Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-11-05 / 44. szám
AZ ÉVSZÁZAD LEGNAGYOBB VÄNDORMADÄRPUSZTULÄSA Skandináv ornitológusok szerint idén tavasszal az időjárás hirtelen újbóli hidegre fordulása az évszázad legnagyobb vám dormadárpusztulását okozta. A dán, a svéd és a norvég pari tokon a megfagyott vagy éhen veszett szalonkák, fecskék, seregélyek, kócsagok és bíbicek ezreit találták. Nagy madán rajok gyülekeztek, hogy ismét visszarepüljenek a déli vidé* kekre, számos délről jött és az út fáradalmai következtében legyengült madár azonban képtelen volt pihenés és eleség nélkül újra nekiindulni a több száz kilométeres útnak. a belső elvérzésre. A petefészektüszők repedése ritkábban okoz belső elvérzést, mint a má], a lép, esetleg az aorta repedése. Az utóbbi szervek repedése elsősorban a leukőzisok következményeként fordul elő, mert a leukózis is hajlamosít a belső elvérzésre. Másodsorban azonban az elzsirosodás hajlamosít ezen szervek repedésére. 3. Elzsirosodott állatokban gyakrabban előfordulnak a vese, a szívizom, valamint a lép kóros elváltozásai, mint el nem zsirosodott állatokban. Ismeretes, hogy napos-kortól kezdve 20 % hidrogénnel telített kőkuszolajjal és 1 °/o koleszterinnel etetett csirkékben 20 hetes korra súlyos érelmeszesedés észlelhető. 4. Elzsirosodott állatokban az esetek nagyobb százalékában jön létre a csontosodás zavara következményeként a mozgászavar és a mellcsontferdülés, mint el nem zsirosodott állatokban. 5. Az elhízott állat kevés tojást termel, többnyire rövidebb ciklusokban. Különösen akkor számolhatunk azzal, ha már növendék-korban, az első tojások lerakása előtt elhíznak az állatok. Feltehető, hogy a tojáshozam csökkenését nemcsak az említett kórokok idézik elő, hanem az elhízás következtében a vegetatív idegrenszer működészavarai is szerepet játszanak ebben. 6. A tojótyúkok és a kakasok Egyes tüszők elfajulása miatt szabálytalan ciklusokban tojik a tyúk és csökken a tojástermelés. Az elfajult tüszők repedésre hajlamosak, a felfakadó tüszők pedig hashártyagyulladást okoznak. Ez esetben a bashártyagyulladás csak körülírt területen, a petefészek környékén jelentkezik. A vele járó nagy fájdalom miatt az állat nem képes a tojást megtojni, tojásrekedés áll elő. A pete/ezetőben megrekedt tojás hoszszantartó nyomást gyakorol a petevezető falára, a vérkeringés zavarai miatt és a tartós nyomás hatására az megreped §s kisebb-nagyobb vérzés kíséretében a hasüregbe kerül a tojás. A tojással együtt a szabad hasüregbe ürül a megrekedt tojás által eltömített petevezetőben pangó tartalom is. Előáll tehát a tojócsőrepedés nkozta hashártyagyulladás, ami rövid időn belül az állat elhullására vezet. Mindez visszavesethető a petefészektüszők elfajulására. Amennyiben a tüszők elfajulása és repedése okozta hashártyagyulladást az állat kiheveri, olyankor hetekig megfigyelhető az epésbél nyálkahártyájának feketés-barna elszíneződése. Eközben az állat soványodik, taraja és áll-lebenye összezsujFolytatás az 1. oldalról.] szervek kóros állapota és működési zavara a tojáshozam csökkenésére vezet, vagyis a tenyészállat épp azt a feladatát nem tölti be, amiért az állományba került. Állategészségügyi statisztikánk bizonyítja, hogy a tojóállományban az elhullásra vezető, nem fertőző betegségek között első helyen a női nemiszervek betegségei által okozott kártétel áll. Az elhullás leggyakoribb oka a tüszők kóros repedése és a következményes