Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
torpan, a négyén es völgyen iuiuu nappal szüntelenül köröző helikopterrajok eltűnnek. A dzsungelösvényeken harciasán törtető amerikai katonák éjjel tömött sorokban lassan nyomulnak előre az őserdők sűrűjében. Éjjel más „harcosok“ lendülnek támadásba: a különleges fényképezőgépekkel felszerelt repülőgépek cirkálnak a dzsungel fölött és járőrök kutatnak a felkelők után. Az éjszaka a nemzeti felszabadító front katonái számára is megváltozik a helyzet. A sötétség a felkelők szövetségese: az a terület, amely nappal az amerikaiak kezében van, éjjel a felkelőké. A szabadságharcosok menetoszlopai élén egy-egy kis mécs imbolyog: az előőrsök régi, francia parfőmös üvegből készült lámpással mutatják az utat társaiknak. A főváros lakosainak álmát gyakran szakítja félbe bombarobbanás, ágyúdörgés. Az amerikai katonák nem szeretik az éjszakát, de tudják, sötétben is harcolniuk kell. A saigoni kormánycsapatok nem szívesen mennek éjjeli harcba. A Mekong-folyó delta-vidékén sok kormánykatona eltűnt már éjjel. Az amerikaiak és szövetségeseik igyekeznek a váratlan éjszakai támadásokat elhárítani. Az ausztráliai táborokban az egységnek csak fele marad, a másik fele a tábor közelében, a dzsungelben tanyázik. Védekeznek a rajtaütések ellen, mégsem érzik magukat biztonságban sohasem. Az éjszaka a szabadságharcosok szövetsége. A világ véleménye a nyugatnémetekről A bonni kormány információs minisztériuma a legutóbbi három évben több bizalmas közvéleménykutatást rendezett arról, hogy a világ népeinek mi a véleményük a nyugatnémetekről. A kutatás megállapította: hogy a német a legkevésbé kedvelt nemzet, hogy az egész világon nem tartják illőnek a németekkel való szim-. patizálást. Ízlés nélküli és elit nélküli nemzetnek tartanak minket, konzervatívnak, sőt reakciósnak tekintik a németeket. A jelentésből kitűnik, hogy némileg jobb a híre a nyugatnémet polgárnak Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában (ahol nem ismerik annyira a múltat), valamint a tábornoki és tiszti karnak „majdnem minden országttan, ahol értékelik a német katonai erényeket, és általában a katonai körök inkább konzervatív felfogását." Ha leszáll az éj, Vietnamban minden megváltozik: a nagyvárosokban kihunynak a fények, az utakon leáll a forgalom, az utcák kihalnak. A háború is megváltozik: az Egyesült Átlamnk hatalmas hadiffénezete meff-Az éjszaka a szabadságharcosoké Mint a németek képviselője vett részt Wilhelm Högner, az ismert bajor politikus, a tíz náci vezér 1946. október 14-ről 15-re virradó éjszakáján történt kivégzésén. Erről szóló beszámolójából kiérződik a szándék: felnagyítani és „heroizálni“ a hitlerista bűnözőket — amint az Nyugat- Németországban ma általános szokás. Tanúságtétele azonban — még ebben a formájában is — figyelmeztetés „ minden kis és nagy „führer“, régi és új bűnöző számára, aki esetleg megfeledkezik elődjei sorsáról... Göring utolsó szökése Ezerkilencszáznegyvenhat október 14-én, éjjel fél 11 körül felhívott minket Andrews, amerikai ezredes és bevezetett egy helyiségbe, ahol tisztek és orvosok voltak. Itt közölte velünk, hogy Göring öngyilkos lett — megmérgezte magát. Meg is mutatták őt nekünk cellájában. Fekete lepellel letakarva feküdt az ágyon. A takaró alól kilátszó lábai már fakóvá váltak, szemei zárva voltak. Senki sem tudta megmagyarázni, hogyan jutott Göring a méreghez. Viszont megvolt erre a lehetősége. Göring például látogatókat is fogadhatott, ezektől is