Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-29 / 43. szám

Hová tűntek a fiatalok? Földműves szövetkezeteink Immár több mint másfél évtizedes múltra tekinthetnek vissza. Ez alatt az idő alatt teljesen megváltozott falvaink társadalmi élete. Cj művelődési ott­honok százai épültek fel, s nem utol­só sorban a mezőgazdaság összpon­tosítása segítette elő községeinkben a sportélet fellendítését. A kezdeti nehézségek után szövetkezeteink fo­kozatosan nagyobb és nagyobb támo­gatásban részesítik a falusi sport­­szervezeteket, amelynek következté­ben ma már jó képességű falusi együttesek kergetik a kerek labdát nemcsak a járási bajnokságokban, de a felsőbb osztályokban is. Habár itt­­ott akad még bőven olyan község, ahol a közös vezetői és a sportszer­vezet vezetősége nem találta meg a helyes utat a közeledéshez, ezeknek a száma azonban napról napra csök­ken, s mindinkább előtérbe kerül a baráti kézfogás. Lablarúgö pályáinkon még javában dúlnak a heves küzdelmek, a ponto­kért való versengések. De a nagy csaták lezajlása után, hétről-hétre akadnak tennivalók a járási labda­rúgó-szakosztályok berkeiben. Mi ta­gadás, bármennyire is fejlődik fal­vaink kulturális élete, szép eredmé­nyeket érnek el a termelésben, a sportpályákon még mindig találko­zunk kirívó esetekkel. Ezek közé tar­tozik a falusi sportélet legégetőbb kérdése a kemény, sőt gyakran durva játék, a játékvezetők ténykedése, amely nem egyszer állítja komoly problémák elé a sportot kedvelők lelkes táborát. Sok esetben lehetünk szemtanúi, olvashatjuk az újságok hasábjain, hogy labdarúgó-pályáinkon gyakran, sőt néha egymás után fordulnak elő sportszerűtlen jelenetek, aminek leg­több esetben a játékvezető issza meg a levét. A következmények súlyos terhe pedig egy-két felelőtlen sze­mély magatartása miatt az egyesüle­tet sújtja. Hovatovább mind inkább gyakoriak a panaszok — okkal, vagy ok nél­kül — a játékvezetők tevékenységére. Főleg az egyoldalú bíráskodás ad okot kellemetlenségek előidézésére. Mindezen gondolatok közepette szelte autónk a kilométereket a lévai járás irányába. A CSTSZ irodájában aztán pontos választ kaptam a járás labdarúgását érintő fent említett gon­dolatok halmazára. A labdarúgó-szakosztály vezetője, Tomka Mihály, már épp hazafelé indult, amikor kopogtattam az iroda ajtaján. Bár későre járt az idő, mégis szívesen elbeszélgetett a járás labda­rúgásának időszerű kérdéseiről, s fő­leg azokról a gondokról, bajokról, amelyek leggyakrabban felütik fejü­ket a járás egyes községeinek labda­rúgó életében. S nyugodt szívvel el­mondhatjuk, s vethetem papírra eze­ket a sorokat, amikor azt állítom, hogy nincs könnyű dolga a labdarú­gás irányítóiénak s munkájában se­gédkezet nyújtó hét lelkes sportba­rátnak. A lévai járásban közel nyolcvan együttes verseng a bajnoki címért. A járási bajnokság második osztályá­nak A-csoportjában 14 felnőtt, 13 ifjúsági együttes, a III. osztályban A—B-csopnrtban kergetik a labdát, a negyedik osztály két csoportjában hét-hét egyesület képviselteti magát. Ennyi csapat közül bizonyára akad elég, ahol sportszerűtlenül