Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-29 / 43. szám
Magtermesztés Télálló dugványok kiültetése A paprika szezon már végefelé Jár, de az tpolykeszi kertészetben az ügyeskezü asszonyok még mindig jó minőségű árut szedegetnek. Gyurkovtcs István kertész vezetésével Villám Sándorné és Tóth józsefné a lányával szorgalmasan böngészget a paprikatáblán. (Bállá felv.) Dugványok kiültetési ideje A leander szaporítása A Földközi-tenger vidékéről származó Nerium oleander a napos udvarok, tornácok, erkélyek növénye. Rózsaszínű, fehér, halványsárga illatos virágai a hajtásvégeken egész nyáron át nyílnak. Különösen mutatósak a telt, féligtelt változatok. Sokan szívesen díszítenék vele lakásuk környékét, de sajnos, sem kertészetekben, sem virágüzletekben nem kapható. Szaporításáról, neveléséről így magunknak kell gondoskodnunk. Nyár végén, ősz elején a félérett hajtások dugványozásával könnyen szaporítható. A 8—12 cm-es, legalább két ízközű dugványt alul, közvetlenül a szem alatt, éles késsel vágjuk, az alsó leveleket 1—2 min es levélnyél visszahagyásával eltávolítjuk. A hajtásvégből nyert csúcs- vagy fejdugvány gyorsabban gyökeresedik, mint az alatta levők. A dugványokat vízzel töltött kis üvegekbe külön-külön helyezzük gyökeresedés végett, ezzel megelőzzük a fejlődő gyökerek összefonódását, ez a cserepezésnél gyökérszakadással járna. A dugványokat a többi cserepes növény közé állítva világos helyen gyökereztetjük. Az elpárolgott vizet szükség szerint pótoljuk. Február végén, márciusban az üveget összetörve, teljes gyökérzettel vízáteresztő, tápdűs, középkötött földbe, kis cserépbe ültetjük és félárnyékos, zárt helyen tartjuk. Április-májusban a növényeket szabadba vihetjük. Ott bőségesen öntözzük, szükség esetén — földlabda bolygatása nélkül — átültetjük. Rendszerint már az első nyáron virágzik. Az elvirágzott részt ne vágjuk le, mert megújul és ismét bimbókat hoz, majd teljes elvirágzás után magától leválik a kocsány. Elnyílás után legtöbbször három új hajtást hoz. Ha magasabb törzsű fácskává akarjuk nevelni, az oldalhajtásokat távolítsuk el, ha pedig bokor a célunk, a becserepezett és fejlődésnek indult növényt vágjuk vissza. Ilyen esetekben későb kapunk virágot. A fagyok beállta előtt a növényeket vigyük zárt, 4—8 C° világos helyre. Télen nagyon mérsékelten öntözzük. A fiatal növényeket tavasszal ültessük át, az idősebb növényeket csak 2—3 évenként kell átültetnünk. A nagyobb tövek gyökérzetéből ilyenkor körös-körül egy részt levághatunk, hogy ne kelljen túl nagy cserepet vagy ládát használnunk. Az edény aljára terítsünk vízelvezető réteget: homokot vagy kavicsot. A nagy növények nyáron a trágyalevezést és bő öntözést meghálálják. A bimbók elhullását okozhatja a víz- és tápanyag hiány. A leanderen megtelepedhetnek a pajzstetvek. Leggyakrabban a sárgásbarna színű 1,5—2,5 mm pajzsú leander pajzstetveket (Aspidiotus hederae) találjuk rajta, amelyek a pajzs alatt halványsárga színűek. 3—4 nemzedékük károsít. Parathiontartalmú vegyszerekkel és mechanikai úton kvassziás oldatos lekeféléssel, lemosással védekezhetünk ellenük. A pajzstetű által kiválasztott mézharmaton a korompenész telepszik meg, s a növény szépségét rontja. jó tulajdonsága, hogy az ifjítást tűri. ILLÉSNÉ TICSÉNSZKY MARIANNA kg-mal is kevesebb. Az őszi' tiagymakiültetéssel megtakarít- J ható a téli tárolási költség és) a kiültetett anyagban a romlás j minimálisra korlátozódik. I Kiultetes j A növényápolási, kapálást, ta- j lajporhanyítási munkák nagy- j üzemi gépi erővel való elvég-! zéséhez szükséges az eddig al-i kalmazott sortávolságok nőve- j lése a szükséges tenyészterület < biztosítása mellett. Jó beállított-( ságú, zárt növényállományt ka-j punk a következő sor- és nö-j vénytávolság alkalmazásával: ! hagyma (jól fejlett dugvány-) nál) 40X20 cm. j (kevésbé jól fejlett dugvány-’ nál) 40X15 cm. J póré (jól fejlett dugványnál)) 40 X 20 cm. (kevésbé jól fejlett dugvány-! nál) 40X15 cm. ( petrezselyemnél 40 X 20 cm. j pasztinák 40 X 40 cm. A Szovjetunióban végzett kí-j