Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)

1966-10-08 / 40. szám

A PULYKÁK fertőző vakbél - és májgyulladása Ez a fiatal pulykák nagyon gyakori betegsége. Olykor idő­sebb pulykák is megkapják, sőt még az állatkertek, vagy a für­dőhelyek parki páváinak is el­hullását okozza Elvétve a pe­csenyecsirkéknél Is előfordul, olykor pedig a fácánok is megkapják. A fiatal pulykaállományt ez a részükre különösen veszélyes betegség néha száz százalékban kiirtja. A pulykák fertőző vak­bél- és májgyulladása kóroko­zójáról az egyes szakemberek véleménye eltérő. Erre vonat­kozóan még nem alakult ki egyértelmű meghatározás. Az egyik legújabb és a Ieg­­elfogadhatóbbnak látszó véle­mény szerint egy sarjadó gom­­bafejlődménynek egyes fejlő­dési alapjai okozzák. Azelőtt egy bizonyos ostoros véglényt jelöltek meg kórokozóként. A fertőzés szennyezett ele­­séggel és ivóvízzel történik. Az is biztos azonban, hogy a vak­bélgiliszták is fontos szerepet játszanak a fertőzés közvetíté­sében és a vakbélgiliszták petéi ugyancsak elősegíthetik e kór továbbterjedését. KÓRFEJLÖDÉS A szennyezett eleséggel a bélbe jutott kórokozó behatol a vakbelek nyálkahártyájába és a nyálkahártya alatti kötőszö­vetbe. Itt gyulladásos beszűrő­­dé'st képez és a vakbelek fala a hosszantartó gyulladástól megvastagodik. A bélfalból a kórokozó a véráram útján a májba jut, ahol 0,5—1,5 cm nagyságú, gömbölyű alakú, koncentrikus elhalásos góco­kat okoz. TÜNETEK A lappangási idő 2—3 hét. Ez az az idő, amely a kórokozó­nak testbekerülésétől az első megbetegedési tünetek Jelent­kezéséig eltelik. A fiatal puly­káknál legkritikusabb időpont a kéthónapos életkor körül jelentkezik. Megbetegedések rendszerint 2—3 hónapos kor­ban fordulnak elő. Az idősebb Kórbonctani elváltozások a pulykák fertőző vakbéU és m'áj­­gyulladása következtében. Felvételünk a májon kialakult el­halásokat és a duzzadt vakbelet mutatja be. (A szerző felvétele) pulykákon idült állapotban je­lentkezik a betegség. Az általa sújtott pulykák elveszítik étvá­gyukat, nehezen mozognak, tol­lazatuk borzas, lógatják szár­nyaikat s állva vagy a földön fekve különösen sokat alsza­nak. A bélsár fehéres sárga vagy zöldes színű, a hathetes pulykák esetében pedig na­rancssárga ' és nagyon bűzös. Heveny esetekben az elhul­lás különösen nagy, a beteg pulykák 1—2 héten belül elhul­lanak. Hosszadalmasabb beteg­ség alkalmával az állatok tel­jesen lefogynak és körülbelül 20 %-uk pusztul el, azonban a megmaradt 80 % teljesen so­vány, húsra nem értékesíthető, mert húsa elkobzás alá tarto­zik, és ha húsát nem is kíván­ják közélelmezési célokra ér­tékesíteni, a további tenyésztés­ből mindenképpen ki kell se­lejtezni. Közvetlenül a betegség kez­detén, vagy néhánynapos bete­geskedés után a rossz vérke­ringés miatt a fej bőre és a pulykák fejlebenye megsötéte­dik, sötétlila, majd csaknem fekete színt vesz fel, ezért ezt a betegséget a pulykák hazájá­ban „Black head" (olvasd: blek héd) vagyis fekete fej néven ismerik. KÓRMEGÁLLAPÍTÁS Az élő pulykákon a kórmeg­állapítás nem lehet teljesen pontos s ezt csupán boncolás­sal tudhatjuk meg. A diagnózis megállapítása nem okozhat kü­lönösebb nehézségeket. A bon­colás módját felvételünkön mu­tatjuk be. VÉDEKEZÉS Teljesen biztonságos