viselked­nek úgy a játékosok, mint a maguk­ról megfeledkezett szurkolók, teszem fel a kérdést. — Ami azt illeti, tán csalódni fog, mondja mosolyogva Tomka sporttárs. Ez ideig csak a tavaszi Idényben, egyszer fordult elő, hogy keményebb eszközökhöz kellett folyamodni. Az egyik kis közsében inzultálták a já­tékvezetőt. A következményeket ter­mészetesen a csapat viselte, két mér­kőzésre eltiltottuk az otthoni szerep­léstől és négy játékost voltunk kény­telenek hosszabb-rövidebb időre fel­függeszteni. Elmondhatom, s ezzel sem árulok el titkot, hogy a járás üzemei, főleg a szövetkezetek vezetői nagy segítsé­get nyújtanak a sportegyesületeknek. Ennek következtében túlnyomórészt „Druzstevník" név alatt szerepelnek a csapatok. Különösen a farnadi szö­vetkezet nyújt hathatós segítséget ezen a téren. Akadnak azért olyan községek is, ahol nem nagyon törődnek a falu sportéletével — vetem közbe. — Természetesen, de ezeknek a száma mindinkább fogy. Tán — ha nem is a legkirívóbb — a nemtörő­dömség következménye, hogy Demén­­den, Töhölön még ma sem nagyon talált megértésre a sport iránti von­zalom. S a Játékvezetők? — Sajnos, ezen a téren állunk a leggyengébben, talán kerületi méret­ben az utolsók között kullogunk. Hat­van játékvezetőt tartunk nyilván, de ebből átlagban húsz, — néha több is — nem áll rendelkezésünkre. Vagy betegek, vagy elköltözködtek a járás területéről. SPORTEMBEREK Hogyan oldják meg mégis, hogy egy-egy mérkőzésre játékvezető ke­rüljön? Valójában ez lehetetlen. Egy bizonyos formát mégis kellett találni a labdarúgó-szakosztálynak — bár nem a legjobbat — de más kiutat nem lehetett a jelen pillanatban ke­resni. Azon csapatok mérkőzéseire, ahol a sportszervezet nem volt haj­landó valakit bírói tanfolyamra kül­deni, az idegenben lejátszásra kerülő találkozóikon nem bíráskodik játék­vezető. Valójában a szorongatott helyzetben más megoldást nem lehe­tett találni. Orvosság azonban mégis akadna. Fontos volna, hogy falusi egyesületeink megértsék végre, hogy nemcsak játszani kell, de valakinek irányítani is a játék hevében előfor­duló kisebb-nagyobb összecsapásokat. S itt hárul fontos feladat a sport­­szervezetek vezetőségére, hogy rá­termett személyeket nevezzenek a CSTSZ-ek által rendezett játékvezetői tanfolyamokra. Ami talán még elgon­­dolkoztatóbb jelenség a lévai járás­ban, a fiatalok szinte irtóznak a bírói síptól. Alkalmam adódott elbeszél­getni a járás tán legismertebb játék­vezetőjével Horsky Istvánnal, aki immár húsz esztendeje irányítja egyik hétről a másikra a labdarúgó-pályá­kon folyó mérkőzéseket. Mint szavai­ból kicsendült, bár a szíve húzza a sípért, legszívesebben csak mint meg­figyelő, vagy oktató tevékenykedne a járás sportjának érdekében. De nemcsak ő, hanem Horák Károly, Kovács István is túlvannak már az ötödik X-en. Éppen ezért nagy szük­ség volna az utánpótlás kérdését mi­nél előbb megoldani. CZITA BÉLA Úszógyakorlatok -zenekísérettel Köztudomású, hogy zeneszóra lehet táncolni, bokáznl, dalolni, tornászat és — a teheneknél nagyobb feléshozamot elérni. Kevesen tudják azonban, hogy Angliában már