Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-15 / 41. szám
Méhészek között a szakirodalomról A könyvkiadók tevékenységének egyik fontos feltétele, hogy találkozásokat szervezzen a szerzővel, illetve olvasókkal. A jól megszervezett vitadélelőttök, délutánok és esték sok értékes ismeretet és tapasztalatot nyújtanak kiadónak, szerzőnek és olvasónak egyaránt. A kiadó érdeke a jó, sikeres művek kiadása, a téma megjelölése viszont az olvasóktól ered. Középen áll a szerző, aki a könyvet megírja. A Szlovákiai Mezőgazdasági Könyvkiadó (Slovenské vydavatefstvo pödohospodárskej literatúry) küldetése a jó szakkönyvkiadás, melyekkel tolmácsolja a modern mezőgazdaság legújabb, bevált, gyakorlatban sikeresen alkalmazható ismereteket, tapasztalatokat. Egyengeti az utat a mezőgazdaságunk világszínvonalához. Termelési szempontból a méhészet is fontos helyet foglal el mezőgazdaságunkban. A méh igen fontos agrotechnikai tényező, s hozzáértő szakembereink ma már elképzelhetetlennek tartják a mezőgazdaságot méhek nélkül. Azonkívül értékes termékei a méz, viasz, méhméreg s a kiváló tulajdonságú anyapempő iránt nagy az érdeklődés és kereslet nemcsak a lakosság között, hanem iparunk részéről is. A méhészek — hivatásosak és akik kedvtelésből és hasznos időtöltésből csinálják — közös jellemvonása mindig azonos. Munkájukat mindig nagy szeretettel, odaadással és szaktudással végzik. Kiapadhatatlan tudásvágyuk az új szakismeretek iránt határtalan, s nincs olyan szakkönyv vagy folyóirat a méhészkedéssel kapcsolatban, amelyet meg ne szereznének. Néhány nappal ezelőtt Léván is ilyen tudásra vágyó méhészközönség találkozott. A lévai és környező járások méhészei a CSEMADOK tágas nagytermében vitadélelőttre gyűltek öszsze, hogy az utóbbi Időben megjelent jelentősebb méhészeti szakkönyvek szerzőivel és a kiadóval megvitassák a műsoron levő könyvek tartalmát. A vita „méhész vasárnapot“ a bratislavai Szlovákiai Mezőgazdasági Könyvkiadó indítványozására nagy hozzáértéssel a Szlovákiai Méhészszövetség hathatós támogatásával a Lévai Járási Méhészegyesület rendezte meg, melynek titkára Plavec J. külön dicséretet érdemel. A vita Svancer Lajos, méhészkörökben ismert szakember, „Gyakorlati méhész“ című könyvéről, továbbá dr. fanői és MUDr. Vittek „Az anyapempő“ (Vőelia materská kaliőka) című művéről folyt. Az utóbbi könyv csak szlovák nyelven jelent meg. A találkozás sikerét a nagyszámú méhészközönség (több mint 300) és a szerzők jelenléte biztosí-6 tóttá. Jelen volt a könyvkiadó képviselője Is, aki ismertette az összejövetel célját és jelentőségét, a kiadó eddig megjelent méhészeti kiadványait és terveit a jövő évekbn. A vitát Banzi Baltazár, a Járási Méhész-egyesület elnöke nyitotta meg. Ezután a szerzők röviden ismertették könyvük megírásának történetét, indítóokát s művük tartalmát. Részletesebben foglalkoztak azokkal a problémákkal, amelyek naponta foglalkoztatják méhészeinket, s ismertették a könyv megjelenése óta szerzett újabb tapasztalatokat és felfedezéseket világviszonylatban. Svancer L. művének sikerét igazolja az a tény, hogy a könyv szlovák nyelven (Prakticky vőelár) már két kiadásban jelent meg. A magyar kiadvány (Gyakorlati méhész) a második kiadás fordítása. Az utóbbi Időben sokan felfigyeltek az anyapempő kedvező hatására az ember testi és lelki állapotára. Szakirodalmunkban eddig hiányzott olyan mű, amely megbízhatóan összpontosította volna az e téren elért ismereteket és kísérleti eredményeket. Olvasó közönségünk ezért nagy elismeréssel és érdeklődéssel fogadta MUDr. Vittek és dr. Janéí mondhatnánk világviszonylatban Is egyedülálló művét. A könyv pár hét alatt elfogyott a könyvpiacon. Sajnos, a könyv példányszáma nem fedte az érdeklődők számát. Vitadélelőttünk résztvevői felszólalásaikban egyhangúan tolmácsolták méhésztársaik kívánságát a könyv második kiadására, mégpedig nemcsak szlovák, hanem magyar nyelven is. A magyar kiadvány gazdaságosságát azzal okolták, hogy nemcsak a szlovákiai magyar olvasók közt lesz nagy érdeklődés a könyv iránt, de a magyarországi méhészek között is. így a könyv nagyobb példányszámban jelenhet meg és nem lesz „veszteséges“ kiadvány. Dr. Janőí és MUDr. Vittek a vita keretében beszámoltak a könyvük megjelenése óta elért újabb kísérletek és tapasztalatok eredményeiről Is, amivel a második kiadást kibővítették és