Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-22 / 42. szám

Mindig jön valaki Egy negyvenéves asszony öngyilkos lett. Szerenosére idejében felfedezték tettét, fis bár egy egész üveg igen erős altatét beszedett, az orvosok megmentették. A körülmény: második házasságban él. Első férje részeges, garázda ember volt. Ez a másik férje éppen jő mo­dorával, halk szavával nyerte meg és azzal, hogy segítette őt kimene­külni a pokolból. Magával hozta négy­éves kislányát. Második férjének két nagyobbacska fia volt. Cgy tűnt, mind­kettőjük csalódását kárpótolja az ój házasság, és a gyerekek is összeszok­nak majd. Családdá kovácsolódnak a közös fedél alatt — ez volt az elkép­zelés. Nehéz lenne eldönteni, ki és mi volt a hibás benne, de sajnos, az elképzelés nem vált valóra. Szerepet játszott ebben: a férj vitathatatlanul jószándékú édesanyjának kéretlen és állandó beavatkozása. Rontotta a helyzetet az is, hogy a férj különb­séget tett a gyerekek között. Fiainak nyíltan és titokban is sokat kedve­zett, a kislányt mellőzte, elhanyagol­ta. Következésképpen az asszony a kislányt ajnározta a kelleténél job­ban. Néhány év alatt szinte elszigete­lődtek egymástól. Már csak az asztal és az ágy jelentette úgy-ahogy a há­zasság fennállását. A viták, veszekedések napirendre kerültek. A légkör pattanásig feszült. Az asszony idegei felmondták a szol­gálatot. Rosszul és keveset aludt. Ét­vágytalanul gyűrte magába az ételt. Egyéb jelek is arra mutattak: meg­betegedett. Rá sem hederítettek. Né­ha, amikor hisztérikus jeleneteket rendezett, sírógörcsöt kapott — lát­szólag ok nélkül — kinevették, kigú­­nyolták. Olaj a tűzre! Sajnos, közvetlen munkatársai Is inkább jól szórakoztak a rovására, heccelték, ugrasztották a mind köny­­nyebben dühbe guruló asszonyt. Mit érzett, mit nem azon a vasár­napi délelőttön — már maga sem emlékszik rá pontosan. Csupán egyet­len óhaja maradt: abbahagyni, meg­szabadulni mindentől, meghalni, örök­re elaludni... Amikor az életmentés után haza­került, szemrehányás és értetlenség fogadta. Hozzátartozóinak eszükbe sem jutott: orvoshoz kellene vinni ezt a beteg asszonyt. A fiatal szom­szédasszony azonban, aki megrendül­ve nézte, mint viszik el eszméletlen asszonytársát a mentők — közbelé­pett. Először az anyóst, majd a férjet próbálta rábeszélni: vigyék orvoshoz a szerencsétlen asszonyt. De amikor tapasztalta, hogy süket fülekre talál, maga vitte el őt a rendelőbe. Eleinte nem ment könnyen. Am végül is sike­rült rábeszélnie. A kórház idegosztá­lya természetesen nem képes csoda­tételre. Nem tudják megjavítani az elromlott második házasságot. Nem tudnak kiutat sem találni ebből az ismételten kátyúba jutott sorsból. De rendezni tudják az elkeseredett asz­­szony gondolatait. Bizonyos fokig re­generálni tudják a megromlott idegeit s ezáltal visszaadhatják akaraterejét, elhatározóképességét. S ez bizony nem kevés. Hiszen képessé teszik arra, hogy ismét teljes értékű ember­ként intézze kislánya és maga sorsát. A jószívű, emberséges szomszéd­­asszony pedig — ahogy szabad ideje engedi — gyakran meglátogatja baj­bajutott asszonytársát. Ez az önzetlen segítség majdnem egyenértékű az or­vosok gyógyító munkájával. (R. E.) A KÉZ ÉS A KAR APOLÄSA A legszebb női kéz is elveszti vará­zsát, ha izzadt, nyirkos tapintású. A kéz izzadása leggyakrabban ideg­­rendszeri okokra vezethető vissza. Enyhe nyugtatószerek alkalmazása — csakis orvosi tanácsra — alkalman­ként javulást eredményez. A nem­izzadó kéz kozmetikájára is nagy gon­dot kell fordítanunk. A házi munka, takarítás, mosogatás, mosás után — mely mind alaposan igénybeveszi ke­zünk bőrét — bő, langyos vízben, szappannal mossunk kezet, majd zsí­ros krémmel masszírozzuk, az