régóta meghonosították az ún. Ornamental Swimming1 et, vagyis a díszúszást. Amerikában viszont a szinkronizált úszást kedvelik, amikor az úszónök zenei aláfestéssel vagy kísérettel végzik gyakorlataikat. Amíg a jégrevükön korcsolyázók mutatják be teljesítményeiket, addig a vízirevükben az úszóké a szó. Amerikában először a chicagói világkiállításon gyönyörködhettek a nézők a „Modern Mermaids", vagyis a korszerű vízitündérek, sellök, nimfák és egyéb törékeny lények mutatványaiban. A sikert megirigyelve a hollandul sok ts átvették az elgondolást és Amszterdamban rendeztek hasonló vizU revüt. A szinkronizált úszás minden részvevőjének — a műkorcsolyázókhoz hasonlóan — kötelező és szabadon választott gyakorlatokat kell bemutató nta. Az egyes figurák a nagyobb hatás kedvéért hangzatos elnevezéseket nyertek: csavar, delfin, kócsag, flamingó, tengeralattjáró, dugóhúzó, vála* mint csiga, jók, kardhal, cápa és más ragadozók. Minden versenyző szoba-t dón választhatja meg a kíséretül szolgáló zeneszámot. Mondanunk sem kell, hogy a versenyszámokban csak kitűnő úszók indulhatnak, akiknek azonkívül zenei érzékkel, kisportolt testtel és természetes bájjal kell ren-. delkezniük. Egyelőre még vitás, vajon ezeket a rendezvényeket a sporU teljesítmények közé vagy a revük világába sorolják-e. (K. E.J T O N I O HAJBA ANTAL. A név komoran, méltóságteljesen cseng. Becézve vi­szont ... Tonlo ... De ez már valami egészein mást takar. Mindenekelőtt eredete felöl érdek­lődőm. — Igen, ráhibáztál. Bohémságomat „Jutalmazzák" ezzel... — ? ? ? — Igen. Versenyzőtársaim és bará­taim is így hívnak. Mert mindent örömmel megígérek, mindenhova el­ígérkezem, minden időmet percre be­osztom ... S aztán ... minden felbo­rul valahol. bm Az edzésidő Is? — Pardon. Itt álljunk meg egy pil­lanatra. Ehhez magyarázat Jtell. Al­bérletben lakom Budapesten, s így az otthon Jelen pillanatban még nem nyújt számomra különösebb varázst. Később? Biztosan. Most viszont, hát Igen, örülök, ha minél többet sétálok, a szabad levegőn vagyok. És séta közben ugyebár? ... No, de ezt hagy­juk. Amit mondani akartam: két do­log szent előttem: a sport és a mun-KÍSÉRŐZENE Koszorú helyett — Agyonverték? — Agyon. — A bírót? — A játékvezetőt. — Nem mindegy? . ■,, Villamoson hallottam, a rádió bemondta, Szomáliában történt. Két játékos kiállítása miatt meg-1 öltek egy játékvezetőt. A körúton haladtunk, lassítva, mintegy tisz­teletadásként a lebontott Nemzeti előtt. Semmi csikorgás, emelke­dünk, alattunk most szépítik a hamarosan megnyíló aluljárót, a fúrógép messziről dong, mint a méh. „Szerencsére nem élek Szo­máliában". Ezt gondolom. Biztosan ott lettem volna, mert kifogtam már egynéhány szörnyűséget. Most értünk a Baross utcához, miközben meditálok, az agy szüntelenül idé­zi a képeket, fut a képzelet cér­nájára fűzött gondolatsor, s már ott ülök a tragikusan végződött mérkőzésen. Ha a villamosban vé­letlenül Gulyás müncheni sikeré­ről hallok, csupa derű leszek. Saj­nos, sose úszom meg, mindenütt ott kell lennem, még Szomáliában is. S feltűnnek más tájak, bombá­zónak, romosak, ahol