Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-22 / 42. szám

Szlovákia-szerte hosszú fehér csík jelzi, hogy rohamosan épül a több száz kilométer hosszú Barátsági Gázvezeték. Síkságokon, dombokon, völgyeken át vezet a hatalmas mű. örülnek Is a vidéki lakosok, hisz nemsokára családi házaikban olcsó gázzal füthetnek. Az öröm azonban sokszor ürömmel jár. Ebben az esetben sincs kivétel. Amikor nemrég a kőkeszt szövetkezetben jártunk, Szálát József, az EFSZ elnöke és Gömöri Imre agronómus nem valami dicséröleg nyilatkoztak a gázvezetékről. Egyszerre robbant ki belőlük a szó. — Annyi bosszúságot okozott már ez a gázvezeték, hogy ki sem tudjuk mondani. Kár kár után. Hiába küldjük a táviratokat az illetékeseknek, mtnden megy tovább a régi úton. Most ts annyira leszűkítették a patak folyását, hogy elárasztották a legelők egy részét és a takarmányrépát. A ktfakadás után összegezik a kárt, mely nem kevesebb, mint 200 ezer koronára rúg, és jelenleg húsz hektár van víz alatt. Tehát egyrészt örülhetünk a gyorsan épülő gázvezetéknek, másrészt helyenként a kőkesziekhez hasonlóan bosszankodnak. Egy kis megértéssel, szakszerű munkával — tekintettel a mezőgazdasági üzemekre is — nem lehetne ezt másképp csinálni? (Kép és szöveg: Bállá) Polietilén a Slovnaftból A bratislavai Slovnaft kibővítette petrolkémiai termelését, ami által lényegesen megjavult Csehszlovákia műanyagbázisa. Október 12-én meg­kezdte az első hazai polietilén termelését. Ezáltal a Slovnaft az aceton és fenoltermelés bevezetése után valóságos petrolkémiai kombinát lett. A polietilén előnye, hogy jól feldolgozható, magas szigetelőképessége és vegyi ellenállóképessége van. Törhetetlen tárgyakat készítenek belőle. A csehszlovák polietilén Bralen elnevezés alatt kerül forgalomba. Hazánk mentesül a külföldi behozataltól, amelynek tonnájáért 200 dollárt fizettünk. A külföldről behozott technológiai berendezés költsége 2—2,5 év alatt megtérül. A felesleget a világpiacon könnyen lehet értékesíteni. Bene Józseffel, a Csornai Helyi Nem­­seti Bizottság tit­­tárával beszélge­tünk. A toll embe­re kérdez, a nép választót) képvisel­ője válaszol. Hosz- 5zas töprengés és Bene József mérlegelés után születik meg a dön­tés, szőljon-e a cikk a cigány szárma­zású lakosság életkörülményeinek megkönnyítéséről. A szót tett követi, meglátogatjuk a cigánynegyedet. Első­ként Balogh Árpádhoz nézünk be. Mint a helyi nemzeti bizottság képvi­selője, ő a „cigánymegbízott“. Szikár, hatvanas férfi fogad a ta­karos kis ház ajtajában. Zavartan mentegetőzik: — Rosszkor jöttek, épp festünk. Nagy a felfordulás. Beszlégetés közben megtudjuk, hogy 33 évig dolgozott a füleki zománc­gyárban. Munkahelyén soha nem éreztették vele, hogy cigány. Becsül­ték, mert jól dolgozott. — Most már nyugdíjas vagyok — mondja. — Kettecskén élünk a fele­ségemmel. Nem panaszkodom, min­denünk megvan, ami szükséges. Balogh Árpád ismeri a csornai ci­gányokat. Problémáikat, gondjaikat. Megemlíti a beléjük diktált kisebb­rendűségi érzést, a „fehérek“ iránti bizalmatlanságot. De elismeri azt is, sokan még most sem szívesen moz­dulnak ki a régi tespedésből. Meg­szokták. Nem ismernek jobbat, szeb­bet. S Balogh Árpádot éppen ez a helyzet nyugtalanítja. — Ezen a téren vár ránk a leg­több munka — mondja. — Végre kell hajtanunk a műtétet, ki kell operál­nunk a fekélyt, mint a sebész, ma­gának a betegnek az érdekében. Csornán harminc házban 145 ci­gányszármazású személy él. Többé­­kevésbé kulturált körülmények kö­zött. A felemelkedettebbek közé tarto­zik Balogh Árpádon kívül Hangonyi Lajos is. Fiatal ember, nagyon tiszta, csinos lakásának udvarán találkozunk vele. 