Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-15 / 41. szám
Szakmelléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát Tárják ki rr a rr ■ > ■ a művelődési otthonok kapuit Még hangos a határ, a falu szorgos népe napról napra a szántóföldeken, szőlőkben, gyümölcsösökben tevékenykedik. Bár az egyre rövidülő nappalokon ezer a tennivaló, a korán beköszöntő esték lehetőséget adnak a művelődési élet megkezdésére. „Ki korán kel, aranyat lel" — mondja a közmondás. Ezekben a napokban ez vonatkozik a kulturális tevékenységre is. Ahol idejében hozzálátnak a színjátszáshoz, szakkörök, népi akadémiák, ismeretterjesztő előadások és mindmegannyi forma megszervezéséhez, ott az eredmény aligha marad el. Egy évtizeddel ezelőtt a művelődési élet kibontakozásának legnagyobb kerékkötője a kultúrházak hiánya volt. Azóta a korszerű művelődési otthonok egész sora épült, s egyre több a szövetkezeti és ifjúsági klubok száma. De nemcsak a művelődés fellegvárai szaporodtak el gombamódra, hanem sokhelyütt azt is megértették, hogy függetlenített embernek kell a népművelődési tevékenységet szervezni. Bátran állíthatjuk hát, hogy a lehetőségek jelentősen megnőttek az utóbbi években. S itt nemcsak az épületekre és a honorált szakemberekre gondolunk, hanem az anyagi lehetőségekre is. A minap Tölgyesi Attila, a naszvadi szövetkezeti klub vezetője járt szerkesztőségünkben, s elmesélte, hogy csizmát vásárolt a táncosoknak, és még sok egyebet, ami szükséges a népművészeti tevékenységhez. Amikor afelől érdeklődtem, van-e elegendő pénz, a klubvezető megütközve nézett rám: miért ne lenne? A szövetkezet vezetősége tudja, hogy a klubba fektetett pénz nem holt tőke, és az előbb-utóbb kamatostól megtérül. Valóban, az emberek általános és szakmai műveltsége, ha nem is közvetlen, de közvetve minden bizonnyal elősegíti a termelést. Ezért is fontos a népművelés szervezése, s azért is, hogy az emberek szabad idejüket nemes szórakozással töltsék el. Erre kell megnyerni a közösben és más munkahelyeken tevékenykedőket. Sokan azt mondhatnák, miért kell valakit hívni, kérni arra, hogy a saját érdekét szolgáló akadémián, szakköri és egyéb tevékenységben részt vegyen. Nem szabad feledni, hogy falvainkon különböző műveltségű néprétegek élnek. Kialakult már egy olyan csoport, amely maga keresi a művelődési lehetőséget. De a legjelentősebb rész még éppen hogy csak megismerte a tanulás, tudás ízét, s ezért őket még ösztökélni kell arra, hogy rendszeresen olvassanak, gyarapítsák ismereteiket. Ennek a döntő rétegnek a mozgósítása, szervezése a fő feladat, velük kell sokat törődni, megnyerni őket, hogy érdeklődési körük szerint vegyenek részt a népművelődési tevékenységben. Mivel a műveltség színvonala nagyon is eltérő falun, lényegesen fontos differenciálni az ismeretterjesztést. Bizonyára sokan ismerik ezt a viccet: A csempészt elfogták a határon, s megkérdezték, mit cipel a zsákban: — Madáreledelt — hangzott a meglepő válasz. A vámőr belemarkolt a zsák tartalmába. — De hiszen ez kávé, ezt nem eszik a madarak. — Márpedig, ha tetszik nekik, ha nem, mást nem kapnak — mondta a csempész hidegvérűen. Valahogy hasonlóan van ez még mindig sokhelyütt a népműveléssel is. Az irányítók sok esetben nem veszik figyelembe, miről szeretnének hallani az emberek, milyen szakkörökben dolgoznának legszívesebben. Ha tetszik, ha nem, ezt csináljuk, aztán megbosszulja magát s üresen kong a népművelődési otthon, szövetkezeti klub. A véleménykutatás, az emberek érdeklődési körének figyelembevétele már az említett különböző alapműveltség szempontjából is nagyon jelentős. Az iskolán kívüli népművelés nagyonis bonyolult feladat. Éppen ezért a nemzeti bizottságok mellett működő értelmiségiekből és hozzáértőkből összeállított kollektíva karöltve a népművelés közvetlen irányítóival, már most tanácskozzák meg a szükségleteket és a lehetőségeket. Ugyanerre van szükség a szövetkezeti klubokban is. A klubvezető ne egyedül határozza meg a tevékenység hogyanját, hanem a vezetőség mérlegelje, mik volnának azok a legjobb formák, amely által a tagság nagyobb százalékát bevonhatnák a művelődési életbe. Hogy a műveltség terjesztői az egyes községekben milyen eredményeket érnek el a téli időszakban, az jórészt azon múlik, hogy a közeli napokban hogyan készültek fel az elkövetkező feladatokra. Ne késlekedjenek hát a népművelés fáklyavivői és a legrövidebb időn belül tárják ki a művelődés fellegvárainak kapuit. Lapunk tartalmából: ■ A JÖVŐBEN IS PÉLDÁS KÖZSÉG LESZ JÄNOK..............................2. old. ■ AZ ÖRÖK FIATALSÁG TITKA . 