Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-05 / 44. szám
Az Egyesült Államokban a XX. század elején kezdtek behatóbban foglalkozni a húsgalambtenyésztéssel. A galambtenyésztés — mint jövedelmi forrás — aránylag igen kisméretű volt eddig, ezért egy olyan állomány, amely ezer törzsgalambot foglalt magába, már nagyméretűnek számított. Általában a kifejlett 300—400 gramm súlyú galambokat vágták le és ezt fogyasztották. Ezt a súlyt a galambok főleg a kirepülések alkalmával összeszedett takarmányon érték el. A galambpárok évente 4—5 fiókát neveltek fel. A tenyésztés és tartás kifejezetten külterjes volt, jövedelmezősége pedig Igen alacsony szinten mozgott. A farmerek csakhamar rájöttek arra, ha jobb tenyésztési és hústermelési eredményeket akarnak elérni, akkor elsősorban speciális ún. húsgalamb fajták meghonosítását kell célul tűzniük. Ezt a tervüket úgy valósították meg, hogy Európából és Ázsiából beszerzett galambfajtákkal kezdtek hozzá a tenyésztéshez, a teljesítményvizsgálathoz. A galambhústermelés céljára legjobban elterjedt galambfajták a következők: A Carnot, az Öriás Homér, a King fehér, a King egyéb, a Kóburgi, a Strasszer és a Máltai. Legjobban elterjedt fajta a King és a Strasszer. A felsorolt 7 galambfajtára mind külemi, mind súlyszabványokat állapítottak meg. A tenyésztési munka a századforduló óta folyik, de ötvenévi fáradságos nemesítő munkával Is csak alig kétszeresére tudták a hűstípusú galambok testsúlyát fokozni. (Folytatás a 6. oldalról.) rok, melyek különösen kora tavasszal nagyon jó szolgálatot tesznek a juhnyájaknak. A juhnyáj pedig versenytárs nélkül hasznosítja ezt az apró gyepet. Hiszen a durvaajkú szarvasmarha vagy a sertés itt nem találna „harapnlvalótl" Ha nincs juh a gazdaságban, akkor ez a fű veszendőbe megy... Mikor a gyepterületek első sarkait már a nyáj átböngészte, akkor, május havában megindul minden gazdaságban az őszi takarmányok tarlóinak „futószalaga“. Vétek volna veszendőbe engedni az ezeken, majd június, július havában a hüvelyesmagvak, a gabonafélék tarlóin esetleg mutatkozó növényzetet, még inkább ősszel a répafélék, különösen pedig a kerti növények, zöldségfélék torzsáit, dús levélzetét, mely bőséges csemegét szolgáltat a juhnak. A hivatásos juhász és a juhászatot szerető agronómus ki is használja ezeket az alkalmakat. Állandóan figyelik, hogy hol van a nyáj számára kisebb-nagyobb „terített asztal“ ... Ilyen üzemekben kora tavasztól a hó leeséséig „ingyen“ él a juh, azaz táplálása alig okoz jelentős kiadást. □r. Schandl József, akadémikus Broilergalamb előállítás az Egyesült Államokban Az Egyesült Államokban lényeges változás 1945—46 évben állott be. Rátértek a volieres módszerre és a takarmányozás gépesítésére. Ekkor már a takarmány felhasználását is szabályozni tudták és így az önköltséget is jelentősen csökkentették. Az egy kilogramm élősúly előállításához régebben szükséges takarmány mennyiséget 5 kg-ról 2,2—2,3 kg-ra szorították le. A fejlettebb baromfitenyésztéssel foglalkozó államokban 1 kg élősúly előállításához 2,50—2,70 kg nevelőtápot használnak fel. A legújabb hírek szerint az USA-ban már „galambtáp“-ot etetnek, amely szemcsézett (granulált) állapotban kerül kereskedelmi forgalomba. A galambtáp a szükséges emészthető fehérje mennyiségen túl, tartalmazza a megfelelő mennyiségű egyéb tápláló anyagokat, vitáminokat, takarmánymeszet és sókat is. Az USA-ban a broilergalambokat 28—30 napos korban vágják