban. A Walesi Labdarúgó Szövetség ugyanis úgy döntött, hogy az aberfani gyermektragédía hozzátartozóinak megsegítésére november 20-án, tehát vasárnap, walesi válogatott egy klubválogatottal mérkőzik. „Most a pénz a fontos, nem az elvek“ — hallgattatta el kategórikusan az ellenérveket a szövetség elnöke. % Kavazasvili és Psenyicsnyikov ellenére még mindig Jasin... aki 37 évével sem gondol a visszavonulásra. „Vannak sportolók, akik fénykorukban szeretnek visszavonulni. Számomra az a legfontosabb, hogy addig szolgáljam sportomat, amíg szükség van rám. Meddig lesz rám szükség? Azt nem én döntöm el, de amíg kell, rendelkezésre állok. Mexikóig? Miért ne!“ Hogy még szüksége van Jasinra a szovjet válogatottnak, azt a milánói mérkőzés mutatta meg... VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 10. és 17. számú sorban. 10. Növény. 11. Aero betűi felcserélve. 12. Állati szállás. 13. Tűzhányó Szicília szigetén. 14. Mértani fogalom. 15. Krim félsziget gyöngye. 17. Nagy tó a Szovjetunióban. 18. Mutatószó. 19. Vágószerszám. 20. Ülőalkalmatosság. 22. S. S. I. 23. Darócruha. 24. Város Ausztriában. 26. Anna Olga. 27. Válogatott. 28. Torta — németül. 29. Véredénye. 30. Magyar népdal kezdete. 32. Bejön. 34. Nem recés. 35. Időszámításunk előtt röv. 36. Nemes fém. 37. Monda. 38. Egres része. 39. Csapadék. 40. Éle. 41. A háború istene az ókori görög mitológiában. 42. Római ezerötszáz. 43. Szór. 44. Kérdőszó. 45. Régi hangszer. 46. Fere ikerszava. 47. Ismeretlen adakozó névjele. 49. Z. D. 50. Súlyegység. 51. Keresztül. 52. Göngyölegsúly. 53. Hizlalásra fogott sertés. 54. Mutatószó. FÜGGŐLEGES: 1. Viktor Antal. 2. Tisztasúly. 3. Zola regény. 4. Menyasszony. 5. Végtelen kor. 6. Iratok. 7. Bemond. 8. Vissza: időmérő. 9. Nem egészen kár. 10. A vízszintes 1. folytatása. 13. Becézett Erzsébet. 14. Ráér betűi felcserélve. 16. Nem felső. 17. A függőleges 10. folytatása. 20. A dohányos ember teszi. 21. Női név. 23. Uszály. 24. Azonos a vízszintes 40-el. 25. A-betűvel az elején: női hangnem. 27. Érdem, jó tulajdonság. 28. Idő — Londonban. 29. Elárusít. 31. A Lett SzSzK fővárosa. 33. Erődítmény. 35. Kilátásba helyez. 37. Rongál. 38. Mutatószó. 40. Összes. 41. Régebbi csehszlovák motorgépkocsí-márka. 43. Hon. 44. Munka jassznyelven. 46. Számnév. 48. Indulatszó. 50. Kérdősző. 51. A jószívű teszi. Beküldendő a vízszintes 1., és a függőleges 10. és 17. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK A Szabad Földműves 43. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az a legdrágább megoldás, amelyik nem kerül pénzbe." Könyvjutalomban részesülnek: Kasza Miklós, Tornaija, Kiss Ilona, Boly, Magasvári Mária, Kisújfalu, Németh Irén, Bratislava és Szerződy József, Karva.
