Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-15 / 41. szám
Mindig nehéz a búcsú pillanata. Kétszeresen az/ amikor olyan hűséges társaktól kellett elválni a leszerelő Garam-menti fiúknak, akik hosszú ideig jóban-rosszban mindig kitar‘attak mellettük határunk biztonságának az őrzésében. az ipolynyEki szövetkezetben fc teljes ütemben szüretelik a zamatos szőlőt. Kulifaj bácsi, a vincellér Ürömmel Jár-kel a csacsogó lányok között. Elégedett ts, hisz nagyobb termést a sok fáradságos munka után még csak most takarítanak be. A legtöbb szőlőt a Müller-Thurgau, Szili vánl és Leányka adta, az Olasz riz- Itng vtszont kissé elmaradt a többi mögött. A fiatal szőlő még csak Jövőre ad majd nagy termést. Hisz még csak öt hektár belőle a négyéves. Akkor lesz majd KulifaJ bácsi igazán boldog, ha mind a 22 hektár gazdag termést ad, mert Jövőre már ennyiről szedhetik a szőlőt. Az új telepítésű három hektár pedig majd csak később terem. A szüretelésből természetesen a szövetkezet helyi csoportja veszi kt legjobban a részét, de szívesen fogadják a segítséget ts. Képünkön a szomszédos HruSó község népviseletes lányait látjuk kádtöltögetés közben. Tarka a szüret, tarka a ruha, sokszínű a jókedv. (Bállá felv.) Porba hullt a mag... A gyilkos neve alkohol Az asszonyok türelmetlenül topognak az autóbuszmegállónál. A Járat késett. Pedig szombat van, s ilyenkor egy asszonynak otthon is akad elég dolga. Hogy gyorsabban fusson az idő, erről-arról beszélgettek. Észre sem vették, hogy a távolban egy traktor közeledik. Csak akkor figyeltek fel rá, amikor észrevették, hogy a jármű valahogy furcsán viselkedik. Közelükbe érve minden ok nélkül az út bál oldalára tért. Svehla Irén, Kalóczi Rózsi és Városné még idejében félreugrottak. Mire ijedtségükből magukhoz tértek, a traktor már elviharzott. Városné és Kalóczi sérült tagjaikat fájlalták, mert egy kissé a kerékhez vagy mihez ütődtek. Ruháikat porolták, s csak kisvártatva vették észre hogy az út porában vérbe fagyva még vonaglik Kollár Zsófia. AZ ORVOS BEAVATKOZÁSA HIÁBAVALÓ A hőség kibírhatatlan. Az elmúlt napokban megállás nélkül szakadt az eső, talán ezt akarja most pótolni az Izzó napsugár. A ligetfalusi vendéglő élénken zsibong. Munkaruhás férfiak kiszáradt torkukat öblögetik. Némelyikük számára már végétért a munkanap, és most nyugodtan pihennek a kényelmetlen székeken. Mások az ebédszünetet használták ki arra, hogy szomjukat oltsák. Az érkezőkre vagy távozókra senki sem vet ügyet. Traktor áll meg a vendéglő előtt, zaja elvész a bennlevők hangoskodásában. Vezetője megtörll verejtékes homlokát, s beáll a pult előtt tekergő sorba. Sört kér, két sört, féldecivel. Csendesen a sarokba húzódik és érdelkődés nélkül figyeli a kisebb társaságba verődött vendégeket. Aztán még egy féldecit és sört kér. Lassan kiissza az Italt, feláll, kisiet a traktorhoz. A hőség egyre elviselhetetlenebb. A járfalusi kocsma előtt ismét lassít. Sietve felhajtja a féldecit, aztán megtöri! a söröskorsó szélét, -szájához emeli és leereszkedik az egyik üres székre. Magába mélyülten gondolkodik. Talán azt forgatja a fejében, mi lesz, ha megtudják, hogy engedély nélkül elhozta a traktort? De egy kis munka akadt, és megígérte, hát mitévő legyen? Eh, ha megtudják, megtudják. Majd elsimul ez is. Elvégre munkáját megcsinálja, nem panaszkodhatnak rá. Elégedettek is vele a ligetfalusi brigádközpontban. No, de sietni kell. Már biztosan várják. Sietve kiissza sörét, és ismét begyújtja a Járművet, amely ugyanolyan türelmesen áll, mint az imént. Útközben Oroszvár felé gyakran hátra-hátra tekint. Az ördög vigye el a 141. számú rendeletet. Az ember egy sört sem ihat