Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-22 / 42. szám
Jöjjön el máskor is 'A minap kedves vendég járt a galántaí Járásban és a Bratislava melletti Bberhardon. Dr. Buga László érdemes orvos és ez év februárjától a Munkaérdemrend tulajdonosa tartott előadást Feketenyéken, Htdaskürtön, Jókán és az említett faluban. Az író, a népszerű orvos, újságíró, kiváló előadó az utóbbi években több alkalommal járt Dél-Szlovákiában és előadásai mindenütt kiváltották a hallgatóság tetszését. Vajon miért közkedveltek a hatodik évtized határát 'átlépő orvos előadásai. Űrre talán legjobban egy nagybajuszú mátyusföldi parasztember véleménye adja meg a választ. „Egyet nem értek" — mondta az előadás után, „pontosan úgy lövi a szót, mintha idevalósi lenne". A csodálkozó ember nem ismerte Buga doktort, nem tudta, hogy Szlovákiában cseperedett fel és csak a második világháború vérzivatarát követő években települt át Magyarországra. De hiába él már régen Budapesten, Laci bácsi szívben falusi marad és az egyszerű emberek között érzi igazán otthon magát. Ezért tud olyan őszintén a falusi emberekhez szólni s nyelvükön beszélni. De azért is értik az egyszerű emberek a szavát, mert előadásában soha nem jár a fellegekben, és a nép életéből vett anekdotákkal úgy tudja fűszerezni mondanivalóját, hogy a hallgatóság nem is tudja, színházban van-e vagy egészségügyi előadáson. De talán dr. Bugát az hozza legközelebb a hallgatósághoz, hogy soha nem ragaszkodik mereven a meghirdetet előadást témához. Szerinte többet érő arról beszélni, amiről az emberek hallani akarnak. — A feleségem és a pipám; ez a kettő ne hagyjon el sohasem — mondogatja Laci bácsi. Ezerarcú ember Buga doktor, sohasem tér ki a kérdések özöne elől, és orvosságot keres s talál a legbonyolultabb helyzetekben is. Az egyik alkalommal például Pesten hívták meg előadásra. „Délelőtt tizenegykor olvasta a megbízó levélben.“ Téma: Az alkohol káros hatása az ember munkájára. — Ki az ördög érhet rá délelőtt tizenegykor előadást hallgatni, tűnődött magában. Amikor belépett az előadóterembe, kissé meglepődött. Csupa férfi, barna legények várakoztak rá. A pesti muzsikusvilág színe-java. — Mi az ördögöt mondok én ezeknek? — törte a fejét. Tartsak egy alkoholellenes előadást, amikor én is jónéhányszor együtt hajtogattam velük? Ránézet Lakatos Sándorra, s az mintha gúnyosan mosolygott volna az orra alatt. Valamit ki kell találni, mert a pesti nagy „romák“ előre nevetnek. — Hát ki a legjobb fiihallású zenész? — kezdte váratlanul az előadó. A zenészek súgtak-búgták és végül Rácz Jóska Balogh Laci nevét említette. — Akkor kérek egy hegedűt — jelentette Tft át etőadó. Ez meg mi a csodát akarhat, nézett össze a hallgatóság. De azért adtak egy szárazfát, amelyet Buga doktor lehangolt. — Tessék, hangolja fel — nyújtotta oda Balogh Lacinak. A zenész négy perc múlva jelentette, hogy kész. — Stimmel, emberek? kérdezte Buga doktor. — Príma! — jelentették kt többen Is. — Megérdemelne érte egy féldeci rumot? — fordult újból a hallgatósághoz. — Egy decit is — kiabálták az emelvény felé. Az orvos intett a pincérnek, s az hozta a decit. — Igya meg, Laci — adta oda a hegedűstlmmelőnek az előadó. — Hát ezzel meg mi a csudát akarhat? — néztek kérdően egymásra a zenészek. Buga doktor ekkor elkezdett beszélni a különböző italfélékről és annak hatásáról. Egy negyedóra elteltével azonban hirtelen abbahagyta az előadást. — Kérem újból a hegedűt! — Csak nem muzsikálni akar — gondolták a hallgatók ijedten és néhányon előre bedugták a fülüket. Az aggódás