Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-11-05 / 44. szám

A vemhes anyajuh

és a szopós bárány táplálása

A vemhes anyajuh táp'álása és ápolása különös figyelmet Igényel. Könnyen érthető, hogy a magzat építéséhez szükséges fehérjét és ásványi anyagokat a vemhes anya nem nélkülözheti, mert különben a magzat csak az anyai izomzat és csontváz rovására, a bennük lévő fehérjék és ásványi anyagok kivonása árán fejlődhet. Ezért a fehérjével hiányosan táplált anyaállatok elgyengülnek, lesoványodnak, másrészt rendellenes étvágyukkal (trágyaléivás, földnyalás stb.j, továbbá a csontporhanyósság tüneteivel jelzik, hogy takarmányukban kevés az ásványi tápanyag. Urbányi professzor szerint a magzatok gyengeségének és az újszülöttek betegségeinek (vérszegénység, tüdőhurut, gyomor- és bélgyulladás stb.) oka legtöbbször az, hogy az anyák nem kapnak elég meszet, foszfort, vasat, rezet és mangánt. Nem kevésbé fontos az ts, hogy A- és D-vitamin legyen a vemhes anyák takarmányában.

■ 1. A magzatépítés fehérje- és keményítőérték-szükséglete a vemhesség első és második harmadában ugyan még nagyon csekély, mert a báránymagzat a tarkőtől a faroktőig az 1. hő végére csak 1 cm, a

2. hónap végére 5 cm, a 3. hőnap végére is még csak 16 cm-es méretet ér el. Ettől kezdve azonban gyorsul a növekedés úgyannyira, hogy gerinchosszúság a 4. hőnap végén 30 cm, elléskor pedig már 45—50 cm.

Ezért úgy számítunk, hogy a vemhesség első hónapjaiban a vemhes anya fehérje- és keményitőérték-szükségletét az életfenntartó takarmány is kielégíti, de a 4. vemhesség! hónapban már okvetlenül legyen takarmányában 50 kg élősúlyra 600 g keményitőérték és naponta 85 g emészthető fehérje, az utolsó hónapban pedig — az erőteljes kitőgyelés, illetőleg bő tejelés érdekében — emeljük fel (50 kg élősúlyra) a keményitőértéket naponta 700 g-ra és az emészthető fehérjeszükségletet 120 g-ra.

Ennek az aránylag bőséges etetésnek célja nemcsak a gyorsan fejlődő magzathoz építőanyag juttatása, hanem az is, hogy megtöltsük fehérjékkel, ásványi tápanyagokkal az anyajuh szervezetének raktárait arra az időre, amikor majd megindul szervezetében a nagy energiával dolgozó tőgy munkája. Ha csak az ellés után kezdődnék a jobb táplálás, nem lenne célravezető, mert a tőgy ilyenkor — különösen a jobban tejelő anyajuhoknál — olyan nagy anyagi szükséglettel lép fel, amekkorát nap — nap után nem tudna a szárazonállás alatt az erélyesebb munkától elszokott emésztőcső fedezni. A bőségesebb táplálásnak további célja, hogy a tőgy, szív, máj, vesék visszaszerezzék teljes energiájukat, munkaképességüket.

Semmi körülmények közt sem feledkezzünk meg a vemhes anya ásványianyag- és vitaminszükségletéről, mert ezek nem

kevésbé fontosak, mint a keményítőérték és a fehérje. Ha

az ásványianyagok (mész, foszfor, vas, réz, mangán) hiányoznak, az anya a csontporhanyósság, a magzat a tökéletlen fejlődés, vérszegénység stb. veszélyének lesz kitéve. Urbányi professzor előír a vemhesség utolsó negyedében (az anya és a magzat szükségletére) 10 g meszet, 4 g foszfort, emellett az említett nyomelemek bizonyos csekély mennyiségét is, melyeknek keverékét újabban „hemofer“ név alatt hozzák forgalomba.

Igen fontos e mellett a karotinszükséglet (A-provitamin) fedezése. Ebből a vemhesség utolsó negyedében naponta 20 —30 mg kívánatos. Hatására a magzatban a hámfejlődés tö-A gyerki EFSZ kiváló merinö fajta juhállománya az elmúlt évben darabonkénti átlagban 5,85 kg gyapjút adott. Gondozójuk Balta Lajos juhászgazda. (Foto: Bállá László, Szalatnya)

kéletes lesz, amiből kifolyólag elmarad az újszülöttben a légutak és az emésztőcső fertőzése.

Tegyük fel, hogy készletünkből jut 1—1 vemhes anyára vemhességük utolsó negyedében 1 kg jó minőségű, leveles lucernaszéna, 2 kg répa vagy ugyanannyi besavanyított cukorgyári szelet, 1 kg borsószalma és 40 deka vegyesabrak. Eddigi tapasztalataink szerint az ilyen anyajuh megfelelő táplálásban részesül. Ha azonban a lucernaszéna másodrendű (levélvesztett), akkor indokolt a fehérjemennyiség ellátására az abrakba több hüvelyesmagvat vagy extr. olajmagdarát, a kahogy a kellőleg ápolt választott bárány 12 hetes korában már 20 kg-ot, tehát teljes súlyának felét eléri, akkor be kell látnunk, hogy a szopós bárányban — egyéb gazdasági állatainkkal szemben is — imponálóan nagy az asszimilálóképesség.

