Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-12 / 45. szám
ITTHON TÖRTÉNT A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK VI. KONGRESSZUSA A Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetsége VI. kongresszusán felszólalt Ilubomír Strougal, a CKP Központi Bizottságának titkára, a párt és kprmánykiildöttség vezetője. A népgazdaság jelenlegi helyzetéről és fejlődésének feltételeiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy a lakosság kielégítőbb ellátása a társadalom gazdasági viszonyainak hatékonyságától függ. Strougal elvtárs a továbbiakban kiemelte, hogy fejleszteni kell a termelés, a szolgáltatások és a kereskedés különféle formáit. A fogyasztási szövetkezetek e téren jelentős szerepet tölthetnek be. A kereskedelmi vállalatoknak lehetővé kell tenni, hogy a lakosság szükségleteivel, a kereslettel összhangban bővítsék a választékot. Helyes lenne, ha a kereskedelmi vállalatok hálózatukat ott építenék ki, ahol éppen szükséges. Jaroslav Smíd, a Fogyasztási Szövetkezetek Központi Szövetsége vezetőségének alelnöke a kongresszuson a fogyasztási szövetkezetek új alapszabályzatának javaslatáról beszélt. Az irányítás eddigi három fokozatú módszerét ezentúl két fokozatú rendszer helyettesíti, melyet egy országos szövetség és egy szlovákiai kerületi szerv képvisel majd. Az eddigi kerületi szövetségek megszűnnek. A Nemzetgyűlés öttagú küldöttsége az árvízsújtotta területen A komáromi és dunaszerdahelyi járás képviselői fogadták Medvén a Nemzetgyűlés öttagú küldöttségét, amelyet dr. Václav Skoda, a Nemzetgyűlés alelnöke vezetett, hogy személyesen ellenőrizze a dunai gátak helyreállítási munkálatait. Látogatásuk további célja a rombadőlt lakóházak, iskolák, mezőgazdasági épületek, kórházak építésének s a kor? mány által ezzel kapcsolatos feladatok teljesítésének ellenőrzése volt. Megállapították, hogy a védőgátak és vízmentesitő csatornák rendbehozása és újjáépítése a tervezett ütemben halad, ezzel szemben a vízvezetéképítés tervét csak 62 százalékra teljesítették. A tavalyi árvíz 3715 lakást pusztított el a komáromi járásban és ezek helyett már 1736 új lakás épült, amelybe a lakók be is költöztek, ezenkívül további 1200 lakás van épülőfélben. A küldöttség meglátogatta a tavalyi csicsói gátszakadás helyét és két olyan árvízsújtotta községet, ahol jó ütemben halad az újjáépítés. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségei Hazánk dolgozói méltón ünnepelték meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 49. évfordulóját. A nemzetvédelmi miniszter napiparancsa szerint, november 7-én Prágában és Bratislavában húsz ágyúlövés dördült el. Prágában az évforduló napján már jóval az ünnepély megkezdése előtt elárasztották a tömegek a zászlódíszbe öltözött utcákat. A Fucík Park felé igyekeztek, ahol Bohuslav Lastovicka, a Nemzetgyűlés elnöke tartotta meg az ünnepi beszédet. Laőtoviőka elvtárs hangsúlyozta, hogy hazánk dolgozó népe ma olyan eseményről emlékezik meg, amely döntő módon befolyásolta az emberiség történetét. Gondolataink azokhoz szállnak, akik a világ egyhatod részén új életet teremtettek, és akiknek elsősorban köszönhetjük mai szabad életünket a szocialista Csehszlovákiában. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom zászlaja alá tűzte minden ország dolgozói testvériségének eszméjét, a proletár internacionalizmus szellemében. Zászlajára tűzte a nemzetek közötti barátság gondolatát, a nemzetek önrendelkezési jogát, felszabadulását az idegen elnyomás alól. Harcot hirdetett a háború ellen. A második világháború után számos más ország is követte a szovjet nép példáját, s ilymódon létrejött a szocialista világrendszer. Beszéde további részében elítélte az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresszióját, hangsúlyozta a Nemzetközi Munkásmozgalom egységének jelentőségét. Az ünnepi gyűlésen Sz. V. Cservonyenko szovjet nagykövet is beszédet mondott, aki a következő szavakkal fejezte be felszólalását: „Örök időkre a szocialista Csehszlovákiával!