Szabad Földműves, 1966. július-december (17. évfolyam, 26-52. szám)
1966-10-08 / 40. szám
Cseppek a tengerben O Némelyik embert az útján nem a feje, hanem a lábai irányítják. G Aki mitsem lát a földön, az mindig az eget nézi. © Önmagunkkal a legnehezebb szembenézni. O ítélni csak az tud reálisan, aki el tudja viselni mások ítéletét. O A bizalom forrása gyorsabban elapad, mint az ellenszenvé. A NEVELÉS BOSSZÚJA Dráma három felvonásban Szereplők: Kalapos Jenő, apa, Irén, az anya, Piriké, a lányuk. Szín: összkomfortos családi ház konyhája. Idő: 1966. szeptember 5. Kalapos és felesége idegesen • érkeznek haza a kényszerlátogatásból. Háziorvosuknál, dr. Kecskésnél jártak, segítségét kérték. Családi ügy! Megadnak bármit, csak ne kerüljön nyilvánosság elé az áldatlan állapot. Pirikéről, egyetlen lányuk jövőjéről, becsületéről van szó. Hogy mit tett a háládatlan? Tegnap az életben először mondtak neki nemet, tagadták meg kérését. A történtek jelzaklatták az apa vasnyugalmát, leírhatatlan fájdalmat okoztak az anya szívének. A meggyötört szülök álmatlanul vergődtök át az éjszakát. Hajnalban fogadalmat tettek: a mai naptól szigorúan bánnak Pirivel. Belépnek az előszobába. Erős, átható szag csapja meg az orrukat, marja torkukat. Az anya sikít, az apa a konyhába rohan. Ott, a kövön, az asztal mellett, ott fekszik valaki. A feleség menten összeesik, Kalapos feltépi az ablakot. Gáz! Nyitva a gázcsap! 11 Harmincöt éves volt, amikor BB* találkozott Irénnel. Az élet elésodorta, és összemelegedtek. Szerelem? Ki tudja! A vénlány tetszett-e vagy százezer koronája a bankban. Irénke a kézfogó előtt kikötéssel élt. Egy gyerek, semmi több. A házassági évfordulón már Piriké boldogította szüleit. Gömbölyű, rózsaszín arcocskáját, égszínkék szemét, icl-plci ajkát csodálták. Az anya percre sem mozdult mellőle. Vigyázták a csöppséget, lesték lélegzetéi. Minden óra, minden nap hozott valami újat, szépet, amiről órák hosszat, fél éjszakákon beszélni lehetett. A gyermekkel nöttön nőtt a szülők boldogsága. Irén fizetetten szabadságot kért, hogy egy évig maradhasson otthon, gyönyörködhessék magzatában. Telt, múlt az idő s az újszülött év•* fordulójához érkezett. A tiszteletére csapott ünnepségről beszélt a város. Ki dicsekedhet ilyen csodás gyerekkel? fár, kel, beszélni tud, a rádiót elnémítja, lerántja az asztal- és ágyterítőt, tör-zúz, sír, nevet, ahogy neki tetszik. Az apa tűri, az anya jó szívvel vtseli. Nap mint nap sétára viszik, délelőtt a dajka, délután Irén. Este Jenő fürdeti, etett, babusgatja, játszadozik vele, majd elaltatja... A gyermekszoba játéküzletnek is beillene. Piriké okos kislány, amit lát, mindent akar. Bírja az apa, bírja az anya erszénye. Kalapos Jenő osztályvezető a gyárban, a felesége a nagyvendéglő vezetője. Piriké hírből sem ismeri az óvodát, mégis sokat játszik, hintáz, lót, fut, kötekedik, az egész parkot uralja. Neki lehet, azért kapja fizetését Anna néni, aki vigyázza a drága kincset. Otthon is tombolhat. Cipőben futkoseszelősen tiltakozik. Hosszantartó könyörgés, s unszolás után feltárja titkát. Férjhez kell mennie Mikó Sándorhoz, az ágrólszakadt, szakállas huligánhoz. Vele randevúzgat néhány hónapja. Kalapos és neje dermedten hallgatnak. Megnémultak. Az apa érzi, tódul fejébe a vér. Dühében az asztalra üt és akkorát kiált, saját hangjától maga is megijed. „Nem mész férjhez! Orvoshoz viszlek!" Piriké sírógörcsöt kap és a szőnyegre vett