Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-15 / 41. szám

Méhméreg - olcsóbb méhtenyésztés

Gyakran olvashatjuk a napi sajtóban, hogy a szocialista szektorok méhészete nem rentábilis. Továbbá azt is megállapíthatjuk, hogy kevés méhészet ad el méhmérget. Sok méhész nem is tud róla, mások viszont a méhméreg elszedését nem végezték megfelelő időben, ezért többen panaszkodnak, hogy nem kifizetődő. Szükségesnek tartjuk — az ügy érdekében — rámutatni arra, milyen időben helyes és mikor helytelen a méhméreg elszedése.

Ha valaki méhmérget akar eladni, annak a folyó év március végéig gazdasági szerződést kell kötnie a hlohoveci Slovakofarma Nemzeti Vállalattal. Ez az üzem hivatott arra az egész országban, hogy a méhmérget felvásárolja az egyes méhészetektől. A fentemlített szerződés alapján a beszolgáltatott méreg kilogrammjáért 26 000 koronát fizet a Slovakorfarma. Ezt az öszszeget a méhfullánkok szárazanyagáért kapják (nedvességmérővel megállapítják a nedvesség fokát, miután csökken az összegyűjtött méhfullánkok súlya).

A méhmérget a Slovakofarma dolgozói szedik el helyben, előre megállapodott időben. Egyedüli nagy probléma a méhméreg elszedésével kapcsolatban, hogy minden méhész június végén vagy július elején szeretné a mérget leadni, így a Slovakofarma dolgozói nem győzik megfelelő időben elszedni a kínált mennyiséget. Ezt a körülményt figyelembe kellene venniük a Slovakofarma illetékeseinek, és a méhméreg elszedését csak kimondottan a méhész által megszabott időben szabadna elvégezni. Hogy miért? Mert a méhméreg elszedésénél a fullánk leszaküásakor sok méh elpusztul, és ezt jó hordáskor — akác és a pillangósok virágzásakor — egy méhész sem engedi meg.

Mikor a legmegfeleleőbb a méhméreg elszedése? Az ökonómiai szempontokat figyelembevéve a legmegfelelőbb június és július hónapokban, amikor a leggyengébb a hordás. Nem ajánlatos korábban végezni a méhméreg elszedését, mint már említettük, több méh elpusztul és főhordás idején ez lényegesen érezhető. A késői elszedéa viszont azért nem ajánlatos, mert teleltetés előtt a méhek eléggé legyengültek. Ezekhez a feltételekhez kell magukat a Slovakofarma dolgozóinak tartaniuk, és mindenkor a szükségnek megfelelően kell a méhészeknek segíteniük.

Hogyan szedik el a méhmérget?

A méhmérget elektromos berendezés segítségével szedik el a következőképpen: A Slovakofarma dolgozói különleges ruhába, „skafanderba“ öltöznek, majd a kaptár bejáratához ún. „vánkost“ helyeznek, amelyen ígelitpelenka van, és azon egész szélességében vékony drótokat feszítenek ki. Ezeket a „vánkosokat" egyszerre 8—10 kaptárra helyezik, majd az elektromos berendezésből áramot engednek a drótokba. A munkások, akik ezt a berendezést kezelik, megkopogtatják a kaptárukat, hogy megzavarják a méheket, és így minél többen kirepüljenek. A megbolygatott méhek megérintik a „vánkosra“ erősített drótot „elektromos sokkot“ kapnak, és kérlelhetetlenül szurkálnak az igelitpelenkába. A fullánkok a méregzacskóval együtt ottmaradnak a pelenkában, ahonnan lekaparják, megmérik és megállapítják nedvességtartalmát. Egy kg méhtől megközelítőleg 3—4 gramm méregzacskót szednek el, vagyis a méhész — ha nincs is hordás — 1 kg méh után 72—104 korona hasznot húz. Egyszeri elszedésre kaptáronkint ajánlatos

3—4 g fullánk elszedése. Ez az összeg évente háromszor-négyszer megismétlődhet, természetesen figyelemben tartva a méhcsalád népességét, illetve mennyi idő alatt heverték ki a veszteséget. A vlőkovcei EFSZ (galántai járás) több éven át méhcsaládonként 10—11 g mérget adott el, aminek következtében jövedelmük lényegesen növekedett.

