Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-29 / 43. szám
Szőgyénben bőségesen fizetett az ősz AZ ERSEKÜJVÄRI JÁRÁS délkeleti csücskében fekszik Szőgyán, amelyről bízvást elmondhatjuk, hogy élenjáró helyre verekedte fel magát a járásban. Az idegen, aki néhány szót vált a falu lakóival, csakhamar rájön a szövetkezetesek sikereinek titkára. Az EFSZ-tagok példás szorgalma, a munkamegosztás összehangolása, a korszerű technika és technológia gyakorlati alkalmazása megteremtették a dicséretes eredmények feltételeit. Mindezekhez hozzájárul a szövetkezet helyes vezetése, amelynek élén tehetséges funkcionáriusok működnek. Valóságos látványosságszámba megy a sfeőgyéni EFSZ idei kendertermése, Csukás Boldizsár szövetkezeti alelnök a legnagyobb lelkesedés hangján elmondotta, hogy egy 120 hektár kiterjedésű földterületen átlag 100 mázsa 2,5 méter magas kenderszárat termesztettek. Megérdeklődtem menynyit jövedelmezett ez a szövetkezetnek. — Nem megvetendő összeget — válaszolta Csukás elvtárs —, összesen kerek 2,642 000 koronátl — Ez aztán szép eredmény... — hagytam rá elismeréssel. — Női dolgozóink — toldotta meg beszámolóját az alelnök — derekasan kivették részüket az időben történő betakarításból. A begyűjtés körül főleg M. Turőíková, G. Kuüerová, Méryné és A. Vavrecká szereztek érdemeket. Nem kevésbé jól sikerült a cukorrépatermés. Volter Ignác segédagronómus 450—500 mázsára taksálja hektáronként. A szőgyéniek minden igyekezetüket latba vetették, hogy megbirkózzanak a cukorrépa betakarításával és az őszi vetéssel. Az első munkálatok befejezésére október 15-ét tűzték ki határnapul. Elhatározták, hogy október 25-ig 890 hektáron elvégzik az ősziek, abból 800 hektáron az őszi búza vetését. Nyolc lánctalpas traktor egyengeti a talajt, további traktorosok végzik a vetést. A szántással csakhamar elkészülnek, a vetést is befejezik idejében. Emellett tagadhatatlan, hogy a kedvező időjárás is hozzájárult sikereikhez. Nem kell csodálkoznunk ezeken a teljesítményeken, ha figyelembe vesszük, hogy Fekete Ferenc traktoros a Párkányban rendezett járási szántóversenyen harmadik helyre küzdötte fel magát. Dezider Kuník, Kún Ferenc és mások is hozzájárultak a szövetkezet tervfeladatainak teljesítéséhez. A szögyéni szövetkezet büszkesége azonban a kacsafarm. Baltazár Bot'a elvtárs csoportja 15 400 darabot tart számon, egyenként 2—3 kiló súlyban. A tehénállomány fejéshozama is megüti a mértéket. Az év eleje óta a fejési átlag 8 liter tehenenként. A község előtt elnyúló gyümölcsös, a halastó meg a csárda is a szövetkezetesek szorgalmát, lelkiismeretes munkáját dicséri. V. Vittek Rövid „haditanács“ az állattenyésztésben tevékenykedő dolgozókkal. Ősszel a páti határban 9 Fiatalokat a mezőgazdaságba. A lévai járásban is kedvezőtlen a kor-i határ s kevés a fő- és középiskolát végzett szakember. Majdnem 2000 hektár földterületre jut egy főiskolás s 574- re középiskolát végzett technikus. Ezért a járásban 1970-ig a főiskolát végzettek számát 65-tel, a középiskolával rendelkezőket pedig 480-nal kell emelni. (Kúcs Gyula) • A csécsi szövetkezet ezidáíg terven felül 255 mázsa marhahúst, 150 ezer liter tejet és 50 mázsa zöldséget adott el, amely több mint félmillió koronával emelte a szövetkezet bevételét. (I. S.) • Az árvízsújtotta területen magas hektárhozamok. A szakállasi szövetkezetben 76 hektáron termeltek cukorrépát. A cukorrépa kiásását az elmúlt napokban befejezték és több mint 450 mázsás hektárhozamot értek el. (Bajcsi Jenőné). 