meg, mert nyomban kellemetlensége lehet belőle. Ilyenkor, szombaton pedig a közbiztonság emberei ellepik az utakat. Csak rendben hazaérjen. Gyorsabbra fogja a gépet. Bezzeg, ha versenyautó lenne alatta, világcsúcsokat döngethetne. Mert nem akárki ért úgy a vezetéshez, mint ő. De nini? Mi történt? Már egész letért az út baloldalára. Kétségbeesetten rántja vissza a kormánykereket, de már késő. Az^ asszonyok éles sikitását sem hallja. Gondolataival, magával, lelkiismeretével van elfoglalva. Egyszeriben tisztább a feje, rátapos a gázpedálra. Hátratekint. Az egyik asszony... nem, nem is asszony, hanem egy formátlan, alaktalan ruha- és testhalmaz a földön hever, a többiek ruháikat porolják és kétségbeeseseten jajveszékelnek. El, el innen, minél előbb — ötlött legelőször is eszébe. Az igazságszolgáltatás keze alól azonban nem menekült meg. A Bratislava-Vidéke Járásbíróság Vladimír Pravda ügyész elnöklete alatt a közelmúltban tárgyalta az ügyet. Havran Lajos, 36 éves oroszvári traktorost négy évi szabadságvesztésre ítélte, és öt évre felfüggesztette hajtási Jogosítványát. Ismét gyilkolt az alkohol, a felelőtlenség. Egy ártatlan ember esett áldozatul. Négy kiskorú gyermek és egy beteges, kisírt szemű asszony pedig négy évig apa, élettárs nélkül maradt... Palágyi Lajos A dűlő végére ér a vetőgépekkel Kosík Bertalan és Homolya Károly traktoros. A két műszakosok sötétben kezdenek és sötétben végeznek. Ipolyságot elhagyva a losonci járás délnyugati csücskén haladunk végig. Nyolc óra előtt' még sűrű köd burkolja magába a szántást végző, morajló traktorokat. Csak amikor itt-ott felszakad a föld, rajzolódik ki egyre élesedő alakjuk. Amikor pedig felkaptatunk az ipolynyéki dombra, a napsugarak öt kerekes traktort ragyognak be. Csonkaekével szántanak. Az ötösekéről leszereltek kettőt, hogy bírják a vontatást a kerekesek. — Ilyen az ősz — mondja Molnár Imre, a szövetkezet elnöke. — Dolgozunk, ahogy lehet. Nem hagyunk minden szántást a lánctalpasokra. Részletesen beszél az őszi határ örömeiről, gondjairól. Egyelőre még csak nyújtott műszakban dolgoznak a traktorok, mert kell a munkaerő a begyűjtési munkákhoz is. Mert van most tennivaló elég. Szüret, kukoricabegyűjtés és a szántás, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a mag. Dombhullámok lejtőjén érkezünk a kőkeszi—gyűrki egyesített szövetkezet határába. A baloldali dűlőben egy lánctalpas épp az utolsó barázdákat hasítja. Nyúlánk traktoros ugrik le a botkormány mellől. — Cibulya István vagyok — mutat-HÍREK a kassal járásból ♦ A SILÖZÄSBAN is már túl vannak a Szilveszteren. Az évi tervet 110 százalékra teljesítik, és bár csak 3700 hektáron vetettek silókukoricát, eddig már 410 hektárról takarították hf. a. silőgödrökbe a zöldanyagot. A téli időszakra több silót készítettek a somodi, tornaváraljai, péderi, novácsanyi, alsókemencei, migléci, zsebesi lehet nagyon dicsekedni. A legjobb eredményt Katkó István és Bojtos Vince éri el, de ők is három—négy hektárt szántanak műszakonként. Hogy milyen kemény a vetésre szánt föld, ezt Szalai József, az egyesült szövetkezet elnöke jellemzi legjobban. — Csak úgy vethetünk, ha az ekét rögtörő és tárcsa követi. Még az a szerencse, hogy segít a gép- és traktorállomás. — Bizony enélkül tán belevesznénk a munkába — toldja meg a gondolatot Gömöri Imre fiatal agronómus. — A begyűjtési munkák alkal-< mával a vetésre szánt földterület 90 százalékát összegyúrták a gépek. Nem csoda, ha most nehéz a vetőágy készítése. Baráti módon segít a GTÄ, s mint egyesült szövetkezetnek 47 százalékos kedvezménnyel dolgozik, és egy hektár szántása csak száz koronába kerül. A fiatal agronőmussal