le. Ha tovább hizlalják — hogy a húsa a vad ízére emlékeztessen — akkor 3,6—4 kg a takarmány szükséglet. A gazdaságos termelés elérése után 1946 évtől kezdődően gyorsan nőtt a galambtenyésztéssel, a galambhústermeléssel, foglalkozó farmok száma. Ezek között számos olyan farm is akadt, amely 28 napos húsgalambból évente 400—600 tonnát szállított közfogyasztásra. Ma már sok ilyen modern üzemmel találkozhatunk az USA-ban. Ezek a telepek az éghajlatnak megfelelő típusú galambólakkal vannak felszerelve. Az ország északi és középső vidékein zártrendszerű, fűthető és világítható épületekkel, délen pedig tornácos rendszerű megoldásban. Természetesen különbség van a galambfarmok mérete, gépesítésének foka és a termelési ciklus tekintetében. A teljes ciklusban a levágás, illetve feldolgozás, a hűtés, és a tárolás is az üzemben, tehát a farmon történik. A zuzógyomor működtetése érdekében szemes eleséget is etetnek a galambokkal. A legtöbb üzem termelési arányait a hűtőtér kapacitása szabja meg, ezt rendszerint egyhavi hústermék tárolására szokták méretezni. Súlyban ez a kapacitás 80—100 tonnának felel meg. Ahol házilag végzik a feldolgozást, ott óránként 800—1000 galamb levágására és sütésre történő előkészítésére alkalmas telepet üzemeltetnek. A húskihozatal a vágott galamboknál az összsúly 75,7 %-a. A vágott állatot ugyanúgy csomagolják, mint a tyúkféléket, és az áru szabványos szállítóládákban jut el az értékesítőhöz. Korszerű galambólakban egy telepen 60—100 000 galambot Fehér King hím (A szerző felv.)' tartanak, ezekben sok helyen az etetés és az itatás teljesen automatizált. A szülőállományt évente 20 °/o erejéig lecserélik, erre a célra tartalékokat nevelnek. Számos telepen foglalkoznak nemesítéssel és egyéb irányú kutatómunkával is. A galambtenyésztésben állami felügyelők látják el az egészségügyi ellenőrzést. A galambhústermeléssel foglalkozó telepek tenyészanyagot soha nem adnak el. A törzsállomány javítására, vagy nemesítési célra szolgáló tiszta fajtát az ezzel foglalkozó tenyésztőtől szerzik be. Kisebb üzemek, farmok, amelyek saját hűtőházzal nem rendelkeznek, gyakran együttműködnek a nagyobb üzemekkel, pontos ütemterv szerint beszállítják a levágásra szánt galambokat és bérmunkában dolgoztatják fel. Az amerikai orvosok a fiatal galambok húsának fogyasztását számos esetben írják fel az arra szoruló betegeknek. A közönség a broiler galambok húsát is, de a köménnyel, ánizszsal, laporral etetett öregebb galambok húsát is, amelynek íze a vadhúsra hasonlít, szívesen fogyasztja. Mindezeket összefoglalva azt a tanulságot vonhatjuk le, hogy a galambtenyésztés az eddig ismert hagyományos kereteiből kilépett és termelési ág rangjára emelkedett. Szikora András (Bp.) wwwwwvwwvwwwwwwvwww A juhtenyésztés úi útja A kurhesseni juhtenyésztő társaság 1965. évi zárülésén a juhtenyésztés állásával kapcsolatban a következőket közölte: Az érdeklődés a jobb minőségű bárányhús iránt nagy mértékben növekedett. Már nemcsak az export, hanem a hazai kereslet is növekszik. Különösen 3—8 hónapos korban keresett cikk. Ilyen korban a hús lédús, gyenge és a jellegzetes juhhúsíz is hiányzik belőle. Nagyon kedvező a bárányok és ürük gyorshizlalása, ezért a kurhesseni juhtartók és tenyésztők nagymennyiségű tejes- és legelőn hizlalt bárányt állítanak elő. A juhállomány a háború óta jelentősen növekedett, különösen nagylétszámú a juhászszövetkezetek állománya. (Dt. Schäferzeitg., Hannover) 7