magát. Az ember felkapja a fetrengő lányt és ágyba vonszolja. A makrancos szerelmes Idővel elcsendesedik. A szülők hánykolódnak, verhat ágyakon, heverőkön. Legfeljebb leveszik onnan, s térdre ültetve csitítgatják. Ahogy cseperedik, a szülők egyetlen gondja, mit nevelnek a lányból. Sok töprengés után születik a döntés. Orvosnak taníttatják. Mi lehetne más a lángeszű gyerekből. Hatéves korában ír, olvas. Tanítónő jár a házhoz, tart számára órákat, ha jókedvében találja. Olykor-olykor makacskodik, s addig vert, üti magát a padlóhoz, hempereg, sikít, míg át nem engedik a szomszédba. Ott van Jankó, Ptrike pajtása. Nagyon szeretik egymást a gyerekek. Kilopódznak a kamrába, s ott orvosdit játszanak. Vizsgálják, motozzák egymást. Ez nagyon tetszik Pirikének, s napi szórakozásához tartozik. A szülök tudnak az „orvosdiról", de mi baj származhat a gyerekek ártatlan játékából? Néhány év alatt nagylánnyá serdül, miért ne barátkozhatna serdülő fiúkkal! Piriké okos, müveit, tudja mit cselekszik. Amíg a lányt az utca sodorja, az anya a kelengyét vásárolja. A lány angyali szépsége vonzza a gavallérokat. Ragyogó báli ruháiban ennivaló teremtés. Imádja a zenét, a twisztet, a letkiszt. A legújabb táncok bolondja. Vadul jár a lába, ring a dereka, kacéran néz táncosa szemébe. A szülők elragadtatva gyönyörködnek a kecsesen hajladozó, tüzrőlpattant leányzóban, s úgy vélik, nincs párja a világon. Tizenhatodik születésnapján engedélyt kap: házhoz hívhatja barátait, iskolatársait. Az éjfélbe nyúló pezsgőzés, dínom-dánom után Piriké hirtelen rosszul lesz. Kalapos a telefonhoz rohan. Orvost hívna, de a lány gődnek, de nem jön álom a szemükre. Hajnalban fogadalmat tesznek: a mai naptól szigorúan bánnak Pirivel. IB j Ott a kövön, az asztal mellett, egy szál ingben fekszik az „orvosjelölt“. Ruhatára, ékszerei felérnek tíz leányéval. Kelengyéje a szekrényben, a ház, a bútor ára a bankban. Mindmegannyi fejedelmi ajándék. Tizenhat éven át lesték vágyait, álmait. Életüket, vagyonukat áldozták, tejben-vajban fürösztötték. Szó nélkül, örökre búcsúzott. Csak egyetlen egyszer mondtak nemet, tagadták meg kérését, s íme: kegyetlen bosszút állt, csúnyán megfizetett. Szívettépő köszönet. A megdöbbent apa kővé merevedve áll a nyitott ablaknál. Réveteg szemmel tekint a halottra. Öt évtizedes fa egyetlen gyümölcsére, mely férgesen hullott a földre. Szíve hevesen ver, torkát láthatatlan kéz szorongatja. Szédülő fejjel az ajtóhoz tántorog. Felzaklatott agyában egymást űzik a gondolatok ... SÁNDOR GÁBOR Á LÁTSZAT néha csal — Látom, zsákban az új búza... — Dehogy, ez kávé. „EKCÉMA" JELIGÉRE: Adott esetben a láb gombás megbetegedéséről van sző, vagyis egy gomba-okozta bőrfertőzésről, amely hólyagos bőrgyulladást vált ki. Leginkább a talpakon és a lábujjak között fordul elő. A kézen ritkán fordul elő, főleg a tenyereken és az újjak között. A betegség kezelése sokszor nagyon körülményes és hosszadalmas. Ma már tudjuk, hogy a bőrgombák bizonyos körülmények között akár 10 évig is megőrzik fertőzőképességüket. A fertőzés ritkán történik közvetlenül (vagyis betegről az egészségesre), legyakoribb a közvetett fertőzés, vagyis átvitele kézzel, különböző tárgyakkal, esetleg porral, vízzel és állatokkal. Gondolni kell a cipő általi átvitelre is és a mezítlábjárás is lehet oka a fertőzésnek. Ezért legfontosabb a fertőzés terjedésének megakadályozása. Meg kell tiltani, hogy bőrgombával fertőzött beteg közös