9 Rövidesen befejezik az őszi munkálatokat a kelenyeí határban. A dlmbes-dombos kelenyeí határban már befejezték a kalászosok vetését és jó ütemben halad az őszi mélyszántás. Cukorrépából rekordtermést értek el az EFSZ-ben, mivel több mint ötszáz mázsás átlagtermést takarítottak be. Az elmúlt napokban végeztek a kukorica törésével Is. (Csáky Károly) • Az állattenyésztés a szövetkezet erőssége. A marcellházai szövetkezetben kiváló eredményeket értek el az állattenyésztésben dolgozók. Ciber János, aki 26 tehenet gondoz, több mint 10 literes fejési átlagot ért el. Paulisz Istvánra 119 hízómarha gondozását bízták. A lelkiismeretes, szakszerű munkának az eredménye, hogy állatonként 1,18 kg napi súlygyarapodást ért el. Anderko András a sertésgondozók között jeleskedik és a hízóknál napi 0,73 kg súlygyarapodással dicsekedhet. (Kádek Gábor) 6 Az Ipolyfali-Szécsénke egyesített szövetkezet tavasszal egy autóbuszt vásárolt. A tagok közül többen nem helyeselték — mondván, hogy úgy sem tudják kihasználni. Nos, az idei nyár igazolta, hogy a szövetkezet irányítóinak volt igazuk és szükség volt az autóbuszra. A nyár folyamán többnapos kirándulást rendeztek Magyarországon és az állatgondozókat is tanulmányútra küldték a szomszédos járásba. Vasárnaponként a helyi labdarúgó-csapat is igénybe vette a járművet. A jövőben újból kirándulásokat és tanulmányutakat szerveznek, amelyről a résztvevők értékes tapasztalatokkal térnek vissza. (Major Lajos, Szécsénke) A rozsdabarna színekbe öltözött határban, ahol a múlt év őszén a víz í volt az úr, most traktorok dübörög- 1 nek. Nyikorognak a kerekek a kuko- t rica, a burgonya, a répa súlya alatt. 2 Az ősz most nagyon bőkezű, mintha 1 kárpótolni akarná a tavalyi kárt. i Az egyik traktor után karcsú de- < rekú asszonyka szedi a kukoricacsö- í veket az út porából. 1 — Megdolgoztunk mi ezért — mondja. < — Van bőven? — kérdezem. — Az idén nem panaszkodhatunk — hangzik a válasz. Kinczer János bácsitól, a szövetkezet csőszétől tudtam meg, hogy 17 hektárról 77 vagon cukorrépát adtak ■ el. Hát ez szép eredmény, és most az eszembe jutottak azok a szavak, amelyet a szövetkezeti tagok mondtak. „Csak cukorrépát ne kellene termelni!“ Az idei termés az ellenkezőjét igazolja, mert a szövetkezetnek jelentős jövedelme volt répából. A kertészetben is komoly munka folyik. Osztályozzák a hagymát és a paprika utolsó termését is sietnek leszedni. Ha már megtermett, semmi ne menjen kárba. Takarmány — jó minőségű siló — 74 vagonnal van a kis szövetkezetnek. Bátran nézhetnek hát a tél elé. A pénzügyi tervvel is jól állnak a patiak, és a tervezett 20 korona helyett előreláthatólag 27 korona lesz a munkaegység értéke. Kovács János, Pat A vásárvámosi szövetkezet kertészetében még mindig szorgoskodnak az ügyeskezü lányok, asszonyok, A szövetkezetek sátrai közül az egyik leglátogatottabb a muzslat volt. A Simon-Júda vásár sokezernyi résztvevőit nemcsak az ízletes birkagulyás vonzotta az EFSZ sátrába, hanem a jónedű is, amely legjobban ízlett a szövetkezetek borai közül. Hogy ez így volt, a csinos kiszolgálóasszonyok mellett álló Vajda József vincellérnek köszönhető elsősorban. Famunkások A ROZSNYÓI ELŐVÁROS valamikor nagyobb forgalomra tervezett, karcsún emeletes állomásépülete mögött pocsolyák terülnek el, és dagadozik a sár. Mióta a Leánykő alatt (megépült az új vasútvonal Szoroskő felé, itt a forgalom a vasút miatt el is akadna. De mégsincs így, mert