A 2—3 hetes bárány már szólalni kezd. Ekkor különítsünk el az akolból egy teret olyan rácsokkal, melynek lécei közt a bárányok át tudnak jutni, de az anyák nem. Ennek haszna kétféleképpen érvényesül: a bárányok jászolkájában nyugodtan hagyhatunk abrakot, mert az anyák nem ehetik fel előlük, másrészt így a legjobb,

legzamatosabb szénát adhatjuk eléjük. A bárányok ebből az eléjük tett szénából a finomabb részeket kiválogatják. Ha ez már megtörtént, akkor a durva maradékot vigyük át az anyák jászlaiba és a bárányoknak adjunk friss szénát.

Ha lucernaszénát fogyasztanak a bárányok, akkor is legyen abrakjuk fele hüvelyes mag, vagy egyharmad részben olajpogácsa, illetve extr. olajmagdara és csak a másik fele kukorica-, zab- vagy árpadara. Réti széna etetése mellett pedig a bárányabraknak túlnyomó része legyen olajpogácsa vagy pillangós magvak darája. Ha csak gabonafélék (zab, kukorica, árpa) adnák a bárányok abrakját, akkor ebből a legjobb széna mellett is a fehérje felvétele céljából 7—8 hetes korban 50, később 70—80 deka abrakot kellene elfogyasztaniuk. Erre pedig nem képesek, még ha kapnának is ennyit.

A széna és az abrak étvágy szerint álljon a szopós bárányok előtt. „Az a jó juhász, ki a bárányokkal sok abrakot tud megetetni.“ Ez a régi jelszó nem pazarlásra, hanem jó értékesülésre vezet. Eleinte a széna- és abrakfogyasztás fejenként és naponként 5—6 deka, a 6. héten 10 deka, a 8. héten 16 deka, a 10. héten 24—32 deka, a 12. héten 30—40 deka. Így átlagosan a jobban takarmányozó juhászatokban a bárányok a választásig el szoktak fogyasztani 12—16 kg szénát és 14—16 kg abrakot.

Akinek nem „szívügye“ a juhászat sikere, az bizonyára arra gondol, hogy az ilyen táplálás elnyeli a juhászat minden jövedelmét. A valóság ennek fordítottja! A vemhes anya és a szopós bárány táplálása a juhászat jövedelmezőségének legfontosabb feltétele! Ha az anya vemhességének utolsó negyedében nem nyeri el vázolt kondícióját, akkor rövidek maradnak gyapjúfürtjei, ami miatt a gyapjútermés ára 20—30 Vokal csökken; e mellett az anya nem tőgyei ki, báránya elcsenevészedik, esetleg elhullik. A „csont és bőr“ bárányok leválasztása után pedig kiadós fejésre hiába számítunk.

Végezzünk egy kis számolást, hogy mi ér többet? Az 5—6 kg gyapjú, az életerős 20 kg-os választott bárány, a 30—60 liter tej, vagy az anyajuh jobb tartása érdekében előirt takarmány? A számok beszélni fognak.

— De vajon a természet ébredésétől a betelelésig nem került semmibe juhaink táplálása? — kérdezhetné valaki.

A többezer hektáros nagyüzemek területén biztosan akadnak itt szikes, ott köves, vízmosásos gyepek, töltésoldalak, árokpartok, nagy kiterjedésű szérüskertek, majorudva(Folytatás a 7, oldalon.)

rotin pótlására zöldszilázst, a mész- és foszforellátásra ásványi keveréket adagolni, sőt bizonyos vidékeken a nyomelemek szükségletének kielégítésére érdemes lesz az említett készítménnyel is próbálkozni.

■ 2. Nagyon fontos természetesen a világrajött bárány jő ellátásának első feltétele, hogy anyjával együtt a „fogadtatóba“ jusson. Ojabb megfigyeléseink szerint ugyanis a bárány életének első napjaiban \Vz óránként, de később is legalább 2—3 óránként szopja meg az anyai emlőt. Ha anyja szabadon járhat a nagy akol népességében, akkor valószínűleg ilyen gyakori szopásra nem nyílik alkalom. Ezért ragaszkodjunk ahhoz az elvhez, hogy a szoptató anyák kisebb csoportokba elrekesztve éljenek az akolban. Eleinte csak 20 bárány, később 40, majd 60 legyen anyjaival elrekesztve. Ennél nagyobb társaság Gaál Mihály kartársunk számszerű adatai szerint még később sem előnyös.

A bárányok táplálásánál tartsuk szem előtt, az állattenyésztéstannak amaz általános elvét, hogy a fiatal állat asszimilálóképességét a lehetőség határáig ki kell használni, mert így: a) olcsóbban növeli testét;

b) inkább ellenáll a fiatalkori betegségeknek, c) jobb formákat (mély és hosszú törzs) vesz fel. Ha megfontoljuk <azt,