Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
Az irányítás tökéletesített rendszerében Kétmilliárd 278 millió koronával növekedik a mezőgazdasági dolgozók jövedelme Ismert tény, hogy kevés fiatal van a mezőgazdaságban. Ennek az volt a legfőbb előidézője, hogy a fiatalok jobban megtalálták számításukat az iparban, mert ott kedvezőbb kereseti lehetőségre leltek. 1965-ben például az iparban foglalkoztatott állandó dolgozók havi keresete 1546, az építkezésben dolgozóké 1892, az állami mezőgazdasági szektorban odlgozóké 1299, a szövetkezeti tagoké pedig 974 korona volt. Emellett hangsúlyoznunk kell, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak fenntebbi javadalmazását csupán hatékony ökonómiai intézkedések életbeléptetésével érhettük el az új árpolitikával. Ennek következtében növekedhetett a szövetkezeti dolgozók díjazásának lehetősége (mintegy 30 %-kal, hektáronként pedig 23 %-kal). Ugyanakkor az állami mezőgazdasági üzemekben is rendezték a traktorosok, az iparosok és gépjavítók, valamint a műszaki dolgozók alapbérét, és nagyobb lehetőséget helyeztek kilátásban a premizálásra (a növénytermesztési és állattenyésztési évi tervek teljesítésének arányával), mint eddig. Ezek az intézkedések természetszerűleg hatással voltak az állami mezőgazdasági üzemek dolgozói bérének növekedésére, ami népgazdasági szempontból is érezhetővé vált. Az 1982—1965-ös évek statisztikai adatai arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági dolgozók munkaaktivitása arányban van az iparban vagy a népgazdaság más ágazatában foglalkoztatott dolgozókéval, s több esetben annál is magasabb. Például egy dolgozó az iparban 1965-ben 267, az állami mezőgazdasági szektorban 286, az építkezésben 258 s a szövetkezeti szektorban pedig 259 átlagmunkanapot dolgozott le! Bármilyen nézetek is uralkodnak egyesek részéről a munkadíjazás körül, nyíltan ki kell jelentenünk, hogy a népgazdaság minden ágazatában a dolgozók személy szerinti anyagi érdekeltsége a legdöntőbb tényezője a termelékenység növelésének s nem utolsó sorban a munkaerők stabilizálódásának, de főleg mezőgazdaságunkra vonatkoztatva ez elsődlegesen vonatkozik. Mindezek a tények pártunk márciusi elnökségének határozataiból erednek, melyben többek között célul tűzték ki mezőgazdaságunk ökonómiai irányítási rendszerének megszilárdítását s az anyagi érdekeltség tökéletesítését (népgazdasági alapokból), a falu dolgozói munka és életfeltételének javítását. Ennek keretében szükség mutatkozik 70 000 lakásegység építésére a mezőgazdasági dolgozók részére. Ha ezek a lakások födél alá kerülhetnének, akkor szó lehetne a mezőgazdasági üzemekben fiatal, állandó munkaerők, szakképzett vezető dolgozók megnyeréséről. Tudott dolog, hogy szövetkezeteink dolgozóinak munkadíjazása az évi gazdasági eredmények végösszegétől függ. Feltételezzük, hogy 1970-ben a nyerstermelés 20 százalékkal, s ebből a piaci értékesítés a jelenlegihez arányítva 22 %-kal növekedik. Az irányítás ökonómiai rendszerének bevezetése utáni időszakban az adórendszer konkretizálása, az alapárak rendezése, a különbözzeti árpótlék bevezetése, prémium juttatása, továbbá a népgazdaság részéről a mezőgazdaság számára felszabadított ökonómiai eszközök nyújtása lehetővé teszi az összegezett termelési érték további 25,8 %-os, s a jutalmazási alap 24,5 %-os, vagyis két milliárd 278 millió koronával történő növekedését. Ebben a meghatározásban egy állandó szövetkezeti dolgozó évi átlagos munkadíja (1965-ben 11891 Kés) 1970-ben eléri a 16 321 koronát, vagyis a 39,6 %-os növekedést, ami az iparban foglalkoztatott dolgozók tiszta keresetének csaknem 91 %-a. Az állami mezőgazdasági szektorban a döntő munkaszakaszokon az alapfizetéseknél várhatunk javítást. Persze, itt is figyelembe veszik majd a dolgozók szakképzettségét, ennek megfelelően differenciálják a béreket. A döntőfontosságú munkaigényes tevékenységet végzők közé sorolják a traktorosokat, kombájnosokat, a gazdasági állatok gondozóit, a termelési részlegek vezetőit, a gépjavítókat és a karbantartókat. Számszerűleg a dolgozók 55 %-át. Olyan színvonalra egészítik ki fizetésüket, mint pl. a fontos kategóriába tartozó építkezéseken, a gazdasági állatok gondozóinak alapfizetését pedig hasonló szintre növelik, mint a népgazdaság más fontos ágazataiban. Az említett bérrendszer bevezetése után az állami mezőgazdasági szektor dolgozóinak átlagos havi keresete 1970-ben eléri az 1578 koronát. A traktorosok és kombájnosok havi bére 2018, a kocsisoké 1720, a növénytermesztési dolgozóké 1197, az állattenyésztési dolgozóké 1715, az iparosoké és a gépjavítóké 1647, és a többi munkások havi átlagbére 1384 korona. A műszaki mezőgazdasági dolgozók átlagos havi keresete 2048, a segéderőké pedig 1168 korona körül lesz. Előreláthatólag a mezőgazdasági dolgozók évi átlagos keresete 4 %-kal növekedik, még az ipari dolgozóké csak 2,1 %-kal. Az irányítás tökéletesített ökonómiai rendszerének bevezetésével együtt a fontosabb munkaszakaszokon a termelésben is előtérbe kerül a szakképzettség szerinti bérezés. Ennek megfelelően csoportosítják és díjazzák majd a dolgozókat, mégpedig azért, hogy tanulásra ösztönözzék azokat, akiknél megvan az előfeltétel a szakképzettség megszerzésére. Bátran állíthatjuk, hogy az ily módon rendezett anyagi érdekeltség nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fiatalok élethivatásnak válasszák a mezőgazdasági munkát. Az anyaig érdekeltség ilymódon történő rendezése egészséges fiatalítási folyamatot idéz elő a mezőgazdaságban, az emberek végérvényesen megtalálják helyüket, ők Is jól járnak, de a társadalom is jól jár, mert a mezőgazdaság a népgazdaság egyik legerősebb ágazata lesz. (peb) A vándorólakban nagyhasznú törzsállományt nevelnek A baromfitenyésztés sikerei a tornaijai szövetkezetben AMIKOR 1965-ben Brnóban a VII. nemzetközt vásáron Aurél Kraj- C1 mérnök, a Tudományos Gazdálkodás Intézete Lipt. Hrádokon székelő területi állomásának dolgozója nézegette a külföldi mezőgazdasági gépújdonságokat, még nem is sejtette, hogy ott valamire rábukkan, amivel a Tátra alatt csodálatba ejti a földművelőket. A Pant Protection Limited angol vállalat azonban nem gépet állított ki, hanem információs épülete előtt pár lépésnyi gyepszőnyeggel mutatkozott be. A szemfüles mérnök érdeklődését éppen ez a megperzselt gyepszőnyeg keltette fel, s az, hogy az elhaló fü közt búza levélkéi törnek a napfény felé. Vérbeli mezőgazdász nem mehet el ilyenek mellett csak úgy futtában. Krajöí elvtárs az angol vállalat szaktanácsadójához betért, s aprólékosan kikérdezte őt, s a hallottakat feljegyezte. Nagyon jól jött neki az adatgyűjtés, mert idei tervük többek közt éppen az angol módszer gyakorlati kipróbálását is tartalmazta. A vadfüvek helyén here díszük Tízezer hektárnyi hegyi rét és legelő közepén a hybei szövetkezet területén látott munkához. Az elnökkel, Melich elvtárssal együtt, nyolc hektárnyi legelőt hasítottak ki kezdésnek. Kivágták a fákat, eltakarították a cserjéket, s a területet megpermetezték az Angliából behozott Gramoxone nevű vegyszerrel, majd simítőzták és fogasolták, hektáronként 60 kg nitrogént, 100 kg foszfort és 40 kg kálit szórtak rá. Nyolc nap múlva a vegyszerrel (szántás helyett) kezelt legelőterületen füveshere keveréket vetettek. Kezdetben persze nem volt mindegy, mert május közepén a tátrai hegyi rétek és legelők már üdén zöldelltek, de a nyolchektáros hajdani legelő kopáran, leperzselten hívta magára a figyelmet. Bizony, akkoriban a környező szövetkezetek dolgozói alig-alig hitték, hogy a leperzselt terület valaha is teremni fog. Ma már Krajöí elvtárs is beismeri, hogy akkor neki sem volt mindegy, mert a tömeghangulat hatására maga is kételkedett a „vegyszeres“ szántási mód" sikerességében. Kis idő múlva azonban a kétkedést kellemes meglepetés váltotta fel. A fölperzselt legelőn olyan dús herefüves keverék termett hogy a kaszások mindegyike ott akart dolgozni. S ezen majdcsak össze nem kaptak. A tízezer hektárnyi réten és legelőn úgyszólván semmiféle gépi Szántás helyett Gramoxone vegyszer ? Múzeumi tárgyakká válnak majd az ekék? tási eszköz nincs, ezért kézi erővel, feléből kaszáltatják a réteket, persze csak a legjobban termő területeket. Érdemes még megjegyezni, hogy a vegyszerrel kezelt nyolc hektárról 72 mázsa szénát takarítottak be hektáronként. Bővítik a vegyszerrel kezelt területet Tervbe vették, hogy a hybei szövetkezet területén és Vazecon tovább javítják a gyenge termést nyújtó legelők fűállományát. Megéri a fáradtságot? A fentebb megnevezett angol vállalat kísérleti gazdaságának eredményei azt bizonyítják, hogy igen, mert a gazdaság hektáronkénti tejtermelése a kezelt területről 4480 liter körül mozgott, az előző, nem kezelt területű 2245 literrel szemben. Mostanától kezdve Hyben azon gondolkodnak, hogyan is takarítják majd be és szárítják meg a tömérdek takarmányt. Folyamatban van ugyan 12 sHótorony építése, de emellett üdvös lenne, ha egy szalagrendszerű takarmányszárítót is építenének szénaliszt készítésére, s így az egész poprádi járás mezőgazdasági üzemeinek ellátása lehetővé válna. Ez a körzet persze nemcsak hogy két járásban van, hanem két kerületbe is esik, ezért a szóbanforgó szárító építését felsőbb szinten kellene kezdeményezni. Gabonafélékben is eredményes Angliában a vegyszeres Gramoxoneval történő kezelést a gabonatermesztésben is eredményesen alkalmazták előzetes szántás nélkül. Az angol vállalat a gabonafélék vetésére különleges vetőgép alkalmazását ajánlja. A magot a vegyszeres kezeléstől számított 5—10. napon vetik el. A nagyobb területen végzett háromesztendős gyakorlati kísérlet eredményeképpen búzából 5405 kg-os hektárátlagot értek el, s hagyományos módon, szántással, Gramoxone nélkül pedig 4836 kg/ha-s eredményük lett. A vegyszeres kezelés nagy megtakarítást eredményezett. Meggyorsulhatott a vetés, kevesebb gé^re és munkaerőre volt szükség, s nagyobb hozamuk lett, mint a régi módszerrel. Föltételezhető, hogy Dél-Szlovákia területén egyes állami gazdaságok és szövetkezetek kisebb területen ugyancsak készek a vegyszeres kezelés (szántás nélkül) bevezetésére, s ily módon történő búza termesztésére. Krajöí elvtárs 1 minden bizonnyal tanáccsal szolgál az érdeklődőknek. Meijnyi Gramoxone kell egy hektárra? Az angol vállalat kultúrnövényekre 5,5—11,1 kg Gramoxonet ajánl. A legelők rendbetartására pedig 2—3,5 kg/ha-t javasol. Miloű Mikulás mérnök A BAROMFITENYÉSZTÉS nem új ágazata a tornaijai szövetkezetnek. Az 1959—160-es években a régi 500 férőhelyes baromfiistállót már „A“ tenyészetre használták, s a tojásoknak egy részét a keltetőknek adták el. Mégis évről évre veszteség mutatkozott. A szövetkezet tagjai úgy néztek erre az ágazatra, mint szükséges rosszra. Megalapításakor az egy tagba összpontosított földekkel a szövetkezet átvette az eladási kötelezettséget is. Központból tervezték az állatállományt és a piaci értékesítést. Hasonló volt a- helyzet a tyúkállománnyal és a tojáseladással is, ezért nem szívesen tartottak tyúkokat. Ez meg is bosszulta magát. Az akkori nagyüzemi termelési módszer alig különbözött a kisüzemi termelési technológiától. Csupán az volt a különbség, hogy 500 tojót bezsúfoltak egy kisebb kifutóba, s az egyoldalú takarmányozás mellett várták az eredményt. Mivel a tyúkállomány nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, szinte megkönynyebbülten vették, amikor 1961-ben a tojók nagy része elpusztult, s a megmaradt állatokat piacra adták. Amikor a tornaijai és a králiki szövetkezeteket összpontosították, a tojástQrmelésben aztán sem sokat változott a helyzet. Elnöknek Bato elvtársat választották, aki a tejtermelésben szép eredményt ért el. Persze abba sem nyugodott bele, hogy a tyúkól kihasználatlan. Látta, hogy a piacon becses a kiscsibe, a kiskacsa, a tyükólaík kihasználatlanok. Szaktanácsot kért a keltetőüzem akkori vezetőjétől, Barta elvtárstól, miként lehetne a régi tyúkfarmot ismét üzembe helyezni. Többszöri értekezés után a tanácsadó elkészítette a szövetkezet baromfitenyésztésének fejlesztési tervét. Ezzel a tervvel a Rimaszombati Termelési Igazgatóság is egyetértett. Mivel a célkitűzés megvalósítására a szövetkezetnek nem volt megfelelő szakembere, az elnök kérte Barta elvtársat, hogy segítsen, így került a keltetöüzem volt vezetője keltetőmesteri és tenyészeti vezetői minőségben a tornaijai szövetkezetbe. A régi ólakat rendbehozták, hogy a tenyésztés kifizetődő legyen, nagyobb állományt terveztek. Rájöttek arra, hogy szezonszünetben a dohányszárító is felhasználható csibenevelőnek és keltetőnek. Mivel a legkeresettebb volt a sárgacsibe, az Oravsky Podzámok-i Műszaki Középiskola tenyészetéből szerezték be a tyúkokat. S mert lehetőség mutatkozott a kacsa tenyésztésére is, vásároltak 400 maglőkacsát. Lukács elvtárs, a szövetkezet könyvelője nyilvántartásaiban kimutatta, hogy a baBarta elvtárs romfitenyésztésben szép jövedelmei értek el. A baromfitenyésztés legkonokabb ellenségei elismerték, hogy a kezdet sikerrel járt, de nyíltan hangoztatták, hogy majd meglátjuk, mi lesz jövőre. Mit hozott a jövő? Ojabb befektetést és természetesen még nagyobb sikereket. Felépítették a nagy, 7000-es csibehizlaldát, a keltetőgépeket új épületbe helyezték, s a törzsállományt megduplázták. Megvásárolták az Oravsky Podzámok-i Műszaki Középiskola „C‘‘-tenyészetét (törzstenyészetét). Barta elvtárs eredményeivel meggyőzte a kétkedőket. A szövetkezet tisztavérű, jóhasznú new-hampshire csibéit dicsérik nemcsak a rimaszombati, de a losonci, zólyomi és a rozsnyól járásokban, s kacsáit a kassai járás falvaiban is. Megmutatták, hogy a kacsatojásokat eredményesen lehet kelteni. Az évzáró gyűlésen Lukács elvtárs a baromfitenyésztést az állattenyésztés leghasznosabb ágazatának értékelte. Az 1966-os esztendő első félévéről pedig a következő adatok tanúskodnak: ebben a félévben 220177 tojást termeltek, amelyből 136 589 volt alkalmas keltetésre. Eszerint egy tojó 86 tojást adott. Tyúkonként 57 korona volt a kiadás, a bevétel pedig elérte a 103 koronát. Egy tojás termelésének önköltségei ára 0,663 korona 2570 átlagos tojóállománynál. Az összbevétel 266 985 s ebből a kiadás 146 034 korona. Nem törekedtek a maximális hozamra, mert a tojásokat saját keltetőben keltették. Inkább azok biológiai értékére ügyeltek, a mennyiség rovására is. A csibekeltetőben 149 411 tojásból 125 494-et kikeltettek, ami a berakott tojásoknak több mint 83,9 százaléka, a megtermékenyített tojásoknak pedig 88,5 százaléka. A csibékből 23 080 darabot maguk neveltek, a többit napos korban értékesítették. Egy csibe keltetés! önköltsége 2,23 korona volt. Egy korona kiadás pedig 1,52 korona bevételt eredményezett. így csibékért összesen 428 133 koronát bevételeztek, amelyből 279 430 korona volt a kiadás. A szövetkezet pénzügyi tervében 1966. június 30-lg 726 730 koronával számoltak, s ténylegesen elértek 926 ezer 558 koronát. Az év végéig tervezett bevételből akkor csupán 268 ezer 424 korona hiányzott. Gondolom, ezek eléggé beszédes számok. Az eredményeket nem különös tehetségű emberek érték el, Ilyenek persze más szövetkezetekben is bőven akadnak. Különbség csak annyi, hogy ezek már meggyőződtek arról, hogy helyes úton járnak, kedvvel, szorgalommal végzik munkájukat. A szövetkezetnek nagyon értékes tagja például a 60 éves Teri mama, aki 80 éves férjével együtt a tyúkokat gondozza. Ha megkérdezzük tőlük, minek köszönhető az általuk elért eredmény, mosolyogva azt válaszolják, hogy ők már megszokták a jő munkát. A hasonló korú Varga Feri bácsi is szívvel-lélekkel dolgozik a keltetőben. öreg korára tanulta ezt a mesterséget. Persze, nem könnyű a feU adata a több kilométerre eső vándorólaknál dolgozó Poliaknénak és Banánénak sem. Úgy élnek ott a Sajó melletti szigeten, mint valami újkori Robinsonok, tavasztól őszig. Szívesen teszik, mert tudják, hogy becsületes munkájuktól válnak jó tojókká a törzstenyészet jércéi. Varga Zoltán, Rimaszombat A képen látható Rausomes-féle saraboló ts a „vegyi szántás" gépi eszközei közé tartozik. ^ (A cikk szerzőjének felvétele) A kezdeti nehézségektől a bronzéremig SZABAD FÖLDMŰVES 5 Í96ÍT~öktőber 22.
