Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-29 / 43. szám

ITTHON TÖRTÉNT "rmmm Az SZNT pénzügyi és költségvetési bizottságának üléséről Az SZNT pénzügyi és költségvetési bizottsága foglalkozott az árak ala­kulásával. Megállapította, hogy az árak rendszerében az év első felében csak korlátozottan érvényesült a piaci viszonyok befolyása, elsősorban a ke­reslet és kínálat között. A szabad árak viszont megteremtették a vá­laszték javításának feltételeit. A kis­kereskedelmi árak szintje a második negyedév folyamán stabilizálódott. Az első félévben az élelmiszerek ára a múlt év január elejei szinthez viszo­nyítva 0,B százalékkal csökkent, az ipari termékek ára viszont ezzel szemben 0,4 százalékkal növekedett. A nemzeti bizottságok augusztus végéig csaknem 70 százalékra telje­sítették az évi költségvetésben elő­irányzott bevételi tervet. A múlt év hasonló időszakához képest 261 mil­lió koronával több bevételt értek el. Az állami takarékpénztár 12 hónap alatt — 271 esetben — összesen 20 millió korona értékben nyújtott hitelt a rászoruló nemzeti bizottságoknak. AZ SZNT 10. ÜLÉSE A Szlovák Nemzeti Tanács 10. ülé­sén foglalkozott Szlovákia népgazda­sága fejlesztésével az elkövetkezendő negyedik ötéves terv idejére. A tervek szerint a növénytermesz­tés mintegy 23 százalékkal emelke­dik. Az emelkedést a mezőgazdasági üzemek főleg a hektárhozamok eme­lésével érik el. De jelentős szerepet játszik az eddig kevés hasznot hozó földek termővé tétele is. Csak a me­liorációs beruházásokra 2 milliárd koronát fordítunk. Az ülésen foglalkoztak a lakásépít­kezés problémájával is. A tervek sze­rint a nyugat-szlovákiai kerületben 11, a közép-szlovákiai kerületben 9, a kelet-szlovákiai kerületben pedig 6 lakótelepet építenek. Továbbá foglalkoztak a nyugat­szlovákiai kerület gazdasági össze­tételével is. Többen rámutattak a déli rész ökonómiai megerősödésének szükségességére. Rámutattak, hogy a Duna hatalmas vízbőségét fel kell használni a többtermelés érdeké­ben. Öntözőberendezések segítségével mintegy 200 ezer hektár föld szom­­ján lehetne enyhíteni. A Nemzetgyűlés jóváhagyta a biztosítási és a sajtótörvényt A Nemzetgyűlés 12. ülésszakán fog­lalkozott a biztosítási és sajtótörvény­nyel. Richard DvoFák pénzügyminiszter indokolta meg a biztosítási törvény­javaslatot. Megemlítette, hogy az ed­dig érvényes törvény csupán a pol-' gároknak és az EFSZ-eknek nyújtott védelmet, és csak korlátozott mér­tékben volt a többi szocialista szer­vezet segítségére. Az új gazdasági irányítási rendszerben a vállalatok gazdasági felelőssége — a véletlen károk helyrehozása érdekében — megköveteli az anyagi alapok létesí­tését. A biztosító intézet és a bizto­sított gazdasági szervezet szerződé­ses viszonya megkívánja a szocia­lista vagyon iránti fokozott gondos­kodást. A miniszter ismertette, hogy a múlt évi elemi csapások kártéríté­sére az állami köl1'-'1-vetésből 424 millió koronát utaltak ki. A biztosítási szerzvu ,sk 1953 óta 100 százalékkal emelkedtek. Ma már mindpn 100 lakosra 57 biztosítás jut. Az új törvény értelmében a mezőgaz­dasági üzemek kötelesek biztosítani üzemeik vagyonát és a termést. Bár a dél-szlovákiai katasztrófa megmu­tatta, hogy polgáraink, közül még mindig sokan nincsenek biztosítva, eddig a lakosság 8 millió biztosítási szerződést kötött. A sajtótörvény körül Is