Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-22 / 42. szám

Jöjjön el máskor is 'A minap kedves vendég járt a galántaí Járásban és a Bratislava melletti Bberhardon. Dr. Buga László érde­mes orvos és ez év februárjától a Munkaérdemrend tulajdonosa tartott előadást Feketenyéken, Htdaskürtön, Jókán és az említett faluban. Az író, a népszerű orvos, újságíró, kiváló előadó az utóbbi években több alkalom­mal járt Dél-Szlovákiában és előadásai mindenütt kivál­tották a hallgatóság tetszését. Vajon miért közkedveltek a hatodik évtized határát 'átlépő orvos előadásai. Űrre talán legjobban egy nagy­­bajuszú mátyusföldi parasztember véleménye adja meg a választ. „Egyet nem értek" — mondta az előadás után, „pontosan úgy lövi a szót, mintha idevalósi lenne". A csodálkozó ember nem ismerte Buga doktort, nem tudta, hogy Szlovákiában cseperedett fel és csak a má­sodik világháború vérzivatarát követő években települt át Magyarországra. De hiába él már régen Budapesten, Laci bácsi szívben falusi marad és az egyszerű emberek között érzi igazán otthon magát. Ezért tud olyan őszin­tén a falusi emberekhez szólni s nyelvükön beszélni. De azért is értik az egyszerű emberek a szavát, mert elő­adásában soha nem jár a fellegekben, és a nép életéből vett anekdotákkal úgy tudja fűszerezni mondanivalóját, hogy a hallgatóság nem is tudja, színházban van-e vagy egészségügyi előadáson. De talán dr. Bugát az hozza legközelebb a hallgatósághoz, hogy soha nem ragaszko­dik mereven a meghirdetet előadást témához. Szerinte többet érő arról beszélni, amiről az emberek hallani akarnak. — A feleségem és a pipám; ez a kettő ne hagyjon el sohasem — mondogatja Laci bácsi. Ezerarcú ember Buga doktor, sohasem tér ki a kérdé­sek özöne elől, és orvosságot keres s talál a legbonyo­lultabb helyzetekben is. Az egyik alkalommal például Pesten hívták meg előadásra. „Délelőtt tizenegykor ol­vasta a megbízó levélben.“ Téma: Az alkohol káros ha­tása az ember munkájára. — Ki az ördög érhet rá dél­előtt tizenegykor előadást hallgatni, tűnődött magában. Amikor belépett az előadóterembe, kissé meglepődött. Csupa férfi, barna legények várakoztak rá. A pesti mu­­zsikusvilág színe-java. — Mi az ördögöt mondok én ezeknek? — törte a fejét. Tartsak egy alkoholellenes előadást, amikor én is jónéhányszor együtt hajtogattam velük? Ránézet Lakatos Sándorra, s az mintha gúnyo­san mosolygott volna az orra alatt. Valamit ki kell ta­lálni, mert a pesti nagy „romák“ előre nevetnek. — Hát ki a legjobb fiihallású zenész? — kezdte vá­ratlanul az előadó. A zenészek súgtak-búgták és végül Rácz Jóska Balogh Laci nevét említette. — Akkor kérek egy hegedűt — jelentette Tft át ető­­adó. Ez meg mi a csodát akarhat, nézett össze a hallgató­ság. De azért adtak egy szárazfát, amelyet Buga doktor lehangolt. — Tessék, hangolja fel — nyújtotta oda Balogh Lacinak. A zenész négy perc múlva jelentette, hogy kész. — Stimmel, emberek? kérdezte Buga doktor. — Príma! — jelentették kt többen Is. — Megérdemelne érte egy féldeci rumot? — fordult újból a hallgatósághoz. — Egy decit is — kiabálták az emelvény felé. Az orvos intett a pincérnek, s az hozta a decit. — Igya meg, Laci — adta oda a hegedűstlmmelőnek az előadó. — Hát ezzel meg mi a csudát akarhat? — néztek kér­dően egymásra a zenészek. Buga doktor ekkor elkezdett beszélni a különböző italfélékről és annak hatásáról. Egy negyedóra eltelté­vel azonban hirtelen abbahagyta az előadást. — Kérem újból a hegedűt! — Csak nem muzsikálni akar — gondolták a hallga­tók ijedten és néhányon előre bedugták a fülüket. Az aggódás fölösleges