sérletek szerint magtermesztés-1 re jobban megfelelőek az átlag-' nál nagyobb méretű dugványok.! Ezek fejlettebb és nagyobb! mennyiségű termést biztosíts- j nak. Hagymából diónagyságúnál' kisebb, a többi felsorolt dug-| ványokből kisujjnál vékonyabb! gyökeret kiültetésre ne hasz-: náljunk fel. A jól vagy közepe-! sen fejlett hagymadugvány I 2—3 bördőt hoz, míg a gyengén j fejlettből csak egy magszár hajt ki. Zárt állományú mag-1 hozó tábla elérése érdekében a gyengén fejlett hagymadugványokat csoportosan ültessük ki, így lényegesen csökkenthető a szél- és viharkár. j A pórédugvány kiültetéséhez a gyökérzetet 3 cm-re vissza-I netsszük és a lombozatot a szári fehér részétől számított 4—5: cm-re kurtítjuk-vissza. — A pet-! rezselyem és pasztinák-dugvá-1 nyoknál a lombozatot kell visz-| szametszenl, a levélzetet a szárrész megsértése nélkül 2—3j cm-re vágjuk vissza. | A kiültetést a sor- és növény-: távolságra előre megvonalozott táblán végezzük, hagymánál I egyelőkaplrcs, egyéb dugvá- j nyoknál ásó vagy ültetőfa segítségével. Kiültetésnél a dug-! ványokat 4—5 cm-es földréteg- j gél takarjuk. Nagyobb területek betelepí-! tésénél kedvező, csapadékosabb! időjárás esetén sikeresen vé-j gezhető a kiültetés eke után is. • Ez a módszer bevált petrezse-! lyem, póré és pasztináknál. Ha j a kiültetést jól iszapoló esőzés! követi, az eredmény jó lesz.! Egyébként légjárta talajban aj megeredés gyenge. A dugványo- j kát eke után a növénytávolság' és szükséges takaróréteg figye- ( lembevételével függőlegesen! nyomjuk minden második sor-j ba. A takarást a következő ba-! rázdából kiforduló földréteg! végzi el. Akár az első, akár aj második kiültetési módot alkal-: mázzuk, a dugványkiültetési! munkálatokat úgy kell beüte-i mezni, hogy az ültetések októ-1 berben befejeződjenek, s a ki-' ültetett dugványanyag a telet! már begyökeresedve várja. i A fagyálló növényeknél a gyökérfélék dugványültetési munkálatait — a következő évi jó terméseredmények érdekében — szeptember-október hónapokban végezzük el. Az így kiültetett dugvány még az év őszén begyökeresedik és romlás nélkül áttelel. Őszi kiültetést igényel a hagyma, a póré, a petrezselyem és a pasztinák. Mint a gyökérnövények általában, így a felsoroltak Is a magtermő évben jobb minőségű és nagyobb mennyiségű magtermssztéssel viszonozzák a jó trágyaerőben levő, tápanyagban bővelkedő talajt. A dugványkiültetésre szánt terület kiválasztásakor figyelembe kell venni elsősorban az előző évben Istállótrágyázott táblákat és azokat a tarlókat, amelyeknél kiültetésig elvégezhetők a szükséges talajelőkészítési munkák. Az őszi kiültetésű dugványok legjobban a középkötött vályogtalajokban díszlenek. A laza homokot, vagy nehéz agyagtalajt kerüljük. A talajelőkészítés az őszi dugványok alá három részből áll. Tarlóhántás 4—5 em mélyen közvetlenül aratás után, melyet könnyű hengerrel alkalmassá teszünk a gyommagvak kikelésére. A nyári szántás, melyet istállótrágya alászántásával is egybeköthetünk, hagymadugványnál 15—20 cm, gyökérféléknél 18—25 cm mély legyen. A simító alkalmazása a talaj beéredését elősegíti. Kiültetés (dugványozás) előtt extirpátort alkalmazunk, ennek hiányában a tárcsa is elvégzi az esetleg szükséges gyomirtást. Szükség szerint könnyű borona, de mindenesetre henger következik, mely után elvégezhető a vonalozás, azután kezdetét veheti a kiültetés, illetve dugványozás. — Az egyenes sorok alkalmazása szigorú követelmény, mert csak az teszi lehetővé a nagyüzemi talajművelőgépek alkalmazását a sorközi növényápolásnál. A hagymát a felszedéstől számított 3—4 héten belül, a pórét, petrezselymet és pasztinákot a felszedés és fajtisztaságra történt átválogatást követően azonnal ültessük ki. A hagymafajtákból azokat, melyek érzékenyebbek a fagyra (pl. tavaszi ezüstfehér) száraz padláson való teleltetés után tavaszszal ültetjük ki. A fagyálló hagymafajták kiültetését nem szabad tavaszra hagyni, mert a tavaszi kiültetésű dugványhagyma fejlődésében gyengébb marad az őszi kiültetésűnél s magterméshozama kh-ként 50—100 6