a Kelet-Szlovákiai Erdőigazgatóság sok telkes szétterpeszkedő fatelepe ide rúg ki, egészen az állomásig. A nagy telep egymásra halmozott szálfákkal van teli. Épp most érkezett pótkocsival a 111-es Tátra teherkocsi. Leáll a farakások között, ahol helyet talál. Olyan ez a szállítmány, mint az ülő ember, aki kényelméből a lábát a székre rakja. Itt az ember a 25 méteres szálfa, melynek vastagabbik vége ott ül a teherkocsi tároló felületén s a hosszan elnyújtott felfelé keskenyedő felső részét, mintha a lába volna, ott nyugtatja a kétkerekű pótkocsin, mint valami zsámolyon. Közbülső része meg szabadon lóg a levegőben. A vezetőfülkéből három ember lép ki. Szapora léptekkel kerülnek hátra a szállítmányukhoz. Különös alakú szerszámokat vesznek kézbe. Hosszú, ásónyélszerü tartóból gyilkosán horgos orrú vasak meredeznek elő. Ezek a forgatók, a szöges karók. Csak ezekkel tanácsos hozzányúlni a szálfákhoz. De ezek még az ugyancsak durváfogású vasmarkoknak sem engednek. Nem csekély döbbenettel nézem, hogyan bujkál a három ember a szálfák körül és... bizony alattuk is. Nagy a feladatuk, s mégsem olyan nagy. Csupán a földre kell most gördíteniük szálfáikat. De azok egymásra borulva úgy összekapaszkodnak, hogy nem akarnak elindulni. Bizonyára nem tévedek, ha tonnányi súlyt tételezek fel egyetlen ilyen szálfában. Igen ... most végre megmozdult. Ami eddig nem ment, most egyszerre bomlik széjjel... Elismeréssel szemlélem ezt a három embert. Famunkások. De milye-. nek! Ők nemcsak á darabokra fűrészelt fa kérgét bántják, mint társaik a cellulózé gyárban. Ők életük bevetésével dolgoznak. Hozzájuk léptem. — Honnan hozzák a fát? — kérdeztem. — A Volovecről. A Pozsállőról. Az Ökörhegyről! — felelnek egyszerre mindhárman. Mindegyik mást, s mindegyik igazat, mert az észak felé eső hegynek három neve is van. — Milyen messzire kell menniök?, — Mindössze tizennyolc kilométere re — feleli a gépkocsivezető. — Megkérdezhetem a nevüket? — Hogyne — jelenti ki készségesen. — Ambrúzs József a nevem és Várhosszúréten lakom, ahonnan naponta járok be munkába. Két társam pedig ifj. Ondrej András Csúcsomból és Orbán István Krasznahorkaváraljáról. Napjában kétszer szoktunk fordulat ... — Összeszokott-e a csoportjuk? A három ember összenéz: — Tizenhat esztendeje csináljuk. De én — magyarázta Ambrúzs József — csak most szegődtem hozzájuk, mert a megszokott vezetőjük éppen szabadságon van. — Bizonyára látnak erdei vadat is? — Szarvast, őzet nemegyszer ... — És medvét? Ezekben a hegységekben több mint száz medve él. — Medvét még nem láttunk. Far-. -kast sem. De őzet, szarvast annál többet... Télen bizony cudar ez a mi foglalkozásunk. A hegyekben nagy a hó, csúszós az út... De azzal is megbirkózunk valahogy. — És az életveszély? Nem gondolnak vele? Az előbb figyeltem meg, hogy kis híján rajtavesztettek ketten is! — Szó ami sző, elég veszélyes. Különösen felrakásnál és lerakásnál kell vigyázni... De mi — neveti el magát —, mi vigyázunk! Már el is készültek közben a lerakással. Súlyos terhük most már ártalmatlan halomban fekszik egymáson. Begyullad a motor. Indulnak famunkásaink a mai második fordulóra. — Es a fizetés? — kérdezem még búcsúzóul. — Hát — vallják meg szégyenlősen — a fizetését mindenki kevesli. Hol így, hol úgy, de azért havonta felmegy kétezerre. Utánanézek a dübörgő, hagy teherkocsinak, s elgondolom, hogy ezeket a viharedzett, nehezen dolgozó, életüket veszélyeztető famunkásainkat nem szabad elfelejtenünk. Ha