volt, a hegedű nem sírt fel, hanem újból lehangolódott. — No Laci, hangolja fel még egyszer. Amaz jókedvűen, szélesen mosolyogva nekilátott. Pen­gette, pengette a húrokat, de azok valahogy nem akar­tak engedelmeskedni. Telt-múlt az idő és már tzzadság­­cseppek gyöngyöztek Balogh Laci homlokán, mire a „na­gyok" bólintgatni kezdtek, hogy jó lesz. A hangolás pontosan huszonhárom percig tartott. — Hát csak ezt akartam mondani az alkohol káros hatásáról a munkára — fejezte be az előadását Buga doktor. Ekkor felállt a hallgatóságból Lakatos Sándor és ke­rek-perec kijelentette: — Ha nekem még egyszer valaki basalás előtt beiszik a bandából, úgy kirúgom, hogy csak a Gellért-hegyen áll meg. Ez a példa ts Igazolja, hogy Buga doktor mindig azt a formát keresi, amellyel legjobban hozzá tud férkőzni a hallgatósághoz, aztán a nép egyszerű nyelvén tolmá­csolja mondanivalóját. Népszerűén — ez a jelszava: Soha nem szabad a fellegekben járni. A cél, hogy az emberek szórakozva kapjanak valamit, amelyből hasz­nosat meríthetnek. Dr. Buga László, bár már hatvan éves, fantasztikus munkabírású ember. Amellett, hogy főszerkesztője Az egészség című lapnak, állandó munkatársa a Szabad Földnek, Rádiónak, titkára a Tudományos Ismeretter­jesztő Társaságnak. Arról nem is beszélve, hogy emel­lett 50—60 előadást tart évente szerte az országban és az utóbbi években nálunk is. Emellett egész sor könyve jelent meg a népegészségről. Sokat írt már eddig ts, de még többet szeretne. S így bármennyire ts kedveli mun­káját, nem ragaszkodik eddigi funkcióihoz és a népsze­rűség tetőfokán szívesen megy nyugdíjba. Nyugdíjba, de nem pihenni, mert ezernyi élményt kell megírnia a nép­­egészségügy érdekében. Igaz, az utóbbi években sokat javult a helyzet és örvendetesen nő az egészségügy iránt, mégsem árt népszerű tudományos írásokkal figyelmeztetnt az embereket egészségük érdekében. Vajon honnan van ennyi energiája, ereje a törékeny embernek a munkához. Szerinte ehhez nem erős fizi­kum, hanem optimizmus és örök jókedv kell. „Nagy a feje, búsuljon a ló" a legkedveséb mondása. Miért kell egyes embereknek minden felett keseregni, mikor a rossz és a jó nagyon is tág fogalom. Azok gondolkoz­nak okosan, akiknek az a szólásmondásuk „Soha rosz­­szabbul ne legyeni" Ha már csak egy élete van az em­bernek, és nem három, hogy így ts, úgy is élhetne, akkor azt lehetőleg vidáman, jókedvűen kell leélni. Buga doktort az optimizmusa soha nem hagyta cser­ben, még akkor sem, amikor negyvennégyben a nyilasok elcipelték a bizonytalanságba. Bízott és hitt az életben, s kissé fogyva bár, de visszakerült szeretteihez. Hinni, bízni kell az emberekben, szeretni az életet, s egészsé­ges mosolyt varázsolni az arcokra. Az optimizmus, a jó­kedv, a bizalom a legjobb orvosság minden betegségre. A népszerű orvos mosolya, derűje lelket önt az em­berekbe és azért szeretik annyira az előadásait. Előadása befejeztével Jókán, Hidaskürtön Is azért nyúlt feléje annyi kéz és hangzott el az őszinte, szívből jövő szó: „Jöjjön el máskor is!“ TÖTH DEZSŐ Pillanatfelvétel Bácsiéról Kicsi szövetkezet a bapsfai. ötven­­hét tagja 387 hektár földön gazdál­kodik. Ám eredményeit tekintve a dunaszerdahelyi járásban a harmadik helyen található, vagyis a legjobbak között. A szövetkezet agronőmusa Gál Pál épp egy útrakész traktor mellett állt. — Hová, hová? — Vetőmagért. Sürget a szép idő, KÖSZÖNET A SZERVEZŐKNEK Buga doktor a szerkesztősé­günknek küldött levelében köszö­ni meg Krajcsovics elvtársnak, a Vöröskereszt galántai járási titká­rának és Varga Józsefnek az elő­adások szervezését és a kedves