fölösleges volt, a hegedű nem sírt fel, hanem újból lehangolódott. — No Laci, hangolja fel még egyszer. Amaz jókedvűen, szélesen mosolyogva nekilátott. Pengette, pengette a húrokat, de azok valahogy nem akartak engedelmeskedni. Telt-múlt az idő és már tzzadságcseppek gyöngyöztek Balogh Laci homlokán, mire a „nagyok" bólintgatni kezdtek, hogy jó lesz. A hangolás pontosan huszonhárom percig tartott. — Hát csak ezt akartam mondani az alkohol káros hatásáról a munkára — fejezte be az előadását Buga doktor. Ekkor felállt a hallgatóságból Lakatos Sándor és kerek-perec kijelentette: — Ha nekem még egyszer valaki basalás előtt beiszik a bandából, úgy kirúgom, hogy csak a Gellért-hegyen áll meg. Ez a példa ts Igazolja, hogy Buga doktor mindig azt a formát keresi, amellyel legjobban hozzá tud férkőzni a hallgatósághoz, aztán a nép egyszerű nyelvén tolmácsolja mondanivalóját. Népszerűén — ez a jelszava: Soha nem szabad a fellegekben járni. A cél, hogy az emberek szórakozva kapjanak valamit, amelyből hasznosat meríthetnek. Dr. Buga László, bár már hatvan éves, fantasztikus munkabírású ember. Amellett, hogy főszerkesztője Az egészség című lapnak, állandó munkatársa a Szabad Földnek, Rádiónak, titkára a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak. Arról nem is beszélve, hogy emellett 50—60 előadást tart évente szerte az országban és az utóbbi években nálunk is. Emellett egész sor könyve jelent meg a népegészségről. Sokat írt már eddig ts, de még többet szeretne. S így bármennyire ts kedveli munkáját, nem ragaszkodik eddigi funkcióihoz és a népszerűség tetőfokán szívesen megy nyugdíjba. Nyugdíjba, de nem pihenni, mert ezernyi élményt kell megírnia a népegészségügy érdekében. Igaz, az utóbbi években sokat javult a helyzet és örvendetesen nő az egészségügy iránt, mégsem árt népszerű tudományos írásokkal figyelmeztetnt az embereket egészségük érdekében. Vajon honnan van ennyi energiája, ereje a törékeny embernek a munkához. Szerinte ehhez nem erős fizikum, hanem optimizmus és örök jókedv kell. „Nagy a feje, búsuljon a ló" a legkedveséb mondása. Miért kell egyes embereknek minden felett keseregni, mikor a rossz és a jó nagyon is tág fogalom. Azok gondolkoznak okosan, akiknek az a szólásmondásuk „Soha roszszabbul ne legyeni" Ha már csak egy élete van az embernek, és nem három, hogy így ts, úgy is élhetne, akkor azt lehetőleg vidáman, jókedvűen kell leélni. Buga doktort az optimizmusa soha nem hagyta cserben, még akkor sem, amikor negyvennégyben a nyilasok elcipelték a bizonytalanságba. Bízott és hitt az életben, s kissé fogyva bár, de visszakerült szeretteihez. Hinni, bízni kell az emberekben, szeretni az életet, s egészséges mosolyt varázsolni az arcokra. Az optimizmus, a jókedv, a bizalom a legjobb orvosság minden betegségre. A népszerű orvos mosolya, derűje lelket önt az emberekbe és azért szeretik annyira az előadásait. Előadása befejeztével Jókán, Hidaskürtön Is azért nyúlt feléje annyi kéz és hangzott el az őszinte, szívből jövő szó: „Jöjjön el máskor is!