Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-05 / 44. szám

A világos nagyezüst nyúlfajtáról Mint régebbi neve is jelzi, a fajta Franciaországból, Cham­pagne vidékéről származik, ahol régtől fogva mint világos színű, nagytestű ezüstnyulat tenyésztették. A francia Deus­­set 1730-ban Gris argente de Champagne-nak (szürke Cham­pagne-! ezüstnyulnak) említi. EREDETE Ennek a fajtának első im­portált egyedeit Németország­ban származási helyük alapján Champagne-i ezüstnek nevez­ték. Néhány országban még ma is így hívják őket. Később „francia óriásezüst“, tenyész­tők körében pedig általában csak „francia ezüst“ névvel illették. Ennek végtagjai (füle, orra, szemkarikái, lábai, farka) sötétebb színűek voltak. Ebből az anyagból tenyésztették ki a német tenyészirányzatnak meg­felelő világos ezüst szint, amely fajtát, hogy színe és nagysága találóan kifejezésre jusson, „világos nagyezüst-Heller Gros­silber“ névvel illették. Ezzel a névvel a fajtának mind színe, mind nagysága találóan kifeje­zésre jut. Nem járunk rossz úton, ha a fajta megjelenését a szín mutációs átalakulásának tulajdonítjuk. Németországban évszázadunk elején (1910 körül) a szaksajtó erősen vitatott kérdése volt ez a fajta. Megismertetése érde­kében erős propaganda kezdő­dött, amelynek eredményeként úgy megnőtt iránta a kereslet, hogy azt képtelenség volt ki­elégíteni. A későbbi években a világos nagyezüst súlyában módosítást foganatosítottak, amelynek cél­ja az volt, hogy középnagy­­testfi állatot tenyésszenek ki, a páratlan világos ezüstszín azonban lényeges sajátságaként a mai napig megmaradt. A mai középnagytest 4,50 kg normál súllyal megfelel mindazon kö­vetelményeknek, amelyeket egy gazdasági fajtával szemben támaszthatnak. Hús- és prém­termelésével a világos nagy­ezüst talán az első helyen áll az összes többi fajták között. FAJTALEÍRÁS A világos nagyezüst fajtájú nyúl teste zömök, hátul na­gyon széles és mély, anélkül, hogy formátlannak tűnne. Lá­bai erősek, de nem durvacson­­túak. Melle jól kigömbölyödött és széles, Nyaka rövid, nyak­­szirtje széles, melyre a fej köz­vetlenül illeszkedik. A bak feje elölről nézve, a jól kidombo­rodó pofarésszel szélesnek lát­szik. A nősténynek kissé fino­mabb feje van. A fülek húso­sak, erősen illeszkednek a fej­re, felül jól le vannak kere­kítve. A nősténynek előrehala­dott korára kis egyszerű toka jelentkezhet. A baknak ettől, le­hetőség szerint mentesnek kell maradnia. Az egész testformá­nak hústipust kell tükröznie, amely ilyen kifejezetten más középnagytestű fajtánál nem jelentkezik. A normál 4,50 kg súlyt szakszerű tartással köny­­nyen el lehet érni. A fajta színe régen gyakran szolgált nézeteltérések okaként. Ma az a követelmény, hogy az ezüst szín világos árnyalatú legyen. Ezzel egyértelműen fe­jezik ki azt, hogy a fajtát, mint ahogy a neve is jelzi, csak világos színben ismerik el, minden más árnyalatot elutasí­tanak. A világos nagyezüstök egymással való pároztatása nem eredményez színromlást. A színhez nemcsak a felszőr tartozó, hanem az aljszőrzet is, amelyre sajnos nem mindig fordítanak elég figyelmet. Ez Francia nagyezüst nyúl. vonatkozik a tűzdelt szőrökre is, amelynek szintén nagy a jelentősége. FEDÖSZÖR Az egész testet kékesfehér színű, a hasi részen kissé tom­pább színárnyalatú szőrzet fe­di. A szép ezüstözöttsége annak köszönhető, hogy a világos nagyezüst testén egyenletesen elosztva a tulajdonképeni fel­szőrnél hosszabb, erős fekete csillogású tűzdelt szőrök van­nak. Ezek kölcsönzik a szőr­zetnek a megfelelő ezüst jel­legét. Az oldalaknak és a mell­nek ugyancsak jól ezüstözött­­nek kell lenniük. Ha a tűzdelt szőrök hiányoznak, az állat mattnak, lisztszínűnek hat. Az ilyen színű állat tenyésztés és kiállítás számára értéktelen. Az orron, füleken, lábakon rövidebb a szőr, ennélfogva ezek a részek az aljszőrzet át­világítása révén sötétebb ár­­nyalatúak. Előfordulnak még sötétebb színű szemkarikák is. Ez Franciaországban és néhány más országban is ma még kö­vetelmény. A németek azonban ideális színként az egész test azonos árnyékoltságát jelölik meg, beleértve a fej, fülek, lá­bak azonos tónusú árnyékoltsá­gát is. Az aljszőrzet kék, minél telítettebben színezett, annál jobb. Rendszerint a fiatal álla­toknál a legjobb az aljszőrzet. A tenyészérettség elérése után, a fokozódó