törődést. Emellett meleg szeretet­tel gondol a közreműködő dr. Feldmár Zoltánra, a járás higiéni­kusára, akivel egy celláben volt bezárva a nyilasok alatt s rész­ben rajta keresztül fejlődött ki a baráti kapcsolat a galántai járás egészségügyi dolgozóival. szeretnénk mielőbb földben tudni az őszieket. Ezek a szavak jőnéhány nappal ez­előtt hangzottak el. Azóta a búza jórészt már a vetőágyba került. S a többi őszi munka is jócskán megfo­gyatkozott. Ebből a munkából Pék Gyula és Bittera János traktorosok igazán példásan kivették a részüket. Ugyanakkor a növénytermesztés többi dolgozói is derekasan helytálltak. Bár jó a növénytermesztés, Bacs­­fán az alappillére a közösnek mégis az állattenyésztés. A malacnevelésre és a tejtermelésre szakosítottak. Már a múlt évben likvidálták a TBC-s teheneket, s helyettük saját nevelésű üszőket állítottak tehénsorba. — Mekkora a tehénállományuk? A kérdésre Albert László ad vá­laszt. — Százöt darab. — S a tejátlag? " Év elejétől 8,55 liter tehenen­ként naponta. Legjobb fejőink: Ber­­náth László, 8,93 liter, s Bartal László 8,63 literes fejési átlaggal. Bacsfán a munkaegység értéke 26 korona. Jut prémiumra is. Ez évben már 28 ezer koronát fizetek ki erre a célra, s az év végén ez az összeg még meghatványozódik. » Pénzügyi tervét mindezidáig a szö­vetkezet teljesítette. Ez mind a tag­ság, mind a vezetőség s Németh Ist­ván ökonómus érdeme. Jávorka Mária, Bős Híradás Középtúrról Eredményes 15 esztendőt hagyott már maga mögött a középtúri szövet­kezet. Az évforduló alkalmával szín­pompás felvonulást rendeztek, ame­lyen résztvett a falu apraja, nagyja. A kultúrműsort — amelyen a többi között népi táncok is váltották egy­mást, s a szövetkezet fiataljai adták elő — sportdélután követte, utána pedig népi mulatság keretében vigad­tak a szövetkezet tagjai. Vigadhattak is, hiszen a középtúrt szövetkezet a lévai járás legjobbjai között szerepel. A munkaegység ér­téke 24 korona. Jólét köszöntött be a tagok portájára. A régi kis családi házak helyett új, tágas, korszerűen berendezett lakóházak sorakoznak faluszerte. Mindezt a közös gazdál­kodásnak, az összefogásnak, valamint saját szorgalmuknak, kezdeményezé­seiknek köszönhetik. Belányi J., Ipolyszakállas Kilógott a fácán farka a hubertusz alól Aki megszerzi a vadászenge­délyt, puskát vásárol, az szeretné is a vállára akasztani, s szabad idejében végigbolyongani a határt. — Nem árt egy kis kikapcsoló­dás — mondogatta elégedett mo­sollyal Narancsik Ferenc, amikor letette a vizsgát. Azóta már eltelt Jőnéhány hó­nap, de Narancsik barátunk pus­kája még szellőzetlenül pihen a bőrtokban. Hogy miért? Erre szeretne ő is választ kap­ni a kisudvarnoki vadásztársulat­­tól. Narancsik Ferenc Kisudvarno­­kon vendéglősködött, amikor je­lentkezett a vadásztanfolyamra. Az ottani vadásztársaság akkor még melegen javasolta. Az ellen sem volt semmi kifogásuk, hogy vizsgára menjen. A tagsági gyűlés azt sem szavazta le, hogy Naran­csik kívánatos Kisudvarnokon. Az újdonsült vadász, aki közben be­költözőt Szerdahelyre, nem is ka­pott semmit írásban, csak egysze­rűen nem hívták meg a gyűlésre. Csak úgy az elnök és a vadász­gazda döntötte el a kérelem sor­sát. Mik voltak a kifogások? Állítólag Narancsik nem teljesí­tette a kötelességét a jelöltségi idő alatt. Hogy mit nem teljesített, arra már nincs válasz. Legfeljebb egyet vethetnek a szemére. Az egyik vadászösszejövetelen elkésett a lakoma elkészítésével. De a tagok azért megették a vacsorát, amely­nek az órát a mai napig sem tisz­tázták. Talán ez lenne az ok? Egy idősebb vadásszal beszélget­tem