“ TÖTH DEZSŐ Pillanatfelvétel Bácsiéról Kicsi szövetkezet a bapsfai. ötvenhét tagja 387 hektár földön gazdálkodik. Ám eredményeit tekintve a dunaszerdahelyi járásban a harmadik helyen található, vagyis a legjobbak között. A szövetkezet agronőmusa Gál Pál épp egy útrakész traktor mellett állt. — Hová, hová? — Vetőmagért. Sürget a szép idő, KÖSZÖNET A SZERVEZŐKNEK Buga doktor a szerkesztőségünknek küldött levelében köszöni meg Krajcsovics elvtársnak, a Vöröskereszt galántai járási titkárának és Varga Józsefnek az előadások szervezését és a kedves törődést. Emellett meleg szeretettel gondol a közreműködő dr. Feldmár Zoltánra, a járás higiénikusára, akivel egy celláben volt bezárva a nyilasok alatt s részben rajta keresztül fejlődött ki a baráti kapcsolat a galántai járás egészségügyi dolgozóival. szeretnénk mielőbb földben tudni az őszieket. Ezek a szavak jőnéhány nappal ezelőtt hangzottak el. Azóta a búza jórészt már a vetőágyba került. S a többi őszi munka is jócskán megfogyatkozott. Ebből a munkából Pék Gyula és Bittera János traktorosok igazán példásan kivették a részüket. Ugyanakkor a növénytermesztés többi dolgozói is derekasan helytálltak. Bár jó a növénytermesztés, Bacsfán az alappillére a közösnek mégis az állattenyésztés. A malacnevelésre és a tejtermelésre szakosítottak. Már a múlt évben likvidálták a TBC-s teheneket, s helyettük saját nevelésű üszőket állítottak tehénsorba. — Mekkora a tehénállományuk? A kérdésre Albert László ad választ. — Százöt darab. — S a tejátlag? " Év elejétől 8,55 liter tehenenként naponta. Legjobb fejőink: Bernáth László, 8,93 liter, s Bartal László 8,63 literes fejési átlaggal. Bacsfán a munkaegység értéke 26 korona. Jut prémiumra is. Ez évben már 28 ezer koronát fizetek ki erre a célra, s az év végén ez az összeg még meghatványozódik. » Pénzügyi tervét mindezidáig a szövetkezet teljesítette. Ez mind a tagság, mind a vezetőség s Németh István ökonómus érdeme. Jávorka Mária, Bős Híradás Középtúrról Eredményes 15 esztendőt hagyott már maga mögött a középtúri szövetkezet. Az évforduló alkalmával színpompás felvonulást rendeztek, amelyen résztvett a falu apraja, nagyja. A kultúrműsort — amelyen a többi között népi táncok is váltották egymást, s a szövetkezet fiataljai adták elő — sportdélután követte, utána pedig népi mulatság keretében vigadtak a szövetkezet tagjai. Vigadhattak is, hiszen a középtúrt szövetkezet a lévai járás legjobbjai között szerepel. A munkaegység értéke 24 korona. Jólét köszöntött be a tagok portájára. A régi kis családi házak helyett új, tágas, korszerűen berendezett lakóházak sorakoznak faluszerte. Mindezt a közös gazdálkodásnak, az összefogásnak, valamint saját szorgalmuknak, kezdeményezéseiknek köszönhetik. Belányi J., Ipolyszakállas Kilógott a fácán farka a hubertusz alól Aki megszerzi a vadászengedélyt, puskát vásárol, az szeretné is a vállára akasztani, s szabad idejében végigbolyongani a határt. — Nem árt egy kis kikapcsolódás — mondogatta elégedett mosollyal Narancsik Ferenc, amikor letette a vizsgát. Azóta már eltelt Jőnéhány hónap, de Narancsik barátunk puskája még szellőzetlenül pihen a bőrtokban. Hogy miért? Erre szeretne ő is választ kapni a kisudvarnoki vadásztársulattól. Narancsik Ferenc Kisudvarnokon vendéglősködött, amikor jelentkezett a vadásztanfolyamra. Az ottani vadásztársaság akkor még melegen javasolta. Az ellen sem volt semmi kifogásuk, hogy vizsgára menjen. A tagsági gyűlés azt sem szavazta le, hogy Narancsik kívánatos Kisudvarnokon. Az újdonsült vadász, aki közben beköltözőt Szerdahelyre, nem is kapott semmit írásban, csak egyszerűen nem hívták meg a gyűlésre. Csak úgy az elnök és a vadászgazda döntötte el a kérelem sorsát. Mik voltak a kifogások? Állítólag Narancsik nem teljesítette a kötelességét a jelöltségi idő alatt. Hogy mit nem teljesített, arra már nincs válasz. Legfeljebb egyet vethetnek a szemére. Az egyik vadászösszejövetelen elkésett a lakoma elkészítésével. De a tagok azért megették a vacsorát, amelynek az órát a mai napig sem tisztázták. Talán ez lenne az ok? Egy idősebb