értékes eszmecsere bontakozott ki. A törvény január elsején lép életbe. Dr. ján Nemec képviselő hangsúlyozta a tör­vény által biztosított szólás és sajtó­­szabadságot, amellyel azonban senki sem élhet vissza társadalmi rendsze­rünk érdekeinek rovására. A sajtó és a többi tömegtájékoztató eszköz tár­sadalmi tulajdon, tehát nem lehet magánvállalkozás. A törvény kiemeli a főszerkesztők és szerkesztők fele­lősségét. Azáltal, hogy a sajtó kiadói kizárólag szocialista szervezetek, a főszerkesztők és szerkesztők is, amennyiben a törvény értelmében teljesítik feladataikat, közéleti ténye­zőknek tekintendők és a büntetőtör­vény értelmében a nekik kijáró vé­delemre van igényük. Viszont a tör­vény a sajtóban történő visszaélé­sekkel kapcsolatban védelmet nyújt a polgároknak. Kártérítésre kötelezi azt, aki a sajtó vagy a többi tömeg­­tájékoztató eszköz útján valakit, vagy valamilyen szervezetet megkárosít. A jövőben megszűnik a postai hír­lapszolgálat eddigi monopóliuma a sajtóterjesztés terén. A biztosítási és sajtótörvény elfo­gadása után Bohuslav Lastovicka elv­társ, a Nemzetgyűlés elnöke ismer­tette a Nemzetgyűlés és a különböző bizottságok tevékenységét és a Nem­zetgyűlés nemzetközi kapcsolatait. Túr Stefan Hoza 60-éves Ahhoz a régi gárdához tartozik, amely kiformálta és megszilárdította operakultúránkat. Sokoldalú művész, szilárd jellemű ember, őszinte és ba­ráti lélek. Ezek a főbb vonását egyéni­ségének, melyek végigkísérték egész életét. Tanítóból lett színművész, mint so­kan pályatársai közül. A zene és a dal szeretetét otthonról, majd később a tanítóképzőből hozta magával. Az operaénekest szakot a Zenei-Drámai Akadémián végezte, később Olasz­országban tökéletesítette énektudását. 1932 óta a klasszikus operett és ope­ra, valamint a hazai szerzők zenei műveinek sok alakját személyesítette meg. ö is. mint sok operaénekes az operetten keresztül került a nehezebb műfajhoz, az operához. Ma is azt vall­ja, hogy az operett jó iskola a művész számára, ami a színészi játék, a szö­vegkiejtés beidegződését illeti. Ma, amikor a szlovák opera mér­­földes léptekkel halad előre, meg kell emlékezni a jubiláns Stefan Hoza el­évülhetetlen érdemeiről. Mi is csat­lakozunk a gratulánsok soraihoz és további munkájához sok alkotó sikert kívánunk. l—n, s—j Többszörösen kitüntetett vállalat A Komáromi Helyi Ipari Vállalat négy fő termelési ággal foglalkozik. Az első részleghez tartozik a lakatos­üzem és a vasöntöde. A lakatosmű­hely főleg regálokat gyárt különféle raktárak részére, de áruinak nagy részét Prágába szállítja. A lakatos­műhely kisebb felvonókat is gyárt, amelyek a mezőgazdasági üzemek kisebb raktáraiban használhatók. So­kat rendel belőle a bratislavai mező­gazdasági termékeket felvásárló üzem is. Ezenkívül a járás bármely szövet­kezetének valamilyen öntöttvas gép­­alkatrészre lenne szüksége, az öntöde azonnal elkészíti akár szíjtárcsáról, fogaskerékről vagy bármilyen más alkatrészről lenne szó. Az esztergá­lyosok és marósok mindjárt meg is munkálják az elkészített öntvényeket. Az öntöde azonban csak szürke ön­töttvas öntvényeket készít. Az öntöde tehát elég jelentős a já­rásban, de több gondot kellene for­dítani korszerűsítésére. Emelődaruk kellenének, mert a dolgozóknak sok­szor nehéz tárgyakat kell emelniük kéziernvel. A helyi gazdálkodási vállalat vil­lanymotorok