Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-08 / 40. szám
A szárnylevágás hatása a csirke növekedésére A brollertermelés gazdaságosságát legnagyobb mértékben a csirke növekedési erélye befolyásolja. Hess és Juli szerint a jé növekedési erély csökkenti a termelt egységre jutó takarmányfelhasználást. A brollerelőállítás takarmányköltsége az összköltségeknek mintegy kétharmadát jelenti. A szárny, illetve a szárnytollazat növekedése a test fejlődési energiájának egy részét leköti. Ha tehát ez az energia felszabadul, egyéb létfontosságú szervek fejlődését mozdíthatja elő. Kísérleti anyagot a 350 White Baidi és a 350 Fayomi fajták decemberi, három egymás után következő hét keltetéséből állítottak be. A csirkéket fajtánként és keltetési naponként két egyenlő csoportba osztották. Az egyik csoportban a kontroll, a másikban a vágott szárnyú egyedek voltak. A szárnyat sterilizált ollóval metszették le. A szárny bonctani felépítését véve alapul, lemetszették a kar kétharmadát, a kéztőcsonkokkal együtt, a megmaradt rész a vállhoz csatlakozik. A metszési műveletet gyorsan és sterilen kellett végrehajtani, a kelés utáni reggelen. A vérző csonkot szulfanilamidporba mártották, amely a vérzést csillapítja. Az operációt követő három napig a sebet tovább kezelték, és így megelőzték az elvérzést vagy az egyéb rendellenességeket. Az így előidézett állomány és a kontroliállomány súlyát megmérték. A súlyokat, mint kezdő súlyokat feljegyezték, és 12 hetes korukig az állatokat kéthetenként újra mérlegelték. Az állatok súlya (miután nemek szerint nem különítették el őket) átlagsúlyt jelent. 12 hetes korukig mind a két csoportot villamos fűtésű keltetőládákban tartották, és egyformán takarmányozták. Az indító takarmánykeverék az első nyolc héten a következő volt: 20 százalék kukorica, 10 százalék hüvelyes, 10 százalék búza, 10 százalék árpa, 14 százalék búzakorpa, 14 százalék rizskorpa, 20 százalék gyapotmag-pogácsa, 1,5 százalék CaCOs és 8 százalék só. A keveréket fölözött tejjel egészítették ki. A zöldtakarmányt alexandriai herével pótolták. A keverék 100 kg-jához antibiotikumként 60 g aurofac-ot (2 mg aureomicin + 2 mg Bn vitamin) és egyéb vitaminokat is adagoltak. A csirkéket naponta kétszer etették. Reggel a fél adagot szárazon, délben a másik fél adagot fölözött tejjel kapták, ön- Itató és etető berendezéseket használtak. A csirkéket csak a második hét elteltével, szép időben engedték ki a szabadba. A villamos melegítőberendezéseket folyamatosan az első 6 héten használták, utána csak a hideg éjszakákon kapcsolták be. A trágyát naponta eltávolították, és az egészségügyi előírásokat a legteljesebb mértékben betartották. A 12. héten minden csoportból 10—10 csirkét levágtak, kibeleztek és külön lemérték a belső részeket, a szárnyakat, a lábakat, a fejet, a csontot stb., külön a tiszta húst és a teljes testsúlyhoz viszonyították. A kísérletek eredményeként megállapították, hogy a csonkított szárnyú csirkék növekedési erélye a kontrollállományhoz viszonyítva nagyobb, élősúlyuk és vágósúlyuk kedvezőbb. A szárnyatlan csirkék 25 százalékkal nehezebbek voltak, és húshozamuk 52 százalékkal volt több, mint a kezeletlen egyedeké. Kamov, G. A. R. — Sami, M. S. M.: (Poultry Sei., — kivonat) Morva