megtekintjük a falu alatti táblát. Partnak fölfelé is csak úgy szágult Knsík Bertalan és Homolya Károly traktoros a vetőgépekkel. Kemény a föld, nem süppednek belé a kerekek. A szó szoros értelmében porfelhő repül a vetőgépek után. Ilyen most az őszi határ. Könnyű a begyűjtés, nehéz a talajművelés, pórba hull a mag. f-na—t szövetkezetfalvai és olcsvári szövetkezetesek. ♦ A KOMPOSZTOLÄS évi tervét már nemcsak teljesítették, de túl is lépték. Ugyanis 50 000 köbméter tervre 8000 köbméterrel több komposztot készítettek. Ehhez leginkább a nagyidat és a tornavéraljai ÁG-ok, valamint a bologdi, jánoki, szesztai, bnzitai, jászújfalusi, alsólánci és vajkóci szövetkezetesek járultak hozzá, ame'vek feladataikat ióvat f<"<i~»«"nvalták. A naptár mér október közepét mutat, mégis autónk nyári melegben száguld. Szép, meleg az ősz, a meteorológusok szerint is száztizenöt éve nem volt ilyen kellemes, meleg október. A langyos, őszi napsugár megelégedett mosolyt csal az arcokra, de a száraz időjárás problémát is hoz magával. Nehezen hasltja az eke a főidet. Lassan halad a szántás a lévai és a losonci Járásban is. Kemény a föld, több erőt kíván a talajművelés. Amikor Pavel Bukovennal, a Lévai Járási Mezőgazdasági Termelési Igazgatóság főagronőmusával találkozunk, kissé gondterhelt arccal erősíti meg a feltevést. — Szántunk, ahogy bírunk. Ahol a begyűjtés engedi, két műszakban is mennek a lánctalpasok, de nehezen készül a vetőágy. Helyenként meg is locsolják. Ezt úgy kell érteni, hogy ahol túl száraz a föld és van rá lehetőség, megöntözik a szántást. Az alsószecseiek például kihasználják az öntözőberendezést e célra. De hát mindenütt öntözni sem lehet. Az emberek minden faluban úgy dolgoznak, küzdenek, ahogy lehet. Még a leáldozó nap sem népteleníti el a határt. Egymás után gyúlnak ki a lánctalpasok lámpái a határban. Déménd község közelében az egyik dűlőből épp egy hosszú fénycsövét lövell felénk egy küszködő, morgó hangot adó lánctalpas. kozik be. Aztán ő is a nehéz szántásra tereli a szót. — Kutya kemény a föld, csak négyesekét bír a lánctalpas. Alig pihenek egy-két percet, egy éjjeli műszak mégis csak három hektárt hoz. Nappal, ha jól megy, négy hektárt is szántok. Élvezettel szívja a cigaretta füstjét. Közben az elmúlt hétről mesél, amikor egyfolytában éjjeles volt. Bizony, az nem könnyű munka. Még jó, hogy éjjel tizenegy és egy óra között meglátogatják őt a traktorállomásról vagy a szövetkezetből. Legtöbbször Kmeti Imre, az éjjeli „ellenőr", de nem ritka vendég a szövetkezet elnöke és agronómusa sem. Jólesik így, az é] közepén egy kis emberi beszéd. Könnyebben viseli a magányt. Csonkra ég a cigaretta, á traktoros újra a kormány mellé ül. Indulóban még leszól: — Befejezem ezt a táblát. Utána tárcsázni megyek, hogy mehessenek a vetőgépek ... Az amúgy is nehezen munkálható kőkeszi—gyürki határ próbára tesz embert, gépet. Priatka János, a Losonci Gép és Traktorállomás kőkeszi növényvédelmi brigádjának technikusa is erről beszél. Négy lánctalpassal éjjel-nappal dolgoznak már több mint egy hét óta kisegítésképpen a kőkeszi—gyürki egyesített szövetkezetben, de a napi teljesítménnyel nem Az örök fiatalság titka fordítva is közlekedhetnének. A kis játékvonaton megoldottam a legbonyolultabb kérdést, a váltórendszert... Nézzék csak, hogyan megy át a széles vágányú a normálison. Lám, most a mi mozdonyunk száguld a váltórendszeren át Moszkva felé. Valóban, a váltó kitűnően működött és a kis mozdony vígan gördül tova a körpályán. — Elküldtem az illetékeseknek az elképzelésemet. Nem tudom miért, eddig még válaszra sem méltatták. A gondolat azonban továbbra sem hagy nyugodni, és