“ Szintén ünnepi gyűlést tartottak Bratislavában is, ahol Vasil Bilak elvtárs, az SZLKP KB titkára mondott beszédet. Prágában és Bratislavában a párt és a Nemzeti Front képviselői megkoszorúzták a szovjet hősök sírját. Fejlődnek a helyi gazdálkodási üzemek Igényes terv A Galántal Járási Nemzeti Bizottság legutóbbi plénuma a járás 1970-ig szóló gazdasági tervét tárgyalta meg. Célkitűzésüket a CSKP XIII. kongresszusának a központi gazdasági irányításról hozott határozata alapján állították össze. A fejlődés gyorsabb iramú ütemét a járási nemzeti bizottság igazgatása alatt álló üzemek is segítik. A járási építővállalat munkaterjedelme növekedik, de ennek ellenére építkezési kapacitás hiányában nem tudják a beruházók igényeit teljes mértékben kielégíteni. A kommunális üzem bevétele 19,4 százalékkal gyarapszik, az egy lakosra eső kimosott fehérnemű 2,20 kilóról 2,86-ra, a tisztított és festett ruha 2,40-ről 2,72 kilóra emelkedik. A társadalmi szükségletek terén főleg az iskolaépítés és a kulturális javak létesítése szempontjából aránylag kevés változásra kerül sor. A kilencéves iskolákban nem térhetnek át a műszakok lényeges csökkentésére, mert a tervezett új iskolák építési üteme lassú. Az iskolai étkezdéket 1970- ben 1600-zal több diák látogatja, mint 1965-ben. Az óvodák osztályainak száma 27 teremmel gyarapszik. Az egészségügyi szolgálatban — tekintettel a vágsellyei új kórház megnyitására — 280 ággyal több áll a betegek rendelkezésére. A tízezer lakosra eső orvosok száma 9-ről 11-re emelkedik. A gyógyintézetek befogadóképessége 230 hellyel növekszik. Erre lehetőséget nyújt Vágkirályfa és Szered, ahol új intézményeket létesítenek. A lakásgazdálkodásban 51,5 százalékos emelkedésre számítanak. A növekedés lehetővé teszi, hogy 1967-ben egy karbantartóra nem jut több munka mint eddig és a gondnokságokat elegendő technikai személyzettel lássák el. A javításokra biztosították a szükséges financiális eszközöket annyira, hogy a negyedik ötéves terv folyamán jelentős mértékben gondoskodhattak a lakások karbantartásáról — különösen Galántán és Diószegen. A járás költségvetése 1967—1970-re 12 és fél millió koronával csökken, ami annyit jelent, hogy a hiányzó bevételt más úton kell megteremteniük. Elhatározták tehát, hogy a nagyobb községekben összevonják a munkaviszonyban nem álló kisiparosokat, nyugdíjasokat, rokkant állományban levő mesterembereket. A járás üzemeinek, vállalatainak nagy szüksége van munkaerőre, kötelezettségeiknek nem tudnak időben eleget tenni, jól jön tehát az ilyenfajta segítség. A nagyobb helységekben működő üzemek eddig nem járultak hozzá a községszépítési akció költségeinek fedezéséhez. A kiadások a helyi nemzeti bizottságokra hárultak. Elhatározták, hogy a költségek megfelelő részének fedezését az utakat használó vállalatokra is átruházzák, s így némileg enyhítik a nemzeti bizottságok anyagi gondjait. (H. T.) A kassai járásban a helyi nemzeti bizottságok már az elmúlt évek során súlyt helyeztek a helyi gazdálkodási üzemek fejlesztésére. Az év elején 33 községben 45 üzem nyújtott szolgálatokat a lakosságnak, azonban jelenleg már 44 községben 89 kisüzem elégíti ki a lakosság egyre növekedő szükségletét. Az üzemek összbevétele ebben az évben