belső elvérzés, vagy hashártyagyulladás. gorodik és kissé halványabb lesz. A petefészek tüszői hanyatló átalakuláson mennek át, újabb tüszők pedig nem indulnak érésnek. A tojástermelés teljes egészében abbamarad. Az ilyen tyúk hetekig vegetál az állományban, amíg kiselejtezésre nem kerül. Ha a folyamatos selejtezés elmarad, akkor klínikailag meggyógyulhat az állat, esetleg — egészen ritka esetben — a tojásrakást is megkezdheti. Leggyakrabban azonban elpusztul az ilyen állat, még mielőtt az újabb tojástermelést megkezdené. 2 A7. elzsirosodás hajlamosít nagyfokú elzsirosodása összefügg a tojások keltethetőségének csökkenésével, sőt erre vezetik vissza az ilyen tojásokból kikelő csibék gyengébb fejlődését is. A kakasok elhízása sokkal ritkábban fordul elő, mint a tojótyúkoké. Az elhízás lustává teszi az állatokat és csökkenti a párzóképességet. Tapasztalataink szerint a broilerszülőpárok hím állatainak elzsírosodásától nem kell tartani akkor, ha növendék korban lehetőséget adunk a bőséges mozgásra. Felnőtt korban, tojókkal együtt tartva még kevésbé fenyegeti az ilyen kakasokat az elzsírosodás veszélye, s ezt kakasönetetők alkalmazásával, megfelelő takarmány összeállításával és etetésével még könynyebben kiküszöbölhetjük. Tenyészkakasok takarmányát ezért nem szükséges korlátozni. A broilerszülőpárok jércéinek teljesértékű felnevelését csak korlátozott takarmányozással lehet biztosítani. A takarmánykorlátozásnak többféle módja ismeretes, és ezt a lehető legjobban, ablak nélküli, zárt istállókban, megfelelő világítási programmal egybekötve lehet megvalósítani. Magát a takarmányozást láncos etető és önetető nélkül végezzük, szemes keveréktakarmányt szórva az alomba. Dercés jércetápot is etethetünk, és ilyenkor vályúkat helyezünk el a nevelőházban, ügyelve arra, hogy meglegyen az állatlétszámnak megfelelő etetőtér. A kiegészítést szolgáló szemestakarmányt ilyenkor is az alomba szórjuk. Az alomban történő etetéssel elérjük, hogy az állatok sokat kaparnak, el vannak foglalva és forgatják az almot. Ez csökkenti a kannibalizmus veszélyét és tovább megőrzi a jó alomminőséget. A takarmány menynyiségének csökkentése esetén ki kell egészíteni a vitamin-, ásványi só-, nyomelem- és antibiotikum-tartalmat. Az említett összetevőket a csökkentett mennyiségű takarmánynak eredeti mennyiségben kell tartalmaznia. Az ivóvizet természetesen nem korlátozhajuk. Az elmondottakból kitűnik, hogy a broilerszülőpárok takarmányának korlátozásából jelentős előnyök származnak. Vannak azonban a korlátozásnak eddig még nem említett káros következményei, amelyeket igyekezni kell kiküszöbölni. Ezek a következők: a) Az állomány kiegyenlítetlenné válhat. b) Nagyobb a selejtezendő állatok száma. c) Az állatok éhesek, emiatt etetéskor összeszaladnak és nő az összenyomás veszélye. d) Könnyebben támad fel a tollcsipkedés és ebből a kannibalizmus. ej Lappangó fertőző betegségek léphetnek fel a takarmánykorlátozás hatására az állományban. Alapvető feltétel, hogy takarmánykorlátozást csak teljesen egészséges állományban szabad végrehajtani. Ebből következik, hogy ha betegség tüneteit figyeljük meg az állomány egyedein, akkor ezeket az állatokat azonnal ki kell selejtezni. Ha a betegség terjedni látszik, akkor a korlátozást meg kell szakítanunk és teljes mennyiségű takarmányozásra kell áttérnünk. Dr. GUOTH János C.Sc., Gödöllő, Kisállattenyésztési Miért termelnek kevés tojást a broilerszülőpárok