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1966. október 22. — Szeretnék már elmenni ebből a negyedből, — mondja a bemutatko­zás után, mikor helyet foglalunk a szőnyeggel borított, ragyogóan tiszta konyhában. Amikor arra terelődik a szó, hogy milyen segítséget kapnak a társada­lomtól, emlékei nem a legjobbak. 1952-ben nősült és házhelyet kért az akkori elöljáróságtól, de elutasítot­ták. Pedig volt pénze elég a családi ház építésére. Fájdalmasan sóhajt fel: — Itt kellett maradnom, mert nem adtak rá lehetőséget, hogy elszakad­jak a pérótól. Más a szó, és más a valóság. Ha akkor nem is sikerült, most még­­gis elkészül a negyedből. Bőr a leg­szebb háza van. Talán Losoncra, Fü­lekre vagy Nagykürtösre megy. A látogatás után a helyi nemzeti bizottság titkárával beszélünk a jövő­ről. A következő évben már nyolc család költözik el a cigánynegyedből. Körmükre égett a probléma megoldá­sa, hisz a telepü­lésen egyetlen két­szobás lakás sincs. A fürdőszoba isme­retlen fogalom. So­kan máról holnap­ra tengődnek, nincsenek rendes mun­kaviszonyban. A gyerekek is gyakran kimaradoznak az iskolából. Egyes csa­ládokban az asztalokon gyakoribb vendég az alkohol, mint az étel, de azért a negyed már nem az, ami tíz évvel ezelőtt volt. Sok a dolgos csa­lád, a jóravaló ember. A füleki Kovo­­smaltban dolgozik például Rácz Gyula, kiváló dolgozó, Oláh Ignác, Balázs Gyula és Virág Bertalan. A helyi nemzeti bizottság titkára elmondja, hogy nagyon sokat foglal­koznak a cigány nemzetiségű dolgo­zók problémáival, ezért a negyedben nagy tekintélynek örvend a helyi nem­zeti bizottság. Egyre többen ismerik fel, hogy a látszólag kevésbé népsze­rű intézkedések az ő érdekeiket szol­gálják. A negyed lakói közül sokan segítséget nyújtanak a nemzeti bizott­ságnak, habár a többiek árulóknak bélyegzik őket. Reméljük azonban, hogy Balogh Árpád és Hangonyi La­jos példáját egyre többen követik. Agócs Vilmos, Losonc Hangonyi Lajos ITTHON TÖRTÉNT Ülésezett az Állami Pénzügyi-, Ár- és Bérbizottság Az ülésen foglalkoztak azzal a prob­lémával, hogy az árak központi szabá­lyozásának ki kell zárni az ösztönös­­séget, és az áralakulásoknak a tervek alapján kell történniük. Következete­sen érvényesíteni kell a XIII. kong­resszus irányelveit, melyek szerint a nemzeti jövedelem növekedésével arányosan növekedjék a lakosság ál­talános életszínvonala, és emelkedje­nek a reálbérek. Megvitatták az 1967- es évben sorra kerülő nagykereske­delmi árak szabályozását is. Az el­gondolások szerint szilárd árakat, elsősorban a lakosság alapvető élet­­szükségletei fedezésére szükséges áru­cikkeknél állapítanak meg, továbbá a legfontosabb mezőgazdasági termékek­nél és azon nyersanyagoknál, melyek döntő befolyással vannak a létszük­ségleti cikkek árának alakulására. Szabad árakat azokban az esetekben vezetnek be, amikor kellő verseny­­feltételek jönnek létre a minőséget és a választékot Illetően. Ismét bevezetik a limitált árakat, amelyeket szerződésekben szabnak meg. Általában a bizottság törekedik a kereslet és kínálat érvényesítésére. ALEXANDER DUBCEK ELVTÁRS KELET-SZLOVÁKIÁBAN A kelet-szlovákiai Kerületi Párt­­bizottság plénum-üiésén résztvett Ale­xander Dubőek elvtárs, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára is. Az ülésen megállapí­tották, hogy az ipari üzemek bruttó termelési tervüket 101,5 százalékra, a tiszta jövedelem