kaphatta. A fogságban lévő német háborús bűnösök ápolókként dolgoztak amerikai orvosoknál, és az oroszok véleménye szerint ezek adták Göringnek a mérget. Azután halálraítéltek Ellenőrző Tanácsának a parancsára — két német tanú jelenlétében felolvasták még egyszer utoljára az ítételeket — külön-külön minden halálraítéltnek. A legtöbb elítélt hallgatagon vette tudomásul. Streicher gorombán megjegyezte, hogy ezt már hallotta. Saukel káromkodott: becsüli az amerikai katonákat és tiszteket, de egy csöppet sem becsüli az amerikai bíráskodást. 0 SZABAD FÖLDMŰVES I960, október 22. A kivégzőhely Innen elvezették minket a börtönudvar végére. Ott megláttuk — a faemelvényen álló — három akasztóiét. Mindegyikhez 13 lépcsőfok vezetett. A bitófa felső kereszt-gerendáiról lógtak le a hurkok. Az akasztófa alatti pódium fekete anyaggal volt letakarva. Éjjel egy óra körül bevezettek minket egy terembe, ahol sok külföldi újságíró és amerikai katona volt. Az Ellenőrző Tanácsot három generális képviselte: egy amerikai, egy szovjet és egy angol. Leisner és én voltunk az egyedüli németek. Egy fiatal francia tengerésztiszt dohányzott s gyakran mosolygott, az amerikai nem törődött velünk, az orosz generális is alig vett tudomást rólam. Röviddel ezután egy amerikai katona kinyitotta a terem végén lévő ajtót. Belépett Andrews ezredes, utána a fegyházi papok, mögöttük — két katona között — lépdelt, sápadtan és izgatottan, Hitler volt külügyminisztere. A dicstelen vég Az amerikai a lépcsőkhöz vezette é? megkérdezte: „Vezetékneve? Keresztneve?“ Fordított a tolmács és a fogoly válaszolt: „Joachim von Ribbentrop.“ Az utasításra felment a 13-ik lépcsőfokra, vele az amerikai és a tolmács. Az emelvény tetején az amerikai megkérdezte: „Van még valami mondanivalója?“ Ribbentrop a következőket mondotta: „Istenem, óvd meg Németországot! Uram, adj nyugalmat lelkemnek! . Utolsó kívánságom, hogy Németország . újra egységes legyen, a béke jegyé■ ben a Földön honoljon kölcsönös . megértés a Kelet és Nyugat között“ (!!). Az őr lekötözte Ribbentrop kezeit — a hóhér tagbaszakadt, rózsásarcú amerikai katona — fekete zsákot húzott az elítélt fejére és a hurkot ráieue a nyaaara. az evangeiiKus pap rövid imát mondott. A hóhér néhány lépést tett és hátul valamit csinált. Az állvány nagy robajjal leesett és az elítélt a hurokban lógott. Tíz perc múlva az orosz orvos sztetoszkóppal a kezében — két amerikai kolléga kíséretében — a fekete függöny mögé ment. Rövidesen újra megjelentek, assan odamentek a generálisokhoz — és bejelentették, hogy az akasztott amber meghalt. Talán 20 perc múlva hozták a másik elítéltet — Wilhelm Keitel táboríagyot. Egyenruhát viselt, lampaszok<al. Utána következtek a továbbiak: Caltenbrunner, Rosenberg, Hans Frank, frick, Streicher, Saukel, Jodl vezérizredes és Seyss-Inquart. . Egyik többet, másik kevesebbet beszélt — az utolsó sző jogán — némeyikük csak egy-két szót szólt. Azonban csaknem mindannyian — még az akasztófa alatt is —- „a kö:elesség áldozatának" nevezték magukat, kiabálták, mint Saukel, hogy „áratlanok“, hivatkoztak Németország nagyságára, fenyegették bíróikat, így például a különösképp szemtelen Streicher, aki még az utolsó lépcsőfokon hangosan kiáltott: „Éljen Hitler!