már meghaladta a kétmillió koronát, amelyből a helyi nemzeti bizottságok pénztárába félmillió korona tiszta jövedelem kerül. A helyi szolgálatokat elsősorban a központi községek és kisebb városkák fejlesztik. Szepsi, Mecenzéf, Hernádcsány, Somodi és Budamér község helyi nemzeti bizottsága mindent megtesz a lakosság kívánságának kielégítésére A teherszállítás, a pékség, a homok- és kavicsbánya, gabonaőrlés, fafűrészelés, borbélyüzem és egyéb szolgálat már olyan természetes, mint a mindennapi kenyér. A nemzeti bizottságok ügyelnek arra is, hogy a lakosság elégedettsége mellett a szolgáltatások gazdaságosak is legyenek. Ezt mutatja a jelenlegi helyzet is, amely szerint a járás területén levő helyi szolgáltatási üzemek 33,4 százaléka kifizetődő, az újonnan alakultaknak pedig 42 százaléka. A legjobban működnek és hasznot hoznak a homok- és kavicsbányák, a gyümölcsfák permetezése, a gabona darálása, ablakok és ajtók beüvegezése és a favágás. A felsorolt üzemek jövedelméből a hernádcsányi és miszlókai helyi nemzeti bizottságok 85 ezer koronát tettek pénztá rukba, a bárcaiak pedig 67 ezret. A tervek szerint a 89 helyi gazdálkodási üzem mellé újabb 38-at létesítenek a helyi nemzeti bizottságok. Ezzel a helyi szolgáltatások üzemei fejlesztésének első szakasza lezárult. Azokban a községekben, ahol nincsenek meg a feltételek az ilyen üzemek létesítésére, ott a helyi nemzeti bizottságok engedélye alapján egyes személyek, kisiparosok biztosítják a szükséges szolgálatokat. A járásban 396 ilyen engedélyt kaptak. A HNB-ok pénztárai jó pár ezer koronával gyarapszanak a szolgáltatások ilyen formájából is. A költségvetések kiegészítésére jő forrás a különböző illetékekért járó összegek folyósítása is. A nemzeti bizottságok az illetékekből közel egymillió korona bevételhez jutnak, amit a városok és községek továbbfejlesztésére fordítanak. Amikor a helyi szolgáltatási üzemek fejlesztésének első szakasza befejeződik, szóba jönnek olyan szolgáltatások. amelyek a központilag fel nem használt helyi .nyersanyagokat használják majd fel. A jövőben számítunk azzal, hogy a gyümölcstermő vidékeken konzervgyárakat létesítünk, esetleg szóba kerülhet a gyümölcsök aszalása vagy a szeszfőzés. Természetesen új üzemeket úgy létesítünk, hogy ezek ne ütközzenek a törvényekbe, viszont mindent megteszünk annak érdekében, hogy a megtermett gyümölcs jelentős része ne menjen tönkre, úgy mint az idén. Alaposan elemezzük a mezőgazdaságban dolgozók téli foglalkoztatottságának problémáját is. A helyi nemzeti bizottságok minden alkalmat felhasználva arra törekszenek, hogy a földműveseknek télen is kereseti lehetőséget biztosítsanak. Azokban a községekben, ahol hagyománnyal bír különféle szőnyegek szövése, kosárfonás, fel akarjuk újítani ezeket a termelési ágakat. A helyi nemzeti bizottságok nagy aktivitással fogtak hozzá a szolgáltatási üzemek fejlesztéséhez, hogy a lakosság életkörülményeit lényegesen megjavíthassák. Iván Sándor, Kassa Älapos, egészséges bírálatot! Az egyik napilap a Nemzetgyűlés sajtóra vonatkozó határozatának ezt a címet adta: „Régen várt törvény“. Igen, régen vajúdik már a törvényjavaslat az újságírók társadalmi küldetéséről, a sajtóban megjelent bírálatokhoz való viszonyról, amíg végre kimondták, hogy az újságíró az új sajtótörvény értelmében közéleti tényező, és a büntetőtörvények értelmében védelemre van igénye. Viszont a sajtó-törvény jogtalan bírálat esetén védelmet nyújt a polgároknak is. A jogtalanul megbírált egyén egyenesen a szerkesztőségtől kérheti, hogy a lap hasábjain helyesbítsék a megjelent és hibás információk alapján írt cikket. Amint