tekercselését is végzi. Ezzel nagy szolgálatot nyújt az EFSZ- eknek. A famegmunkálórészleg bútor- és épületasztalosságra oszlik. A bútor­asztalosok a megrendelők számára készítenek különböző lakásberendezé­seket és üzletberendezéseket. Az üz­leti berendezéseket az ország több részébe is szállítják, áruházak részé­re. Az üzem a Brno BB kiállításon nagy sikerrel szerepelt bútorkészít­ményeivel. Ennek eredménye, hogy a jövő évben a szerződés értelmében a prágai bútoripar számára nagyobb mennyiségű kétrészes íróasztalt kell szállítani. Az Ogyailán működő épületasztalo­sok elsősorban a lakosság igényeit elégítik ki. Nagyjelentőségű az árvíz­károsultaknak nyújtott szolgálatuk. A bőrárúrészleg főleg cipők, tás­kák, bőröndök javításával foglalko­zik. A textilrészleg pedig divatszalon­jaiban rendelésre készíti a női és férfiöltönyöket. Ezenkívül ez a rész­leg foglalkozik még a szőrmefélék, bundák, kabátok javításával, a nyári időszakban pedig a szőrmefélék szak­szerű megőrzésével. Jó munkát vé­geznek a harisnyajavítók is. Az üzemben sok női munkaerő dol­gozik. Említésre méltó, hogy széles méretekben kibontakozott a szocia­lista munkaverseny. Vannak olyan szocialista munkabrigádjaik, amelyek elnyerték „Hazánk Felszabadulása XX. Évfordulója Brigád“ címét, és több csoport küzd a „XIII. Kongresz­­szus Brigádja“ címért. A múlf évben az egész üzem elnyerte „Hazánk Fel­­szabadulásának XX. Évfordulója“ cí­mű bronzérmet. De megtalálható itt a „Szlovák Nemzeti Felkelés XX. Év­fordulója“ elismerő cím is. Az üze­met példás exportáruiért kétszer tün­tették ki. HOLCZER LÁSZLÓ, Komárom Színvonalasabb vendéglátás Egyenlősdi - vagy megkülönböztetett díjazás? Országszerte naponta beszélünk az irányítás tökéletesítéséről. A sajtó is gyakran közöl hírt ezzel a problémá­val kapcsolatban. Gazdasági életünk­ben valami új forr, vajúdik és máris megmutatja a népgazdaság gyengéjét, ellentéteit. Elégedetten olvashatjuk például, hogy idén szlovákiai méret­ben a termelés 1,2 milliárd koronával emelkedik. De örömünk nem soká tart, ha mélyebb elemzés után kitű­nik, hogy a termelés mennyisége, fő­leg a több nyersanyagfogyasztásból és az aránytalanul magas foglalkoz­tatottságból ered, viszont nem javítja az egy fogyasztóra eső piaci mennyi­séget. Kedvezőtlen jelenség, hogy a lakosság pénzbevétele 7,8 százalékkal növekedett, de ez is csak a magas foglalkoztatottság miatt. Viszont az egy dolgozóra eső kívánt átlagbért nem értük el. FELMERÜL A KÉRDÉS, mi a cél, hogy a népgazdaság különböző ágai­ban minél többen dolgozzanak, vagy pedig kevesebb, jobb minőségű dol­gozóval érjük el a kívánt ‘ termelési szintet? A probléma megvilágítása céljából tekintsünk vissza az elmúlt évekre. Az üzemek többsége nyakra-főre, szinte korlátlan mennyiségben vette fel az új munkaerőket. Talán egyes esetekben indokolt is volt a nagyobb számú munkás, de a legnagyobb baj ott történt, hogy teljesítményükkel vajmi keveset törődtek. Számtalan esetben a munkavezető lekenyerezé­sétől függött, hogy kinek milyen ma­gas volt a havi keresete. Nemrég egy fiatal szakmunkással utaztam az ostravai gyorson, aki ragyogó sze­mekkel újságolta, hogy hetenként le­dolgozza a három-négy napot, de a mester beírja a szükséges órákat, és havonta megkeres 2700—3500 koronát is. Általában sokat utaztam vonaton, autóbuszon és nem egyszer hallottam ilyen kijelentést: „Ez a hét is jól el­telt! Alig dolgoztam valamit. De nincs semmi baj. Hétfőn hozom a demizson bort és meglesz a kereset.