3. old. ■ ÚJRA EURÓPAI SZÍNVONALRA KERÜL A SZLOVÁKIAI JUHTENYÉSZTÉS ...............................5. old. ■ ÜNNEP FÜLEKEN .... 7. old. K KÜT POLITIKAI SZEMLE ... 8. old. lókán ebben az évben adták át rendeltetésének a tágas művelődési otthont. Az új lehetőségek között eddig főleg Importálták a kultúrát. Tervük, hogy ezt megváltoztassák és a jövőben főleg a helyi szervezetek tévé» kenykednek majd. Kukoricabetakarítás nélkül ?! A kukoricásokat — a szárnyasvad terített asztalát, s búvóhelyét — emberek, erőgépek, szállítóeszközök veszik birtokukba, oly ütemben, ahogy a cukorrépa betakarítása engedi. Mert az idei nagyra nőtt cukorrépa jobbára már az útmenti gyűjtőhelyeken, vagy jobbik esetben a gyárak udvarán vár rendeltetésére. Szép az idei ősz, melege (25—26 fok) beérlelte még a fejlődésben visszamaradt, megkésett kukoricát is. A rendkívül csapadékos, napfény nélküli nyár ellenére, ha nem is nagyon bőséges, de közepesnél jobb a kukoricatermés. Az emberek szorgalmán, a jó munkaszervezésen múlik, hogy ezt a kielégítő termést (morzsoltan számítva 30—45 q/ha) minél kevesebb veszteséggel takarítsuk be, lehetőséget nem nyújtva a hörcsögök s egyéb kártevők, valamint a tolvajok általi megdézsmálásra. Ez idén a lévai járásban a szántó 10—11 százalékán, azaz tízezer hektáron termesztettek kukoricát. Ez háromezer hektárral kevesebb a tavalyinál. Helyébe búzát, árpát és többéves takarmányfélét vetettek a mezőgazdasági üzemek. A múlt hét végéig a kukorica 12—13 százalékát takarították be az említett járásban. A lassú rákapcsolás oka: a cukorrépát „futtatták“, azt részesítették előnyben. Hoz zájárul ehhez a kukorica-kombájnok mellőzése is. A termelési igazgatóság főagronómusa, Pavol Bukoven elvtárs szerint 81 kukorica-kombájnnal rendelkeznek a mezőgazdasági üzemek. Ám ezek közül nagyon keveset üzemeltetnek, azt is főleg az állami gazdaságokban és a járás 9 gyöngén működő szövetkezetében. Leginkább a munka erőmiány miatt. Döntő módon a kézi törést részesítik előnyben a járás szövetkezetei. S mi ennek az oka? Nyíltan meg kell mondani: azért mellőzik a kukoricatörő kombájnokat, mert kevés a teljesítményük, naponta 1—1,5 hektárnyi. Természetesen így az üzetaeltetésük a kézierővel ellentétben költségesnek, drágának mondható. Százdon 50 hektáron termesztenek kukoricát. KC—3-ast és Lednicei középkéseit. Csövesen 60—70 mázsás terméssel számolnak hektáronként. Bartal Lajos, a szövetkezet elnöke is megerősítette: „Olcsóbb a kézi erővel végzett kukoricatörés. A törőgép után fosztógépet is be kell állítaniI“ S mi a helyzet Kétyen? — Négy kukoricatörőgépünk van, de jobbára csak kézi törést végzünk — újságolta Bernáth Gyula segédkönyvelő. — Pedig 218 hektár a kukoricánk. — A tagok két nap alatt letörnék. Csakhogy nincs elegendő szállítóeszköizünk. Kénytelenek vagyunk úgy irányítani a törést, hogy a szállítóeszközök győzzék... Hatvan mázsát várnak csövesen hektáronként. De Bajkai Vilmos növénytermesztési csoportvezető bosszankodva mondta el, hogy sok a kártevő. Főleg a hörcsögök szaporodtak el nagyon, amelyek teljesen lekopasztják a kukoricacsövekről a szemet. Elfogtak egy Ilyen szenvedélyes négylábú gyűjtögetőt, s a pofazacskójában 117 szem kukoricát találtak. Ez csak egyetlenegy a sok pusztító közül. A kukoricatörés lassú üteme a hörcsögök és egyéb kártevők eldorádóját teremti meg. Vajon, ha közös Irtóhadjáratot végeznének a kártevők ellen? ... No meg az is javítana a helyzeten, ha minél hamarabb pótkocsit kölcsönöznének. Ennek intézése nem a tagokra, hanem főleg a vezetőkre tartozik ... Ilyen gondjuk bizonyára nem lesz a kfssallóiaknak. Főleg vetőmag céljára termesztték a kukoricát, s 45 mázsás hektárhozammal számolnak morzsolt állapotban. A terven felül (43 q/ha) termelt kukorica harminc százaléka pótjutalomként