vadásszal beszélgettem a kérdésről, aki egy időben elnöke is volt a társaságnak, ö mesélte, hogy 1963-ig egy vadásztársaság volt a szerdahelyi és az udvarnoki. Amikor különváltak négyen a szerdahelyiek közül. Kisudvarnokon maradtak tagok. Az első évben elnökké és vadászgazdává is falubelit választottak. Ez nem is lett volna baj, ha később nem kezdenek a rossz nyelvek« beszélni. Fácánt lőttek, fáról. Özet ejtettek el tiltott időben. Ami a legfurcsább, állítólag a vadászgazda és a pénztáros is ludas volt a dologban. A szerdahelyiek kezdtek kíváncsiskodni. — Majd az évzárón tisztázzuk — mondta az elnök. A tisztázás nem igen ment, mert annak idején az éj leple alatt véletlenül összetalálkoztak a rossz úton járók. Kéz kezet mos alapján akarták eltussolni a kényes kérdést. A szerdahelyiek a sarkukra álltak és végül elnökcsere lett. A szerdahelyiek közül levő elnök kezdte rövidebbre fogni a gyeplőt. Hiába volt azonban a gyakori ellenőrzés, megint csorba esett a vadászbecsületen. Még az év november elején fácánvadászatot rendeztek és a tervezett 18 darabot ki is lőtték. Pár napra rá az elnök és a szerdahelyiek nélkül az udvarnokiak közül néhányan újból kimentek, mert fácán és nyúlhúsra vásott a foguk. A következő nap az egyik Szerdahelyen dolgozó vadásztárs szabadságot vett ki, s véletlenül ezen a napon sírt a rosszul eltalált őz. De az illető állítólag még december 4-én Is pufogtatott kacsára. Az elnök egy borús decemberi napon a Kísudvarnokra költöző öccsénél segédkezett. Ahogy a ház előtt tettek-vettek, egy puskás, hátizsákos férfira lettek figyelmesek. Amikor az észrevette az elnököt, gyorsan szedte a lábát és eliszkolt, de azért kitudódott, hogy két fácán volt a hátizsákban. Az elnök az esetet jelentette a járáson is, s a vége az lett, hogy ki akarták zárni a társaságból. A múlt ősszel tiltották a nyúl lövését, mivel Alsó-Csallóközben az árvíz miatt kipusztult az állomány. Hiába volt a figyelmeztetés, a hátizsákok azért csak megteltek. Sőt, még azt is odavágták az „okoskodőknak“, hogy már megint fölöslegesen jár a leveslesőjük. Hogy megmutassák, ki az úr a háznál, a szerdahelyi elnök leváltása után a régit választották meg, elfelejtve, hogy nemrégen még kilógott a feketén lőtt fácán farka a hubertusz alól. Szóval, egy-két dolgot elmesélt a régi vadászember. Jó, jó, de mi köze ennek a Narancsik ügyhöz? Látszólag semmi, s mégis itt van a kutya elásva. Éppen eleget okoskodtak a szerdahelyiek. Mindenbe beleütötték az orrukat. Még csak az hiányzik, hogy erősödjenek. Sokkal Jobb volna, ha négy kotnyeleskedőből inkább három lenne, mintsem hogy öt. Arról nem is beszélve, hogy az ötödik szintén kommunista. Habár a taggyűlés nem szavazott, mégsem egyedül az elnök és a vadászgazda véleménye, hogy nincs szükség Narancsikra. Hiszen az éj leple alatt összetalálkoetak, s azonkívül is jól ismerik egymás gyengéjét. Miért ne intéznék hát kéz kezet mos közmondás alapján a dolgokat. Maradjon csak inkább minden a faluban. Előrelátók, gondosak a kisudvarnoki vadászok, de valamiről mégis megfeledkeztek; először arról, hogy a vadészelöírások szerint ott kell felvenni, ahol jelölték a vadászt; s másodszor, írásban kell értesíteni, ha valakinek elutasítják a kérvényét. De talán arra sem gondoltak, hogy valaki más is belenéz a kártyájukba, és ha éppen nem is látják a fácán farkát lógni, mégis véleményt mondanak, esetleg beleszólnak egy vadásztársaság fura tevékenységébe. —tt— V > Q> E; *<8 \ s :♦ o> \ s5 o 8 mJC > o > e > *o 3> ♦N O O TS O E :♦ _ S3 c >» (Q O) :* «aß > O "3 §■_£ < IQ
