Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
VOLT ÁM A TOMPÉI szövetkezetnek három olyan dűlője, melyek jelértek minden más határral. A legnagyobb a Konczkosár volt, ahol ezer hold kalászos ringott, és úgy hullámzott benne a szőke búza, akár csak az árvalányhaj. Vagy hatszáz hold kapás meg kukoricás díszlett az Ördöglyuk egész hosszában, majd ezen túl, Ozsgyán jelé, következett a Pástirét, ezer marha-állatnak ts elég, bársonyos takarmányosa. Mindezeknek pedig volt egy oszthatatlan, közös tulajdonságuk, és pedig az, hogy keresztül szelte őket a Kemencés patak csörgedező vize és így EU dorádót képeztek a vadaknak. Az volt ugyanis a baj, hogy az egész Ördöglyuk keleti hoszsza határos volt az Ozsgyáni Állami Erdészet bükkösével, ahonnan egyszer rókák nyutakra és a becsületes tömpéi dolgozók szárnyasaira ruccantgattak ki, máskor vaddisznók tizedelték meg a kukoricást, sőt még a szarvasok, őzek is lelátogattak a zamatos takarmányokra. Tették pedig ezt elég gyakran, úgy hogy végül is a kukorica éréskor nem akadt Tömpén emberfia, aki kimerészkedett volna az Ördöglyukba. Itt akadt meg a szövetkezet vezetősége, mert nem volt, aki a kukoricát letörje, pedig az már rózsaszínűre érett, mint a narancs. Egy szó mint száz, összeült az elnökség, és több javaslat után megszületett az a takarékoskodó döntés, miszerint odaállítják puskástól Csősz Palit, bátorítónak adnak egy liter bort neki és lőjjön, ha jön a vaddisznó, ne kímélje se apraját, se nagyját. így majd nyugodtan törhetik a kukoricát. Másnap aztán Berki János agronómus elvtárs negyven fehérnéppel nekikezdett a törésnek, miközben Csősz Pali merészen képezte a megfelelő biztosítást és hogy merészsége ne fogyatkozzék, közben-közben bátorítgatta magát a borocskával. Az asszonynépség danája, meg a sok színes rokolya libegése perszehogy elriasztották a disznókat, azok még csak mutatkozni sem mertek. így történt hát, hogy már hatodszor fordult a traktor és minden baj nélkül ment a törés, szaporán egész délig. Ahogy a Nap az asszonynépség feje fölé ért, belekezdtek az ebédszünetbe. Néhányon hazatértek, mivel otthon fogyasztották a tegnapesti föztet, de a sokaság letelepedett a kukoricásba, hogy kissé védekezzenek az erős napsütés ellen és ki mit hozott, fogyasztotta. Aztán le is heveredtek és pihentek. Amint letelepedtek, eltűnt a sok tarka rokolya, s az evés és pihenés miatt elhalkult a dal, elült a zaj. Csősz Pali a vincellér Jóvoltából nem egy, hanem két üveg bort kapott és olyan gyakran erősítgette bátorságát egész délelőtt, hogy most borzalmasan jó érzések között leheveredve, a hetedik mennyországban érzi magát, és felőle nincs az vadkan vagy vadkoca, melynek kedvéért egy egészen csekély kis érdeklődést is mutatna. Még a pipája is kialudt és kiesett a szájából. Mivel így az erdő felöli biztosítás annak rendje és módja szerint immár megszűnt, durrafenevadról. Alapos munkát végzett, mert orrával ugyancsak túrta a földet, majd Pali tompora alá nyúlt, mivel éppen alatta jófajta cserebogárpajorcsemegét szaglászott ki. Kicsinyei e műveletek közben segédkeztek anyjuknak. Egyszer a Pali bakancsának a zsinórját, máskor meg a nadrágszíjját rángatták. Az egyik malacnak különösen ízlett a füle, mert azt nás nem fenyeget és a kukoricás is elcsendesedett, megindult a bükkösből a lapuló disznók inváziója. Előbb a türelmetlen süldők, mint szervezett kutatók indultak kifelé. Amint az erdő szélére értek, tekintetükkel még egyszer végigpásztázták a kukoricást és mivel abban csend honolt, átmerészkedtek az erdőszéli mezi úton. Ök is tudták szopogatta. A koca addig-addig feszegette Pali tompora alatt a földet, míg egyet hengerített rajta és ekkor a hetedik mennyországban szunnyadozó embert nagy nehezen visszazökkentette a reális, földi életbe. Amint Pali megpislantotta a röfögő vadkoca szőrös ábrázatát meg a nyívákoló kicsinyeket, egyszerűen elalélt és megdermedt. Később azt mondogatta, a gyomruk korgásából, hogy dél van, s egy-egy piros csövet letörve lehasaltak és kitartó falatozással élesítették az agyaraikat. Azt hiszem ez volt a jeladás. Megindult a nyáj ts. Vén kanok, kocák a tarka apróságokkal, süldőkkel, uram bocsá’, tán ötven ts volt a stsere hadból, s olyan szépen kezdték végezni a törőasszonyok munkáját, hogy szinte hullámzott bele a kukoricás. Az egyik vadkoca négy kts aprójával éppen Csősz Pali felé somfordáit. Az élettelen ember előtt megállt, majd belebökdösött, nyilván közelebbit akart megtudni az agyában ádáz ellenségnek ismert eme emberi majdnem kipróbálta a divatos „infark"-fajta úribetegséget. A megdermedés volt a szerencséje. A koca felocsúdását nem vette észre, meg éppen megtalálta Pali szutykos pipáját. Annak fejedelmi büdössége nagyon lekötötte érdeklődését. Sokat nem teketóriázott, agyarai közé kapta és a selmeci agyagpipa egyetlen roppanásával szenderült jobblétre. A pipa szétmorzsolása után — a förtelmes nikotinos szutyok megtette hatását, mert a mi anyakocánk hatalmas fújással fröccsentette ki szájából a temérdek büdösséget — elkezdett tüsszögni. Ekkor már nagyon gyanúsan vizsgálgatta a melleu te elterült embert fenevadats ' Ezután jött a bajok betetőző-, se. Hogy hogy nem, de tény, a malacok addig játszadoztak anyjuk meg a megmerevült Csősz Pali teteme körül, míg az egyik apróság szerencsésen ráhágott a Pali mellett szendergő töltött fegyver ravaszára. A puska hatalmas csatianása olyan felfordulást végzett, amelyet emberi agy képtelen elképzelni. Először is a koca meg annak derék malackái úgy rohantak szerte a világba, mintha valaki égő csóvával sütögette volna a hátulsó sonkáikat. Csősz Pali egyszeriben magához tért. ö ts felugrott. Ösztön nősen felkapta a puskát és fürge mókushoz Illő pillanat alatt szökkent fel az egyik közeli tölgyfára, melynek két ága között hadállást foglalva törölgeU te verejtékező homlokát és egyrecsak azt kiabálta — Add feljebb, add feljebb, hogy én is üssem! — Szegény, nem tudta mi történt, meg mit csinál. Hanem a kukoricás és a benne lejátszódó kavarodás tragtkomédia volt. A fehérnépet a lövés mozdította talpra, és amint észrevették, hogy tőlük nem messze, tele a kukoricás vaddisznókkal, egyetlen pillanat alatt és valamennyien elkezdték óbégatni... Majd ide-oda szaladgáltak és megint tarkára varázsolták a kukoricást. A kényelmesen falatozó nyáj annyira megijedt, hogy minden tagja ösztönszerű horkanások meg visítások közben „lenyírta“ a még talpon álló kukoricás egy részét, és mindent gázoló robajjal törtetett vissza az erdőbe. jobbra a disznók rohantak, balra, a falu felé meg a visító asszonyok gyakorolták a tömeges maratoni futást. Kezdetben együtt, egy csomóban, de kis idő múlva széthúzódtak, mert messze az élen rohant Berki János agronómus elvtárs, nyilván azért, hogy mielőbb segítséget hozhasson. Jóval mögötte a fiatalabb menyecskék s ezek után lemaradozva az öregebbek és meq nem álltak volna semmi kincsért. Bűnül ezt nem is róhatjuk fel nekik. Csősz Pali vergődött haza legkésőbb, de sokáig reszkettek a lábai. Aznap este a nyáj győzedelmeskedett és annak minden tagja torkig falatozott. Hanem többé senki sem ment kukoricát törni az Ördöglyukba mindaddig, amíg a vadászszövetség járási szervezete salát tagjaival nem biztosította a bükkös szélét. Ezt pedig a szövetkezetnek nem egy liter borral kellett megfizetnie. Szirmai István VADÁSZ HALASZ 3