a tagokat dleti meg. Itt nagy figyelmet fordítottak a munka minőségére: az MV—1 és MV—48-as fajták növényápolásáért 100, a KAZ fajta esetében pedig 150 koronát kapnak a tagok hektáronként, a kasztrálás hektárjáért pedig 50 koronát. A mintegy 32 vagon termés javarészét műszárítóban szárítják. A betakarítás Kissallőn elsőrendű feladat, melyhez minden előkészületet idejében megtettek. A 85 hektár kukorica termésének negyedrészét már be is takarították. A kőkeszi—gyürki egyesített szövetkezetben e hét elején kezdték meg a kukorica törését. Betakarító gépjük nincs, hát ttt is kézi erővel láttak hozzá. Az 50 hektáros területen átlag 35 mázsára számítanak hektáronként. Ez itt jó termésnek könyvelhető el, mivel a talaj nem a legjobb minőségű. Simazin-nal vegyszeres gyomirtást végeztek a kukorica egész vetésterületén. A tervezett 32 mázsás hektárhozamon felül itt is természetbeni pótjutalmat kapnak a szövetkezet tagjai. A terven felüli termés 50 százaléka az övék. A két falu lélekszáma mindössze 850 fő. Hogy mégis 70—80 „brigádost“ szerveztek a csúcsmunkák idejére naponta, így a kukorica ápolására is, az nemcsak a szövetkezet vezetőinek, hanem a HNB titkárának, Bűjtös Ferencnek is az érdeme. Kissárón is, annak ellenére, hogy Tárnflc András könyvelő munkaerőhiányra hivatkokozik, a kukoricát kézzel törik majd. Ottjár^ tünkkor még a cukorrépa betakarítása kötötte le idejüket. — Flaszterra valók a gépeink, nem érnek egy jó szót — érvelt a könyvelő. Tán annyira mégsem fabatkát érők, de lehetnének jobbak is. A világszínvonal követelményei a mi mezőgazdasági gépgyárainkra is vonatkoznak, ahhoz kell igazodniuk. Mindamellett nem ártana országos értekezleten, a mezőgazdasági üzemek nagyobb arányú képviseltetésével, a gépgyárak és mezőgazdasági szakemberek közreműködésével megvitatni a mezőgazdasági gépgyártás égető problémáit, s a népgazdaság tökéletesített irányítási rendszerének Intézkedései alapján tenni is valamit! (kovács) Hatvan esztendő csaknem egy emberöltő; de röpke pillanat minden múló év annak, aki két vállal rugaszkodik az életnek. Ilyen embernek ismertem meg P e t r i k Józsefet, a muzslai szakosított szövetkezet elnökét. Ottjártamkor akaratlanul is a következőképpen tömörítettem a hirtelen szerzett tapasztalatokat: érdemes ember kezébe került a több mint 4000 hektáros gazdaság vezetése, a tagság iigyes-bajos dolgainak intézése. Bizonyos, hogy az illetékes szervek nem tévedtek, amikor magas állami kitüntetésre javasolták. A „Munkaérdemrendet“ sokéves odaadó tevékenységéért kapta. A legnehezebb években Is élen állt, amikor ezernyi volt a nehézség, gond, nem rettent vissza a megpróbáltatásoktól, és mindig becsülettel helyt állt. Muzslán is azért szerették meg a tagok, mert igazságos volt, és egy pillanatra sem tévesztette szem elől az anyagi érdekeltség ösztönző hatását. Persze, ez csak egy a sok közül amiért közkedveltté vált. Leglényege sebb, hogy a közös kormánykerekét mindig úgy tartotta, hogy az előre lendüljön. Komoly gondot okozott a szakosításra való áttérés, ahol sok volt a kerékkötő. Viszont az elért eredmények azt bizonyítják, hogy igaza volt az elnöknek és a vezetőknek. Azóta a tehenenkénti tejtermelés másfél literrel nőtt. De más vonalon is kitűnő eredményeket értek el. Kenderből 92 mázsa volt a hektárhozam, repcéből 24 mázsás járási rekordot értek el. A gyümölcsészetben tervezett 80 ezer korona helyett 130 került a közös kasszájába. Sorolhatnám így tovább a kiváló eredményeket, amelyet az utóbbi időben elértek. Az elnök szerénységére jellemző, hogy magáról egy árva szót sem akart mondani. — A tagság eredményei ezek, nekem kötelességem mindent megtenni. Egyszerű, akaraterős embert ismertem meg Petrik elvtársban, a szövetkezeti gondolat kezdeményezőjében és istápolójában. Hat évtizeddel a vállán, fiatalos lendülettel szervez, irányít, ellenőriz. Kívánjuk neki, hogy tapasztalatait még hosszú éveken keresztül gyümölcsnztesse mezőgazdaágunk fellendítésében. Tóth János, Érsekújvár A mezőgazdasági dolgozók hetilapja Bratislava, I960, október IS. Ára 1,— Kös XVII. évfolyam, 41. szám. Megbecsülik a fáradozást c cd co CD 'O c C/3 co O 'ö N co fc. o a •a "a n CD Aí d) S