ujjtök­­től felfelé, míg a krémet a bőr telje­sen beszívja. Kézápolásra tulajdon­képpen az összes bőrápolószerek fel­­használhatók, de fontos a jó felszí­­vódőképesség, esetleg a fehérítőhatás és egyeseknél az elöljáróban említett, kézizzadás elleni védelem. Utóbbi esetben házi használatra enyhén sa­vas (citromlés vagy ecetes) kézmo­sást ajánlunk (langyos vízbe kever­ve), melynek fehérítő hatása is van. Nagy gondot fordítsunk a körmök ápolására is. Kézmosás után, amikor kezünket megtöröljük, a törülköző segítségével toljuk fel a köröm feletti puha bőrt. Gondoljunk arra is, hogy körmeink megfelelő hossza és formá­ja adja meg a kéz egyéniségét. Sokan panaszkodnak arról, hogy könyökükön a bőr száraz, olykor pik­kelyesen megkeményedett. Akinek ilyen panasza van, mossa meg könyö­két minden nap puha kefével és min­den mosakodás után jól krémezze be. (P. £•) Ez a divat Bécsben... AZ IS ELÉR A XVIII. század egyik ünnepelt táncosnője, Barberlna egy ízben túl sokáig távol volt Berlinből. A gonosz nyelvek sokmindent suttogtak távol­­maradásának okáról. A táncosnő fülébe is eljutottak a pletykák, panasz­kodott is emiatt Voltairenek: „Képzelje csak, mi mindent fecsegnek rólam az udvarnál, egyesek szerint azért voltam sokáig vidéken, mert ikreknek adtam életet"... „Ne törődjön vele ^ vigasztalta Voltaire —, én már régóta megszoktam, hogy mindannak, amit as udvarnál összebeszélnek, csak a felét higgyem.“ KI A HÍRESEBB? A detronizált uralkodó családok tagjai lassan talán mégis megtanulják, hogy a dicsőség leáldozott számukra. Alexander, volt Jugoszláv herceget például egy fiatal lány tanította meg erre. Egy párizsi mulatóban kerültek egymás mellé, és koktél közben megkérdezte a lány a nevét. — Alexander vagyok — mondta fejedelmi önérzettel. — Ü, mennyire örülök. Már régen elhatároztam, hogy egyszer, ha sok pénzem lesz, magával fésültetem meg a hajamat! !gy tudta meg az exherceg, hogy a lány a párizsi fodrászfejedelemre, Alexanderre gondolt. Textiliparunk az Idén szép és változatos formájú kalapmodelleket hozott piacra. A kalapoknál és a sapkáknál egyaránt az egyszerű sza­básvonalak érvényesülnek. Talán éppen ez az egyszerűség teszi viselő­jüket elegánssá. A kalapok anyaga a legkülönbözőbb: filc és teveszőr, szalma és műanyag és nem egyszer a kosztüm, kabát és a blúz anya­gából is szabnak kalapot. A klasszikus karimás kalap változatlanul divatos. Persze itt Is — mint mindenütt — mértéktartónak kell lennünk. A szélesebb arcúak inkább nagyobb karimájú kalapot viseljenek, mert ez fiatalos külsőt kölcsönöz. A pörgekalap a széles arcúakat pufókká teszi. Csinos a blúz vagy a sál anya­gából készült tur­­bánszerü sapka. Viszont az se bú­suljon, aki számá­ra a sapka vagy a kalap nem a leg­rokonszenvesebb. Az ilyen egyénisé­gek számára még mindig ott a kendő, melyet kis ügyes­kedéssel százféle­képpen lehet al­kalmazni. 1. Nylon-szalmá­ból készült fiatalos kalap, idősebb és fiatalabb korosz­tálynak egyaránt illik. 2. Velúr vagy nyúlszőr kalap. 3. Fiatal lányok számára igen előnyös ez a gomba-sapka. 4. Ezen a modelon egy kendőt mutatunk be, melynek szélére díszíté­sül kis golyócskákat horgolunk. 5. Világos színű, fiatalos kalap. 