“ Majdnem mindannyian Isten kegyelmébe ajánlották magukat és családjukat, egyesek röviden szóltak — mint Rosenberg — ,aki arra a kérdésre, hogy van-e még valami mondanivalója — röviden odavetette: „Nincs“ — ezután kivégzése villámgyorsan lezajlott. Az egyes akasztások között elvitték a holttesteket, fekete lepelbe burkolva, kigombolt inggel — mivel a szívverés megszűnése alapján állapították meg az orvosok a halált. A legvégén még behozták Göring hulláját, hogy mindenki meggyőződhessék róla, hogy halott. A kivégzések leírásának befejező részében Wilhelm Högner szinte elégtétellel számol be az amerikai és szovjet újságírók közti nézeteltérésről, akik a kivégzések után nem tudtak megegyezni a Hitler 1„ főembere feletti ítélet-végrehajtás közlésének az időpontjában. (JL) rHúsz évvel ezelőtt érte utói az igazság keze az emberiség legnagyobb bestiáit, a náci háborús főbünösöket. Ebből az alkalomból közöltük eau szemtanú emlékezéseit. Az igazságos leszámolás éjszakája száz csuklyás részvételével összejövetelt rendeztek, amelyen a szónokok követelték, hogy a városban a négerek ne járhassanak olyan iskolába, ahol fehér gyermekek tanulnak. Az összejövetelt tüzes keresztek fénye világította meg. © Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöke betegsége miatt elhalasztotta a látogatást Ausztriába, A látogatás november harmadik hetében valósul meg. © Lengyel párt- és kormányküldöttség járt a múlt héten a Szovjetunióban. Wladyslaw Gomulka és Cyrankiewicz vezetésével, amely tárgyalásokat folytatott a szovjet párt- és kormányvezetőkkel. Napirenden szerepelt a szocialista országok kapcsolatai új, magasabb szintű formájának megvitatása, valamint a külpolitika és a szocialista pártok egységének kérdése. A lengyel küldöttség búcsúztatásakor tartott beszédében Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy a határok sérthetetlenségének elismerése az európai béke alapja. Bonn Európa térképét akarja átszerkeszteni, ezért veszélyezteti a békét. Wladyslaw Gomulka a Szovjetuniónak a szocializmus építésében elért sikereit méltatta. „A szovjet állam fejlődése meggyőzően bizonyítja a szocializmus fölényét a kapitalizmussal szemben“ — jelentette ki Gomulka elvtárs. © Mint ismeretes, Lord Russel vezetésével és sok kiváló tudós és művész részvételével nemzetközi bíróság alakul, mely vádat emel az USA agresszív politikája ellen. Lord Russel nyilatkozatában részletezte a vád pontjait, melyek a következők: az agresszió, az államok közti szerződések megszegése; kórházak, iskolák, gátrendszerek bombázása; foglyok megkínzása és megcsonkítása; népirtás, tömeges kivégzések és a lakosság más eszközökkel történő elpusztítása. © Johnson elnök egy sajtóértekezleten kijelentette, hogy Gromikóval folytatott beszélgetése során felvetette a szovjet vezetők washingtoni látogatásának lehetőségét. A vietnami hazafiak lelőttek egy amerikai helikoptert a demllttarlzált sávban. A helikopter legénysége összegyűjti a súlyos sebesülteket és a halottakat. © Eddig hét miniszter nyújtotta be smondását a saigoni (dél-vietnami) álamfőnek. A kormányválság azért tört ti, mert letartóztatták az egészségügyi ninisztert. Ky diktátor leplezni akar:a az egyre mélyülő ellentéteket, mert szeretné a manillai konferencián az egység látszatát kelteni. Ez nem sikerült. O Subandrio volt indonéz külügyminiszter, aki ellen hazaárulás címén látványos pert indított az ellenforradalmi kormány, a végső sző jogán három és fél órás beszédet mondott i tárgyaláson. Hangsúlyozta, hogy külügyminísztersége idején Indonézia sok országgal tartott fenn kapcsolatokat, és nem szakított a Nyugattal sem. Többször elismételte, hogy nem bűnös és mindig Sukarno elnök irányvonalát követte. A bűnösséget Suharto tábornokra hárította, akinek, szerinte tudnia kellet a puccs előkészületeiről. © Indonézia külügyminisztere, Adam Malik Moszkvába érkezett, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet kormánnyal. A tárgyalások középpontjában a kölcsönös gazdasági kapcsolatok fejlesztése áll. © Nyugat-Németországban e héter folyt le a NATO „Fallex 66“ elnevezésű hadgyakorlat. Ez a katonai akci( egy belső ellenség aktivitását feltételezi, mely megzavarná a kormány és a hivatalok menetét. A gyakorlat célja, hogy kipróbálják ilyen adott esetre egy rendkívüli kormány tevékenységét és a katonai szervekkel történi együttműködését. © Hétfőn az ENSZ közgyűlés fel vette a világszervezet soraiba Becsuanát és Lesothot, a nemrég alakul! két független afrikai államot. Az új tagállamokkal az ENSZ tagjainak száma 121-re növekedett. © Texasban ismét dühöng a Ku- Klux-Klan. Grössbeck városában több-Nem messze járunk a való * ságtúl, ha a múlt hét legérde kesebb, de főleg legmeglepőbb eseményének Wehner nyugatnémet veze tő szociáldemokrata politikus javas latát, s annak visszhangját tartjuk Wehner tudvalevőleg közvetlen, ma gasszintfi tárgyalásokat javasolt a kél német állam között. A javaslat egyik feltűnően érdekes pontja, hogy * nagyhatalmak felelősségét a német egyesítés kérdésében nem kell túlértékelni. Ezzel tulajdonképpen teljesen magáévá tette a Német Demokratikus Köztársaság álláspontját, — amelyet sok esetben kinyilvánított, -— hogy Németország egyesítése nem a nagyhatalmak, hanem a két német állam Ugye. Wehner fellépésére szinte majdnem egyidejűleg felhangzott Erhard táborának tiltakozó kórusa. Az uralkodó körök azzal vádolják Wehnert, hogy megzavarta a bonni összhangot, — vagyis azt a politikát, amely nem ismeri el a NDK-t önálló és független államnak, és ezzel tárgyaló félnek, magának vindikálja az egész német nép képviseletét és a nagyhatalmak, vagyis az USA, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió megegyezésétől várja a német kérdés megoldását. 2 Walter Ulbricht, az NDK ál■“* lamtanácsának elnöke a Nemzetközi Újságíró Szervezet berlini kongresszusán résztvett nyugatnémet újságíróknak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy hajlandó a bonni kormánnyal tárgyalni még akkor is, ha az nem ismeri el a Német Demokratikus Köztársaságot, de ha az NDK-nak a tárgyaláson résztvevő miniszterét miniszterként kezeli. Fontol elvként leszögezte, hogy a leszerelés az atomfegyverekről való lemondás, a jelenlegi európai határok elismerése sokkal fontosabb kérdés, mint a két állam gazdasági közösségénél* létrehozása. J Az minden esetre megfigyel*• hető, hogy a nyugatnémet közvéleményben nagy hatást tett Wehner kezdeményezése, mégpedig pozitív hatást, mely azt tanúsítja, hogj az egyszerű nyugatnémet polgárnak elege van a nyugatnémet uralkodf köröknek a német egység kérdéséhez követett meddő politikájából, és sze •etné a holtpontra jutott militarista rányvonalat egy reálisabb, békésebb is biztosabb távlatokat nyújtó politicával felváltani. Erre mutat az a tény is, hogy Erlard politikai partnere a kormányon, a szabad demokrata párt heyesli Wehner kezdeményezését és a lárt elnöke Mende alkancellár kijeentette, hogy hajlandó személyesen s tárgyalni a Német Demokratikus (öztársaság megbízottjával. A Egy másik nagy érdeklődést kiváltó esemény Johnson ameikai elnök körutazása, melynek sóén meglátogatja azokat az államorat, amelyek résztvesznek az USA ildalán a vietnami agresszióban, majd fanillában résztvesz ugvanezen állatink részvételével összeülő konferen:ián. Mint már azt említettük, senkitek sincs Illúziója a konferencia célút illetően, a békés célok hangoztaása hamis hangként csendül ki abból íz egész politikai koncepcióból, amit íz USA követ délkelet-ázsiai politikáában. Az Egyesült Államok nem en;ed abból az álláspontjából, és malát a kommunizmus elleni harc pofiikat és katonai vezetőjének tartja. Johnson látványos útja a New York rimes kommentátora szerint katonai, ralamlnt kül- és belpolitikai célokat lövet. Katonailag a vietnami agresszió ovábbi kiterjesztését célozza, külpoliikai téren pedig bizonyítani szeretné izövetségesei előtt, hogy szívén fekizik a békés megoldás elősegítése. 4em beszélve Franciaországról, Angia és a többi NATO-országok sem nutatnak kellő megértést a vietnami igresszióval szemben. Belpolitlkailag ledig saját népe előtt szeretné nagyon megkopott népszerűségét helyre lillenteni, amire a novemberben tárandó kongresszusi választások előtt ■agy szüksége van. Ezt szolgálja az iltala indított „békekampány“ egy násik akciója is. Johnson ugyanis, — nint ezt már közöltük — úgy nyilatcozott, hogy hajlandó fogadni a Szovetunió vezetőit és velük tárgyalásokat olytatni a nemzetközi kérdések tiszázása érdekében. Persze, nagyon jól udja, hogy a Szovjetunió nem ül árgyalóasztalhoz addig, amíg az USA ettekkel nem bizonyítja, a vietnami térdés békés megoldására vonatkozó ikaratát. Ezt elsősorban az agresszió ri'jr'AV# 'mmrjr'Mmr * jr mm m . beszüntetésével, a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen folytatott légi terror leállításával kellene bizonyítania. r A szocialista államokban nem okozott nagyobb meglepetést a szocialista országok vezetőinek e héten megkezdődött moszkvai tanácskozása. Természetes az, hogy az imperialisták által kiélezett nemzetközi helyzetben szükség van arra, hogy a szocialista országok értékeljék ezt a helyzetet, és levonják a szükséges következtetéseket. Mikor e sorokat írjuk, még nem állnak rendelkezésünkre megbízható információk az értekezlet lefolyásáról és határozatairól, bizonyos azonban, hogy a szocialista országok, melyek eddig is minden esetben egységesek voltak az emberiség fontos kérdéseinek megítélésében, most is egységesen alakítják ki erre vonatkozó álláspontjukat. £ A sajtókommentátorok a dlplomácia nagy hetének nevezik az elmúlt hét napot. És joggal. A lengyel párt- és kormányküldöttség Moszkvában, Algéria miniszterelnöke, Bumedien, Belgrádban tárgyalt, Zsivkov elvtárs Franciaországban tett látogatást, Brown angol külügyminiszter Johnsonnal folytatott megbeszélést és Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke Gromiko szovjet külügyminisztert fogadta, — hogy csak a legfontosabbakat említsük. E látogatások jellegétől élesen elütő 1 McNamara amerikai hadügyminiszter saigoni látogatása, melynek céljai nem kétesek, hiszen már közmondásossá vált, hogy az amerikai hadügyminiszter minden dél-vietnami útja a háború további fokozását, a Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámának további emelését hozta maga után. Az eddigi nyolc ilyen látogatás ezt teljes mértékben bebizonyította. A vietnami néppel való szolidaritás nemcsak a szocialista, és a semleges országokban erősödik. Hír érkezett Párizsból, amely szerint a „vietnami nép megsegítésére alakult bizottság“ elhatározta, hogy polgári személyek soraiból önkénteseket toboroz a vietnami nép harcának támogatására. A toborzott önkéntesek mint technikusok, orvosok, tanítók és munkások működnek majd Vietnamban.
