Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-22 / 42. szám

Sport nélkül sivár az élet Ezzel az állítással minden bizonnyal többen perbe szállnak. Ez ellen nem is lehet kifogásokat emelni. Hiszen az emberek véleménye, nézete mindig megoszlott, még a sportkérdésében is. A helyzet azonban az, hogy a sport létjogosultsága ellen nagyon nehéz ellenérveket felhozni. Mert sok faluban, ahol nincsen aktív sportélet, a falu vezetői azzal érvelnek, hogy a fiatalok „nem érdeklődnek“ a sport iránt. Persze, az ilyen vezetők bölcsen hallgatnak arról, hogy ők maguk sem bánják ezt, mert igy leg­alább kevesebb a gondjuk. Csakhogy sajnos, az ilyen faluban erősen fellendül a helyi vendéglátó­ipari vállalat üzemegységének — vagyis a kocsmának a forgalma. jelenleg Ojbáston (rimaszombati járás) is „szundikál“ a sportélet. Pedig milyen jó labdarúgó-csapat volt itt az elmúlt évek során. Nincs értelme a túlzásnak, de a pár évvel ezelőtt olyan „nagy“ ajnácskői csapat is nem egyszer Báston hagyta a „foga fehérét“. Pedig ez nagy szó, hiszen az ajnácskőiek kerületi bajnokságban játszottak s abban az időben nem is rosszul. Csakhát hol van már a tavalyi hő, s hol van az aktiv sportélet Ojbáston, ebben a csinos kis medvesalji faluban. A legkitartóbb szurkolók is már csak „emlékeznek“, hogy volt, mint volt, amikor még a básti focisták ... Ennek a romlásnak nem kellett volna bekövetkeznie. A bajok ott kez­dődtek, hogy a fiatalok elpártoltak a faluból, ki Ide, ki oda ment dolgozni, messze a falutól és csak szombatonként jártak haza. Meg aztán éveken át nem volt labdarúgó-pályájuk. Egyszerűen más célokra használták a pályát. Igaz, később másik helyen jelöltek ki számukra pályát, a terepet brigád­munkával rendbe is hozták, egy ideig fociztak is, de aztán megint jött a „pihenés“ időszaka, amely jelenleg is tart. Minden bizonnyal Báston is akadnak, akiknek nem hiányzik a sportélet. A szurkolók zöme, de elsősorban azok a fiatalok, akik még szeretik a ke­rek bőrlabdát, nem nyugodnak bele a helyzetbe. így például M e d e Ist­vánnak is hiányzik a bajnoki labdarúgó mérkőzések kellemes légköre, a vasárnap délutáni készülődés, a szép győzelmek utáni büszke érzés, a foci összekovácsolta jó kis kollektíva. S bár Mede Pista nem dolgozik a faluban, Losoncon pincérkedik, de azért nagyon szívesen játszana a básti csapatban. Mert Medvesalja fővárosában, Ojbáston lehetne összehozni egy jó kis csapatot, amely sikerrel szerepelne a járási bajnokságban. Mede Pista csak úgy kapásból le is irta az újbásti felállítást. Persze Ojbáston, meg a közeli Obáston, Vecseklőn, Hidegkúton további fiatalok akadnak, akik szívesen lennének tagjai egy jó medvesalji együttesnek. A básti fiúk most is fociznak. Csakhát a barátságos mérkőzések nem érnek fel a bajnoki tallákozókkal. Mert hiába győztek Almágyon 8:2-re és 6:l-re (pedig Almágy bajnoki csoportban szerepelt), a bajnoki összecsapá­sok varázsát nem lehet pótolni. Mik tehát Báston a teendők? Elsősorban a régi, bevált sportvezetőknek kell összefogniuk, a básti sportélet feltámasztására. Nem egy olyan