Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-08 / 40. szám
Jércekiválasztás Beköszöntött az ősz. A legtöbb üzemben még vándordiákban vagy nyáriszálláson találjuk az idei nevelésű jércéket, pedig október elején már a tojóházakban, tojócsarnokokban lenne a továbbtenyésztésre szánt jércék helye. Háztáji kistenyészetben most már csakis íz az állomány maradjon, amelytől a jövő tenyésztési évben, jó tartási viszonyok között, jelentős jövedelmet várhatunk. MINDEN BAROMFITENYÉSZTŐNEK gondos selejtezéssel kell elbírálnia, kiválogatnia a továbbtenyésztésre szánt jérceállományt. Nagyobb baromfitelepeken, farmokon ebben nagy segítséget nyújtanak a lelkiismeretesen vezetett feljegyzések, amelyek a kelésl eredményeket, a tojáshozamot, a kotlási hajlamot, az állategészségügyi stb. adatokat tartják számon. Most nézzük sorjában mindazokat a szempontokat miszerint feljegyzések nélkül is, lehetőséghez képest a legjobban tudjuk kiválogatni jérceállományunkból a továbbtenyésztésre legmegfelelőbbeket. ÉLETKOR Az egész évi tojáshozam szempontjából a márciusi-áprilisi kelésű csirkék, jövedelmezőség szempontjából pedig a korai kelésű januári-februári jércék a legalkalmasabbak. A korán érő, könnyű fajták jércéi már öthónapos, a nehezebb testüek 5,5—6 hónapos korban kezdenek tojni. A késő nyári kelésű jércék csak 6,5—7,5 hónapos koruk után kezdenek tojást rakni, de csak akkor, ha ez az Időszak nem esik a túl hideg napokra. EGÉSZSÉGÜGYI ÁLLAPOT Természetesen csakis teljesen egészséges, jó erőnlétű jércéket hagyunk meg. A sápadt, fonnyadt tarajú, bágyadt szemű, borzas, fénytelen, fakótollú, sovány, görbemellcsontú, gubbasztó, beteges kinézésű egyedeket selejtezzük ki. TESTSÚLY ÉS NAGYSÁG Több tenyésztő véleménye és a saját megfigyelésem szerint a testnagyság és a tojássúly között összefüggés van. Fajta szerint nagyobb testű jércék nagyobb, súlyosabb tojást tojnak és a betegségekkel szemben is ellenállóbbak. A jövendő tojások számának megítéléséhez a jércék testsúlya azonban semmilyen alapot nem nyújt. Mégis, a megfigyelések azt igazolják, hogy a fajtára jellemző átlagsúlyú jércék tojjék a legtöbb tojást. így csak azt ajánlhatom, ha van elég jércénk, úgy sem a túl nagy, sem a túl kicsi jércéket ne hagyjuk meg. IVARÉRÉS Korán ivarérett jércék tavasszal hamarább kezdik a tojásrakást. Az állandóan javuló időjárással, amely több fényt, napsugarat, meleget jelent, fokozatosan nagyobb mennyiségben termelnek tojást. Ezek a jércék a megfelelő tartási és helyes takarmányozási viszonyok között még késő ősszel és télen Is rendszeresen tojnak. Nem szabad összetéveszteni a korán ivarérett jércét a tűi korán érett jércével. Ezek az állatok túl korán kezdik el a tojásrakást, Így ez szerfölött nagy megterhelést jelent számukra. Szervezetük nem képes rendesen kifejlődni, megerősödni, Így tojásuk hosszabb ideig nagyon apró. Legtöbbjük egy idénybeli tojásrakás után sokáig pihen, vedlik s csak több hónapos pihenés után kezd újra tojni. Ez természetesen a baromfitartók részére nem gazdaságos. Bár a korai ivarérés és az évi tojáshozam között kevés az összefüggés, mégis a gyakorlat azt mutatja, hogy a korán érett jércék több tojást termelnek, mint a túl korán érett vagy a későn érett egyedek. NEMI JELLEG Bár a tenyésztésre szánt jércék kiválasztásakor a külemi válogatásnak nincs nagy jelentősége, mert csupán ennek alapján jótulajdonságokat elbírálni nem lehet. A gyakorlott szakemberek azonban a szabályos arányú testrészek és a jó erőnlét alapján a méretekből tapintással következtetni tudnak a várható tojástermelésre. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével képesek részben selejtezni a tojástermelésre nem alkalmas egyedeket. A jövendő jó tojóra az alábbiak jellemzők: A fej erős, széles, kerek, finom jellegű, a taréj jól fejlett, élénkpiros színű, finom tapintású, a szemek tiszták, élénkek, a csőr rövid, erős, hajlott. A törzs hosszú és széles, a mell széles, mély és jól izmolt, a has jól fejlett, mélyen lelógó, puha tapintású, a lábak tág állásúak, erősek. A jérce nagy és lágy hasa arra vall, hogy az emésztő- és nemiszervei jól fejlettek. A rossz, kis termelőképességű jérce ismertetőjelei: keskeny és hosszú, úgynevezett „varjú fej“, beesett szemek, keskeny--------------------------------------■>. 10. szám STARTALOMBÓL: 4 A szárnylevágás hatása a csirke növekedésére 4 Galambok teleltetése 4 Hurkatöltő-rendszerű libatömő készülők-4- Skacanyban az EFSZ nyolcszáz tenyésznyulat tart 4 A csoportos nyúltenyésztés módszere 4 A szepsi kisállattenyésztők szervezeti életéből 4 A pulykák fertőző vakbél- és májgyulladása 4 Bemutatjuk a győzteseket 4 A CSKSZ közleményei V______________________/ test, lapos, beesett mell, vékony gyenge lábak, kisméretű kemény has. Ugyancsak előreláthatólag rossz tojó lesz a túlságosan zömök jérce is. Ennek feje legtöbbször a kakas fejéhez hasonlít, lábszára vastag, bőre kemény és durva. Az így kiválogatott jércéket mielőbb az elkészített és jól kifertőtlenített tojőházakba helyezzük. Állatorvos utasítása ízerint kell elvégezni a vérvizsgálatot a tífuszos bacillusgazlák megkeresésére és kiselejezésére. Ugyancsak tanácsos uberkulinpróbát végezni az állományon, hisz a zárt, hosszú tojóházi tartás közepette, ennek hiányában jelentős lehet a kiesés. Szükséges még a kiválogatott jércéket a beólazás előtt megszabadítani a külső és belső élősködőktől. Hangsúlyozni kívánom, hogy a fenti szempontok, vagyis külemi jelek csak egész kevés támpontot adnak a jércéinkben rejlő Jó és rossz tulajdonságok megismerésére, elbírálásáru. A nagyüzemek vezetői vagy a háztáji baromfitartók ne saj-, nálják az időt és a fáradságot, s baromfiállományuk minden egyes tagjáról vezessenek rendszeresen pontos feljegyzéseket és a jaövöben csakis ezek alapján válogassák ki továbbtenyésztésre a legjobb egyedeket. PÉTERFALV1 LÁSZLÓ ÍNyltra) Cseh arany pettyes tyúk Prerovban ezüstérmet nyert. (Foto: Kucsei'a Sz.) II. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • i966. OKTÓBER