6. Turbán blúz vagy sál anyagából. Az ügyésebbek házilag is elkészít­hetik. Ügyeljünk a kalap színének kiválasztásánál, hogy az harmonikusan beleilleszkedjék öltözetünkbe. Nincs ízléstelenebb a feltűnést kereső kalap viselőjénél. Tartsuk szem előtt, hogy nem mindig a legdivatosabb ruhában, kalapban leszünk legelegánsabbak. ' Décsy Klára Egymásközt A késő őszt napsugár belopta magát a vonat szürke ablakain. A fapados fülkében szemközt két életvidám sző* szí kuncogott. Néha hamiskásan pisi lógtak felém. Észrevétlenül végigmértem magam, hátha valami ntncs rendjén... A két tündér az éjszaka pazar Jeleneteit elevenítette fel — egymás közti Újságot kotortam elő — mint akt kibékült a világ sorsával — nyűgöd* tan lapozgattam, de akaratlanul is odafigyeltem csinos utitársaimra. — Hallottad? — kezdte a kontyos. — A Jóska lebukott. Az este csípték el. — Kár, — mondta a másik. — Olyan klassz fiú. Mindig tudott ked­veskedni. Csinibabának becézett, ha találkoztunk. Néha meghívott a laká­sára. Olyan igazi környezetet tudott teremteni. Francia konyak, pezsgő, s szólt a zeneszekrény... Igazán nem panaszkodhatom rá. — Mit gondolsz, megússza? — ve* tette oda a kontyos. — Nem tudom. Többen Jártunk hoz­zá. Mindennap valaki. Rengeteg pénze volt. Néha külföldi valutával fizetett. Ezt a kendőt is tőle kaptam, egy éjszakáért. Sok volt a jó ismerőse. — A feleségétől külön élt. Soha nem beszélt róla. A barátainak élt és behhünkeffs nagyon szeretett — fűzte tovább a kontyos. — A „Fekete" nem tudott vigyázni. Orvoshoz már késő volt az út, meg­próbált segíteni. Nem sikerült. A lány meghalt... — Igazán sajnálom öt. De talán pár hónappal megússza. Most már nehogy eljárjon a szája. Nem szeretném, ha megtudnák otthon ... — Bizony — szólt közbe a kontyos. — Elvégre az embernek becsülete is van.,, (czita) Fürtös Gusztáv: Anyu halat vett De szép ez a hall Hogy ficánkol, ficánkol! Vegyük ki a kosárból, amíg meg nem hal. Gyorsan vizet adok neki, a vizet azt úgy szereti. Mibe tegyem? Lábasba? Lavórba? Egy kis teknő jó volna! Mosófazék? Az is jó lesz! Neki most ez egy kis tó lesz. Kis tó, bádog a partja, úszkálj benne halacska! Fürgén úszkál, nem tudja még ő lesz holnap a jó-ebéd. Hammbekaplak generális épp a ba­juszát pödörte, amikor egy kengyel­­futó rontott be lélekszakadva: — A király írt, tekintetes uraml Inhol a levéli Abban meg ez állt: „Kedves gene­rálisom, vitéz Hammbekaplakl Tuda­tom veled, hogy Ltpitlotty király disz­nói rámentek a lucernára, ezért hadat üzentem Boncidának. Szedd ráncba a hadi népedet, és haladéktalanul in­duljatok Ltpitlottyék ellen. 1XIII. Kó­­tyonfitty, Henclda királya." — A mennykőbel Ennek a fele sem tréfál — kurjantotta el magát Hamm­bekaplak. — Hol vagy, Bibircsók fiam? — Itt vagyok, ragyogok! — toppan­tott be tüstént Bibircsók őrmester. — Sorakozó, Btbtrcsók, sorakozó! Fújasd meg a trombitát és ahány épkézláb ember van, mind glédába álljon! Háborúzni megyünk! — Az ám, csak van egy bökkenő! — vakargatta a feje búbját Bibircsók. — Nincs itthon a regiment. A legé­nyek oda vannak zabot hegyezni, épp csak az egy Fityflrittyet fogtam itt kapustrázsának. — Ezer kartács és pattantyú! — fortyogott Hammbekaplak. — Akkor sorakoztasd azokat, akik itthon leb­zselnek, mert rögvest indulunk. Felsorakozott hát a hencidai hadse­reg, és útnak indult. No, ilyen regimentet sem láttak még, mióta világ a világi Legelöl Hammbekaplak feszített kedvenc lo­ván. Mögötte Bibircsók ugratta meg hetykén almásderes paripáját. Nyomá­ban Tülülü vágtatott, és teli tüdőből fújta a trombitát. Csinnadratta meg irgalmatlanul püfölte a dobot. A sort Fityfiritty közvitéz zárta be. Hajnaltájban megérkeztek Boncida várához. Bibircsók őrmester egyenest a kapuhoz rugtatott, és Jól megrázta a hortyogó strázsát: — Ébredj, te álomszuszék, és jelentsd a táborno­kodnak, hogy Hammbekaplak gene­rális van itt a seregével, és ha törik, ha szakad, még ma beveszi a várat! — 1-t-tgents! Megyek már! — habo­­gott a kapuőr, azzal eltszkolt. Kis­vártatva papucsban, hálósipkában elő­csoszogott Hebehurgya generális: — Jaj, szomszéd — sápitozott már messziről —, a legrosszabkor jöttetek háborúzni. A katonáim közül csak az egy Pitypalatty van idehaza, ki a kaput őrzi, a többiek elmentek