Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-29 / 43. szám
Szakmelléklet: „GyUmölcs-Zöldség-Virág“ Bratislava, 1966. október 29. Ára 1,— Kö* XVII. évfolyam, 43. szám. A Nemzetgyűlés XII. ülésszaka az elmúlt napokban megtárgyalta a biztosítási törvényjavaslatot és a sajtótörvény módosítására előterjesztett javaslatot. A vitában több képviselő felszólalt, majd jóváhagyták a biztosítási és a sajtótörvényt. A két törvényt lapunk 2. oldalán ismertetjük. Két Október Az egyik Október az első világháborút zárta le, a másik, a még ennél Is borzalmasabb, a másodikat. A kettő közti logikus kapcsolatot Közép-Európa kis népeinek küzdelme jelenti, ugyanazért a célért, amely már az első Októberben az 1918 évibien teljesen megérett a megvalósulásra. Az első világháború után a Monarchiának „a népek börtönének“ falai leomlottak és népei előtt megnyílt a nagy lehetőség, egyszer s mindenkorra likvidálni nemcsak a minden gyökerében rothadt és anakronisztikus Habsburg egyeduralmat, hanem vele együtt megszüntetni a burzsoá-feudális társadalmi rendszert, amely a nemzeti elnyomást és a szociális nyomort állandósította a monarchia határai között. A Habsburg birodalom népei látták, vagy talán inkább érezték, hogy megnyílt a történelem-kínálta nagy alkalom. Az Októberi Szocialista Forradalom üzenete eljutott idáig és az új független állam, Csehszlovákia népe is válaszút előtt állott. Milyen legyen a haza? A legöntudatosabb osztály, a bérmunkásság osztálya már a világháború alatt sem hagyott kétséget affelől, hogy nem akarja felcserélni az osztrákmagyar feudális-burzsoá uralmat saját nemzeti burzsoáziájának hatalmával. Ezt az akaratát a háború utolsó éveiben tömegtüntetésekkel, lázadásokkal és más politikai megmozdulásokkal demonstrálta. Akarata azonban megbukott a nyugati hatalmak által támogatott nemzeti burzsoázia ellenállásán, és a jobboldali szociáldemokrácia megalkuvásán. Miért buktak meg a szocialista törekvések annak ellenére, hogy a tömegek a magukat szocialistának nevező pártok mögött álltak? Főleg és elsősorban azért, mert ezek a pártok nem álltak következetesen az osztályharc alapján és nem igyekeztek megvalósítani a hatalom átvételének és megtartásának elengedhetetlen előfeltételét, a termelő eszközök köztulajdonba vételét. A másik Október, az 194S októbere lényegében más pártot talált a tömegek élén, a marxista-leninista ideológia alapján álló, a két világháború közti hősies osztáiyharcban és a háború alatti ellenállásban megedzett kommunista pártot. Csehszlovákia Kommunista Pártja éppen ezzel a helytállásával nyerte el a tömegek bizalmát. A tömegek nem is csalódtak a pártban. A párt a felszabadulás pillanatától kezdve a burzsoázia visszahúzó erőivel folytatott ernyedetlen küzdelemben a széles tömegek aktivitására támaszkodva, fő kérdésként vetette fel az újjáalakult állam népi, szocialista jellegét. Megmutatkozott ez az első alkotmányban, mely világosan kimondja, hogy az államban minden hatalom a népé. Ez ugyan minden burzsná-demnkratikus állam alkotmányának rögzített alapelve, de szocialista megfogalmazásban ez minden tényleges hatalom alapját, a termelőeszközök össznépi birtoklását jelenti. 1945. október 28-án hozta nyilvánosságra az ideiglenes kormány az államosítási dekrétumot, mely a nép közös tulajdonába adta a bankokat, biztosítótársaságokat, bányákat, kohókat és a nagyüzemek egy részét. Naivitás lenne elképzelni, hogy ezzel az aktussal egyszerre megoldódott a társadalmi fordulat kérdése, a hatalom kérdése. Még két és fél év küzdelmes harca kellett ahhoz, hogy a Februári Győzelem gyümölcseként minden akadály elháruljon és megkezdődhessék az ország szocialista átépítése. Az első fontos, mondhatnánk mérföides lépésként ünnepeljük az államosítás napját, az október 28-át, mely megindította a tervszerű szocialista gazdálkodás kiépítését hazánkban. Minden nehézség és a járatlan út tévedései ellenére történelmi jelentőségű volt a fejlődés, melyet az első szocialista dekrétum nyitott meg. Ipari termelésünk ma négyszer, Szlovákiában tizennégyszer nagyobb, mint a régi köztársaság utolsó évében, közel