ha nem lennék 72 éves, addig kilincselnék, míg bebizonyítanám az igazamat. — Jól értettem? Hetvenkettő?.. s — Már el ts múltam, — mondja mosolyogva. Vtzsgálgatom az arcát. Sehol nem láttam rajta a hét évtized nyomait. A lépése rugalmas, a mozgása gyors, temperamentumos. Akármi legyek, ha több ötvennél — gondoltam fejcsóválva. — Szóval nem hiszi? Sajnos, de való — tette elém a személyazonossági igazolványát. Konyha Géza valóban a múlt század szülöttje és már a hetvenharmadikat tapossa. — S miért nincs nyugdíjban? — szaladt kt a számon akaratlanul. —- Azt az öregeknek találták ki — mondja Jóízűen nevetve. — Nekem a munka, az örök mozgás az éltetőerőm. — De mégis, hogyan maradt meg ilyen fiatalnak? — faggatom tovább. — Eztdáig nem volt időm megöregedni. S talán még valami. Negyven esztendeje nem iszom szeszes italt, s nem dohányzom. — Azelőtt? — Nyakaltam én is mint mások, s egyik cigarettáról a másikra gyújtottam. A rendszertelen élet meg is boszszulta magát, kórház lett a vége. Akkor megfogadtam, hogy végzek az emberi szervezet megölőivei. — Es be ts tartotta? — Közben arra ts rájöttem, hogy sok nemes és szép van az életben. S talán a legtöbbet érő, ha az ember örökké vidám és jókedvű. Miért is búsulnák? Azért, mert kissé megtépázott az élet? Kibírtam, itt vagyok. Aki mindenen kesereg, annak az élete egy fabatkát sem ér. Az életet, embereket szeretni kell, s akkor sohasem csalódunk. — Meddig szeretne még a vendéglátóiparban tevékenykedni? — Még huszonnyolc évig. Százéves születésnapom megünneplése után nyugdíjba vonulok. Elnézem Géza bácsi arcát, akaraterős száját. Olyan felhőtlen a homloka, mintha az élet csak simogatta volna. Pedig az egykori vörös katona, később a Jómódban élő vendéglő-tulajdonosra sokszor ajtóstól szakadt a baj, gond. Jött a megpróbáltatás, de a törhetetlen akaraterő mindent legyőzött, elvonultak a felhők, maradt a vidámság, életkedv. Azért fiatalos hát a losonci fürdő vezetője, mert szereti az életet, embereket, s mindent megtesz, hogy jókedvet, mosolyt varázsoljon az arcokra. Ezért lesz örök-fiatal mindenki Géza bácsija. T.D. Aki élvezni akarja a susogó erdő ózondús levegőjét, Eosoncon járva az úgynevezett Fürdőn szállásoljon. Mi is ott töltöttük az éjszakát. Alig kukucskált be a reggeli napsugár a fák között, máris kint szívtuk a dús lombtenger lehelletét. A reggeli séta után békétlen gyomrunk a konyha felé irányította lábainkat. A régi típusú, de ragyogóan tiszta, tágas konyhában egy gondolataiba merült ötven év körüli férfit találtunk. Ott könyökölt a jókora asztal fölött, amelyen sínpárok gördültek és két kts fekete mozdony húzta a törpe vagont. A barátságos arcú, magas homlokú ember gombnyomással irányította a mozdonykákat, amelyek zökkenőmentesen futották át a bonyolult váltórendszereken. Összenéztünk a kollégámmal. Mégiscsak igaz, hogy kétszer gyerek az ember. Van akin előbb, vagy később mutatkozik a másodszori gondatlan kor. Elnézésünket kérte, hogy még nincs kész a reggeli. A szakácsnő csak később kezd. De azért, ha egy kicsit türelemmel leszünk, teremt valami harapnivalót. Amíg falatoztunk, a vezető újból a vonattal játszadozott, aztán váratlanul megszólalt. — Nem hiszem, hogy megoldhatatlan lenne. — Micsoda? — nézek rá értelmetlenül. — Már régen piszkál a gondolat, de amikor szóba került a kelet-szlovákiai széles nyomtávú vasútvonal építése, végképp nem hagyott nyugton. Azóta állandóan kísérletezem és bebizonyosodott, hogy a meglevők mellé egy szál sínpár helyezése elegendő lenne, hogy a szélesvágányú sínpárra készített mozdonyok robognának és Hetvenkét évvel a vállán irányítja a vendéglátó életét Géza bácsi.
