Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
EREDMÉNYEK ÉS HIBÁK a komáromi járás újjáépítésében 0 Már 1736 családi ház lakható 0 Sok munkát ad a házak vakolása 0 Hidroglóbuszok szolgáltatják majd a vizet a vízvezetékekhez 0 A csallóközi gyerekek már otthon tanulhatnak 0 Hiányosak a fürdőszobaberendezések 0 Bár nem ezen a vidéken születtem, mégis szeretem Csallóközt, mert a végtelen síkságon messze ellát az ember. Mostanában szinte ünnepélyesen lépkedek a csallóközi falvak megújhodott utcáin. A rombolás, az ár pusztítása után korszerűbb, szebb lett Csallóköz. A régi sárfalak helyett tégla piroslik midenfelé. Új köntöst öltöttek a falvak, vidámabbak az emberek. Vajon jogos-e a vidámság, az elégedettség? Azt mondhatjuk, igen. Az ország népének összefogása csodát művelt, ötvenhét járás mozdult meg akkor, amikor a csallóközi magyar paraszt bajba jutott. A segítség nagyságának ranglistáján első helyre került a galántai, lévai, senicai, hodoníni, trenííni, Uherské Hradiste-1 és topolöanyi járás. De minden védnökség! járás lehetőségeihez mérten megtette a magáét. Főleg nekik köszönhető, hogy az összedőlt 3715 családi házból 2902 építését megkezdték és ebből már 1736-ban laknak. Az év végéig még 680-at adnak át tulajdonosaiknak. Hogy az eredményeket jobban értékelhessük, meg kell jegyezni, hogy 738 családi ház helyett nem építenek újat, mert volt tulajdonosaik szövetkezeti lakásokat vásároltak, vagy pedig a szétszórt családok összeköltöztek. Ha tehát a lakásépítkezés eddigi helyzetét összegezzük, jövőre mindössze 688 ház építése marad. Elmondhatjuk tehát, hogy a komáromi járásban a családi házak újjáépítése terén a védnökségi járások és a járási magasépítkezési vállalat elvégezte a munkák dandárját, és az építkezéssel foglalkozók végre egy kis levegőhöz jutnak. Mert az eddigi munka •nagy hajrá volt. Flajzík Vladimír, a járási nemzeti bizottság építésügyi szakosztályának vezetője-röviden így jellemzi a múltat: — Megmondom őszintén, előfordult olyan eset is, hogy magam sem tudtam, mit írok alá, annyi volt a kérvényező és különféle irat. Tény, hogy az árvíz után mindenki szinte azonnal akart építkezni. A legtöbb baj viszont az építkezési engedély kiadása körül volt. A falvak lakói görcsösen ragaszkodtak ahhoz, hogy azon a helyen épüljön fel az új családi ház, ahol előzőleg laktak. Amikor erről beszélgetünk, meg is kérdezzük az építkezési szakosztály vezetőjét, hogyan sikerült egyeztetni az építkezni akarók kérelmét és a biztonsági okokból is megindokolt falufejlesztési terveket. — Természetesen minden erőnkkel arra törekedtünk, hogy az új falvak megfeleljenek a biztonsági és higiéniai követelményeknek. Korszerű tervek alapján épült újjá Dunamocs, Guta, Csallóközaranyos és Keszegfalu. De nagy volt az ellenállás Csicsón és Izsán. Megmondom őszintén, hogy engedtünk, és Izsán újra felépült a régi Komáromi utca, mégpedig alacsony, talajvizes területen és most sokan megbánták, hogy oda építkeztek. Az építkezés forgatagában hosszú viták folytak arról is, milyenek legyenek az új családi házak. Teljesen megbukott a bérkaszárnya-elmélet. A járási építkezési szakosztály főleg olyan családi házak építését engedélyezte, amelyek