vihar tépázza hajlékunk fedelét s a tetőszerkezet ellenáll, ha ajtót vagy ablakot nyitunk, ha ismerősen és otthoniasan reccsen meg lábuk alatt a fapadló, jussanak eszünkbe! Mohr Gedeon Szüreti meglepetés A születésnapi meglepetések mindennaposak, ám szüreti meglepetésről ritkán hallunk. Idén annál többet. A szőlőről van szó, jobbanmondva a hozamáról. Mert ilyenkor, szüret idején kibúvik a szög a zsákból. A szőlész év közben bármilyen reményeket táplált, hasszámokkal áltatta feletteseit, most a hordó és a mázsa beszél. Ez történ Homokváron is. Lakatos Péter, az újdonsült szőlész egész évben kötötte az ebet a karóhoz. Ev elején nagy hektárhozamra tett ígéretet, amiből nem engedett. Ennek alapján a szövetkezet két vagon szőlő eladására kötött szerződést a felvásárló szervekkel. Kétszáz mázsa szőlő — idén nagy szó, vakarta fejebúbját Dudás Kornél, a felvásárlással megbízott szakember. Nem volt rest, telefonon hívta a szövetkezetét — számíthatnak-e a szerződésben feltüntetett mennyiséggel? — Miért ne? Csak éppen ez kellene — válaszolt magabiztosan Sinkó Gyula, a közös elnöke. Lakatos egy szóval sem említette, hogy gyenge lesz a szőlőtermés. Utóvégre a pénzügyi bevételi terv sem kiskutya. Délután hordókkal telt autók jelentek meg a szőlészetben. Annak rendje-módja szerint lepakolták a rakományt, két vagon szőlővel számolva. Másnap, akárcsak a seregélyek, egy sereg brigádos lepte meg a szőlőtőkéket. Mit csűrjem, csavarjam? Három helyett egy nap alatt „lecsipkedték“ a termést. Hogy súlyra mennyit nyomott? Ezt az elnök sem árulta el, amikor megkérdeztük. Csupán azt hajtogatta: meglepetés, meglepetés! Mi azért megtudtuk. Csupán tizenöt mázsát böngésztek össze a brigádosok a szőlőtáblán. J-sá-j ^/wwwwwvwwwwv/wwwvwwwww A személyi és a munkahely higiéniája minden ember életében fontos. Sok esetben tapasztalhatjuk azonban, hogy a tisztaságot kissé mostohagyerekként kezelik egyes munkahelyeken. Találkozhatunk ezzel a jelenséggel a füleki Kovosmaltban is, főle; az öntődében, szerelőműhelyben, nikkelezőben és a konyhai gépeket gyártó részlegen, ahol a többszöri figyel meztetés ellenére sem került sor ja vulásra. Egyenesen meglepő, hog] Ezúttal a tisztaságról zeknek 9 részlegeknek az illetékesei lilyen felületesen kezelik a tisztaság kérdését, bár alig akad ember, aki le lenne tisztában a higiénia betarásának fontosságával. Természetesen nem lehet azt állíani, hogy a Kovosmalt minden részegén kézlegyintéssel intéznék el a isztaság kérdését. Vegyük csak péllául a lemezosztályt. Ennek az oszálynak a dolgozói kollektiven ügyellek arra, hogy a munkahely minden ekintetben, tehát a tisztaság szemlontjából is megfeleljen az igényeklek és a követelményeknek. A vállalat izámos részlege példát vehetne a lenezosztály dolgozóitól. Ez kétségkívül íz egész vállalatnak előnyére válnék, tt kell megjegyezni, hogy nagyobb ;ondot kellene fordítani az egyes izemrészlegek közötti szabad terüleek, parkocskák rendbentartására is. á Kovosmalt lehetőségeit tekintve ez íem is teljesíthetetlen igény. A dolgozók a nap egyharmad részét i munkahelyen töltik. Senkinek sem ehet közömbös, milyen környezetben ölti el ezt a 8 órát. Tiszta környeletben, rendbenatrtott gépek és eszcözök mellett jobban megy a munka s. S még valami: a munkahelyek renletlensége nem egy esetben okozott már balesetet. A munkabalesetek következtében elmaradt műszakok bizony sokezer korona kárt okoznak évente a füleki Kovosmaltban is. (AgŐCS)