tervét pedig 122,4 százalékra teljesítették. A mezőgazda­ság is eredményesen fejlődik. A hús­felvásárlás tervét 102 9, a tejét 108,4, a tojásét pedig 101.9 százalékra telje­sítették. Az ipari termelés a negyedik ötéves tervben 1985-höz viszonyítva 100 százalékkal növekszik. A vitában felszólalt Alexander Dubőek. elvtárs is, aki hangsúlyozta a pártszervezetek és kommunisták felelősségét a tervek megvalósításával kapcsolatban. AZ SZNT ELNÖKSÉGÉNEK ÜLÉSE A Szlovák Nemzeti Tanács elnöksé­gének hétfői üléséről kedden délelőtt Ján Stencl megbízott, az SZNT Népi Ellenőrző és Statisztikai Bizottságá­nak elnöke tájékoztatta az újságíró­kat. Bevezetőként megemlítette azt a ki­mutatást, amely hazánk lakosságának növekedését mérte fel az elkövetkező húsz évre. Ezek szerint országunk la­kosságának létszáma a hozzávetőleges számítások szerint 1985-ig eléri a 16 millió 169 ezer főt, vagyis 2 millió­val gyarapszik. Mint érdekességet megemlítette, hogy ennek a növeke­désnek a felét Szlovákia szolgáltatja, Az ipari tervteljesítésről szólva megemlítette, hogy az elmúlt nyolc hónap alatt majdnem három százalék­kal túlteljesítettük a tervet, s ez a bruttó jövedelem több mint 1 milliárd korona. A tavalyi évhez arányítva több mint 13 °/o-kal emelkedett a ter­melés szintje. Az ipari termelés emfelkedése mel­lett továbbra is lassú ütemben halad az építkezés, különösen a lakások, az egészség- és iskolaügyi létesítmények építése. Bár az építőipar globálisan több mint 3 %-kal túlteljesítette a reá háruló feladatokat, mégis egyes helyeken kirívó a lemaradás. Az el­telt kilenc hónap alatt csak mintegy 60 százalékban tett eleget a lakásépí­tés évi feladatának. A Duna továbbra is napirenden sze­repel. A sajtóértekezleten több kérdés hangzott el vízügyi szakembereink felé. A vízgazdaságügyi szervek kép­viselője válaszolt a feltett kérdések­re. Leszögezte, hogy általában kedve­ző a helyzet ezen a téren is. Az árvízvédelmi munkák ha nem is a kívánt ütemben, de elég jól haladnak, bár az idei rossz időjárás nagyban hátráltatta a nyár folyamán a mun­kát. (-czb-j 0 A tardoskeddi szövetkezet tehén­istállójában háromlábú bika született. A borjú egészséges, jól fejlődik. Mint rendkívüli példányt, bemutatják a párkányi Simon-Júda vásáson Is. 0 Jó vásárt csinált a szőgyéni szö­vetkezet. Kendertermését a nyitra­­ivánkai feldolgozó üzemnek adta el 2 millió 700 ezer koronáért. (L. K.) % Losoncon még ősszel megkezdik a Marx utcai női és gyermekcipőt áru­sító üzlethelyiség átépítését. Az eme­letes üzletben bőrdíszmű árut, gyer­meklábbelit és női lábbelit kezdenek árusítani az 1969-es évben. (A. V.) 0 A kelet-szlovákiai kerületben a Moldavai Városi Nemzeti Bizottság is megvitatta a XIII. kongresszus hatá­rozatait. Hogy költségvetésüket ki­bővítsék, tekepályát, helyi autóbusz­járatot, mezei téglagyárat, autószer­vizt és más szolgálatokat létesítenek. (B. N.) # Az almási szövetkezet (Bratisla­­va-Vidéke járás) már teljesítette évi tejfelvásárlási tervét. A szövetkezet még további 100 ezer liter tejet ad terven felül. ^ A pozsonypüspöki szövetkezetben Sz. J. lakost már másodízben kapták rajta kukorica lopásán, s mivel cse­lekedetét már másodízben megismétel­te, valószínű komolyabb büntetést kap. (P. L.) # Országszerte elszaporodtak az egerek. Főleg az évelő takarmányo­kat, kapásokat, burgonyát és a fiatal fákat veszélyeztetik. A szakemberek javasolják, hogy az Endrin 50 nevű irtószerből hektáronként 0,5 kg-ot adagoljanak a földművesek 540—500 liter vízzel. 