egyrészt korszerűek is megfelelnek a falun élő emberek igényeinek és aránylag olcsók. A túl korszerű drága családi házakból mindössze 25 épült. Viszont sok faluban találkozunk a falusi embereknek is megfelelő egyemeletes családi házakkal, amelyek közkedveltségnek örvendenek. Az új családi házak építése tehát elég jól halad. Mostanában nincs is nagyobb hiány építkezési anyagból sem. Viszont az építkezési szakosztály dolgozóinak joggal fő a feje, hogyan vakolják be majd ezt a tömérdek házat. Ugyanis eddig arra törekedtek, hogy lehetőleg minden család födél alá jusson. Nagy eredménynek számít az a kijelentés, hogy már egyetlen család sem lakik idegen járásban. Most tehát a lakások befejezése a cél. Viszont ehhez kevés a munkaerő. A probléma megoldására van mód. Egyes járási építkezési vállalatoknál munkaerőfölösleg mutatkozik. Köztük a nyitrai járásban is. A komáromi járás szívesen venné, ha a felesleges munkaerőket átmenetileg hozzájuk csoportosítanák át. De van még egy másik megoldás is. A helyi nemzeti bizottságok máris kőműves csoportokat szerveznek. Nézetem szerint ezt a mozgalmat kellene jobban kiszélesíteni, mert minden faluban akad kőműves vagy ehhez a munkához értő ember, tehát nincs akadálya annak, hogy minden községben megszervezzék az építkezési csoportot. Egyelőre hiány mutatkozik még a vízvezeték- és villanyhálózatok építéséhez szükséges anyagokból is. Megvannak a fürdőszobák, de még igen kevés helyen használhatják. A jövőben tehát ez a probléma is megoldásra vár. Sokat építettek a komáromi járásban, de amint látjuk, sok még a munka. Kosztankó elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, így jellemezte az építkezés terjedelmét: ■ Tíz év alatt nem építettünk anynylt, mint az utolsó évben. Csak Komáromban 500 új lakás épült. Nagy eredménynek számít, hogy az iskolaévet már mindenütt megkezdhettük. Eredményes munka folyt az iskolák építése terén. Általában járhatók az utak. Sok esetben az építkezés nem is annyira anyaghiány, mint inkább az egyes szervek közötti huza-vona miatt húzódott el. Izsán is emiatt késett a kilencéves iskola, Gútán a művelődési otthon építése és a Szilasi Helyi Nemzeti Bizottság épületének, valamint a művelődési otthon építésének megkezdése. Amint cikkünk elején mondottuk, Csallóköz korszerűbb és szebb lesz, mint valaha. Persze sok apró-cseprő munka van még hátra. Az építkezés mellett gondolnak a nép egészségére is. Tizenkilenc községben olyan kutakat fúrtak, amelyekből a higiéniai szempontból is megfelelő vizet kap egy-egy község vagy utca. Tizenhárom községben 100 köbméteres hidroglóbuszok szolgáltatják majd a vízvezetékekhez a vizet. A jövőben újabb tizenöt községben emelkednek majd a magasba a hidroglóbuszok. (-bj-) Egyemeletes családi házak Csallóköz aranyoson Kéménden is felújították a régi falusi szokást és a gazdag szüret örömére díszes felvonulást rendeztek. A színpompás felvonulást végignézte a falu népe, sőt a szomszéd községek fiataljait is odacsalta a kíváncsiság. Száraz Lászlóné A sonkás- és lengyel szalámiról A sonkás- és a lengyelszalámi a legkeresettebb lágy hústermékek közé tartozik. Ezért az élelmiszeripari termékek minőségével foglalkozó Állami Ellenőrző Bizottság az első félévben nagy figyelmet szentelt a két szalámifajta ellenőrzésének, valamennyi húsipari üzemben. Az értékelés eredménye a táblázaton látható: 1966 első félévének A csoportba sorolt termékek Nem felel Minőségi eredményei összes számából meg a nor- mutató I.