életkorral ez las­sanként kifakul, olykor telje­sen eltűnik, úgy, hogy majd­nem fehér, vagy szürkésfehér lesz. Lehet azonban olyan álla­tokat is találni, melyek idő­sebb (2—3 éves) korban is erős, egyenletes színű aljszőr­zettel rendelkeznek. Ezelf él­vezik az elsőbbséget mind ki­állításokon, mind a tenyésze­tekben. Ezeknek a genotípus­ban szilárdság forog fenn, amelynek fenntartására töre­kedni kell. SZÍNVÁLTOZÁS A szeme sötétbarna, a kar­mok feketébe hajló sötét szí­nűek. A világos nagyezüst szü­letésekor kékes fekete színű és néhány nap alatt ragyogó hol­­lőfekete színű lesz, mely szín kb. 6 hetes koráig az egész testen megmarad. Ekkor kez­dődik átszíneződése. Először az orrán és a szeme körül mu­tatkoznak világosabb helyek, amelyek aztán az egész testre átterjednek és napról napra nagyobbak lesznek. Az egész test kb. 6 hónapos korára lesz világos ezüst színű. A homlo­kon és a fülek között olykor hosszabb ideig megmarad egy fekete folt, amely azonban el­tűnik, mire az állat a tenyész­­érettséget eléri. Azok az álla­tok, melyeknek kissé több idő­re van szükségük ahhoz, hogy átszíneződjenek, leginkább a legegyenletesebb színezetűek közé sorolhatók, ezenkívül erő­teljes színezetű aljszőrzettel is bírnak. A tartásmód és a ta­karmányozás természetesen fo­kozhatja vagy akadályozhatja az átszíneződés ütemét. A világos nagyezüst szőrzete az összes többi fajtáétól abban különbözik, hogy jelentősen hosszabb. Ezt a felszőrnél hosz­­szabb, fekete, tűzdelt szőrök okozzák. Ennek a fajtának a szőrzete kétségtelenül értékes szűcsipari szőrmét szolgáltat, ami gazdaságosságát, húshasz­nán túl jelentősen emeli. Azok az állatok, melyeknek rövid vagy ritka a szőrzetük, kis ér­téket képviselnek, ezért a te­nyésztésből lehetőség szerint ki kell őket zárni. Ennek a fajtának a tenyész­tése nem okoz különösebb ne­hézséget, csak kicsit több tü­relemre és helyre van szükség, mint a többi egyszínű fajta esetében, hiszen az elválasz­táskor nem lehet még későbbi értékét pontosan megállapítani. Bizonyos támpontunk azonban már ilyenkor is van a későbbi átszineződést illetően. A kife­jezetten világos ezüst átszíne­ződött helyek arra utalnak, hogy az állat összszíne is vilá­gos lesz. Ezeket az elbírálásnál előnyben kell részesíteni. Ha azonban az átszíneződésnél az orr-részen olyan sötét szín je­lentkezik, amely színbelileg erősen elüt a fedőszőr szoká­sos ezüst színétől, akkor azt kell feltételezni, hogy ezek a későbbiekben nem válnak egyenletesen színezettekké. Egy színbelileg homozigóta törzsben különféle színárnyala­tok nem fordulnak elő. Egy alom összes egyede egyformán világos színűvé ezüstöződik át. Ha egy alomban a világos szín­től a középsötét színen keresz­tül a sötét színig többféle szín­­árnyalat fordul elő, akkor nem beszélhetünk homozigóta vilá­gos nagyezüstről. Ilyen esetben azt kell feltételezni, hogy ko­rábban a német nagyezüsttel vagy kisezüsttel foganatosítot­tak keresztezést. Az ilyen ke­resztezések bosszantóan jelent­keznek a szőrme jellegében is. Egyes-egyedül a világos nagyezüst rendelkezik olyan félhosszú szőrzettel, melyben a tűzdelt fekete színű szőrök a felszőrnél hosszabbak. Ez a jelleg más ezüstfajtákkal való keresztezés esetében eltűnik. Nagysága: Normálsúlya 4,50 kg. Legkisebb elfogadható sú­lya 3,50 kg, legmagasabb súlya 5,50 kg. HIBÁI Kisebb fajtajelleg hibák: Az anyanyúlnál tapasztalható na­gyobb toka, gyenge vagy egye­netlen ezüstözöttség, túlságo­san világos, vagy túlságosan sötét ezüstözöttség, ritka tűz­delt szőrzet, világosabb mell, kicsit sötétebb fej, sötét fül, sötét orr, sötét lábak és farok, előtörő, elmosódott vagy sávo­san elmosódott aljszőrzet. Súlyos fajtajelleg hibák: Az ezüstözöttség teljes hiánya, túl világos, kékes árnyalat nélküli majdnem fehér fedőszőr, túl sötét árnyalat, teljesen világos mell, teljesen sötét fej, látható fehér foltok a fedőszőrben, erős rozsadafehér vagy elmo­sódott aljszőrzet, kétféle színű vagy színtelen körmök, barnán kívül más szemszín, dupla toka. (Joppich: „Das Kaninchen“ c. könyvéből.) A Békés megyei Vésztőn lé­tesített szaporító telepről kap­tam egy bakot és 2 nőstényt, hogy megfigyeléseket végezzek. Október 6-án az egyik anyanyúl hatos, a másik tizes alomszám­mal fialt le. Az almokat ki­(Foto: Kucsera Szilárd)

Next

/
Thumbnails
Contents