A méhméreg elszedése után a kaptárakban, illetve a méhesben nagyon sajnálatos állapot van. A megbolygatott méhek össze vissza röpdösnek, és amelyiknek még megmaradt a fullánkja, mindenkibe beleszúr, aki a méhest megközelíti. Sok méhész a méhek iránt érzett részvétből nem adja le a méhmérget. Ez az érzelgős állapot viszont helytelen. Ha húst akarunk enni, minden sajnálkozás nélkül levágjuk a sertést vagy a baromfit, hogy kívánságunknak megfelelően tudjuk az étlapot összeállítani. Tegyünk így a méhméreg elszedéséhél is. A méhfullánkból, illetve méhméregböl nagyon fontos és értékes orvosságokat készítenek, amelyek az emberiség egészségét szolgálják. Ezekből az orvosságokból sokat szállítunk külföldre, értékes devizáért. Tehát el kell ismernünk, hogy a méhméreg elszedése mindenféleképp hasznos és szükséges.

Igaz ugyan, hogy a méhméreg eddigi elszedése elég elavult volt. A Slovakofarma dolgozói azonban jól fel vannak erre készülve, azért bízunk abban, hogy a jövőben az új technológiával eredményesebb munkát tudnak végezni.

Befejezésül még ennyit: Az összes szocialista szektorban levő méhészek elgondolkodhatnának a fent írtak fölött, és a jövő év március végéig kössenek szerződést az illetékes vállalattal a méhméreg elszedésére. Még egyszer megjegyzem, hogy a méhméreg elszedését július végével be kell fejezni.

Pavel Silny

^ A méhméreg elszedése a brodeskói Csehszlovák Erdőgazdaság méhészetében, „Adamovén“

HANKO JÁNOS nevét iy/ • Kassáról Jól ismerik egész Szlovákiában. Az elmúlt napokban meglátogattam munkahelyén, ahol már hosszabb ideig dolgozik. A kassal Állatorvosi Fakultás parazitológiai és applikált zoológia katedrájának szakasszisztense. Itt a méh- és haltenyészet és azok betegségeivel foglalkozik.

Dr. Hanko János ez éven két évfordulót ünnepel: nemrég

volt húsz éve, hogy Privigyén mint diák méhészkedni kezdett és október 1-én tíz éve, hogy mostani munkahelyén működik. Azóta a méhészet életcélja lett. Huszonöt saját méhcsaládja van. Tagja a méhészek járási és szlovákiai bizottságának ahol az egészségügyi bizottságban tevékenykedik.

— Alapszervezetünkben — mondja dr. Hanko — szép eredményeket érünk el. A kassai alapszervezetben 357 tagot tartunk nyilván, összesen 4537 méhcsaláddal. Méhészeink állami felvásárlásra eddig 20 437 kg mézet adtak el. A szervezet-. be 37 új tagot vettünk fel és a méhcsaládok száma 403-al emelkedett. A tagok kiültettek 1140 fácskát és 428 bokrot. A városok, falvak szépítésénél ledolgoztak 422 brigádórái és megműveltek 3 hektár parlagon heverő földet.

Amikor 1961-ben a Sady nad Torysou-l EFSZ-nél megalakították a méhészetet és a kassal Állatorvosi Fakultás a szövetkezetnek az első tíz kaptárt adományozta, dr, Hanko védnökséget vállalt méhészetük felett. Az idei nyáron szabadságát és további szabad idejét a szövetkezet méhei között töltötte. Az ő érdeme, hogy a 34 méhcsaládtól a szövetkezet 1154 gramm méhpempőt érté-! kesített, melynek értéke egyenlő az aranyéval. Egy kilogramm pempő ugyanis 26 000 koronába kerül. Ha ehhez még hozzászámítjuk a kb. 240 kg mézet, akkor egy méhcsaládra átlag kb. 1000 korona bevétel jut. Ezenkívül a méhcsaládok száma 48- ra emelkedett.

— Intézetünkben kutatjuk a méhbetegségeket — folytatja dr. Hanko, és mutatja az ifjú topolyafákra akasztott faládács-: kákát, amelyekben a megfer-. tőzött méhek hemzsegnek. — Legelterjedtebb betegség a méhek mozematózisa, mely ellen próbáljuk a Magyarországról behozott Fumagillin orvosságot. Ahogy a kétéves kutatás eredményei mutatják, e szernek jó hatása van.

A kutatásban szerzett ismereteit dr. Hanko közli a „Véelár“ szaklapban, mely nemrég ünnepelte indulásának 40-ik évfordulóját. Ez alkalomból dr. Hanko János elvtárs, mint a lap munkatársa megtisztelő elismerésben részesült, amihez ez év májusában még megkapta a ,,Szocialista mezőgazdaság épU tője“ című kitüntetést.

Mate Pál, Kassa