—% 11.—% III.—% mának % A lágy hústermékek összesen 70,2 24,9 4,9 25,0 71,5 Sonkásszalámi 76,3 19,1 4,6 21,7 76,5 lengyelszalámi______________6’9,2 25,0_______5,8______30J}_______69,7 Ezek szerint a sonkásszalámi jobb átlageredményt ért el, mint a lágy hústermékek csoportjába tartozó más szalámifélék. A lengyelszalámi minősége viszont a csoport átlaga alatt maradt. A legjobb minőségű sonkásszalámit a Dél-morva Húsüzem termeli, ahol valamennyi ellenőrzött terméket az I. osztályba sorolták. Nagyon jó minőségű szalámit gyárt a Nyugat-Cseh Húsfeldolgozó Üzem n. v. és az Észak-morva Húsfeldolgozó Üzem n. v. Ezzel szemben az értékelés szerint a Közép-Szlovákiai Húsipari Üzemben a szalámi minősége úgyszólván nulla fok alatt van. A minőségi mutató —25. A kelet-csehországi, nyugat-szlovákiai és kelet-szlovákiai húsipari üzemekben szintén nem termelnek megfelelő minőségű sonkásszalámit. A lengyelszalámi termelésben a dél-csehországi, a közép- és nyugatszlovákiai, valamint a prágai húsfeldolgozó üzemek vezetnek. Nem kielégítő a szalámi minősége a közép-, észak-csehországi és a dél-morva húsfeldolgozó üzemekben. A sonkásszalámiba alacsonyabb osztályba sorolt nyersanyagot használnak, és gyakran kövérebbet, mint amilyet a csehszlovák normák megengednek. Ez főleg a Közép-Szlovákiai Húsfeldolgozó Üzemre vonatkozik. Ugyanakkor a lengyelszalámi készítéséhez — amelynek jellemzője a kövérség — soványabb húst használnak az előírtnál. Ezek szerint, aminek soványnak kéne lenni, az kövér, és fordítva. Miért? — Erre eddig nem adtak választ az illetékes tényezők. Akik a társadalom segítségére szorulnak 1JAZÁNKBAN az ember a legértékesebb. Szo"" cialisia társadalmunk gondoskodik a betegekről, árvákról s a hozzátartozók nélkül maradt öregekről. Egykoron a szegényház (nagyon mostohán), ma a nyugdíjasok otthona nyújt számukra hajlékot, gondviselést. Ezen intézmények hálózata a múlt rendszeréhez hasonlítva kibővült, s lényegesen javult a gondoskodás, az ellátás színvonala. A véletlen folytán két levelezőnk ragadt tollat, hogy azokról írjon, akik a meleg családi otthontól elszakadva a társadalomra szorulnak. György Elek a kosúti, Belányi János pedig a lontói nyugdíjasok otthona lakóinak életéről számol be. Szívtelenség — és szeretet Farkasnéval, a Kosúti Nyugdíjasok Otthonának vezetőjével beszélgettem. Szavai, amelyek írásra késztettek, ilyképpen sűríthetők: Jobbára olyan emberek lakói ennek az otthonnak, akik harcoltak, gürcöltek, nélkülöztek, csakhogy gyermekeiknek minél megalapozottak, gazdagabb jövőt biztosítsanak. S amikor már kiadtak magukból minden erőt, nem kellenek senkinek. Szocialista rendszerünk nagy jótéteménye ez az otthon. Van hol az öregeknek lehajtani a fejüket. Naponta négyszer várja őket bőségesen megrakott asztal. Hetente orvosi vizsgálatban részesülnek, s a klubhelyiségben szórakozhatnak, újságot olvashatnak tévét nézhetnek. Arra a