egymillió lakás épült fel és mezőgazdaságunk termelékenysége ma 40 százalékkal magasabb, mint 1948-ban. Már ez a néhány szám is meggyőzően bizonyltja, hogy jó úton járunk, olyan úton, mely mind közelebb hozza az emberhez legméltóbb végcélt, a kommunista társadalmi rendet. FALUN AZ ŐSZ hozza a legtöbb örömet. Ilyenkor ad választ a termést az évi munkára, ebben az időben kötik be a menyecskék fejét, s ilyenkor van a szórakozás, búcsú, vásárok ideje. A különböző vásárok közül Dél-Szlovákiában talán a legtradíciósabb a párkányi Simon-Júda. Az elsőt valamikor még a török megszállás idején rendezték és az elmúlt év végén már a 442. vásárt nyitották meg. Mi a csudának az ilyen vásár? Hiszen az üzletekben különben, is meg lehet mindenfélét vásárolni — mondhatnák sokan. Van ebben valami igazság. De aki mégsem hiszi el, hogy más az, ha a Simon-Júdán vesznek valamit, azzal lepik meg a feleséget, gyereket, imádottat, nagyszülőket, az látogasson el jövőre a vásárra és kérje ki a kisalföldiek véleményét. A Simon-Júda vásár háromnapos ünnepet jelentett a múltban és jelent ma is Párkány környékén. Igaz régebben másképp siettek, vagy inkább talpaltak a vén Duna partja felé. A csizmát a vállra akasztva húszharminc kilométert gyalogoltak, de volt aki anélkül lépkedett, hogy aztán a vásáron megvegye a csizmadiacégek, mesterek remekeit. Az egyik zsebükből literes nyaka kandikált ki, a másikat sültkacsacomb duzzasztotta. Mire odaértek jól elfáradtak, s jól esett leülni a tovasikló folyam partjára, harapdálni a nyeles húst és leönteni az út porát a hegy tüzes levővel. Sokszor addig csókolgatták az üveg száját, míg az nótát csalt az ajkukra. Nem csoda ha jókedvre gerjedtek, hiszen komák, sógorok, ismerősök sokszor csak ott találkoztak évente. Manapság is találkozni, szórakozni, vásárolni járnak az emberek. Igaz most motorkerékpárok, autóbuszok, gépkocsik százai sfc guldanak Párkány felé. A zsebeket sem duzzasztja már harapni és innivaló, mert a szükségeset a vásár sátraiban vásárolják meg. Manapság a sátorvárosban több a falatozó, vendéglátó, cukrászda, mint a különböző árucikkeket kínáló üzlet. Sok étel, ital kell a félszázezer embernek, akik egy-két napot eltöltenek a vásáron. Volt is minden bőségesen, az állami üzletek, a népi fogyasztási szövetkezetek és az EFSZ-eink sátraiban mindenki találhatott ínyenc falatokat. Eggyel azonban nem lehetünk elégedettek. Azzal, hogy a szövetkezeseink sátrai voltak a legszegényesebbek. Arról ne is b^fe éljünk, hogy az igazi háromemberes bort is ott mérték, s bizony nemegyszer távoztak a vendégek félrehúzott szájjal. Ahol csak tűrhetően is megfelelő nedűt adtak el, mint például a muzslaiak sátrában, ott naphosszat tolongott a nép. S még valamit meg kell említeni, ami sokaknak nem tetszett. Kétnyelvű feliratot még véletlenül sem találtunk az elárusító sátrakon. Pedig a vásár rendezői azzal dicsekedtek, hogy a Simon-Júda lassanként nemzetközi vásár lesz és a Duna másik oldaláról is többezren látogatnak el Párkányba. De talán nem is ezért lenne szükség magyar feliratokra, hanem Inkább azért, mert a látogatók, vásárlók döntő többsége magyar nemzetiségű. Kisebb-nagyobb negatívumoktól eltekintve, gazdag volt az idei Simon-Júda vásár, a kisalföldiek és más vidék lakosainak kedvenc találkozóhelye. —tő—i Nem is akartam hinni Mit? Azt, hogy a kismuzslai határtan 75 mázsás hektárhozamot értek ti kukoricából csövesen. Az utolsó sugarait szórta le a nyugovóra készülő őszi nap, amikor ráiöszöntünk a „szüretelőkre“. Ne essék tévedés, nem a csöveket szedte a gép, hanem a földet tisztitotta meg a szártól a kombájn. Úgy látszik a Párkányi Állami Gazdaság kismuzslai részlegén nemcsak a gazdag kukorícáermés időbeni betakarítása a lényeges, hanem a szárra is szükségük /an. Nemrégiben beszélgettem a gazdaság vezetőivel. Csányi Zoltánnak az volt a véleménye, hogy nincs olyan sok, amiből még több ne lehetne. Akkor azt hittem jelszavakat mond, közmondást idéz. Nem volt igazam, a tények most meggyőztek az ellenkezőjéről. Amikor feltettem a kérdést a munkát irányító Macibál Béla csoportvezetőnek, hogy miért sürgős