9 A dunaszerdahelyi járás mező­­gazdasági üzemeinek küldöttei meglá­togatták Michal Chudík elvtársat, az SZNT elnökét. Szívélyes beszélgetés közben elmondották, hogy az átlagos tejhozamot már 2800 literre sikerült emelni, amely a legmagasabb járási átlag lesz idén. 1964 óta a hústerme­lés 700 ezer kg-mal nőtt, a tojáster­melés az 1963. évi 16,5 millióról 22,5 millióra emelkedik. • A hazánkban tartózkodó finn szakszervezeti küldöttség tagjai Brnó­­ban eszmecserét folytattak a dél-mor­­vaországi kerület szakszervezeti kép­viselőivel. • Liptovsky Ján-ban kedden két­napos szeminárium kezdődött a rét- és legelőgazdálkodás problémáiról. A tudományos dolgozók tájékoztatták az újságírókat, intézetük munkamódsze­reiről és vázolták a hegyvidéki és a hegyaljai körzetek rét- és legelőgaz­dálkodásának problémáit. 0 A hazánkban tartózkodó örmény művészek és együttesek Prágában, Bratislavában és más városokban mintegy 60 rendezvényen lépnek fel. Ezekben a napokban több kiállítás is nyílik meg, melyen dolgozóink meg­ismerhetik Örményországot. A 'kiállí­tások Prágában, Brnóban, Bratislavá­ban és Hronovban nyílnak meg. E kulturális akció keretében a tele­vízió és a rádió több műsorban fog­lalkozik majd az örmény nép múltjá­val és jelenével. 9 A köztársaság elnöke Munka­érdemrenddel tüntette ki az Olomouci Állami Tudományos Könyvtárat fenn­állásának 400. évfordulója alkalmával. Milyen módon ségíthet az EFSZ az alacsony nyugdíjjal rendelkező tagoknak? ■ Használjuk fel a szociális alapok egy részét az alacsony nyugdíjak kiegészítésére ■ A hidasi szövetkezet ipari szintű nyugdíjat akar biztosítani tagjainak ■ Az ifjúságfalvi Plavec András már 970 korona nyugdíjat kap ■ A nyugdíjasok 20—30 ár földet kapnak ■ Lapunk 41. számában már hírt adtunk arról, hogy a Szociális Biztosítás Állami Hivatala minden járásban kutatja az EFSZ-ek nyugdíjasainak élet­körülményeit. Az elemzés máris rámutatott arra, hogy az egységes föld­­művesszövetkezetek szociális alapjából mintegy 300 millió korona maradt kihasználatlanul, amelynek egy részét az alacsony nyugdíjjal rendelkező tagok megsegítésére fordíthatták volna. Az elkövetkezendő öt—tíz évben újabb félmillió szövetkezeti tag megy nyugdíjba, tehát időszerű foglalkozni azzal a kérdéssel, milyen körülmények között élnek majd. A fent említett problémával kapcsolatban tapasztalatokat gyűjtöttünk a Bratislava-vidéke, a dunaszerdahelyi és komáromi járásból. Az elemzé­sek megmutatták, hogy a mostanában nyugdíjba ment tagok átlagos havi nyugdíja 500 korona körül mozog, az előzőké pedig 400 körül. A jövőben számolnak azzal, hogy a gyengén gazdálkodó szövetkezetek tagjainak nyugdíja is eléri a 400 koronát, a magasabb szinten dolgozóké pedig az 500 koronát. Ha figyelembe vesszük a megélhetéshez szükséges anyagiakat, még ezzel sem lehetünk megelégedve, de ha az illetékes szövetkezetek is segítik tagjaikat, akkor már kevesebb panaszra lehet okuk a nyugdíjasok­nak. Tehát a szövetkezeti nyugdíjasok élete jórészt attól is függ, milyen módon segíti őket a közös gazdaság. Felmerül a kérdés, hogy a ledolgozott évek után megszabott nyugdíj mellett milyen segítséget kaphat szövetkezetétől a nyugdíjas? A segítséget három csoportba oszthatjuk: A nyugdíj pénzbeli kiegészítésére, földjuttatásra és természetbeni segít­ségre. A már említett három járásban a három szempontot figyelembe véve beszélgettünk a szociális szakosztályok dolgozóival és a szövetkezeti funk­cionáriusokkal. A helyszíni tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megértő, rugalmasan