“ Sajnos, ilyen nyilatkozat nem ment ritkaság­­számba. Hogy milyen laza volt a munkafegyelem egyes építkezéseken és üzemekben, jellemző az egyik ko­máromi hajógyári munkás esete. Bo­rozgatás közben fogadtak, hogy egv hétig nem fog dolgozni az üzemben mégsem veszi észre senki. A fogadé«*- 2 S2^3^íJ földműves 1968. október 29. megnyerte, havi bérét hiánytalanul megkapta. HASONLÓ ESETEKKEL találkozhat­tunk a mezőgazdaságban is. Főleg azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol alacsony volt a termelés szintje uralkodott az egyenlősdi jutalmazás. A szövetkezeti tagok megkapták na­ponta a két-három munkaegységet akkor is, ha a súlygyarapodás és a malacszaporulat alacsony volt. Ezek­ben az üzemekben a vezetőség sem nagyon törődött azzal, milyen a ta­lajelőkészítés vagy a növényápolási munka. Az iparban, a mezőgazdaság­ban és a népgazdaság többi ágában is meghonosodott a „kifogyhatatlan pénztárca“ elmélete s egyes felelőt­len funkcionáriusok bőkezűen szórták a pénzt azoknak is, akik nem érde­melték meg. Csakhogy a népgazdaság fejlődésének vannak bizonyos köz­­gazdasági törvényei is. Ha ezeket nem veszik figyelembe, megbosszul­ják magukat. Mivel a bérek után a dolgozók nem állítottak elő megfelelő ellenértéket, a munka termelékeny­sége nem érte el a kívánt szintet és így nem kerülhetett sor az életszín­vonal gyorsabb emelkedésére sem. Mivel alacsony a munkatermelékeny­ség, törvényszerűen kialakult az az áldatlan jelenség, hogy bár a terme­lési terveket túlteljesítettük, a reál­bérek mégiscsak alig 1 százalékkal emelkedtek. Milyen úton juthatunk ki a kátyú­ból? A napokban egyik szerkesztő kol­légámmal arról beszélgettünk, hogy jó lenne a dunaszerdahelyi járásban összehasonlítani egy jól és egy rosz­­szui gazdálkodó szövetkezetét. 0 a világ legtermészetesebb hangján vá­laszolta, hogy ebben a járásban nem lehet ilyesmiről írni, mert a szövet­kezetek megközelítőleg majdnem egy­forma magas szinten vannak. Amikor jobban utánanéztem a dolognak rá­jöttem, hogy a 48 EFSZ-ből 23 magas szinten gazdálkodik és január else­jétől már csak tizenöt szövetkezet marad alacsonyabb szinten. A járás­ban a munkaegység értéke 30—40 korona körül mozog. A termelés gör­béje állandóan fölfelé emelkedik. \ járás mezőgazdasági küldöttei •amrég Michal Chudik elvtárssal, a zlovák Nemzeti Tanács elnökével "szélgettek és bejelentették, hogy dón járási átlagban már 2800 literes tejbozamot érnek el, a tojástermelés »edig az 1963-as 16,5 millióról 22,5 millióra emelkedik. Amíg 1964-ben csak 1 millió 913 ezer kg-ot gyara­podtak a szarvasmarhák, idén 2 mil­lió 260 ezer kg súlygyarapodást ér­nek el az év végéig. De vajon mi a fejlődés mozgató­ereje? AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉGRE épí­tett többtermelésre serkentő jutalma­zási rendszer. Ha a szövetkezetek túlteljesítik termelési tervüket, a ve­zetőség bizonyos százalékarányban prémiumhoz jut. De hasonlóan ser­kentik többtermelésre a tagokat is. A dunaszerdahelyi járásban a szövet­kezeti vezetők már nem panaszkod­hatnak a havi fizetésre, de ha a ta­gok kellő teljesítményt nyújtanak, szintén elérheitk ezt a szintet. A nagyabonyi szövetkezetben például a fejők havi