fürdőbe vagy zuhanyozóba járjon, nem szabad cipőt vagy ruhaneműt közösen hordani. Ez ugyan sok esetben például a sportolóknál elkerülhetetlen, de ilyenkor gondoskodni kell arról, hogy a közösen használt sportcipőket és mezeket használat után fertőtlenítő szekrényekben fertőtlenítsék. Erre alkalmas egyszerű fából készült szekrény, amelynek nyílásait pléhvel tömítjük. A sportfelszerelést a szekrényben 24 órán át formalln-gőzök hatásának tesszük ki és azután 24 órán át kiszellőztetjük. Ilyen módon a tárgyak gyakorlatilag fertőtlenítettnek tekinthetők. Nem kevésbé fontos a harisnya is. Legjobb a gyapotharisnva, amely alaposan kifőzhető. Fontos, hogy az, akinek a lábai izzadnak, naponta cseréljen harisnyát és semmiesetre sem hordjon szilonharisnyát. A szellős lábbeli is nagyon fontos a bőrgombás fertőzés megelőzésében. Nehéz, nem szellős cipők, bőrcsizmák, teniszcipők fokozzák a láb ízzadását és így jó táptalajul szolgálnak a gombák megtelepedésére és szaporodására. Ugyancsak gyakori a fertőzés átvitelénél a közös fürdők és zuhanyozók padlózata, amelyet a bőrgombában szenvedő egyének megfertőznek és a fertőzés a mezítláb járó egészséges egyénre is áttejed. Legjobb ilyen helyen a fapapucs használata. Az elmondottak alapján a levélírónak a következő tanácsot adom: hordjon általában szellős cipőt, iskolai papucs helyett ajánlom a bőrtalpas szandált. Tornacipőt természetesen a tornászás ideje alatt hordhat. Különben a fent leírt utasításhoz tartsa magát. Mudr. Manigatti István Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szeplős kislány Nekeresd faluban. Ha kisütött a tavaszi nap, rögtön megjelentek arcán, fitos orrán a piros szeplőcskék. Boldogan sütkéreztek és a világ minden kincséért sem hagyták volna el a kislányt késő őszig. Veronka, mert így hívták a kislányt, nem törődött velük. Ha kedvük van üldögélni az arcán, hát csak üldögéljenek, amíg meg nem únják. Nem is volt semmi baj, amíg Ferkó, a kis mindenlébenkanál, csúfolni nem kezdte: „Veronkán a piszén — kivirult a szeplőcském.“ Aztán még így folytatta: „Szeplös-peplös róka arc, ha meglátod, hátra arc!" Ferkó kezdte, de folytatta a többi és nemsokára Nekeresd falu minden gyereke ismételgetni kezdte, ha meglátta Veronkát. Szegény kislány meg búsult, bizony, néha még pityergett is, mert nem akartak vele játszani, mint régen. Hiába volt kedves és jó mindenkihez, ha játszottak, rögtön félretolták. — Eredj innen, kis szeplős. F.s mindig akadt egy gyerek, aki rázendített: „Szeplős-peplős róka arc, ha meglátod, hátra arc!" Veronka félrehúzódott a gyerekektől, legtöbbször a nagy eperfa árnyékába, hogy ne lássák, aztán észrevétlenül hazasompolygott. Otthon a kert szögletébe ment, leült, búsult, pityer gett. Itt talált rá a nagymamája, aki már olyan öreg volt, hogy csak bottal és nagyon lassan tipegett. — Mi bajod, kisunokám? — kérdezte és megsimogatta haját. Veronka hallgatott, könnyeit nyeldeste. — Na, gyere, kísérj a tornácra, ott leülünk és elmondod nagymaminak, hogy mi bánt. Veronka megtérülte szemét, felállt, a tornácra kísérte nagymamáját. Leültek a heverőre. — Most pedig mondd el szépen, hogy miért vagy szomorú? — Csúfolnak, mert szeplős vagyok! — Ki csúfol? — Ferkó kezdte, de már mindenki csúfol, ha meglátnak. Játszani sem akarnak velem. — Ej, a kis buták, mert nem tudják, hogy mi a szeplő. Ha tudnák, akkor biztosan nem csúfolnának. Veronka elcsodálkozott. — Nagymami tudja, hogy mi