ember akad a faluban, aki a múltban is sokat tett a sportért. Gondolunk itt Mede Henrikhez hasonló sportbarátokra. Ebből az összefogásból azonban nem szabad hiányoznia az EFSZ-nek sem. Már csak azért sem, mert a szövetkezet a falu első számú üzeme, amely a legnagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkezik. S ebből az anyagi lehetőségekből minden bizonnyal lehetne valamit a sport feltá­masztására is áldozni. Mert a fiatalok — az a csapat, amelyet fentebb Ismertettünk s amely barátságos mérkőzéseket is játszik — már megmutatták, hogy igenis akarnak sportolni. Csakhát szükség van az idősebbek segítségére is. S a fiatalok igenlő érveivel szemben nagyon nehéz elfogadható ellenérvet találni Ojbáston, Vecseklő, Hidegkúton, de az ország bármelyik falujá­ban is. (—gi—) SPORTEMBEREK BOTOND Sportemberek... Egyszerű, sokat és sokak által használt hétköznapi kifejezés. Százat és százat talá­lunk még hasonlót a szótárban. És mégis mennyi mindent takar. Hány és hány jótulajdonságnak kell összekovácsolódnia egyetlen személyben, hogy rá­mondhassuk: igen, ez sportember. De vannak — és szerencsére egyre többen vannak —, akik egyesítik magukban a kifejezést meghatározó tulaj­donságokat, akiket nyugodtan példaképül állíthatunk valamennyi fiatal elé. r En leftem a... Nem árulok el titkot, de azért meg­­mondom: soha nem voltam jó labda-i rúgó! Nem tűntem ki, de anyaegyesü­letem szürke kis motorja voltam, aki nélkül nyikorgóit a gépezet. Ha kel­lett hátul játszottam, ha csatárra volt szükség, kéznél voltam. Szóval, olyan mindenesre leltek bennem. Mondom, kimagasló teljesítményt Virgonc Karcsi mellett soha nem tud­tam nyújtani. Mégis, szerény szemé­lyem messze környéken a legismer­­tebb lett... Oly annyira, hogy „be­cses nevem" a játékvezetők — no meg a szurkolók — már az első talál­kozáskor — először bosszankodva — később derűsen mosolyogva, — kény­szerből — megjegyezték. Hogy miért? Vagy másfél évtizeddel annak rend­je és módja szerint igazoltak a csa­pathoz. Mint „újonc" bizonyítani akar­tam. Rangadót játszottunk a javából, de az első negyedóra után siralmas volt a helyzetünk. Odahaza 0:2-re vesz­tettünk. Amolyan középpályás játékos szerepét bízták rám. Már pontosan nem emlékezem, de úgy a félpálya táján került hozzám a labda. Mint a szélvész nekitramodtam gólt lőni... tettem fel magamban. Á drukkerok hangja mint az orkán, hasított a le­vegőbe. Lőjjl... Lőjj!... hallottam a bíztatást. Lövésre lendült a lábam, aztán csúnyán mellé ment! Kornél! Kornél! kiabálta egy éltes asszonyság, majd a tömeg kórusban zúgta utána, Kornél, Kornél! A bíró megrökönyödve teklntgetett hol jobbra, hol balra. Nem lehet igaz, nem szöglet, ütött fejébe szöget a gondolat. Az öt és felesre mutatott. Kapukirúgás. Ezt nem lett volna sza­bad, Kornél, hangzott a vésztjósló buzdítás. Félidőben lehajtott fejjel, mint aki­nek semmi sem sikerül, hagytam el a játékteret. A bíró öles léptekkel bandukolt a pálya szélén, mellettem. Ugye nem volt szöglet? kérdezte szinte sóhajtva. Én megrökönyödve bámultam rá. Persze, hogy nem! A