a kérdésről, aki egy időben elnöke is volt a társaságnak, ö mesélte, hogy 1963-ig egy vadász­­társaság volt a szerdahelyi és az udvarnoki. Amikor különváltak négyen a szerdahelyiek közül. Kis­udvarnokon maradtak tagok. Az első évben elnökké és vadászgaz­dává is falubelit választottak. Ez nem is lett volna baj, ha később nem kezdenek a rossz nyelvek« beszélni. Fácánt lőttek, fáról. Özet ejtettek el tiltott időben. Ami a legfurcsább, állítólag a vadászgaz­da és a pénztáros is ludas volt a dologban. A szerdahelyiek kezd­tek kíváncsiskodni. — Majd az év­zárón tisztázzuk — mondta az elnök. A tisztázás nem igen ment, mert annak idején az éj leple alatt véletlenül összetalálkoztak a rossz úton járók. Kéz kezet mos alapján akarták eltussolni a ké­nyes kérdést. A szerdahelyiek a sarkukra álltak és végül elnök­csere lett. A szerdahelyiek közül levő el­nök kezdte rövidebbre fogni a gyeplőt. Hiába volt azonban a gyakori ellenőrzés, megint csorba esett a vadászbecsületen. Még az év november elején fácánvadásza­­tot rendeztek és a tervezett 18 da­rabot ki is lőtték. Pár napra rá az elnök és a szerdahelyiek nélkül az udvarnokiak közül néhányan újból kimentek, mert fácán és nyúlhúsra vásott a foguk. A kö­vetkező nap az egyik Szerdahe­lyen dolgozó vadásztárs szabadsá­got vett ki, s véletlenül ezen a napon sírt a rosszul eltalált őz. De az illető állítólag még decem­ber 4-én Is pufogtatott kacsára. Az elnök egy borús decemberi napon a Kísudvarnokra költöző öccsénél segédkezett. Ahogy a ház előtt tettek-vettek, egy puskás, hátizsákos férfira lettek figyelme­sek. Amikor az észrevette az elnö­köt, gyorsan szedte a lábát és el­­iszkolt, de azért kitudódott, hogy két fácán volt a hátizsákban. Az elnök az esetet jelentette a járáson is, s a vége az lett, hogy ki akarták zárni a társaságból. A múlt ősszel tiltották a nyúl lövését, mivel Alsó-Csallóközben az árvíz miatt kipusztult az állo­mány. Hiába volt a figyelmeztetés, a hátizsákok azért csak megteltek. Sőt, még azt is odavágták az „okoskodőknak“, hogy már megint fölöslegesen jár a leveslesőjük. Hogy megmutassák, ki az úr a háznál, a szerdahelyi elnök le­váltása után a régit választották meg, elfelejtve, hogy nemrégen még kilógott a feketén lőtt fácán farka a hubertusz alól. Szóval, egy-két dolgot elmesélt a régi vadászember. Jó, jó, de mi köze ennek a Narancsik ügyhöz? Látszólag semmi, s mégis itt van a kutya elásva. Éppen eleget okoskodtak a szer­dahelyiek. Mindenbe beleütötték az orrukat. Még csak az hiány­zik, hogy erősödjenek. Sokkal Jobb volna, ha négy kotnyeleskedőből inkább három lenne, mintsem hogy öt. Arról nem is beszélve, hogy az ötödik szintén kommu­nista. Habár a taggyűlés nem szava­zott, mégsem egyedül az elnök és a vadászgazda véleménye, hogy nincs szükség Narancsikra. Hiszen az éj leple alatt összetalálkoetak, s azonkívül is jól ismerik egymás gyengéjét. Miért ne intéznék hát kéz kezet mos közmondás alapján a dolgokat. Maradjon csak inkább minden a faluban. Előrelátók, gondosak a kisud­varnoki vadászok, de valamiről mégis megfeledkeztek; először ar­ról, hogy a vadészelöírások szerint ott kell felvenni, ahol jelölték a vadászt; s másodszor, írásban kell értesíteni, ha valakinek elutasít­ják a kérvényét. De talán arra sem gondoltak, hogy valaki más is belenéz a kártyájukba, és ha éppen nem is látják a fácán far­kát lógni, mégis véleményt mon­danak, esetleg beleszólnak egy vadásztársaság fura tevékenysé­gébe. —tt— V > Q> E; *<8 \ s :♦ o> \ s5 o 8 mJC > o > e > *o 3> ♦N O O TS O E :♦ _ S3 c >» (Q O) :* «aß > O "3 §■_£ < IQ

Next

/
Thumbnails
Contents