tökéletesítették. Ma már az anyapempő kiváló tulajdonságait az orvostudományban is kihasználják. Méhészeink igyekezete természetesen most arra irányul, hogy társadalmunknak minél nagyobb mennyiségű kiváló anyapempőt állítson elő, hogy az ne menjen a méhészkedés rovására. Ezt a célt és méhészetünk lendületesebb felvirágzásának érdekét szolgálta a lévai vitadélelőtt is, amelyet befejezésül Szebellay János, a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági albizottságának elnöke nagy elismeréssel értékelt. A jól sikerült vitadélelőtt méltó kiegészítése volt a méhészeti berendezések — új típusú kaptárak és méhészeti kellékek, valamint a méhészeti szakirodalom kiállítása. S mivel a könyvkiállítást eladással is összekötötték, a könyvek néhány perc alatt elkeltek és hálás gazdákra találtak. Az ilyen jól megrendezett tanulságos összejövetelekre szívesen feláldozza az ember a vasárnapját. A lévai méhészvltadélelőttről jó érzéssel, új ismeretekkel és tapasztalatokkal gazdagodva távozott a látogató. Lizonné M. Irén Floridában méhészkedem, az Amerikai Egyesült Államok déli részén. Van itt egy néhány százezer acre (ekrj nagyságú ingoványos, mocsaras terület. Néha a tenger vize is belétódul, ha nagy a vihar. Vidékem egy része tiszta fekete föld. Ezen a fekete földön él a „brazíliai bors“-nak nevezett növény. A termése olyan, mint a vad cseresznye, csakhogy egészen rövid kocsányú. A méze is olyan piros, mint otthon a siller-bor. Magját 10 éve hozta ide egy méhész Brazíliából. Ma már az egész vidéken elterjedt. Magam a két óceánközti területet látogatom vándorméhészetemmel. Becslésem szerint 60—70 négyzetmérföld lehet (egy négyzetmérföld — 2,58 négyzetkilométer). Még két másik méhésszel szoktuk felosztani magunk közt. Tavaly az északi részen egy negyedik méhészt is találtam, 800 méhcsaláddal jött ide, de nem volt szerencséje. Talán valamennyi floridai medve ott csoportosult. Pusztításuk rettenetes volt. Hatan dolgoztunk legalább háromnegyed napig, de nem tudtuk összerakni kaptárjait a medvék dúlása után. Távirattal értesítettük a méhészt. Hamarosan meg is érkezett. Később elmondta, hogy négy nap alatt 57 medvét lőttek. A vadőrt hivatal szerint még 17 sebzett medvére bukkantak távolabb. Egy részük már kimúlt, és keselyük martaléka lett. Ebből a madárból ttt rengeteg van. Nem szabad pusztítani, mert a dög eltakarításával hasznos. Remélem, hogy az idén bőven lesz megint piros méz, mert rengeteg esőben van részünk mostanában. Gyors időváltozással zúdul nyakunkba a víz. Még szerencse, hogy a méhek jelzik az eső közeledtét. Akármilyen hir-Floridai méhek és medvék télén jön az eső, már néhány perccel előbb csapatostul tódulnak haza. Rohanunk a tehergépkocsiba. Ahogy jött, gyorsan el is vonul az eső és kezdődik újra a munka. Elemi csapástól sokat szenvedünk. A múlt héten egy kis telepemet teljesen ellepte a víz, 30 család fészke tönkre ment. A méhek az elpusztult fiasítást kihurcolják, a víz azonban a sejtekben marad, s megbüdösödik, ha nem segítek. Rengeteg a munka egy-egy ilyen áradás után, lakásomtól 110 mérföldre. Maga a kaptárak szellőztetése is 2—3 napot kíván. Az itteni szúnyog-rajok rettenetesek. A munka akkor volna legkellemesebb, ha napnyugtakor hűvösödik. De ezek a fenevadak mindjárt meglepnek. Ha pedig repülőgépről porozással irtani kezdik őket, a DDT méheinkkel is végez. Permetezési, porozási mentességet kérünk tehát arra a területre, ahol méheinkkel tanyázunk. Inkább a szúnyog, mint a halott méh. Vándortanyáinkat hetenként egyszer látogatjuk fűvágógéppel, mert a gaz hihetetlenül nő, elborít mindent. A sűrű gazban pedig megbújnak a hangyák, s megtámadják a méheket. Előbbutóbb a hangya győz. A család először a kaptár felső részébe szorul, az anya abbahagyja a petézést, végül a család elpusztul, vagy megszökik. A kétanyás, népesebb családok jobban védekeznek. Ezek a hangyák támadásakor sűrűn megszállják a kijárót, valóságos élő fallal zárják el, a hangyákat 7—8 méterre is üldözik. Egyanyás rendszerrel mindig a hangyák győznek. Szívósan támadnak, harapnak, és lassan, de biztosan nyomulnak előre. Hetenként terepszemlét kell tartani, mert a hangyák vándor természetűek. Sokszor bábjaikkal, a „hangyatolásokkal“ kerekedik útra az egész család, árkon bokron toronyiránt, a méhesek felé. A chlordin nevű szerrel Jól lehet irtani őket. Onody Ernő, Florida