cselekvő szövetkezeti vezetőségek máris metgették az első lépéseket nyugdíjasaink megsegítésére. A Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság szociális szakosztályán Sidó Adél előadóval és Kovács Károly ökonómussal beszélgettünk. Szerintük ál­talában a szövetkezetek 100—150 koronával egészítik ki az alacsony nyug­díjjal rendelkezők havi járandóságát, és általában 20—25 ár földet adnak. Egyes helyeken nem idegenkednek a természetbeni juttatástól sem. Hogy csak néhány példát említsünk, a felsőpatonyi szövetkezet minden nyug­díjas járandóságát 400 koronára egésztíi ki, a bögellői szövetkezet szintén hasonlóan cselekszik, de még 100 kg gabonát is ad egyszeri juttatás címén. A nyárasdi szövetkezet szintén 100 koronát ad az alacsony nyugdíjhoz, és minden ledolgozott évre további 10 koronát. A járásban az átlagos nyug­díj a számítások szerint 400 korona. Viszont számítanak azzal, hogy a kö­zeljövőben lényegesen emelkedik a nyugdíjátlag, mégpedig azáltal, hogy a 48 szövetkezetből január elseje óta már 33 magas szinten gazdálkodik, ami azt jelenti, hogy a tagok átlagos nyugdíja 500—800 korona lesz. A Bratislava-vidéke járásban a hidasi szövetkezetben Szelecky János, a szövetkezet elnöke a világ legtermészetesebb hangján nyilatkozott a nyugdíjasoknak nyújtandó segítségről. Mintegy félszáz nyugdíjast tartanak nyilván, és kivétel nélkül mindenkinek 400 koronára egészítik ki a nyug­díjat. Ehhez még 30 ár földet juttatnak. A jövőben 500 koronára akarják emelni az átlagot, de még ennél sem állnak meg, mert az elnök azt mon­dotta, hogy minden módot megkeresnek arra, hogy az EFSZ tagok nyugdíja megközelítse vagy elérje az iparban dolgozókét. Persze az újabban jóvá­hagyott nyugdíjak már elég magasak. Trnőák József takarmányos például már 770 korona nyugdíjat élvez. Kissé kíváncsian látogattunk el a fiatalok községébe, Ifjúságfalvára. A sok haladó hagyománnyal rendelkező szövetkezet vajon hogyan oldja meg ezt az igényes problémát? Turoü elvtárs, a szövetkezet elnöke, kedvezően beszélt a nyugdíjasok problémájáról. Még nem sok nyugdíjasuk van, hisz a szövetkezetesek átla­gos életkora 36 év. Az előbb elismert alacsony nyugdíjat élvező tagok a szociális alapból 100 koronát kapnak havonta és egyszeri segítségképpen 200 kg kenyérgabonát. Az újonnan nyugdíjba menők itt is előnyös hely­zetbe kerülnek, Plavec András juhász például már 970 korona nyugdíjat kap. A szövetkezeti nyugdíjasok problémája, habár lassan, de bizonyos for­mákban mégis megoldást nyer. Amint a példákból látjuk, a nyugdíjátlag úgy is emelkedhet, ha minél több szövetkezet gazdálkodik magasabb szin­ten, másrészt pedig úgy, hogy maga az illetékes szövetkezet segíti nyug­díjas tagjait. Amikor a szövetkezeti nyugdíjasok megsegítéséről beszélünk, elsősorban azokra gondolunk, akik már ott voltak a szövetkezet alapítá­sánál, tehát kivették részüket a mozgalomból, de előrehaladott koruk miatt korábban mentek nyugdíjba, és kevés keresetük után alacsony nyugdíjat állapítottak meg részükre. Cikkünk elején említettük, hogy a múlt évben a szövetkezetek szociális alapjából 300 millió korona maradt fenn. Fordít­suk ennek egy részét a felsorolt példákhoz hasonlóan az alacsony nyug­díjat élvezők megsegítésére. Minden szövetkezetben van rá lehetőség, ha a vezetőség és a tagság is úgy akarja. Hogy Sidó Adél elvtrásnő szavaival éljek: egy kis emberi érzés kell hozzá. Bállá József Szakítanak a múlttal a csornai cigányok

Next

/
Thumbnails
Contents