keresete meghaladja a 2000 koronát. A dunaszerdahelyi járás és más járások tapasztalatai szerint, ha azt akarjuk, hogy a termelés és vele együtt a munkatermelékenység meg­felelő ütemben emelkedjen, sutba kell vágnunk az egységes fizetés elméle­tét. Az új gazdasági szellem jegyében az iparban és a mezőgazdaságban is szem előtt kell tartanunk azt az alap­elvet, hogy a jő minőségű munka után kapja meg a dolgozó a megfe­lelő bért. Persze, a bárkülönbözetek megho­nosítása nem valami népszerű dolog, és sok irigykedést vált ki főleg azok körében, akik notorikusan nem tel­jesítették munkanormájukat. Ezzel számolni kell minden munkahelyen. Viszont azt már most ki kell jelente­nünk, hogy ott, ahol érvényesítik az új gazdasági szellemet, a lógósoknak befellegzett. A jövőben minden üzem arra törekszik, hogy béralapját keve­sebb létszámú, de nagyobb teljesít­ményt nyújtó dolgozók közt osztja el. Azokat az ipari jellegű munkahelye­ket, ahol túl alacsony a munka ter­melékenysége meszűntetik, és a mun­kaerőket más szakaszokra csoporto­sítják át. EGYÜTT KELL DÖNTENÜNK mind­annyiunknak az egyenlősdi vagy a megkülönböztetett díjazás mellett. Azt hiszem az utóbbi a helyes, mert a többtermelés és az életszínvonal emelkedését szolgálja. Ha azt akar­juk, Hogy minden szakaszon kifizető­dőbben termeljünk, elsősorban azokat a dolgozókat kell díjazni, akik kellő szaktudással, lelkiismeretességgel vég­zik munkájukat és jó minőségű árút termelnek. BÁLLÁ JÓZSEF Beszélgetést folytattunk Puskár Pál mérnökkel, a Nyugatszlovákiai Kerü­let Kereskedelmi Felügyelősége veze­tőjével, aki tájékoztatott a szerv mű­ködéséről. Mérhetetlen anyagot dolgoznak fel évente. Ellenőrzésük főleg a keres­kedőt becsületesség betartására, a ki­szolgálás színvonalára, az üzemek felszerelésére, az étlapok ellenőrzé­sére, a tisztasági előírások betartá­sára, az alkoholizmus elleni harc tör­vényes intézkedései érvényesítésének vizsgálatára, a raktárak ellátottságá­ra, az idegenforgalom fejlesztésére, a vevőközönség elégedettségének vizsgálatára, a szolgáltatások szín­vonalára terjed ki. Gyakori eset, hogy a hentesáru vá­­-árlásánál, az éttermekben a vevőt •árosodás éri. A komáromi vasúti vendéglőben például rájöttek arra, hogy a rendelt 10 deka turista sza­lámi valójában csak 7 dekát nyomott, de a fogyasztó a nagyobb súlyt fizet­te. A disznósajt 100 gramm helyet 80 gramm volt. Valamennyi előkészí­tett adagot újra mérték, s minden esetben a vevő kárára szóló súly­­különbözetet állapították meg. Suránvban a vagdalt húst magasabb áron tüntették fel az étlapon, holott az olcsóbb lett. Harminchat adag bor­sóleves elkészítéséhez való nyers­anyagot vettek ki a raktárból, de ebből 52 adagot készítettek. Az elő­írt normát természetesen nem tartot­ták be, a leves minősége semmikép­pen sem felelt meg az előírásoknak. Az italok kimérésénél Is tévedés fordult elő. Az ivánkai repülőtér ét­termében például az egyiptomi ko­nyakért a drágább grúz konyak árát kérték. A kiszolgálónő azzal védeke­zett, hogy 66 deci konyakot tartalma­zó palackja eltörött, s a veszteséget ilyen formában akarta behozni. Az italokat nem látják el ármegjelölés­sel, a vendégek kiszolgálása tökélet­len. A finom fajtájú italokat vastag­falú féldecis kelyhecskékben mérik, annak ellenére, hogy a vezetőség a közelmúltban 100 finom, * vékony üvegből