látjuk, a törvény éle kétfelé vág. Ezért sokan felieszik a kérdést, nem irányul-e a törvény a bírálat ellen? Elsősorban tisztázni kell, miért került sor az új sajtótörvény kiadására. Eddig csak egy rövid sajtótörvény létezett, amely 1950 ben megszűntette a még az Osztrák—Magyar Monarchiából visszamaradt ötven sajtójogi előírást, és kimondta, hogy a sajtó nem lehet magánvállalkozók tulajdona, eszköze. Viszont ebben a törvényben nem voltak világosan meghatározva az újságírók jogai és kötelességei. Tehát kellett az új törvény, hogy végre rend legyen az újságírás házatáián. Csakhogy az új törvény jóval nagyobb igényeket támaszt az újságírókkal szemben. Történetesen, ha a szerkesztőség oom hajlandó visszavonni az elfogultságból vagy téves információ alapján írt cikket, végső fokon a civil bíróság dönt. Viszont azt is tudjuk, hogy egyetlen '7 Föf.nviOVES 1968. november 12. újságíró sem kerül szívesen a bíróság elé. Tehát jogos a kérdés, a törvény megjelenése után lesz-e majd elég bírálat a lapokban. Meg kell mondani, hogy bíráló cikkekből hol több, hol kevesebb jelent meg az újságok hasábjain. Volt olyan időszak, amikor az újságírók egész gárdája lendült neki a hibák ostorozásának, de mikor látták, hogy sok cikk falra hányt borsó, nagy részük elhallgatott. A jelenlegi időszakban is kevés azoknak az újságíróknak a száma, akik minden kendőzés nélkül, élesen bírálnak. Természetesen a dolog könnyebbik oldala a semleges vagy dicsérő cikkek írása. Bár ezekre is szükség van, de az újságíróknak ilyen esetben ritkán akad kellemetlenségük, noha ez is előfordul. Eddig milyen volt a viszonya az illetékes szerveknek a bírálócikkekhez? Természetesen a felperes a legfelsőbb szerveknél tiltakozott a bírálat jogtalansága ellen. Nemegy esetben előfordult, hogy a szervek nem a tényeket vizsgálták, hanem azt, hogy az újságíró kitől szerezte az értesüléseket, miért írta meg a cikket, milyen családból származik stb. Erre a múltból igen sok példát hozhatnánk fel. Nemegy újságírót meghurcoltak míg bebizonyította cikke igazát, és a legtöbb esetben a bírált egyéneket le kellett váltani funkcióikból, vagy más intézkedéseket kellett tenni. Az ilyenfajta bíráló cikkek tehát a fejlődést és az egész társadalom érdekét szolgálták. Ha már ennél a témánál tartunk, nem árt tisztázni a kérdést, milyen legyen a bírálat. Az utóbbi időben nagyon jő szolgálatot tesznek az egyes mezőgazdasági üzemek gazdálkodását elemző bíráló cikkek. Ezek megmutatják, milyen módon lehet kiküszöbölni a munkaszervezésben előforduló hibákat és hogyan lehet emelni a termelést. Ez tehát a bírálat egyik formája. Viszont továbbra is bírálnunk kell ez egyes személyek, vezetők fogyatékosságait is, mert akadnak esetek, amikor ezek fékezik az illető gazdaság fejlődését. Természetesen nem helyeselhetjük az úgynevezett szenzációs bírálatot, amelyek csak a feltűnés kedvéért jelennek meg. Viszont az emberek jellemének kialakulásában nagy segítséget nyújtanak a lapunkban megjelenő rövid szatirikus karcolatok. Ezek mindig élmények alapján születnek és előnyük, hogy a hasonló rossz tulajdonságokkal rendelkező polgárok is magukra ismernek. Az igazi bírálat viszont mindig az, amely névre szól, és leleplezi az élet fonákságait. Ilyen cikkeket tehát a jövőben is kell írni. Ha a cikk alapos adatszerzés és ellenőrzés után jelenik meg, a sajtótörvény védi az újságírót, és az illetékes szervek kötelesek megtenni a megfelelő intézkedéseket. Viszont ha a cikk nem felel meg a valóságnak, amint említettük, az ügy végső fokon a civil bíróságra kerül és az újságíró húzhatja a rövidebbet. Hogyan írjunk tehát a jövőben bíráló