a szeplő? Tessék megmondani! — 0, hát te sem tudod? A szeplők a születő csillagok. — Szeplőből lesznek a csillagok? — Bizony, bizony, előbb a jó meg az okos kislányok arcán, orrán ékeskednek, aztán hipp-hopp, eltűnnek egy este és csillagok lesznek. Ogy bizony. Anyukád is olyan szeplős volt, mint te. És látod, most már egyetlen egy sincs az arcán. A tieden se lesz később, mert azokból is csillagok lesznek. És tudod, hogy milyen sok szeplős gyerek van a világon? — Nagymama, honnan tudja? — Hát onnan, hogy esténként mindig annyi csillag ragyog az yen. Veronka boldogan, elégedetten bólogatott. Nem búsult már amiatt, hogy csúfolják a gyerekek. Ha meghallotta a csúfondáros verset, ő is mondott egyet: „Bizony én szeplős vagyok, de a szeplők születendő csillagok!“ És szaladt tovább énekelve, játszadozva. A gyerekek csodálkozva néztek utána és abbahagyták a bosszantó versikét. De akkor csodálkoztak igazán, amikor otthon megkérdezték anyukájukat, hogy csakugyan a szeplőkből születnek-e a csillagok és az anyukájuk erre nagyot bólintott. Azóta ismét együtt játszik Veronka Nekeresd falu gyerekeivel. Egyik, másik gyerek már azt is mondja, hogy kevesebb a szeplő Veronka arcán, orrán és több csillag ragyog esténként a kupolaként föléjük boruló égen. És ha ők mondják, biztosan így is van. Bába Mihály Vízszintes: 1. Afrikai köztársaság. 4. Kikötőváros Algériában. 7. Kötőszó. 8. Hangtalan gége. 9. Afrikai állam. Függőleges: 1. E napon. 2. Igavonó állat. 3. Folyó és ország Afrikában. 4. Ostor eleje. 5. Folyó spanyolul (RIO). 6. öreg. Beküldendő a vízszintes 1., 4., 9. és a függőleges 3. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉSEK — NYERTESEK A Szabad Földműves 38. számában közölt kis keresztrejtvény helyes meg-ÍGjtéSB! „Sunderland — Sheffield“ Könyvjutalomban részesülnek: Kovács öcsi, Bátorkeszi és Pongrácz Ibolya, Gomba. Kis veréb Hallottátok gyerekek mit mondtak a verebek? Hallgassatok csak ide, elmesélem izibe. Ki M fürge kit veréb', mely itt ugrált az elébb az Iskola ablakán bekandikált, úgy biz ám. Háf még ilyet! Ez csoda! Ez lenné az iskola? Minden padban két gyerek éa ni, milyen csendesek! Ott fii Pista, Peti, Pál, még Marci se kiabál! A tanító néni meg mindenkire ránevet. De a fürge kis veréb, egyszerre csak a nevét hallja. Szíve feldobog. Ti gyerekek boldogok PégyfoK, úgy bíz télen isi De a veréb nem eszik. Bántalmazni nem szabad éz ártatlan madarat,,. Boldog volt a kis veréb, büszkén fújta fel begyét: az iskola ja) de szép, mért is vagyok kis veréb? Farkas Jenő FIGYELEM! FIGYELEM! A „NÖ ÉVKÖNYVE 1967“ először jelenik meg a lap fennállásának 15. évfordulóján. Mi a célja e füzet kiadásának? Az, hogy a nőket tájékoztassa törvényes jogaikat és kötelességüket illetően, hogy segítséget nyújtson házi munkájukban, s olyan kérdésekben, melyről nehéz beszélni, de mégis beszélni kell. Tartalma: # Naptárral ellátott: Illik nem illik. ® Kozmetika: januártól decemberig. # Amit minden nőnek tudnia kell az őket érintő törvényről: a férjhezmenéstől egészen a nyugdíjjogosultságig. 9 A nőorvos beszél: a gyermektelen házasságról, a fogamzásgátlásról, a sexuális életről, nemi betegségekről. # Divat, az év minden szakában, színes modellekkel. 9 Háztartási tanácsok és legújabb receptek színes képekkel. Erről és még sok másról tudósítja a Nő 1967-es évkönyve. Már megjelent, kérje a postástól! Ajánlja barátnőinek, ismerőseinek a Nő évkönyvét. Ara 3 korona. •