len­csét laposítanl, ‘kerek három napi járóföldre innét! Ümmögött-hümmögött Hammbekap­lak, aztán a homlokára csapott: — Hallod-e, komám, Hebehurgya. Neked is van egy legényed, meg ne­kem is: gyürkőzzenek neki, amelyi­künk legénye előbb teremti földhöz a másikat, azé a győzelem! — No, legények, raita, akt bírja, marja! — adta ki a parancsot lelken­dezve Hebehurgya generális. Ölre mentek a katonák. Nagyokat szusszantottak, de mindkettőt kemény fából faragták ám! Egyik sem tudta földre tepernl a másikat. Hát, amint így huzakodtak, betop­pant Kótyonfitty király. Mikorra meg elharangozták a delet, megérkezett haragosa, Ltpitlotty is. Kótyonfitty király egy darabig farkasszemet né­zett vele, aztán megemberelte magát, zsebre vágta az országalmát, és kezet nyújtott ellenfelének: — De többet elő ne forduljon ám, hogy a lucernásomban találom a disz­nóidat! — Majd jobban a körmére nézek a kondásomnak — fogadkozott Liptt­­lotty király. Erre aztán szent lent a béke, és hogy eszükbe se jusson többet hábo­rúzni, Lipitlotty király legényfia, Tök­­ftlkó herceg még aznap átgyűrűzte Kótyonfitty király hajadon lányát, Kencefice királykisasszonyt, és olyan hétországra szóló lakodalmat csaptak, amilyenre még a legöregebb bonci­­datak sem emlékeztek. Én is ott ácsorogtam a szájtátók között, és kaptam is egy akkora szú­­nyogcombot, hogy még! A húst le­eszegettem róla, a csontot meg haza­vittem és kapubálványt faragtam be­lőle. Nézd meg te is, ha arra jársz! Enyedi György Vízszintes: 2. Csehszlovák zászló egyik színe. 5. Ady Endre biogramja. 6. Csacsibeszéd. 7. Névelő. 8. Asszony, leány. 9. Lángol. 11. A Szovjetunió zászlójának színe. Függőleges: 1. Barnabásban van! 2. Kicsinyítő képző. 3. Kérdőszó. 4. Ten­ger Kína és Kórea között. 10. Papírra vet. Beküldendő a vízszintes 2., 11., füg­gőleges 1. és 4. számú sorok megfej­tése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A Szabad Földműves 40. számában közölt kis keresztrejtvény helyes meg­fejtése: Mali — Órán — Togo — Kongó * # * Könyvjutalomban részesülnek: Berta Sándor, Kürt és Jankó Erzsébet, Nagymegyer. RECEPTEK Lengyel pecsenye: Marhafartő-szele­­teket félujjnyi vastagra kiverünk, bele rakjuk egy jól kivajazott lábasba. Adunk hozzá karikára vágott sárga­répát és petrezselyemgyökeret. Sóval, borssal ízesítve, kis vizet aláöntve, fedő alatt pároljuk. Ha a levét el­főtte, kevés csontlevet töltünk hozzá. Mikor a hús puha, kiszedjük a léből, tálra rakjuk, levét átpaszírozva rá­öntjük. Sültburgonya-körítést vagy spagettit adunk mellé. Töltött combszelet: Sertéscombsze­leteket jó vékonyra kiverünk. Meg­tisztított, apróra vágott gombát sóval, törött borssal, petrezselyemzölddel ízesítve, vajon megpárolunk. A tölte­lékhez sonkát és két darab hámozott, keményre főtt tojást ledarálunk, ösz­­szekeverjük két-három kanál tejföl­lel. Ezt a masszát egyenletesen eloszt­va, a hússzeletekre kenjük. A megtöl­tött szeleteket egyenként felsodorjuk, két fogvájóval két végén összetűzzük, forró zsírban kisütjük. Mokkatorta: 2 deka pörköltkávéból 2 deci kávét főzünk, majd 25 deka cukorral sűrű sziruppá főzzük. 5 to­jás fehérjéből kemény habot verünk, és habverővel lassanként hozzákever­jük a sűrű szirupot. Addig verjük to­vább, míg kihűl. Mikor kihűlt, egyen­ként hozzákeverjük a tojássárgákat. Egy evőkanál pörkölt babkávét meg­darálva, megszitálva, elkeverünk 20 deka liszttel, és ezt a keveréket óva­tosan hozzávegyítjük a felvert masz­­szához. Meleg sütőben, lassú tűznél sütjük. Mikor a torta megsült és ki­hűlt, két lapra vágjuk és megtöltjük mokkakrémmel. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1966. október 22. tr Ofzi kalap d A hntiriHa? kalawiai ka

Next

/
Thumbnails
Contents