cikkeket? Minden elfogultság nélkül, mindig a társadalmi érdeket szem előtt tartva és kellő anyag ismeret alapján. Viszont az is előfordulhat, hogy az újságírót rosszul informálják és a legnagyobb körültekintés után is hiba csúszik a bíráló cikkbe. Ezek után azt mondhatjuk, hogy a „játékszabályt“ az újságírónak is vállalni kell. A bíráló cikkek írásánál mindig van bizonyos fokú kockázat. A toli elkötelezettjének tehát vállalni kell a kockázatot, még akkor is, ha kellemetlen helyzetbe kerül, mert a nép érdeke megkívánja, hogy továbbra is nyesegessük a hibákat és az újságírónak, mint közéleti személynek alapos, egészséges bírálattal kell helyt állni. BÁLLÁ JÖZSEF Az árvíz sújtotta területeken a családi házak építését lényegesen meggyorsíthatja a lakosság is. Erre szép példát találtunk Nemesócsán. A helyi nemzeti bizottság helyi gazdálkodási üzeme a lakossággal együtt építi a szebbnél szebb családi házakat. Képünk a szőlő melletti új utcasoron készült. (Bállá felv.) Beletekinthet-e a polgár a róla adott véleményezésbe? A szervezetek különböző okokból véleményezéseket adnak a dolgozókról. Jogában áll-e a polgárnak beletekinteni az Ilyen véleményezésbe és felszólalni ellene, ha nem ért vele egyet? A szervezet munkavéleményezést írhat dolgozójáról valamely más szervezet számára, melyben nyilatkozik a dolgozó munkatevékenységéről. Emellett köteles megismertetni a dolgozót a véleményezés tartalmával, még akkor Is, ha már véget ért ennél a szervezetnél a munkaviszonya. A dolgozó kérésére a szervezet köteles neki kiadni a véleményezés másolatát is. Ha a dolgozó nem ért egyet a véleményezés tartalmával, felkérheti a szervezetet ennek megváltoztatására, vagy kijavítására. Ha a szervezet nem tesz eleget ennek a követelménynek, akkor a dolgozó a döntőbírói szervhez folyamodhat a kijavítás vagy módosítás érdekében. Ezt a folyamodványt azonban legkésőbb három hónapon belül kell benyújtania attól a naptól számítva, amikor tudomást szerzett a véleményezésről. (Ez következik a Munkatörvénykönyv 60. §-a, 2. bekezdésének rendelkezéseiből.) Amennyiben a döntőbírói szerv sem tenne eleget a dolgozó kérelmének és nem javítaná ki, illetve nem változtatná meg a véleményezést, akkor óvást emelhet a döntőbírói szerv határozata ellen, éspedig e határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül. A döntőbírói szerv ebben az esetben a járásbíróság elé terjeszti az egész ügyet további eljárás és eldöntés céljából. Ha a döntőbírói szerv 30 napon belül nem határozna a munkavéleményezés ellen emelt óvás ügyében, akkor a dolgozó egyenesen a járásbíróságtól kérheti a véleményezés megváltoztatását. A járásbíróság döntése ellen fellebbezni lehet a kerületi bíróságnál, mely végérvényesen eldönti az ügyet. Ez az eljárás csak a munkatevékenységről szóló véleményezésekre vonatkozik, amelyeket egyik szervezet a másiknak küld — például a munkahely megváltoztatásakor. Ami a másfajta véleményezéseket illeti (például azokat, amelyeket a nemzeti bizottságoknak, a közbiztonsági szerveknek, a katonai hatóságoknak stb. küldenek), itt nincs ugyan a polgárnak joga beletekinteni a véleményezésbe közvetlenül annál a szervezetnél, amelyik kiállítja, de az eljárás folyamán megismerkedik vele annál a szervnél, amelynek megküldték a véleményezést. Ha ez a véleményezés nyilván helytelen adatokat tartalmazna, melyek sértenék a polgár becsületét vagy állását, akkor a polgár ez esetben is panaszt emelhet a járásbíróságnál a Polgári Törvénykönyv 11. §-a alapján, valamint a Polgári Perrendtartás 80. §-a értelmében. (A Nemzeti Bizottságok c. lap 17. számából) Törvények - rendeletek