a kóró betakarítása, ezt válaszolta: — A mi részlegünkön sokszor volt már takarmányhiány, — kezdte. — Amikor az új intézőnk ide került, váltig kötötte az ebet a karóhoz. A jövőben elegendőnek kell lenni. Akkor sokan csak mosolyogtak rajta. — S jelenleg mi a helyzet? — Több a szarvasmarha-állományunk, mint aránylag bárhol másutt a környező gazdaságokban. De azért azt hiszem, ezen a télen aligha szorulunk másokra. Most is azért igyekszünk a kóró levágásával, hogy legyen mit keverni a répalevélhez. — Milyen a termés? — Nem vagyok már mai gyerek, de régóta nem szedtünk ilyen kukoricát. Jöjjön csak közelebb, ahhoz a táblához, ahol még száron vannak a csövek, s győződjön meg saját szemével, milyet termeltünk. Nemsokára ottjártunk a magas szár között. A csoportvezető letört néhány csövet és lefosztotta. A karnyi vastagságú csövön több mint húsz sorban sorakoztak a szemek. Kissé jobban körülnéztem a kukoricaerdőben. Az esős időjárás ellenére sehol egy szál gyomot nem láttam. — Vegyszerrel irtották a gyomot? — érdeklődöm. — így is, úgy is. Azt hiszem nem is az a lényeges. Fontos, hogy kövessünk el mindent a busás tsrmésért í-tt) NINCS KÜLÖNÖSEBB ÉRZÉS, mint becsöppenni egy vásárba pénz nélkül, így jártam én Párkányban az idei Stmon-Júda vásáron. Szokott napi költőpénzemmel a zsebemben kóvályogtam a tarka sátrak, csábiló bódék között, s amíg mások szaporán vásárolgatták a különböző holmit... én tapasztalatokat gyűjtöttem. Ezt az egy dolgot ugyanis S még ilyen jelentős és nagy vásárban is ingyen lehet kapni! ... o ""J" Kivétel E Rájöttem, hogy egy ilyen hagyományos vásáron tulajdonképpen nem is a vásár lámám, son van a hangsúly. Az idők folyamán ugyanis kivesztek a # jellegzetes vásári áruk. Ma , mindazt, amit a serény „vá. J sárosok" ide kihordanak megkaphatom bármelyik üzletben. ^ A különbség esetleg csak any- VQ nyi, hogy olcsóbban!... Az első tapasztalat Persze, persze ... kivételek is vannak. Főleg a táplálkozást és üz ivást illetően. Tény, hogy olyan kivételesen savanyú borokat, mtnt ezen a vásáron áruba bocsátottak, szinte ritkaság „szabályos" boltban kapni (bár erre is akad példái!j. Ami viszont a pörkölteket, kolbászokat, hurkákat, cigánypecsenyéket illeti, hát ezért érdemes volt megrendezni a vásárt. Mert ezek még a savanyú borokat is feledtették, kivéve a muzslai szövetkezet lacikonyháját, ahol a pörkölt is, meg a bor is egyaránt kitűnő volt. Winnetou hódít Egy igazi vásár természetesen elképzelhetetlen kegyszerárusok nélkül. A Szent család, az Utolsó vacsora, a Bűnbánó Magdolna, a kis Szent Antal szobrocskák mind-mind a vásárhoz tartoztak, de rábukkanhatunk a kegyszerárus bódéjára ma is. De jött ö.., Illetve ők!... Winnetou és társai... Büszkén, teljes harci készültségben tekintelek a vásári népre, mely most a jámbor apostolok helyett marcona indián harcosok között válogat... S majd otthon a szoba faláról — lehet, hogy éppen a gyaluló Szent József képe mellöl, amelyet még valamelyik nagymama vásárolt a Simon-Júda vásáron — csodálkozva tekint szét Old Shatterhand ... Hja kérem, változnak az idők!... Igaz, hogy May Károly se gondolta annakidején, hogy legendás hírű regényhőset az ateista propagam da szolgálatába állnak egykoron ... Diszkrét ügy Isten ments, nem szeretnék indiszkrét lenni, de... De szinte már szemet ütött, hogy egy bizonyos portékából milyen nagy választék van a vásáron. Legalább tizenöt-húsz helyen árutltak melltartót. Üj motívum a modern vásárok történetében. Vagy inkább jó üzlet? Lehet, ugyan egy kicsit ízléstelennek tartottuk, hogy a bágyadt őszi szellő lépten-nyomon a már említett női fehérneműt lengette a fejünk felett. A „szer“ A „szer" kérem zsíros foltok eltávolítására szolgál. Megbízható, kitűnő, egyedülálló, egy kis üvegecskével mindössze három korona. Vettünk. Sajnos, az én nadrágomon próbáltuk ki, amelyen egy alig észrevehető, icipici kis foltocska volt. A „szer" valóban fantasztikus teljesítményre képes — ebből a parányi foltocskából legalább féltenyérnyi maszatot varázsolt a nadrágomra! (polák), A mezőgazdasági dolgozók hetilapja CB ■q ' 3 s c 2 O ‘CB c (f) .5 ‘CB * 3