második félidőben sehogy sem ment a játék. A mérkőzést elvesztet­tük ... A tömeg a bírót a menybéli magasságok felé kívánta. — Nem tehetek róla, nem volt any­­nyl szöglet, — hajtogatta a nekibuz­dult szurkolók ökölrázása közepette. — Ki mondta, hogy szögletet kel­let volna ítélni? — hangzott egy öb­lös torokból a kérdés. — De kérem, miért harsogták akkor állandóan, körnél, körnél. Nem kell engem a játékszabályokra oktatni, láttam én már mérkőzést a TV-ben ts! Mint derült égből a villámcsapás, harsant fel körülötte a kacagás. Még ilyet, hallottátok már ezt — vitte a prímet egy töpörödött emberke. — Hát valaki még a fia nevét sem kiabálhat­ja!? Hát valahogy így kezdődött, s utána még hosszú évekig folytatódott az élcelődés, amíg szögre nem akasztot­tam a „cipőmet". Azóta is, ha futball­­mecsre járok — mindig fülembe cseng a játékvezetők szava: — Vigyázz Kornél, egyszer szöglet lesz belőled! (czita) A francia kormány döntése alapján a következő hat francia sportolót tüntetik ki a „Becsületrend lovagja" legmagasabb állami érdemrenddel: Jacques Anquetil a Tour de France ötszörös győztese, Michel Jazy az ötezer méteres síkfutás Európa-bajnoka, Jocelyn Delecour a francia könnyüatlé­­tikai csapat kapitánya, a francia rugby válogatott kapitánya Michel Crauste, Alain Calmat a mükorcsolyázás világbajnoka és Guy Perillat sívilágbajnok. (Foto: CTK)' Magasabb osztályba jutottak Heteken át tartó szívós, késhegyig menő küzdelmek után véget ért a baj­noki idény a losonci járás férfi és női röplabda bajnokságának mezőnyében is. Mindkét bajnoki csoportban jóképességü és tapasztalt csapatok szerepel­tek, sokan közülük már máskor is kivívták a mezőny legjobbja címet. A nők mezőnyében imponáló fölénnyel, 10 lejátszott találkozó közül ugyanennyi győzelemmel az igen tapasztalt krnői csapat bizonyult a leg­jobbnak. Minden ellenfelét legyőzve jutott a bajnoki cím birtokába, s az elkövetkező idényben a kerületi bajnokságban fognak szerepelni. A csapat­ban egyébként a következő játékosok sezrepeltek leggyakrabban: Senková, Ozdincová, Gricová D;, Kosková I., Gasperová és Bahledová. Ez a fiatal já­tékosokból álló együttes minden bizonnyal jól fog szerepelni a nagyobb igényeket támasztó kerületi bajnokságban is. A férfiak csoportjában 6 együttes küzdött a bajnoki pontokért. Ebben a csoportban a legjobb eredményeket a végig kiegyensúlyozottan szereplő bystrickai együttes szerezte meg. Skierük annál is értékesebb, mert a baj­noki küzdelmek során olyan csapatokat sikerült kétvállra fektetniük, mint a poltári vagy pedig a kerületi bajnokságban is szereplő hradiétei együt­test. Pedig Bystriöka csak pár száz lakosú falucska. A győztes csapatban a következő játékosok szerepelnek: Bénik, SpiSiak, Vrabec, Sabacky, Turcaj és Berky. Ez a csapat is — természetesen — felkerült a járási bajnokságból és az 1956/67-es idényben már a kerületi bajnokság mezőnyében fog verse­nyezni. (—g—) Berendi Pál hosszú évek óta a Va­sas védelmének oszlopa. Játékával kapcsolatban sok jelzőt használtak már, egyéniségét mégis egyetlen szó fejezi ki