most nem sportolnak, nem játékvezetőket vernek agyon, de gyereket, asz­­szonyt, öreget, válogatás nélkül — és ahol szintén jelen vagyok. A televízió elé sem kell ülni, elég két mondatnyi híranyag a rádióból és az agy keveri, dolgozza, mint — éppen elhagytuk — a gép a be­tont. A kísértés elenged, a kőrúton vagyok újra. A játékvezető a sport­őrület áldozata lett, vagy a sport csak alibi, ahol a népharag kirob­bant —, majd megtudom. A limai tragédia mögött ilyet sejtettem, igazában azóta sem tudtam meg. Krettletn alighanem csalt, az övé más eset, könnyebb képlet. Így vagy úgy, a sport küzdőterein gyakran robbannak ki a szenvedé­lyek. Jobb esetben, mint London­ban, elég a rendőrkíséret az öltö­zőig, máskor, mint Limában, csa­patokat vezényelnek ki, és az is kevés. Pontosat ritkán tudunk meg, az izgalomtöbblet elfedi a valóságot, a távolság az oknyomo­zást. Bár kacsa lenne a hír és a bíró feltámadna, síppal a szájá­ban, vígat füttyentve, középre szó­lítva az ellenfeleket. De azóta megerősítették. Nem fütyül, nem ír fel, háttal se fordulnak neki, vége. A bíráskodás nem életbiztosítás más égtájon sem, de szükséges, figyelemre nevelő passzió, sokak­nak Idegborzoló, andaxin-követelő 90 perc. Tiszteletet érdemel, nincs nélküle futball; amíg bírósípot hallok, a szomáli eset is benne lesz. Nagyon messze történt, még­sem olyan messze f és 'ezt kíván­tam érzékeltetni), hogy bele ne reszketnénk a borzalomba, egy sportember végzetébe. SZOLNOKI ANDRÁS (Népsport) kahely. Furcsán hangzik? Pedig így van! Tonio ... Azaz Hajba Antal ponto­san tíz évvel ezelőtt végezte el a technikumot, s akkor került az EMAG tmk-műhelyébe villanyszerelőnek. Technikumi végzettségével két évet dolgozott ebben a munkakörben, majd kétéves katonai szolgálata után ugyanott folytatta, ahol elkezdte. Utána „kiemelték“. Technikus lett. Azóta Is ebben a munkakörben dol­gozik. Csendben, feltűnés nélkül, de hivatalos kikérő nélkül egyetlen órát sem mulasztva. Olyannyira, hogy tár­sai alig-alig tudják: Hajba Antal sportoló. Méghozzá nem Is akármi­lyen. Világbajnok! A legjobb hosszú­­távú kenuzó 1966-ban! — Ezt nem kell magyarázni? — Ezt kell csak igazán. Sokszor még sajátmagamnak is. Mert nem nagyon akarom elhinni. Én vagyok ugyanis a Peches Versenyző. így, nagybetűkkel. Elmondom azt is, hogy miért... — ...1953-tól 1959-ig a Bp. Hon­­védban birkóztam. A kötöttfogást szerettem Jobban, s mégis szabadfo­gásban lettem ifjúsági válogatott. 1959-ben kiegészítő sportként kaja­kozni vittek minket a Dunára. Ami­kor összetörtünk egy hajót, közölték, büntetésből ezentúl csak kenuba ül­hetünk. Hát engem aztán jól megbüntettek! Azóta sem tudtam megválni a „ladik­tól". Napközben dolgoztam, délután pedig eveztem, eveztem, amíg csak sötét nem lett. És egyszer csak ott találtam magam az élvonalban. 1960-ban még Parti Jancsi volt előtte, majd amikor őt megverték, jött a Törő. Utána pedig a Soltész, a Ködmön, most pedig a Wichmann. S bármennyire is szereti á rövidtá­­vot, hosszútávon lett válogatott. És világbajnok! — Hat évi munka után és külön­böző színű érmekkel a gyűjtemé­nyemben — folytatja pályafutása történetét — kétségtelen, a legszeb­ben az arany csillog. S ennek na­­gyon-nagyon örülök. De ... Az olim­pián csak ezer méter szerepel a műsoron. Ugyanakkor minden ország­ból csak egy versenyző indulhat. Azt mondják, erre a helyre Wichmann a legesélyesebb. Én öreg vagyok. A je­lentkezési lapot ennek ellenére be­nyújtom ... Az „öreg" 28 évet jelent. Kétségte­len, az öregség már újabb gondola­tokat szül, ő például már az edzői tanfolyamra készül. De ma még üze­mi technikus — és aktív sportoló. Aki előtt egyetlen nagy cél lebeg: Mexikó. S ha egyszer ő elhatároz valamit (Hajba Antal... vagy Tonio? A név most nem számít), az sikerül is. Legalábbis mindent megtesz annak az érdekében, hogy sikerüljön! (Népszava) Ne hagyja magát meglepni! Itt a legalkalmasabb idői Minden téli sporteszközt gazdag választékban megtalál a SPORTOVÉ POTREBY — SPORTÁRU szaküzleteiben! DRÁGA MEGOLDÁS VÍZSZINTES: 1. Európai nép. 5. Béke több szláv nyelvben. 8. Lágy fém. 10. Vármegye Magyarországon. 11. Fere Iker?zava. 12. Angol világos sör. 13. Tőrök ka­tonai rang. 14. Tó — olaszul. 15. Ál­latok puha fekvő­helyéül szolgál. 16. Háziállat. 18. Erna Olga. 19. Kelme betűi felcserélve. 20. Okos. 23. Legál betűi. 25. Kisebb súlyegység. 26. Ékezettel: terület­­egység. 27. Gyógy­szer-anyag. 28. Er­nő Ákos. 29. Juh. 30. I-betűvel az elején: állam Kö­zel-Keleten. 31. Nem felső. 32. Női név. 33. Juttat. 34. Kocka — latinul. 36. E. N. P. 37. Fe­­hér kristályos por. 40. Anna Éva. 41. Remények, ábrán­dok. 43. Egon ___ Kisch. 44. Felje­gyez. 45. Hiányos műalkotás. 46. Za­mat. 47. Fürdő — németül. 48. A ma­májához ragaszkodik. 49. Sérülés. 50. Bányász — szlovákul. 51. Nem egé­szen rideg. 52. Ideiglenes faépület. 53. Magyar borfajta. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 5. és 9. számú sorban. 2. Azonos a vízszintes 14-el. 3. B. L. A. 4. Aki 5. A függőle­ges 1. folytatása. 6. Szellemi munkás. 7. Ék! 8. Lágy fém. 9. A függőleges 5. folytatása. 11. Maláji pénzegység és súlymérték. 12. A századforduló ne­ves cseh festőművésze. 17............mo­zog. 19. Ismert kávéház Budapesten. 20. Elefánt — szlovákul. 21. Erna Lujza. 22. Azonos magánhangzók. 24. Ha a folyó kilép a medréből. 26. Küz­dőtér. 28. Hiányosan felel. 29. Friss. 31. Idom. 34. I-betűvel a végén: szi­getcsoport az Atlanti-óceánban. 35. Város Svájcban 37. Kovács — néme­tül (fon.). 38. Füzetek. 39. Kérdősző. 42. Hiányos leadó. 45. Gyakori női név. 46. Vissza: ez évi. 48. A. A. R. Í9. Zokog. 50. Helyrag. 51. Fedd. (Segítség: vízsz.: 14. lago — 27. drog — 34. alea — 37. szalmiák, függ.: 37. Smid — 19. Emke' — 15. Alea) Beküldendő a függőleges 1., 5. és a 9. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 41. számában közölt keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „Aki mindig hátra néz, keveset lát abból, ami előtte áll." Könyvjutalomban részesülnek: Pál György, Szalka, Takács Jolán, Tornaija, Tánczos Mária, Gúta, Vörös Lajos, Nagymegyer és Zsilka Erzsébet, Fülek. e 9 UJ B* UJ Z UJ o Um LU <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents