Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
A hatsoros korszerű cukorrépa-vetőgépet Brünben állította ki az Agrostroj. Az SPCX—450 elnevezésű gép nemcsak vet, hanem egyben műtrágyát ts szór a sorokba. + ♦ + A 6 KRXP rotációs kultlvátor ts újdonság a cukorrépát megmunkáló gépek között. Túl a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkján magányos toronyépület mered égnek, Itt, a Károlyfalusi út 9-es száma alatt székel a Vízgazdasági Kutatóintézet. Az irodákban a megszokott kép tárul elénk: mérnökök, technikusok, rajzolók serényen munkálkodnak rajztábláik fölé hajolva. De ha leszállunk az épület alagsorába, szinte eláll a lélegzetünk a csodálkozástól. Mintha valamilyen elkényeztetett gyermek játékszobájába tévedtünk volna! A föld alatti hodályban a Dunának a valóságban 30 km hosszú szakasza „hömpölyög“ előttünk kicsinyített, játékszernek beillő alakjában. Az igazi víz a kavicsos folyammeder, a part menti ligetek és kanyarulatok térbeli méretei hajszálpontosan megegyeznek a valódi Duna ugyanolyan, csupán nagyobb arányaival. Ne gondoljunk azonban, hogy ezt a pompás „játékszobát“ felnőtt gyermekek szórakoztatására rendezték be. A Duna kicsinyített másán szüntelenül tanulmányozzák a fenék- és oldalnyomást, az ár sodrának erejét, a hordalék lerakodását stb. Parányi hajókat is elindítanak a kicsinyített folyóvízen, hogy meggyőződjenek az egyes áramlatoknak a vízi járművekre gyakorolt hatásáról. Ebben az érdekfeszítő légkörben találtuk Szolgay János okleveles mérnököt, a tudományok kandidátusát, aki készségesen állott rendelkezésünkre néhány kérdésünk megválaszolásában. — Milyen építkezéseket vettek tervbe a Dunán, illetve annak mentén? — tudakoltuk a kutatóintézet dolgozójától. — A csaknem 10 évvel ezelőtt felvetett tervet, hogy osztrák szomszédainkkal közösen építünk vízierőművet az ausztriai Wolfsthal magasságában, ma már elavultnak tekinthetjük. Mert ha közelebb „hozzuk“ a duzzasztógátat csehszlovák területre, nevezetesen a Dunának Bratislava és Dévény közti szakaszára, egyúttal a Morva vízszintjét is felduzzaszthatjuk a mesterséges víztároló segítségével. Ennek pedig nagy jelentőségét kell tulajdonítanunk a tervezett Duna—Odera-csatorna számára, mely éppen a Morva folyómedrét felhasználva ömlik majd a Dunába. Más tervek szerint előnyösebb lenne két vagy több duzzasztógátat emelni Körtvélyes, Szap, esetleg Csallóközaranyos magasságában, ha „sorsára“ - bízzuk a Duna—Odera-csatorna érdekét. Az osztrákok sem lelkesednek különösen a wolfsthall vízlerőmű építéséért, hiszen azóta számos más létesítmény készült a Duna ausztriai szakaszán. >— Hogyan bonyolítanak le a zavartalan hajóforgalmat? — Minden egyes vízierőmű, illetve duzzasztőgát mellett ún. ikerhajókamrákat kell létesíteni a fel- és lefelé tartó hajóforgalom biztosítására. Az árral szemben haladó hajó beúszik a kamrába, amelynek vízszintjét zsilip segítségével arra a szintre duzzasztják, amilyen a gát mögötti vízmagasság. A hajók tehát „vízlépcsőt“ járnak. — Miért emelkedik állandóan a Duna feneke? — Vizének tetemes részét a Duna rohanó alpesi folyőkból kapja, amelyek rengteg görgeteget sodornak magukkal. Évente vagy 600 ezer köbméter kavicsot és kb. öt millió köbméter lebegtetett hordalékot, magyarán mondva iszapot hoz magával a folyam hazánkba. Ennek a tömérdek hordaléknak évezredek óta első nagy, természetes lerakodóhelyét Csallóköz képezi, mert a Duna sebes folyása Bratislava alatt torpan meg először — magyarázza Szolgay mérnök elvtárs és a könnyebb érthetőség kedvéért szemléltető sémát rajzol a falitáblára. — Amíg a Duna medrének esése Dévénytől Szapig 40 fokos, addig innen kezdve már csak 10 fokos az esés. Elképzelhetjük tehát, milyen rengeteg hordalék rakodik le ott, ahol megtorpan és lelassul a vízáramlat. Igaz ugyan, hogy építkezési célokra kitűnően felhasználhatjuk az „ingyenes“ kavicsot, és nem kell mezőgazdasági földterületet elvonnunk kavicsbánya nyitására. Másrészt viszont tagadhatatlan, hogy a Duna-meder folytonos emelkedése hozzájárul az árvízveszély fokozásához. — Milyen intézkedéseket foganatosított pártunk és kormányunk a csallóközi „hirhedtü talajvíz kiszorítására? — Elsősorban tudatosítanunk kell, hogy a talajvíz nem mindenütt „talajvíz“, azaz nem szivárog elő a talajból. Ha a Csallóközt körnek képzeljük, három övezetet állapíthatunk meg. Az első, a Dunához és Kis-Dunához legközelebb eső övezetben csakugyan a talajból tör elő a víz. A sziget közepén azonban, amely részben mélyebben fekszik a tengerszintnél, a csapadék felgyülemlése okozza a látszólagos talajvízképződést. A kettő közötti* harmadik övezet pedig vegyes jellegű, vagyis részint esőtől, részint talajvízből ered. De máris megkezdődtek a munkálatok a károk felszámolására. Talajvízlevezető csatornák épülnek Csallóközszerte, amelyek a Duna folyásával párhuzamosan egyrészt magába a Dunába, másrészt a Kis-Dunába torkollanak, és egyúttal a felgyülemlett esővizet is hivatottak levezetni. Felmerült még a kérdés, vajon ne kössük-e össze ezeket további harántcsatornákkal. Mivel azonban harántcsatornák létesítése által a talajvíz nem torkollana közvetlenül a Dunába és Kis-Dunába, hanem éppen a harántcsatornákon keresztül „keringene“ addig, amíg természetszerűleg eléri a legmélyebb pontot, beállhatna az a helyzet, hogy mire a haránt- és főcsatornák vize elérne a Dunáig, szintje Jóval alacsonyabbra süllyedne, mint amilyen a Dunáé. A csatornák vizének átszivattyúzása a folyamba pedig lényegesen megdrágítaná a tervezetet akkor is, ha a harántcsatornák vizét öntözési célokra használhatnék. Végül pedig azt is elárulhatom — fejezte be magyarázatát Szolgay mérnök —, hogy a bratislavai Farkastorok alatti ún. Duna kanyarban máris készül egy párhuzamosan haladó csatorna, amelynek rendeltetése a víztömegek elosztása, vagyis tehermentesítése árvízveszély esetén. Az egyre-másra épülő védőgátakon kívül ez a csatorna is hozzájárul majd a veszély csökkentéséhez. Feljegyezte: Kozics Ede Kísérleti eredmények a coli vérhas leküzdésére A szopós borjak gyomor- és bélbán ialmai közül a nagyüzemekben — a nagyszámú állat együtttartása következtében — a legjelentősebb károkat elsősorban a coli hasmenés okozza. A kórokozókat az anyaállatok egy részének bélsarában rendszerint megtalálhatjuk. Az állományokban a járvány többnyire egyetlen állat megbetegedésével kezdődik, amely azután a bélsarával a többi fiatal, fogékony borjakat könnyen fertőzi. A coli hasmenés ott ölt járványos jelleget, ahol az ellések nagy számban követik egymást. Ez az időszak rendszerint a téli és a kora tavaszi hónapokra esik. Ilyenkor, ha a tervszerű védekezést vagy céltudatos megelőzést nem valósítják meg, a borjak 60—70 százaléka is elpusztulhat. A védekezést egyébként megnehezíti még az a körülmény is, hogy ebben az időben az állatok az ún. betárolt takarmányt fogyasztják, az időjárás viszontagságai miatt igen keveset vagy egyáltalán nem mozognak, az állandó istállózás következtében pedig a természetes napfény jótékony hatásában sem részesülnek. A megelőző és gyógyító eljárások egyrészt a születendő borjak ellenállóképességének növeléséből (a vemhes tehenek karotin és egyéb vitaminokkal való bőséges ellátása által), másrészt az elléskor és ellés utáni efső héten a gyakorlatban keresztülvihető legnagyobb tisztaság betartásán alapulnak. Három követelmény A coli hasmenés okozta veszteségek felszámolása az említett eljárások bevezetésével a Dunaszentmíklósi Állami Gazdaság már korábban is jelentős erőfeszítéseket tett. Azonban a higiéniában alkalomszerűen jelentkező lazaságok, valamint a takarmányozásban esetenként mutatkozó nehézségek azt eredményezték, hogy a gazdaságban a coli vérhas időről időre mégis előfordult. A gazdasági kárt még az is tetézte, hogy a coli hasmenésből meggyógyult egyedek csökötté váltak. Az 1965-ös évben a kiesés még nagyobb problémát jelentett, mert a betegséget okozó coli törzsek a forgalomban levő antibiotikumokkal szemben kivétel nélkül mind ellenállókká frezistenssé) váltak. A kártétel csökkentésére a következő rendszabályokat kívántuk megvalósítani: 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. október 22. í. Szigorú tisztaságot követelünk meg már az elléseknél, ezenkívül az elléseket csíraszegény környezetben bonyolítottuk le. 2. A megszületett borjakat olyan i környezetben helyeztük el, ahol a fertőzéstől meg lehet védeni őket. 3. Tervbe vettük az újszülött borjak , ellenállóképességének növelését a pro- ( filaktőriumokban. Az Ismert higiénés rendszabályokat ultraibolya-sugárzók (germicid és erythermál lámpák) alkalmazásával kívántuk még hatásosabbá tenni. A napfény ibolyántúli sugarainak különleges biológiai és baktériumölő tulajdonságait már korábban is ismerték. A hatékony komponensek megismerésére, majd részletes tanulmányozásukra csak századunkban kerülhetett sor, a kérdésnek ugyanis számos azelőtt ismeretlen technikai vonatkozása is van. A kutatók megállapították, hogy a legerősebb baktericíd hatás a 200— 280 nm (nanométer 10-6) hullámhoszszú tartományban mutatkozik, ezen túl ez a hatás lényegesen csökken, 300 nm-en felül pedig már teljesen megszűnik. A hazai gyártmányú germicid lámpa sugárteljesítménye 185— 280 nm hullámtartományban van, ez pedig bőségesen tartalmazza a baktériumok pusztítására alkalmas sugarakat. Eddigilé hazai vonatkozásban, az ultraibolya sugarak baktériumölő hatását kórházi műtők, Járványkórházak, koraszülött csecsemőosztályok, laboratóriumok és az ipar (gyógyszeripar, élelmiszeripar stb.) néhány területén hasznosították. A mezőgazdaságban • történő alkalmazásáról tudomásunk nincs. A vizsgálatokhoz a germicid lámpán kívül erythermál lámpát Is alkalmaztunk. Az utóbbi sugárzók bocsátják ki azokat az ultraibolya sugarakat, amelyek hullámhossza 300—400 nm között van. E hullámhosszú sugaraknak köszönhető a napfény bőrbarnító és D-vitamintermelő tulajdonsága. Ezeket a lámpákat egy megfelelően kiképzett burában helyeztük el, amelyet alumíniummal béleltünk. Csak germicid lámpákat állítottunk fel az elletőtér csírátlanítására a földtől 170 cm magasságban minden 6 m3-re egy lámpát számítva. Az ellő teheneket már az ellés látható Jeleinek jelentkezése idejében ebbe az elletőtérbe helyeztük és az ellés befejezés után is még néhány óráig itt tartottuk. Az újszülött borjak elhelyezése Az újszülött borjakat az ellés befejeztével fertőtlenített ketrecekben helyeztük el. A ketrecek fölött a talajtól számított 140 cm magasságban a már említett burákba germicid és erythemál sugárzót szereltünk fel és az újszülött állatokat állandó sugárhatásnak tettük ki. A sugárzók alá helyeztük el a tej itatásához használt eszközöket is. A gazdaság profilaktóriumában 5 ultraibolya sugárzót szereltünk fel. Egy ernyő alá két ketrecet helyeztünk el. A borjakat 10 napig tartottuk a ketrecekben. A sugárzók alatt az újszülöttek szőrzete gyorsan lesimult, fényessé vált, az állatok vitalitása megnőtt, szembetűnően jó étvágyuk volt. Néhány esetben a sugárhatásnak kitett borjakon kötőhártya hurutot észleltünk. Gyógyszeres beavatkozásra azonban egy esetben sem került sor. A könnyezés 1—2 nap alatt önmagától is megszűnt. A lámpák hatásának kitett dolgozóknak megszokott napi munkájuk közben igen gyakran a lámpákba kellett nézniük, ezért védelmük érdekében a várható kötőhártyagyulladás megelőzése céljából szemüveget kell viselniük. Megjegyezzük, hogy itt bármilyen szemüveg használata tökéletes védelmet nyújt. A gazdaságban az említett higiéniás rendszabályok előírása mellett a sugárzókat fél évre alkalmazzuk. Ez idő alatt 118 borjú született és mindössze egy hullott el, A többi esetben megbetegedés sem fordult elő, sőt gyógyszeres beavatkozásra sem volt egyetlen alkalommal sem szükség. Az elért eredméhyek olyan biztatóak voltak, hogy elhatároztuk, eljárásunkat más gazdaságokban, más körülmények között is kipróbáljuk. Így került választás a Csepregi Állami Gazdaságra, ahol a coli hasmenés szintén jelentős mértékben megtizedelte az újszülött borjakat. Három hónap alatt (január, február, március) a gazdaságban 70 borjú hullott el. A lámpákat a gazdaság két elletője közül csak az egyikbe szereltük fel. Emellett itt is megköveteltük, hogy a higiéniás rendszabályokat messzemenően tartsák be. Március végétől április közepéig ebben az elletőben 23 borjú született és közülük csupán egy hullott el. A másik elletőben, ahol az említett sugárzókat nem használták és csak a higiéniás rendszabályokat biztosították, ugyanezen időszak alatt 27 borjú született és közül 7 hullott el. A germicid lámpák sugarainak baktericid hatását laboratóriumban in vitro is. ellenőriztük és megállapítottuk, hogy a coltlevestenyészetekben a csíracsökkenés az első 20 percben a legnagyobb, elérheti az 50—60 százalékát is. A csökkenésnek és az arányszáma az idő előrehaladásával a még életben maradt baktériumok esetében kb. 20 százalék körül mozog. Megállapítható volt az is, hogy a baktériumok elpusztulásának százalékos aránya még ennél is kedvezőbb, ha a lámpákat a coli baktériumok levestenyészeteihez közelítjük. A szerzett tapasztalatok alapján kétségtelenül megállapítható volt, hogy eseteinkben a higiéniás rendszabályok említett szempontjainak betartása, valamint a lehetőségekhez képest természetszerű takarmányozás mellett a sugárzók alkalmazásával a coli hasmenés okozta elhullások minimálisra csökkentek. Ezenkívül pedig az erythemál lámpák sugarainak biológiai hatásával — különösen téli időszakban — a hiányzó napfényt sikerült pótolnunk, miáltal az újszülött borjak ellenállóképessége növekedett. Az ultraibolya lámpákkal kapcsolatos vizsgálatainkat tovább kívánjuk szélesíteni. Különösen a szopós malacok coli hasmenésének a megelőzésére folytatunk kísérletet, ahol ez a betegség szintén jelentős károkat okoz, és az ellene való védekezés lehetőségei is nehezebbek. A kezdeti eredmények ezen a téren is biztatóak. Ezenkívül a lámpák alkalmazásának zárt rendszerű sertéshizlaldákban látjuk még különös jelentőségét. (Átvéve a M. Mezőgazdaságból) Silózzuk, ami silózható Az elmúlt két esztendő időjárása vitathatatlanul kedvezett a tömegtakarmányok fejlődésére. Ezáltal elértUk, hogy jelenleg Dél-Szlovákiában nincs tömegtakarmányhiány. Természetesen nemcsak a csapadékos időjárásnak köszönhető a nagy termés, nagy szerepe van ebben a zegyre javuló agrotechnikának. valamint a tápanyagellátásnak is. Idén különösen nagy termést értünk el silókukoricából, takarmányrépából egyaránt. Ugyancsak jó termést adtak az évelőtakarmányok, a legtöbb helyen az alávetéseket is megkaszálhattuk. A meglevő takarmányok láttán azonban nem szabad optimizmusba esnünk. Annak ellenére, hogy az általános agrotechnika színvonala és a tápanyagellátás állandóan javul, a növénytermesztést, így a tömegtakarmány termesztését rajtunk kívül álló tényezők, az időjárás, főleg a csapadék és a meleg nagyban befolyásolják. Ezért nem helyes az egyes gazdaságok vezetőinek az a nézete, hogy a nagy termésre való tekintettel némely főnövény melléktermését nem takarítják be. Gondolunk itt elsősorban a kukoricaszárra, a répakarajra, vagy egyéb más melléktermékre. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy az elmúlt két évben tömegtakarmányokból a legtöbb helyen kétszerese termett, mint más, szárazabb jellegű években. Ugyanakkor a statisztikai adatok szerint nálunk átlag minden tíz évre 6—7 száraz év jut, melynek leginkább a lédús tömegtakarmányok termesztésénél mutatkozik meg káros hatása. Addig, amíg nincsenek meg a lehetőségeink az öntözéses takarmánytermesztésre, az agrotechnikával, valamint a tápanyagellátással csak csökkenteni tudjuk a száraz év káros hatását. Ezért a bőséges években szükségünk van minden kilogramm akarmányra, ami megtermett, mert sosem tudjuk, hogy az elkövetkező év mit tartogat számunkra. A szakszerűen silózott takarmány évekig eláll anélkül, hogy tápanyagtartalma lényegesen csökkenne. A jelenlegi silózási technika mellett a másodrendű anyagok silózása is indokolt még abban az esetben is, ha a gazdaság jelenleg elegendő takarmánnyal rendelkezik. Ne higyjük, hogy például a kukoricaszár felszecskázása, illetve leszántása mindenütt indokolt. Ha mégis emellett döntenénk, nem szabad elfeledkezni legalább kéthárom mázsa nitrogéntartalmú műtrágya kiszórásáról a szántás előtt, mert ellenkező esetben a következő évben nagyobb mérvű terméscsökkenés állhat elő. Pillanatnyilag sokkal jobb megoldásnak látszik, ha a feleslegesnek látszó anyagokat almozásra. vagy komposztkészítésre használjuk fel, mivel a fokozottabb műtrágyázás a szervestrágya-adag növelését is megköveteli. A fentieket összegezve, reknrdtermés esetén sem szabad a megtermett takarmányt elpocsékolni, mert szeszélyes éghajlatunk alatt nagy szükség mutatkozik a takarmánytartalékokra. Csakis így biztosítható az egyenletes, zavartalan termelés az állattenyésztésben. Rákóczi Lajos Meqváltozik a Duna arculata