legjobban; s ez egyben bece­neve is: Botond. — 1952-ben, húszéves koromban ke­rültem a Vasashoz, s ugyanakkor je­lenlegi munkahelyemre, a Magyar Acélba. Gépipart technikumi végzett­séggel energetikus lettem. Az vagyok ma is. Igaz, közben, 1960-ban letet­tem az elektroműszerész szakmai vizs­gát, de se munkahelyem, se munka­köröm nem változott. — És a munkája? — Erre csupán a kollégák válaszol­hatnának. Én csak egyet mondhatok. Amikor nincs külföldi út, vagy edző­tábor, minden reggel fél nyolckor ott vagyok a munkahelyemen, s edzés előtt fél órával jöuök el onnan. A hat órai felkelést annyira megszoktam, hogy azon még az edzőtáborban sem tudok változtatni. — De ehhez korán is kell lefeküd­ni... — Igen, s ezt ugyanúgy megszok­tam: mint a korai felkelést. Szórako­zásra. esti elmenetelekre sem időm, sem kedvem. Nekem az a kikapcsoló­dás, ha minél többet a családommal vagyok a feleségemmel, tízéves fiam­mal és hároméves lányommal. Az otthoni program pedig: alvás, tv-né­­zés. — Nem hiányzik a ;,baráti“ társa­ság, a kimaradás? — Azt hiszem, akkor már rég nem futballoznék .. . Keményen edzeni, minden mérkőzés becsületesen helyt­^ Qszarad földműves 1966. október 22. állni csak sok lemondás árán lehet. Különösen ilyenkor, amikor már har­mincnégy éves az ember. Berendi még ma is a csapat erős­sége, minden mérkőzésen egyik leg­jobbja. Pedig__Egyszer már majd­nem elbúcsúztak tőle. Több mint fél évig kimaradt az együttesből. — Biztos voltam, hogy visszakerü­lök. Igaz, abban az időszakban az edzéseken jobban öszeszorítottam a fogam, még többet végeztem, mint addig bármikor. Egyetlen gondolat motoszkált a fejemben: nem szabad csüggedni, nem szabad feladni a har­cot. Hiába, ez akaraterő, a foci imá­data nélkül nem megy. — S érdemes? — Szerintem ezt még kérdezni se tenne szabad. Igaz, arról már rég le­mondtam, hogy válogatott legyek. De a klub! Egy év óta nem kaptunk kil Kicsit szorongató, idegesítő, de ugyan­akkor nagyon jó érzés. S legutóbb is, a Sporting elleni Hetvenezer ember bíztatott minket. Pedig köztük sok Fradi-, Honvéd-, Dózsa- és MTK-szur­­kotó volt. A mérkőzés végén sorra jöttek a portugál játékosok, s gratu­láltak. Szürke, mondhatnám kuli mun­ka az én feladatköröm. De ilyen al­kalmakkor mégis nagyon boldog va­gyok. — S meddig még? — Legalább két-három évig. Illetve, amíg a csapatnak szüksége van rám. Utána pedig a gyepszőnyeget felcse­rélem a kispaddal, de a melegítőm színe ekkor sem változik majd. Berendi Pál, a Botond, nem labda­zsonglőr, nem világklasszis. Csupán egy jól működő gépezet egyik csavar­ja. De olyan, aki nélkül csikorogna a gép. Sportember. /Népszava — Dobó István/ 0 Az áprilisban Stockholmban sor­ra kerülő asztalitenisz VB miatt az Idén ősszel nem rendezik meg a szo­kásos skandináv nemzetközi bajnok­ságot. 