kérdésre, csökkenő-e, avagy emelkedő irányzatú az elaggottak otthonba adása, pontos választ nem tudott adni Farkasné. Viszont szívbemarkoló, drámai eseteket említett, kezdve azzal, hogy szinte gombamódra nőnek az új, tágas, kétháromszobás lakások, s az öregeknek mégsincs — a legtöbb esetben — hol meghúzódniuk. — Nemrég történt — mondotta az otthon vezetőnője —, az öregasszony a házát átíratta a fiára. A házat lebontották, újat építettek, fia azonban hirtelen meghalt, s az öregasszonynak is el kellett tűnnie a lakásból. Szétnéztem. Meglepett a rend és tisztaság. Elbeszélgettem az otthon néhány lakójával. Sz-né: „Tíz gyermeket hoztam a világra, s mégis ide kerültem. Nem mondom, négy közülük befogadott volna, csak van egy testi hibában szenvedő fiam, s azt nem akarták magukhoz venni a testvérei. Pedig nekem az is gyermekem! Nem hagytam őt el. Ameddig tudtam, dolgoztam, s azután nagynehezen sikerült elintéznem, hogy a fiairmai együtt idekerüljek.“ L-né: „A fiam már megnősült, a lányom férjhezment. Nagyon szeretem mindkettőt. Maga azt mondja, hogy nem nagyon szerethetnek, ha ide dugtak?! Ök szeretnek, ők jók. Nt is próbáljon rosszat mondani róluk. A fiam felesége a rossz, meg a vejem ...“ H-bácsi: „Mindkét fiam nős. Ami az anyagiakat illeti, elég jól állnak. Én is mesterember voltam, jól kerestem. A feleségem már régebben meghalt. Amikor meguntam az egyedüllétét, elmentem az egyik fiamhoz. Ott azonnal „befogtak“, a gyermeknevelést bízták rám. Nem volt hozzá türelmem, hát otthagytam őket, s elmentem a másik fiamhoz. Nem fogadott be. Azt mondta, hogy menjek vissza az elsőhöz, ha egyszer neki adtam a pénzemet és a vagyonkámat. Azután idejöttem.“ F-bácsi: „Négy gyermekem van: egy Magyarországra került, háromnak pedig nem kellek. Jó itt. Enni-inni kapunk. Aludni is van hol, meg tiszta ruhát is kapunk. Csak a gondnok úrral rj,em vagyok megelégedve. Beteg voltam, s azóta nem akar csípőspaprikát adni.“ Popluhár János, gondnok: „Zöldséget, kukoricát termelek az otthon kertjében. Néha bíró, néha tanú vagyok. Főleg a zsebpénz kiosztásakor, mivel van néhány lakónk, aki nem tud írni, számolni.“ Csambál Júlia már tizenhárom éve az otthon szakácsnője: „Lakóijik megkapnak itt mindent. Diétás ételt nem kellene főznöm, mégis főzök. Ugyanis a diétásokat más otthonokban helyezik el. Megszoktuk őket, s ha az orvos diétás kosztot ír elő, megcsinálom.“ A nyugdíjasok otthona a sűrített emberi tragédiák színhelye. A nyugdíjasok is a társadalom szerves részét alkotják. Róluk írtam. Követésre méltó kezdeményezés December 16-án lesz tíz esztendeje annak, hogy Lontón, Jekkelfalussy volt honvédelmi miniszter kastélyában létrejött a nyugdíjasok otthona. Az évtized során 175 idős nő és férfi talált itt otthonra. Közülük 82 vagy elment az élők sorából, vagy hazakerült hozzátartozóihoz. Jelenleg a lakók száma negyvenöt. Mészáros Ludmilla, az otthon igazgatója szívesen kalauzol a Pólya Sándor által gondozott szép virágoskerten át a kastélyba. Tán paradoxként hangzik, de az élet valósága, itt talált menedéket Mészáros Erzsébet is, a kastély egykori tulajdonosának szolgálónője. Ilyen örömteli napokra még álmában sem mert gondolni. Törőcsik György, az otthon öttagú vezetőségének elnöke, Édes Antallal annyi zöldséget termel, hogy nem szorulnak zöldségvásárlásra. Az otthon lakói is kiveszik részüket a termelőmunkából. Munka nélkül létezni sem tudnak. Az így megtakarított pénzen évente egyszer társasutazáson vesznek részt. Meglátogatták már Sklenét, Pőstyént, a legutóbb pedig Bajmócot. Valamennyien hálásak ezekért a kirándulásokért, hiszen a múltban ilyesmire, mondjuk múzeumlátogatásra kinek jutott volna közülük pénze? Ezek a megtört, sokat szenvedett emberek máig nem felejtették el a családi otthon melegét. Naponta várják a postát. Sokszor csalódottan távoznak a kézbesítőtől, ha a várt levél nem jött. Mindenre jut idő, de egy rövid, nagyon rövid levélkére már ritkábban. Pedig, ha látnak a hozzátartozóik ezeket az öregeket, mily mohón olvasnak! így nem marad más hátra, mint munkával elütni az időt. Mlynárik elvtársnö, az otthon alkalmazottja és az Ipolyszakállasi Kilencéves Iskola Szülői Munkaközösségének elnöke tolmácsolta az öregek óhaját. Kultúrműsorokat szeretnének látni, barátságot akarnak kötni az iskolásokkal. Kiapai Lubica, az iskola napköziotthonának vezetője nyomban felfigyelt a kérésre, s 23 elsős, másodikos, harmadikos, negyedikes, ötödikes pionírral megkezdte a kultúrműsor betanítását. A pionírok leleményessége — pénzt gyűjtöttek, s ajándékokat vásároltak az öregotthon lakóinak — dicséretreméltó. Ezen kívül képeslapokat készítettek valamennyi elaggottnak, amelyre mindegyik ráírta a nevét. A kultúrműsort már be is mutatták (népdalokat, szavalatokat, vidám jeleneteket), s a pionírok elhatározták, hogy évente négyszerötször fellépnek, mindig új műsorral. A jubileumi ünnepségre meg is hívták őket az öregek, amelyről a falu népizenekara sem hiányzik majd. S a kezdeményező pionírok a levelezést is tovább folytatják, örömet szerezve az aggok otthona lakóinak. Követésre méltó az ipolyszakállasi pionírok szép kezdeményezése. Kiapai tanítónőnek sok türelmet kívánunk a műsorok betanításához, a nyugdíjasok otthona lakóinak szórakoztatásához! Lopjanak minél több mosolyt az életük alkonyát élők orcájára. Megérdemelt jutalom ez számukra. Élvezzék hát teljes megelégedéssel és azzal a tudattal, hogy vannak még fiatal emberpalánták, akik nem feledkeznek meg róluk. György Elek — Belányi János A szerk. megjegyzése: Helyesnek tartanánk, ha egy-egy ilyen műsoros délutánra az öregek hozzátartozóit is meghívnák. JUTALOM: 50 ezer korona A Bálvány! Magtermesztő Gazdaságban az idén több mint 500 vagon vetőmag-gabonát takarítottak be. A búza 33.5, a tavaszi árpa 23 és a zab pedig 23,5 mázsával fizetett hektáronként. Mintegy ötven hektárról, aránylag csekély veszteséggel, térdig érő vízből takarították be a termést. Ez a terület a veszteségek ellenére 30 mázsát adott hektáronként. A kézikaszás mentőosztag, a traktorosok, kombájnosok, az állami magtermesztő gazdaság számos dolgozója a becsületes, kemény helytállásért pénzjutalomban részesült. A gazdaság dolgozói között 50 ezer koronát osztottak ki, kinek-kinek érdemei szerint, miként járult hozzá a gabonacsata sikeres megvívásához. (hl) A rimaszombati új üzemben nemcsak a „fehér arany“ gyártását kezdték meg, hanem a gömöri sörét is,^