készült konyakos poharat vásárolt, de ezekből csak négy dara­bot használnak. Hiányosságok merülnek fel a ki­szolgálás színvonalán is. A rendelés­nél a vevőnek nem mindenütt adják át az étlapot, sokszor a kiszolgálás vontatott, a személyzet a vendégek­kel szemben nem készséges. A hasz­nált tányérokat, evőeszközöket, poha­rakat nem takarítják el Időben, a következő vendég rendetlen asztalhoz kénytelen leülni. Az evőeszközöket nem csomagolják papírszalvétába, ha­nem csak annak felébe, vagy negye­débe. Az észlelt hibák, hiányosságok fel­fedezésénél a járási, kerületi népi ellenőrző bizottság és a polgári el­lenőrzők nagy segítséget nyújtanak az Állami Kereskedelmi Felügyelőség­nek. De ez még nem elegendő. A nagyközönség is támogassa ezeket a szerveket érdekei megvédése szem­pontjából. Határozott fellépéssel sok vitás kérdés helyszínen is elintéz­hető. H. T. Törvények - rendeletek A személyi tulajdont képező lakásokról Lapunk hasábjain több ízben ismertettük a személyi és a magántulajdon közti' különbséget, valamint a személyi tulajdon fogalmát. Köztársaságunk nemzetgyűlése most újabb javaslatot fogadott el, és törvény erejére emelte a családi házak lakásának személyi tulajdonjogát. Az 52/1966 Zb. számú törvény legfontosabb rendelkezései a következők: A családi ház lakhelyiségei egyetlen polgár kizárólagos tulajdonát, vagy több polgár osztható társtulajdonát, avagy pedig házastársak osztatlan közös tulajdonát képezhetik. Személyi tulajdonban csak egy lakás vagy egy családi ház lehet. A személyi tulajdonban levő lakásokkal rendelkező csa­ládi házbaü olyan helyiségek is lehetnek, amelyek nem lakás, hanem egyéb személyi szükségletek célját szolgálják (pl. gépkocsiszín, műterem stb.). Ezeknek azonban nem szabad meghaladniuk a lakhelyiségek terü­letének egyharmadát. Ebbe az egyharmadba viszont nem tartoznak bele a családi ház közös részei. Ha a lakástulajdonos saját maga nem használja lakását, jogában áll nős fiait vagy férjezett leányait, avagy szüleit abba beköltöztetni. Lakását, an­nak részét vagy lakás céljait nem szolgáló helyiségeit másnak is átenged­heti., Ha többen építenek családi házat, kölcsönös jogaikat és kötelességeiket írásbeli szerződés alakjában tartoznak az építkezők leszögezni. A szerződés csak az állami jegyzőség jóváhagyása után válik jogérvényessé. Állami tulajdonban levő házban is lehet lakást vásárolni. Eladni viszont csak akkor lehet, ha ugyanakkor a ház valamennyi lakása eladásra kerül. Már személyi használatban álló lakást csak az szerezhet meg vétel útján,1 aki maga is benne lakik. Családi házat az építkező tulajdonában levő telken is lehet építeni, ha azt a telket határozták meg építkezés céljaira. * # # Helyszűke miatt csak főbb vonásaiban ecseteltük az új törvény egyes rendelkezéseit, amely f. é. szeptember 1-én lépett életbe. Mivel azonban a törvényes intézkedések gyakorlati megvalósítása szervesen összefügg a polgári törvénykönyv, a lakástörvény, a polgári perrendtartás, a nemzeti bizottságok stb. rendelkezéseivel, azt javasoljuk az érdekelteknek, keres­sék fel a járásbíróságuk körzetébe tartozó állami jegyzőséget. Mielőtt csa­ládi ház építését vagy lakásvásárlást terveznek, tájékozódjanak az állami jegyzőségen a lehetőségek felől, hogy ne érje őket meglepetés vagy fölös­leges pénzbefektetés. (K. EJ

Next

/
Thumbnails
Contents