fehérfejű begyesgalamb Ez az élénk vérmérsékletű, mezőre járó, közepes testnagyságú, kiváló termékenységű és jól nevelő begyesgalamb fajta Morvaországból származik, de már a múlt század első felében Sziléziában is elterjedt, s ma is kedvelt fajta, melynek tenyésztési területe ma már Szászországra is átterjedt. Begye nagy, kissé hosszúkás, körte alakú, amely legnagyobb körméretét közvetlenül a rajta fekvő fej alatt éri el. Nyaka hosszú és enyhe ívben hátrahajló. Tollazata símán fekvő, tömött. Előfordulnak feketék, vörösek, sárgák, kékek, fakók és kovácsoltak. Az értékelők megkívánják, hogy a fej fehér részének határvonala a csőrzúgtól induljon, s a szemek alját érintve a tarkón végződjék úgy, hogy a hátraívelő fésű már színes legyen. A kék alapszínűek feketeszalagos, fehérszalagos és szalag nélküli változatban ismeretesek. Szeme sötét, úgynevezett bükkönyszem. Testhossza 38—40 cm, testtartása mérsékelten meredek, lábállása enyhén tág. Pferovban az Országos Tenyészállat Kiállításon a galambkedvelők és a tenyésztők hiányolták a kiállított galambok között ezt a tipikusan morva galambfajtát, ezért megpróbáljuk ezúton pótolni a hiányt. Kucsera Szilárd A szellőztetés hatása a baromfi termelésére A barom}ilstálló klimatikus tényezői közül a hőmérséklet és a fény könynyen szabályozható. A nagyobb problémát a szellőztetés jelenti, amelynek el kell távolítania a felesleges nedvességet, ellenkező esetben légzöszervi megbetegedések keletkeznek, jelenleg a klímaberendezéses, zárt istállórendszer általánossá vált a broilerüzemekben. A léghuzat sebessége a hőmérséklettel függ össze. Pl. 30 m/perc légáramlási sebesség mellett 15,5 °C-on, a csirkék összebújnak, és ezzel zsúfoltság keletkezik. Ugyanilyen légáramlás azonban 21 °C-on kellemes közérzetet okoz. A légmozgás gyorsasága határozza meg a légcserét, amelynek egyenletesnek kell lennie. Főként télen, a szellőzés elégtelensége okoz légzőszervi megbetegedést, ez a takarmánykihasználást rontja elsősorban, de súlyosabb esetben a fejlődést és tojásrakást is csökkenti. Ha az alom átnedvesedik, a másodlagos baktériumok, főleg az E. coli és a mycoplasmás fertőzöttség fokozódik. (Brit. Vet. j.) Ivartalanított, keresztezett bárányok fejlődése Nem ivartalanított, ivartalanított és a mellékhere farki részének eltávolításával „részlegesen“ ivartalanított kosbárányok fejlődési ütemét vizsgálták kb. 50 kg-os súlyig. A fejlődési ütemben a teljesen ivartalanított bárányok elmaradtak a részlegesen vagy egyáltalán nem ivartalanítottaktól. A herélést követő 90 nap alatt a heréitek súlygyarapodása 22,8 kg, a nem heréiteké és részlegesen heréiteké pedig 25,5 kg volt. A zsírlerakódás és izmoltság tekintetében levágáskor nem volt különbség az egyes csoportok között. (Vet. Rec.j A húsok „megfiatalítása“ A húspiacon a sötétvörös húsok helyett kedveltebbek a világos rózsaszínű, borjúhúsra emlékeztető színű húsok. A húsok „megfiatalítása“ céljából különféle vegyszeres eljárásokat alkalmaznak, melyek megváltoztatják a húsok színét, részint az izomrost pigmentjére, részint az intramuscularis capallaris-hálózat vértartalmára kifejtett hatásukkal. Az ilyen eljárások hamisításnak minősülnek; gondos fizikai és kémiai vizsgálattal biztosan leleplezhet ők. jProgr. Vet.)