gyógy­szert a pulykák fertőző vakbél­és májgyulladása ellen még nem állítottak elő. Hazai és külföldi tapasztalatok alapján gyógyszeriparunk elkészítette az eléggé jól felhasználható Melanokrán nevű gyógyszert. Az ismertetett betegség leküz­désében igen fontos gyógyszer még a Fenothiazin. Hasonló­képpen mint a többi fertőző megbetegedés terjedésének megakadályozása során, a puly­kák fertőző vakbél- és máj­­gyulladása esetén is elsőrendű fontosságú a kór megelőzése, ami helyesebb az értékes puly­kaállomány utólagos gyógyke­zelésénél. Csak hasznos lehet, ha a növendékpulykákat legalább 2—3 hónapos életkorukig, eset­leg négy hónapig teljesen tá­volt tartjuk az időseb pulykák­tól, mert ezek között kórhor­­dozók is lehetnek- Bélsarukkal, vakbélgilisztáikkal, esetleg ezek petéivel a pulykanövendékeket könnyen megfertőzhetik. Leg­megfelelőbb, ha a növendék­pulykákat teljesen különálló baromfiudvaron tartjuk, mert így elérhetjük, hogy sem a le­gelőn, sem pedig az etetővá­lyúknál vagy a pulykaházakban nem kerülhetnek egymással érintkezésbe. Vakbélgiliszták és giliszták ellen a pulykákat rendszeresen kezelni szükséges. Ezt a gyógy­kezelést tervszerűen kell vé­gezni, mert azon az udvarré­szen, vagy legelőn, ahol a puly­kákat gyógykezelték, sem ezek a kezelt pulykák, sem a töb­biek nem tartózkodhatnak, mert fennáll a fertőzés veszé­lye. Igen fontos a baromfiház, a pulykák tartózkodási helyé­nek, továbbá az etető és Itató edények gyakori tisztítása és fertőtlenítése, úgyszintén as egész baromfiudvar tisztántar­tása. A túlzsúfoltságot a ba­romfiudvarban kerülni kell. A nagyüzemi baromfitartás technológiáját úgy alakították ki, hogy a roston történő neve­léssel többek között a bélfér­gek terjedése ellen is küzde­nek. A pulykanevelés Igen jöve­delmező mezőgazdasági terme­lési ág. A pulyka gyorsan fej­lődik, húsa Ízletes és ezért ke­resett. A pulyka a növényvéde­lemben is hasznot hajt, mert legelés közben nagyon sok ár­talmas rovart megsemmisít, amit ingyenes testsúlygyarapo­dásra használ fel s így gazda­sági hasznot kétszeresen hajt. Dr. Tepper Imre ARANYÉRMES MERINÓ KOS A Pferovi Országos Tenyészállat Kiállításon a merinó |uh­­fajta csoportjában a Francia nevű kos vitte el a pálmát. Tu­lajdonosa a Motesicei Állami Tenyészállatnevelő Intézet hor­­nanyi részlege. A Caéko Stefan gondozásában álló kos (mely­nek törzsszáma 608/9-568) megérdemelten nyerte az arany­érmet, hiszen 1965-ben 11,6 kg gyapjút adott. Az Elit Rekord minősítésű 1959-ben született merinó kos élősúlya 91 kg. Apja legnagyobb évi gyapjúhozama 10,5 kg, anyjáé 8 kg volt.^ Hor- Aanyban jelenleg összesen 632 juhot tenyésztenek, amiből 308 anyajuh, 10 pedig kos. Az utolsó három év nyírási átlaga az egész juhállományra vonatkozóan 8,01 kg volt. Ez alatt az idő alatt 162 tenyészkost adtak el, amiből 73 ER, 77 Ea, 1? pedig Elit b minősítést kapott Az elmúlt évbén az egy juhra jutó évi összbevétel 1879,42 koronát mutatott. Javasoljuk, hogy olvasóink igyekezzenek községük vagy tenyésztési körzetük részére, az illetékes tenyésztési igazgatóság közbenjárásával tenyészkost beszerezni a Francia nevű kos ivadékaiból, mert így meglenne az előfeltétel a gyapjúhozam jelentős fokozására a közeljövőben. Kucsera Szilárd

Next

/
Thumbnails
Contents