0 Zsúfolt műsor. Az év hátralevő két és fél hónapjában nem kevesebb, mint 27 nemzetek közötti válogatott labdarúgó-mérkőzésre kerül sor, kö­zülük 17 találkozó egyben csoport­­mérkőzés az Európa-bajnokságért. • A nyugatnémet sportújságírók Franz Beckenbauert, a Bayern Mün­chen válogatott játékosát választot­ták az év legjobb labdarúgójának. • A Nemzetközi Súlyemelő Szövet­ség kongresszusa az 1969. évi VB ren­dezési jogát Lengyelországnak adta. • Lucas Vicente, a portugálok 30 éves válogatott játékosa, nem foly­tathatja tovább pályafutását, mivel jobbszemére megvakult. Vicentét nem­rég súlyos autóbaleset érte és a gyors orvosi beavatkozással sem tudtak se­gíteni súlyosan sérült szemén. 0 Svédország női asztalitenisz­válogatottja 3:2-re győzött Hollandia ellen. 0 Lisszabonban rendezik meg a labdarúgó-bajnokcsapatok Európa Ku­pa döntőjét, Nürnbergben pedig a kupagyőztes csapatok döntő találko­zóját. 0 jazy új világcsúcsot állított fel Párizsban a 2000 m-es síkfutásban. A francia Eurőpa-bajnok ideje 4:56,2 perc. 0 F. Valcareggi lett az új olasz labdarúgó szövetségi kapitány. A megbízatása csak ideiglenes, mert később bizottságot akarnak kijelölni. 0 Az olasz teniszbajnoki címet Maioli szerezte meg, miután az öt éve bajnok Pietrangelit legyőzte. GAZ ÉS VIRÁG VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 16. és 27. sz. sorban. 12. Togó fővárosa. 13. Női név. 14. For­mai. 17. Becézett Mária. 19. Nem jó. 20. Ékezettel: év­szak. 22. Ibsen drá­mája. 24. Zamat. 25. Borzalmas. 26. Heg. 27. Nem egé­szen tar. 28. Elgon­dolása. 30. Kínai hosszmérték. ’ 31. Szóvégződés. 32. Szín. 33. Szintén. 36. Város Jugoszlá­viában. 39. Fogával szétmorzsol. 41. Okos. 42. Lakat. 44. Nem valóság. 46. Természettudomá­nyi Ismeretek Tár­sasága röv. 47. Nor­vég város. 48. Om­­ladék. 49. Időmérő. 50. Lágy fém. 52. I. É. M. 54. Török férfinév. 65. Fürdünk benne. 57. Fej­védő. 59. Város Németországban. 61. Juttat. 62. Mohamedán vallás — név­elővel. 64. Közlekedési vonal. 65. Le­kaszált gabonaföld. 66. Viasz — szlo­vákul. FÜGGŐLEGES: 2. Talián. 3. Fűtő­anyag. 4. Vonatkozó névmás. 5. Asz­­szonynév végződés. 6. Gábor Lajos. 7. Dallam — franciául. 8. Gottwaldov régebbi neve. 9. Szovjet űrhajós. 10. Igavonó állat. 11. Kopasz. 15. Folyó Franciaországban. 16. A vízszintes 1. folytatása. 18. Nagy tó a Szovjetunió­ban. 20. Nagyobb közlekedési terület. 21. Szélmentes oldal (hajózásban — ang.). 23. Gabonaféle — névelővel. 25. Végnélküli rege. 27. A függőleges 16. folytatása. 28. Egyesület hozzátar­tozója. 29. Rés. 32. Vágószerszám. 34. Nyakvédő. 36. Napszak. 37. Hiányos zeta. 38. Edény. 40. Város — oroszul. 42. Hiányos zsalugátor. 43. Düledező épület. 45. Magyar Optikai Művek röv. 47. Kronométer. 51. Göngyöleg. 52. Ró­mai három. 53. Kicsi — szlovákul. 55. Becézett Ilona. 57. Nyelvtani fogalom. 58. Kávéban vanl 60. Ismert magyar sportegylet. 62. Rangjelző szócska. 63. Ezeröt római számmal. Beküldendő a vízszintes 1., függő­leges 16. és 27. sz. sorok megfejtése. * * * A Szabad Földműves 40. számában közölt keresztrejtvény helyes megfej­tése: „Mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye.“ Könyvjutalomban részesülnek: Bartalos Miklós, Izsap, Molnár Mária, Perbenyík, Pál Elemér, Zalaba, Puskás Magda, Tornaija és Pósa Júlia, Királyhelmec.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents