Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-05 / 44. szám

ívóvízszükséglet

A víz szerepét talán a következő néhány adat eléggé megvilágítja: a tojásnak BS százaléka, a baromfi testének 60—70 százaléka, ürülékének pedig mintegy 75—80 százaléka víz. Ivóvíz nélkül sokkal rövidebb ideig élhet a baromfi, mint eleség nélkül. A testben ugyanis a táplálék csak vízzel keverve juthat el a sejtekbe, és ha a jószág nem tudja fedezni víz-A tyúkbaromfi vízfogyasztása a csibe első hetében naponta mintegy 40, 4—5 hónapos korában kb. 200 g víz. A tojótyúkok vízszükséglete naponta 300—400 gramm körül mozog.

A levegő páratartalma, hőmérséklete, a takarmány víztartalma, az évszak, a fajta és még nagyon sok más tényező befolyásolja a baromfi vízszükségletét és vízfogyasztását. Biromszorosát issza meg naponta.

Nagy szerepe van a víz hőmérsékletének is. Különösen nyáron kell ügyelni arra, hogy az ivóvíz ne legyen túl meleg, állott, mert a jószág nem issza szívesen. Húsz fok levegő hőmérsékletig iszik a baromfi annyi vizet, mint azt említettük, már 30 foknál kétszer, 34— 35 foknál pedig háromszor anynyi vízre van szüksége.

Az ivóvíz hőmérsékletével szemben igen érzékeny. Télen gyakran előfordul, hogy a termelő a megfagyott ivóvízre kevés hideg vagy felmelegített vizet önt, hogy fölengedjen. Nem gondol arra, hogy a túl alacsony hőmérsékletű vizet a szervezetnek kell felmelegítenie, és erre igen sok kalóriát használ el, amit a termelésből — tojás, hús, toll növekedés — von el. Ezért télen, ha a hőmérséklet a fagypont alá sülylyed, gyakrabban és lehetőleg meleg vizet adjunk a baromfinak. Nyáron viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 30 C foknál melegebb vízből a baromfi alig iszik és képtelen a sok, párolgás útján elvesztett vizet pótolni. Ezért a nagy nyári melegben nem ritka eset a hőguta.

A mesterséges itatóberendezésnek, önitatónak egyre nagyobb jelentősége van ma már nemcsak a nagyüzemi baromfitartásban, hanem magántermelőknél is. Ennek egyik legegyszerűbb és legkönnyebben felhasználható módja, ha egy védett, árnyékos helyre, fára vagy a baromfiól gerendájára stb. tartályt helyezünk el. Ha csak kevés baromfi vízellátásáról kell gondoskodni, egy vödör vagy egy nagyobb fazék víz is megfelel. Ebből egy vékony gumicsővel levezethetjük a vizet az önitatóig.

Fontos, hogy az itatóedényt mindig ugyanarra a helyre tegyük, és napközben ne helyezzük ide-oda. A baromfi ugyanis, ha megszomjazik, ott keresi a vizesedényt, ahol megszokta, s ha nem találja meg, inkább nem keresi tovább, és szomjazik. -MSZÖnműködő töltésű baromfiitató

szükségletet, akkor a takarmány se juthat el vízben feloldott állapotban, a test különböző részeibe. A baromfi nem válogatós az ivóvíz ízét, szagát, színét, illetően.

Fontos azonban, hogy a közelben mindig vizet találjon. Különösen szem előtt kell tartani ezt a hízóbaromfinál. A nehezen mozgó, nagy testű baromfi ugyanis lusta, és nehezére esik hosszabb utat megtenni az itatöig.

Ha nincs ivóvíz a közelében, gyakran szomjas marad. A szomjúsággal párhuzamosan csökken az étvágy, ennek következménye pedig, hogy gyönge lesz a takarmánykihasználás, és a jószág veszít testsúlyából.

A baromfinak nincs izzadságmirigye. A tüdején keresztül azonban igen sok vizet veszít. A bőrfelületén — ahol az ember és sok állat is sok vizet párologtat el — a baromfi képtelen megszabadulni a vízfeleslcgétől, mert a tollazat meggátolja ebben. Nyáron, a nagy, száraz melegben a baromfi nyitott száján, főleg nyelvfelületén át, nagyon sok vizet képes leadni.

Vödrös típusú zártfedelű baromfiitató.

(Foto: Kucsera Szilárd)

A házinyúl finomrostú, világos színű hús

A házinyúl húsa iránti kereslet fokozódik és nemsokára versenytársa lesz a nagyértékű világos hús termelésében a borjúnak, ha Jelentősen csökkenthetők az előállítási költségei. A növendék hizónyúl 10 hetes korra legalább 2,5 kg legyen finomrostú, világos, zsírral mérsékelten fedett hússal. A gazdaságosságot az egész éven át történő folyamatos termelés biztosítja, amiben döntő szerepe van az anyák termelékenységének. Az anyánként és évenként 30 növendék hizlalását csak kevesen érik el. Megoldandó kérdés a szilárd szervezetű, termékeny anyák szelekciója, a növendékek első 3 hét alatti nagy elhullást vesztesége, amely főleg tartási és takarmányozási eredetű.

(Tierernährung, Hamburg)

Szuperfoszfát használata a baromfiistállóban

Az alom és trágyaakna szuperfoszfátos kezelésével végeztek kísérleteket. Ezek során megállapították, hogy a tojóüzemben ms enként napi 20— 80 g; húscsirke-üzemben 1000 db-onként napi 1,5—3,5 kg szuperfoszfátot célszerű kiszórni. Szuperfoszfát használata esetén 5—15 %-al javult a takarmány ért ékesülés, csökkent a vágási veszteség, a szuperfoszfátot akár szemcsézett, akár por alakban keverték az alomba. A takarmányba kevert, 1 Vonói kisebb mennyiségű szuperfoszfát sem a termelésben, sem a hús minőségében nem okozott elváltozást.

(Rév. Élev.,)

C-vitamin a baromfi takarmányában

Ojabb kutatások kimutatták, hogy a baromfi egészségének és termelőképességének a stressz okozta befolyása C- vitamin adagolással lényegesen enyhíthető. Kimutatták, hogy ketrecekben 15 és 30 C°-on tartott tojótyúkoknak adott takarmányba kevert, kg-onként 30 mg C-vitamin javította a takarmányértékesülést és a tojássárga színeződését. Egy másik kísérletben 32 C° környezeti hőmérsékleten a tojáshozam 76 Vo-ról 58 %-ra esett'. A takarmány kg-onként adott 80 mg C-vitamin a tojáshozam esését 8 %-ra mérsékelte. Ugyanakkor a tojáshéj vastagságát és törési szilárdságát is növelte. A C-vitamin adagolása nagy melegben Javította a kakasok spermájának minőségét, egyszersmind a pecsenyecsirkék súlygyarapodását is.

(Geflügelhof)

zonyos mértekben a takarmány fogyasztásából is megállapítható a vízszükséglet, mert a baromfi a takarmány mennyiségének, súlyának majdnem há-